Hol áll az a Bibliában, hogy az ember szabad akaratot kapott?

"Te is tudod, hogy Isten nem attól létezik, hogy mi bebizonyítjuk a létezését, vagy ha nem bizonyítható emberi logikával a létezése, akkor nincs is."

Való igaz, nem attól nem létezik, hanem egyszerűen csak nem létezik. Vagy ha mégis, akkor viszont SEMMI köze egyetlen földi szentíráshoz se, és EGÉSZEN MÁS, mint amilyennek elképzeljük.

"Nem elég, ha logikusan következik a leírtakból? Ezek szerint mégsem minden a logika?"

A valóságban igen. A Bibliában nem, mivel az teli van logikátlanságokkal és ellentmondásokkal.

"Szerintem akkor jutsz előbbre, ha egy kicsivel nagyobb alázat van benned."

Köszönöm, az már megvan. A legtöbb hívővel ellentétben ugyanis nekem semmi gondot nem okoz az a tény, hogy a Föld és rajta az ember egyáltalán nem a világ (a "Teremtés") közepe, csúcsa, értelme és koronája, hanem egyszerűen egy pixel a végtelen mindenség egy félreeső szegletében, és ha valóban létezne is bármilyen isten, annyit se számítana neki, mint nekünk egy porszem.

"De ha úgy állsz mindenhez, hogy te már eldöntötted a választ, akkor sok szépségből kimaradsz."

Mondja ezt nekem éppen egy hívő, aki már eldöntötte, hogy van Isten?

"Ha a kérdező egyszer megtér Istenhez"

Ettől nem kell tartani. :)))

"Mondom, nem én döntöttem el, hogy van Isten."

Tehát nem vagy hívő? Mert ha az vagy, akkor eldöntötted, hiszen hiszel benne. Ha meg nem vagy az, akkor miről is beszélünk?

"Az alázat pedig, szerintem, nem a porszem mérete miatt kell."

Az alázatnak is vannak határai. Amennyiben az alázathoz az szükséges, hogy szemet hunyjak Isten tömeggyilkosságai és brutálisan kegyetlen haláltörvényei fölött, és ezeket teljesen jónak, dicséretesnek és elfogadhatónak tekintsem, akkor annyira bizony SOHA nem leszek alázatos.

És őszintén szólva, csakis végtelen gyanakvással tudok tekinteni arra, aki EZT alázatosságnak tekinti. Ez ugyanis már nem alázatosság, hanem a képmutatás csúcsa.

"Például mondhatom, hogy nem hiszek a gravitációban, mert nem látom, nem érzem, de attól az még van."

Már miért ne éreznéd? Érzed, amikor fel kell állnod valahonnan, érzed, amikor mozogsz, és főleg érzed, amikor ugrasz vagy esel. Nagyon nem jó példa.

Lényeg ettől függetlenül az, hogy SZÁMODRA létezik, mert te hiszel benne, ez pedig egyenlő azzal, hogy legalábbis a magad részére eldöntötted a létét.

"Gondolod, ezeket az állítólagos ellentmondásokat nem fedezték fel már ezer évvel ezelőtt?"

Nem állítólagos, hanem tényszerű és nyilvánvaló. Rengeteg vers konkrétan és szó szerint is cáfolja egymást.

Egyébként igen, természetesen felfedezték, nem mondtam egy pillanatig se, hogy nem, viszont akik felfedezték, azok kétféleképpen reagáltak: vagy felismerték, mekkora ostobaság az egész, és ateisták lettek (vagy legalábbis agnosztikusok, deisták, vagy más hasonló speciális, nagyrészt szentírásfüggetlen személyes hitet vettek fel), vagy pedig, mint a legtöbb hívő ma is, veszettül törték magukat, hogy valahogy kimagyarázzák, valahogy mentsék "Istent" - mindent, csak be ne kelljen látni a nyilvánvalót. Tény, hogy rengeteget írtak erről (teológiai tanulmányaim során volt is szerencsém számos ilyen íráshoz), de akármelyiket olvasom, mindegyik csak megnevettet, mert kivétel nélkül az előbb leírt hozzáállás süt róluk: mentegetés, szerecsenmosdatás bármi áron. Soha, sehol egy pillanatra se merül fel, hogy Isten esetleg valami rosszat tett volna, vagy hogy az Írásokkal nem stimmelne valami.

(Ez az utóbbi már csak azért is furcsa, mert érdekes módon a teológia tökéletesen tisztában van vele, hogy a Biblia számos része nem megbízható hittudományi szempontból sem, vagy épp az eredete, forrása kétséges, stb.)

"Szent Ágostont, hihetetlenül pallérozott elme volt az illető"

És mellesleg megátalkodott nőgyűlölő.

"Komolyan, tedd félre egy kicsit az előítéleteid, és olvass egy kicsit a másik nézőpontból."

Nem tudom, mit nevezel előítéletnek. A tömeggyilkosság az tömeggyilkosság, bárhonnan is nézed, akárcsak a népirtás, a gyerekgyilkosság és a nemi erőszak. Ezekre egyszerűen nincs mentség, nincs igazolás, és ha ezt bárki hajlandó jóváhagyni, az már egy veszedelmes útra lépett.

"Nagyon tanulságos, ha az ember komolyan veszi, és nem az agymosást látja bele mindenbe."

Csak az a baj, hogy ami TÉNYLEG tanulságos és TÉNYLEG jó benne, az mondjuk ha NAGYON nagylelkű vagyok, talán a tizedrésze az egésznek. A többi viszont förtelem, lásd eggyel följebb.

És ismétlem, ez NEM előítélet, hanem a leírtak objektív értékelése. Ha bárki bármilyen igazolást fabrikál Isten emberiségellenes rémtetteire, na AZ a szubjektív és előítéletes magyarázkodás.

"Miért tetted föl a kérdésedet? Gondoltad, hogy kielégítő választ kapsz? Vagy csak azt akartad elmondani, hogy nem hiszel Istenben? Tényleg a szabad akarat érdekelt?"

Mint már jeleztem is, a kérdést egy YouTube-videó ihlette, aminek a szerzője ugyanezt a kérdést tette fel, és kíváncsi voltam rá, hogy itt milyen válaszok érkeznek ugyanerre a kérdésre.

A kielégítő válasz az őszinte válasz lett volna, ami egyszerűen elismeri, hogy ez így ebben a formában, konkrétan leírva nincs benne a Bibliában. Ennyi. Így, simán és egyszerűen. Kíváncsi voltam rá, hogy hajlandó-e ezt elismerni bárki is.

Sokat elmond a hívő gondolkodásmódról az, hogy erre csak EGYETLEN EGY VALAKI volt képes, és az is csak mérgében kifakadva (ráadásul ha jól emlékszem, ő pont nem is volt hívő). Mindenki más csak csűrt-csavart, magyarázott, értelmezett és mentegetett. Erre is számítottam, de azért bíztam benne, hogy legalább egyvalaki akad majd, aki rácáfol a várakozásaimra.

Én meg csak válaszoltam a felvetésekre. Nem ez volt a cél, de ha már felmerültek, hát válaszoltam rájuk. Ennyi.