Hol áll az a Bibliában, hogy az ember szabad akaratot kapott?

. 19:38 - Téves.

Szerinted!

Csak a korlátolt ember magabiztos az intelligens ember tele van kételyekkel.

Látszik, hogy te sem a Sapientián végeztél.

"Következtetni azért lehet rá,"

A tudományban van;

-tény

-hipotézis

A következtetés nem tény. Hipotézis.(feltételezés)

"Ha azonban megnéznéd, hogy mire is vonatkozott az idézett bejegyzésem, akkor te sem beszélnél hülyeségeket"

Nem mindegyx, hogy az okos hülyéskedik, vagy a hülye okoskodik.

Amikor felfogod a válasz lényegét akkor nem irsz majd hülyeségeket.

"11:14 - "Úgy van. És Isten nemléte is csak hipotézis. "

Egy doilgot sosem értettem; Miért gondolják azt az ateisták, hogy ők fingják a passzátszelet?

"számtalan vizsgálat és statisztika kimutatta már, hogy intellektus és tanultság fordított arányosságban áll a vallásos hittel"

Ez vélemény, nem tény.

Tény;

Sokan próbálják a vallást illetve az Egyházat úgy beállítani az embereknek, mint amelyek a tudomány és a haladás egyik legfőbb kerékkkötői, gátjai, ellenségei lettek volna. Ezt a primitív egyházellenességet legelőször August Comte (+1857) propagálta, és a felvilágosodás egyik nagy jelszavává vált, majd ugyanezzel jött elő a marxista filozófia is, amelynek köszönhetően a kommunizmus 40 éve alatt az iskolákban szinte mindegyik természettudományos, illetve történelmi tantárgy tanítása közben hallhattuk ennek nagy bizonyságát Giordano Bruno és Galileo Galilei hátborzongatóvá tett történetében. Az Egyház fennállásának 2000 éves korszakából azért csak ezt a két példát hozzák újra és újra elő, mivel nincs több olyan példa, amelyet ki lehetne úgy csavarni, hogy ezt az ócska, de sokaknak annyira kedves vádat alátámassza. Azóta mind a pozitivista, mind a marxista materializmus sokkal szerényebb lett, hiszen nagy hangú elméletük, ami szerint a vallás vagy az Egyház a modern korral kiszorul a műveltebb gondolkodásból, vagy Chesterton szavaival élve ebek harmincadjára kerül, visszafelé sült el: az ebek pusztultak el. Ezen elméletek más öröknek hitt fundamentumai is megdőltek már, de sajnos vádjaik szellemei máig kisértenek. A relativizmus csapdájában vergődő szabadgondolkodók - mindig csak ők, és soha nem a tudomány és a haladás nagy emberei - most is ellenséget látnak az Egyházban, ami igaz is, hiszen az Egyház minden erejével azon van és volt, hogy meggátolja, hogy a világ az anarchiába és a gondolkodás gyilkosságával felérő szkepticizmusba zuhanjon. Csakhogy ennek az ellenségnek semmi köze sincs sem a tudományhoz, sem a haladáshoz, hanem csakis a tudomány és a haladás nevében fellépő siserehadhoz, amelyek tudománytalanul és maradian próbálják mellőzni még mindig Istent és az általa lefektetett igazságokat.

A tudomány és a haladás igazi óriásai mindeközben vagy megmosolyogták fejüket csóválva e népséget, és a világot előrevivő találmányaik, felfedezéseik, rendszerező műveik kidolgozása során többször is a Mindenható Úr oltalmát és világosságát kérték, vagy kifejezetten megvédték a két autonom terület, a hit és a tudomány kapcsolatának szoros kötelékét (mint pl. Kepler, Galilei, stb), illetve azok, akik bár ateisták, mégis a józan ész és belátás adományát birtokolva tisztelettel és csodálattal néznek arra a munkára, amelyet az emberek a hit számukra idegen és túl misztikus világában tártak fel a világnak. Ők tudták, illetve tudják személyes tapasztalataikon túl, hogy a világ mit is köszönhet a kinyilatkoztatás hitének, az isteni kegyelemnek, a Szentlélek fényének, és nem utolsósorban magának a Katolikus Egyháznak. Számukra világos, hogy két vacak és eltorzított példával nem lehet elhomályosítani azt, hogy a katolicizmus mindig is mind a tudománynak, mind a haladásnak, s mind a kultúrának az egyik legfőbb támogatója volt. Számukra világos, hogy pl. az összes iskolafajta, ami manapság fennáll, az egyetemektől kezdve az óvodákig és a népiskolákig, a Katolikus Egyház gondolataként látott napvilágot; hogy az összes tudományág és -szak első művelője az Egyház volt, és a katolikus hívők a mai napig fontos szerepet játszanak a tudományos világ életében; hogy Európa barbár népeinek civilizációját, letelepítését, mezőgazdaságra, iparra, békés és polgári életre való nevelését az Egyház végezte el; hogy a rabszolgaságot az Egyház törölte el; hogy a nők, a gyermekek és a munkások méltóságát az Egyház adta meg elsőként; hogy a természettudomány, a bölcselet, a történetírás, a nyelvészet, stb. máig is ható legfőbb képviselői papi személyek voltak; hogy a legmagasabb szintű művészeteket, a bizánci, a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, de még a modern stílust is az Egyház emelte virágzásba; hogy a betegeket, a szegényeket, az árvákat, a fogyatékkal élőket eleinte kizárólag az Egyház vette pártfogásba, de ma is az Egyház a fő szószólójuk, és menedékük; s hogy nincs a világon egyetlen olyan intézmény, amelynek a mai modern világ többet köszönhetne mint a Katolikus Egyháznak.

Boldog Béna Hermann (Hermannus Contractus, Reichenau-i Hermann) (1013-1054), bencés szerzetes. A középkor egyik legnagyobb tudósa annak ellenére, hogy végtagjai teljesen le voltak bénulva. Neki köszönhetjük az arab munkák első latin fordításait. Összeállította az időszámítás szabályait, kitalált egy holdidőszámítást, és feltalálta a holdfogyatkozás kiszámításának módját is. Ezenkívül meghonosította az asztrolábuszt, a hordozható napórát, és a csillagászati kvadránst.

Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) (1200-1280), dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó, majd püspök, egyházdoktor. Megállapította a föld gömb alakját és a déli félteke lakhatóságát.

Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Ő is azt tanította, hogy a Föld gömb alakú. Nagy Szent Albert és az ő művei adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni, mert gömbölyű.

Nicolas Oresme (1323-1382), francia püspök, hatalmas polihisztor. A modern tudományok egyik legfontosabb megalapítója, úttörője és népszerűsítője. Ő volt az első, aki megfogalmazta, és - még Kopernikusznál is világosabb, és érthetőbb - érvekkel alátámasztotta, hogy nem a Föld a világ középpontja.

Nicolaus Cusanus (1401-1464), német bíboros, pápai nuncius, filozófus, matematikus és csillagász. Szintén vallotta, hogy nem a Föld az univerzum közepe, hanem az ugyanolyan bolygó, mint a többi. Keplert megelőzve azt tanította, hogy a világegyetemben nem létezhetnek tökéletes körpályák.

Nikolaus Kopernikusz (1473-1543), a modern heliocentrikus világnézet megalkotója. A Katolikus Egyház kanonoka volt. Az Egyház a kopernikuszi modellt, mint elméleti lehetőséget, matematikai modellt támogatta, sőt tanította is.

XIII. Gergely pápa (1502-1585), a ma is világszínvonalon működő vatikáni csillagvizsgáló megalapítója. Ő építtette fel Rómában az ún. Szelek Tornyát - mai nevén Gergely Tornyot - melyet az akkoriban legkorszerűbb csillagászati műszerekkel szereltetett fel. Ő vezette be a ma is használatos Gergely-naptárt.

Egnatio Danti (1536-1586), domonkos szerzetes, számos csillagászati műszer (pl. az asztrolábium) feltalálója, illetve a Gergely-naptár jelentős előkészítője.

Galileo Galilei(1564-1642). A kopernikuszi tanok nyílt hirdetője, illetve számos fizikai felfedezés fűződik a nevéhez. Temperamentumos személyisége miatt szinte mindenkivel összeütközésbe került, így az Egyházzal is, de ennek ellenére élete végéig hű maradt katolikus hitéhez, és azt buzgón gyakorolta is. Házi őrizete során apáca leánya gondoskodott róla, és számos pap tudóssal maradt kapcsolatban, akik még életében számtalan csillagászati művel "rehabilitálták" az elítélt tudóst. Galilei egy külön könyvet szentelt annak, hogy bemutassa, a hit és a tudomány nem összeférhetetlen. Számos hamis és hazug legenda fűződik a peréhez, amelyekben katolikus- és egyházellenes körök megpróbálták őt szimbólumukká tenni. Ezeket a már nyilvánosságra is hozott jegyzőkönyvek, és más dokumentumok egyértelműen cáfolják. (Erről a későbbiekben egy külön írást fogok közzé tenni.)

Rheitai Schyrleus (Schyrl, Schyrle) (1597-1660) cseh kapucinus szerzetes, a binokuláris teleszkóp feltalálója.

Johann Baptist Cysat (1586-1657), jezsuita szerzetes, aki a maga készítette távcsövével fölfedezte az Orion csillagködöt, illetve rendtársával, Schneider Kristóffal a napfoltokat. Elsőként kutatta az üstökösök fizikáját, s e téren ma is Cysat elnevezéseit használják.

Gottfried Wendelen (1580-1667), flamand kanonok, többek között csaknem olyan pontosan számította ki a Nap látószög-elhajlását, mint a mai modern csillagászok.

Giambattista Riccioli (1598-1671) jezsuita szerzetes, aki bár Kopernikusz és Galilei elméleteinek nagy kritikusa volt, számos nagyon fontos megállapítást tett a csillagászatban, pl. nevéhez kötődik a Hold feltérképezése (számos krátert ő nevezett el), a szabad esés különböző vizsgálatai, stb.

Hell Miksa (1720-1792) magyar jezsuita szerzetes. Felfedezte a földrajzi szélességmérés új módszerét, amelyet ma Horrebow-Talcott-eljárásként ismernek. Ő vezette az első magyar csillagvizsgálót Nagyszombaton. Ő tervezte a kolozsvári, az egri, és a budai Csillagdát is. Egy holdkrátert is neveztek el róla.

Jean Baptiste Biot (1774-1862) kimutatta, hogy a meteoritok kozmikus eredetűek. Fiatal korában elhagyta az Katolikus Egyházat, de később visszatért oda.

Joseph Fraunhofer (1787-1826) német hívő katolikus fizikus, optikus és csillagász. Kiszámította az optikai üvegek törésmutatójának pontos értékét. 1817-ben kifejlesztett akromatikus lencséje kis módosításokkal ma is használatos. Kialakította ezeknek a jellemző vonalaknak mai napig használatos betüjelölését.

Urbain LeVerrier (1811-1871), John Couch Adams-szal együtt, de egymástól függetlenül fedezték fel a Neptunuszt. LeVerrier mélyen hívő katolikus volt.

Angelo Secchi (1818-1878) jezsuita szerzetes, a csillagászati színképelemzés úttörője és a Dopler-effektus (a csillagok közeledése vagy távolodása okozza a különböző színeket a csillagoknál) első bebizonyítója, segítségével határozták meg a Szaturnusz gyűrűjének a természetét, illetve a Mars felületének a tanulmányozásában is fontos szerepe volt.

Jean Bernard Léon Foucault (1819-1868), katolikus vallását rendszeresen gyakorló fizikus és csillagász. Módszert dolgozott ki az abszolút fénysebesség rendkívül nagy pontosságú mérésére. Kísérleti bizonyítékot szolgáltatott a Föld tengely körüli forgására (Foucault-inga). Továbbfejlesztette a tükrös teleszkópot; 1859-ben egyszerű, de rendkívül pontos módszert dolgozott ki a teleszkóptükrök felszíni hibáinak ellenőrzésére.

Hippolyte Fizeau (1819-1896), mélyen hívő katolikus fizikus, aki a Nap színképének infravörös részét tanulmányozva megoldást talált a csillagok hullámhossz-eltolódására. Ő volt az első, aki meghatározta az infravörös sugarak hullámhosszát. 1849-ben nagy pontossággal meg tudta mérni a fény sebességét.

Johan W. J. A. Stein (1871-1951), jezsuita szerzetes, a Vatikáni Obszervatórium igazgatója. Számos fontos írást tett közzé a változó és a kettős csillagokról.