Hol áll az a Bibliában, hogy az ember szabad akaratot kapott?

Nicolas Steno (Niels Stensen) (1648-1686) A lutheránus hitről 1667-ben katolizált dán anatómus és geológus, majd katolikus püspök és az észak-német protestáns területek misszionáriusa. Elsőként fogalmazta meg a geológiatudomány, a sztratigráfia alaptörvényeit (pl. a szuperpozíció törvényét, az eredet vízszintesség elvét és a laterális folytonosság elvét). Gyakran hívják a geológia atyjának.

Georgius Agricola (1494-1555). Az ásványtan, és a bányászat atyja. Mély katolikus hitét a reformáció területén is megtartotta. Mivel a lutheránus lelkészek megtagadták számára a sírhely adományozását, ezért holttestét a 60 kilométerre nyugatra lévő Zeitz város püspöke fogadta be és temette el a helyi templomban.

Angelo Secchi (1818-1878) jezsuita szerzetes. A modern meteorológia megalapítója. Megszerkesztette az első időjárásjelző gépet, és Olaszországban kialakította az első meteorológiai hálózatot

Juan Perez (+1513) ferences szerzetes és Diego de Deza (1444-1523) dominikánus szerzetes, később püspök és főinkvizitor indítására és segítségével kapott Kolumbusz Kristóf hajókat a spanyol királynőtől. Így tudta csak felfedezni Amerikát.

Schönwisner István (1738-1818), jezsuita szerzetes, történész. Az első magyar régész, aki elsőként végzett Magyarországon ásatásokat. Óbuda közelében ő fedezte fel Aquincum romjait.

Robert Grosseteste (1175-1253), lincolni püspök. A fényt tanulmányozva – filozófiai és teológiai alapokon – megfogalmazott egy egyszerű ősrobbanás-modellt

Georges Lemaitre (1894-1966), belga pap, fizikus és csillagász. Már 1927-ben kimutatta, hogy az általános relativitáselmélet egyenleteiből következően a világegyetem vagy tágul, vagy szűkül. Ő adta meg elsőként a táguló világegyetem használható matematikai számítását is. Előre megmondta, hogy az űr nem lehet stabil, és ezt Hubble és mások bebizonyították

Nicholas de Malebranche (1638-1715) ágoston-rendi pap, a modern színelmélet megalapítója.

Nicholas Cusa (1400-1464), német bíboros, aki megjövendölte, hogy a térnek görbülnie kell, ha Isten egyformán van jelen mindenhol. A XX. században erősítették meg ezt az elképzelést.

Roger Bacon (1214-1294), ferences szerzetes. Megsejtette a fény hullámelméletét, és írt a „láthatatlan fénysugarakról”. Felfedezte a távcső és a mikroszkóp elvét, illetve a lemezjátszó ősét is.

Németországi Boldog (Teutonicus) János (Freiburgi János) (1250-1310), dominikánus szerzetes, majd püspök (Magyarországon, Diakóváron is), pápai tanácsadó és gyóntató. Többek között a szivárványt tanulmányozva a fénytörés és a fényszóródás elméletéhez járult hozzá.

Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) jezsuita szerzetes felfedezte a fény elhajlását, illetve a fényszóródást.

André-Marie Ampère (1775-1836), francia fizikus, az elektromágnesesség felfedezője. Ampere jámbor katolikus volt, és bevallása szerint kutatásait keresztény hitének köszönheti.

Alessandro Volta (1745-1827) szintén erős szállal kötődött a Katolikus Egyházhoz, és egy hitvédelmi írást is megfogalmazott. Volta az elektromosságtan úttörője. Rá emlékeztet ma is a feszültség mértékegysége, a "Volt". Ő készítette az első, ma elektromos elemnek nevezett berendezést, amely elektromosságot tudott előállítani. Felfedezései az elektrosztatikában, a meteorológiában és a pneumatikában is maradandóaknak bizonyultak

Thomas Bradwardine (1290–1349), Canterbury érseke. A logaritmikus mozgástörvény első felfedezője, amellyel Galileit előzte meg.

Jean Buridan (1300–1358), katolikus pap, az impetuselmélet megalkotója, ami a Newton-törvények csírája. Munkáival a kopernikuszi forradalom magvait veMarin Mersenne (1588-1648) minorita szerzetes, matematikus, fizikus. Az akkori tudományos világ koordinátora volt. Folyamatos levelezésben állt Európa legnagyobb tudósaival (pl. Descartes, Blaise Pascal, Pierre de Fermat, Christiaan Huygens, Galileo Galilei és Evangelista Torricelli). Fizika területén elsőként fogalmazta meg tapasztalati úton a húr rezonanciájára vonatkozó törvényt: a kifeszített húr rezgésszáma arányos a feszítő erő négyzetgyökével, fordítva arányos a húr hosszával s a húr keresztmetszetének és sűrűségének szorzatából vont négyzetgyökkel. Tapasztalatait 100 ével később Taylor elméleti úton is igazolta. Megmérte a hang terjedési sebességét, és más hangtani és zeneelméleti felfedezést is tett, az akusztika atyjának is nevezik.

Antonino Zichichi (1929-) olasz atomfizikus. Több jelentős felfedezést tett az atomfizikában, illetve ő az alapítója, illetve munkatársa a világ legkorszerűbb földalatti nukleáris laboratóriumának, az LNGS-nek. A Bologna-i egyetemen fizikaelméletet tanított, és a tudományos eszmék híres népszerűsítője. Több művében is hitet tesz amellett, hogy a tudományt nem lehet a katolikus hittel szembeállítani.

Michael Heller (1944-) Lengyel katolikus pap, matematikus, fizikus és filozófiaprofesszor a Krakkói Pápai Teológiai Akadémián, illetve a vatikáni Obszervatórium vezetésének segédtagja. A világ számos egyetemére hívják előadni a tudományfilozófia és a logika kérdéseiben, pl. rendszeres előadó a Krakkói Műszaki Egyetemen, a Louvani Katolikus Egyetemen, illetve a Liege-i, Oxfordi, Leicesteri, Arizónai és számos további egyetemeken. Nemzetközileg neves az általános relativitáselmélet szingularitás problémájáról szóló kutatásairól, illetve, hogy a nemkommutatív geometria használatával kutatja a relativitáselmélet és a kvantummechanika összeegyeztethetőségét. Több mint 200 tudományos cikke jelent meg.

II. Szilveszter pápa (945-1003) Korának egyik legnagyobb tudósa. Bevezette az arab számok használatát, valamint az abakuszt is, amelyek leegyszerűsítették a számtani műveleteket, és lehetővé tették, hogy magasabb szintű matematikát lehessen művelni. Megszerkesztette az első ingaórát a reimsi székesegyházban. Hidraulikus emelőszerkezetet is tervezett, amely messze meghaladta a középkor technikai színvonalát

Nicole Oresme (1320-1382), francia matematikus, és katolikus püspök. Elsőként használta a matematikában a grafikus koordináta ábrázolást, Descartes analitikus geometriájának megsejtője, sőt ötletadója lett. Az angol Bradwardine püspök munkásságát folytatva bevezette a törtkitevős hatványokat

Thomas Bradwardine (1290–1349), katolikus püspök. Az irracionális számok elméletének első megalkotója, illetve a geometria alapvető kérdéseiben, a kontinuum- és a halmazelmélet problémáiban lépett előbbre.

Marin Mersenne (1588-1648) minorita szerzetes, matematikus, fizikus. Az akkori tudományos világ koordinátora volt. Folyamatos levelezésben állt Európa legnagyobb tudósaival (pl. Descartes, Blaise Pascal, Pierre de Fermat, Christiaan Huygens, Galileo Galilei és Evangelista Torricelli). Egyike volt azoknak, aki a tudomány minden területét a matematikára vezették vissza, a többi területet is matematikai alapokon próbálta megmagyarázni. A számelmélettel foglalkozott, a nevét őrzik a 2n − 1 alakú, ún. Mersenne-prímszámok, de a permutáció és kombináció fogalmaihoz is sokat tett. Mersenne a kör, mint geometriai alakzat tanulmányozásával is beírta magát a matematika történetébe.

Maria Gaetana Agnesi (1718-1799), olasz apáca, nyelvész, matematikus, és filozófus. A bolognai egyetem matematikai és filozófia tanszékére XIV. Benedek pápa nevezte ki (ő volt a második nő, aki egyetemi professzori kinevezést kapott). Ő írta az első olyan könyvet, amely tárgyalja a differenciálszámítást és integrálszámítást. Nevét őrzi az Agnesi-féle boszorkánygörbe.

Johann Carl Friedrich Gauss (1777-1875), a "matematika fejedelme", híres csillagász és fizikus. A tudományok számos területének fejlődéséhez járult hozzá, így a számelmélethez, az analízishez, a differenciálgeometriához, a geodéziához, a mágnesességhez, az asztronómiához és az optikához. Gauss mélyen hívő, konzervatív katolikus volt.

Bernhard Bolzano (1781-1848), katolikus pap, teológus, matematikus. Matematikai szakmunkáinak köszönhetően a modern matematikai analízis és a halmazelmélet egyik klasszikusa, a Bolzano-Weierstrass-tétel és a Bolzano – Darboux-tétel megfogalmazója. 1816-ban részletesebb bizonyítást adott a binomiális tételre. Korszerû nézeteket vallott a logika, a matematikai változók, a határérték és a folytonosság problémáiról.

Augustin Louis Cauchy (1789-1857), francia matematikus. A Páli Szent Vince Társaság tagja, harcos, missziós lelkületű katolikus. A matematikai analízis modern tárgyalásmódjának megteremtője. Igazi polihisztora a matematikának, szinte minden területén alkotott. Az első éves matematikát hallgató főiskolások és egyetemisták biztosan az ő nevét hallják a legtöbbször (pl. Cauchy-sorozat, Cauchy–Bunyakovszkij–Schwarz - egyenlőtlenség, Cauchy–Davenport-lemma, Cauchy-féle integráltétel, Cauchy-csoportelmélet, stb.), ami annak a következménye, hogy a matematika alapvető fogalmait (mint pl. konvergencia, sorozat, határérték) ő fektette szilárd alapokra és definiálta a matematikában megkövetelt szabatossággal. Mély felismerései voltak a komplex függvénytanban, a differenciálegyenletek elméletében, de a fizikában is. Írt a hullámterjedésről, a rugalmasságtanban az ő nevéhez fűződik a feszültség fogalmának tárgyalása is.

Boldog Francesco Faà di Bruno (1825-1888), olasz matematikus és katolikus pap. A matematika területén jelentős eredményeket ért el, pl. az eliptikus funkciók területén. Nevét viseli a Faa Di Bruno-féle formula. II. János Pál pápa avatta boldoggá.

E. T. Whittaker (1873-1956), anglikán matematikus, de 1930-ban katolizált. A vatikáni Pápai Tudományos Akadémia tagja, a Newman Társaság elnöke. Híres matematikus, főként a számanalízisben, a csillagászati mechanikában, illetve az alkalmazott matematika és fizika történettudományában tett jelentős lépéseket. Több munkájában is összevetette a tudományos eredményeket a hittel, és Isten létének bizonyíthatóságával.

Edme Mariotte (1620-1684) francia bencés szerzetes. Többek között Robert Boyle-tól függetlenül felfedezte azt a törvényt, amely kimondja, hogy a gázok térfogata a nyomásukkal fordított arányban változik (Boyle–Mariotte-törvény), azonban Mariotte továbblépetrt Boyle-nál, megállapítva, hogy a törvény csak állandó hőmérsékleten érvényes. Fontos megállapításai voltak a barométerrel, a folyadékok mozgásával, a szín természetével, stb. kapcsolatban. Ő fedezte fel a szem vakfoltját is.

Antoine-Laurent Lavoisier (1743-1794), katolikus kémikus. Felfedezte az anyagmegmaradás törvényét (1773), amit róla Lavoisier-törvénynek neveztek el. Részt vett a vegyületek új nómenklatúrájának kimunkálásában; pontosan meghatározta az elemek, a savak, a sók és a bázisok fogalmát. Új égéselméletet alkotott, és egyúttal (1789-ben) megcáfolta a flogiszton-elméletet. A modern kémia atyja.

Amedeo Avogadro (1776-1856), egyházjogot végzett, mélyen hívő olasz kémikus. Jelentősen hozzájárult a molaritás és a molekula súly elméleteinek feltárásához. Kiszámította az egy mólban lévő molekulák számát (Avogadró-szám), illetve neki köszönhető az Avogadró-törvénye.

Pierre Duhem (1861-1916), fizikus, tudományfilozófus és harcos katolikus volt. A termodinamikában tett jelentős megállapításokat (pl. Gibbs-Duhem egyenlet).

Pierre Gassendi (1592-1655) francia pap, filozófus és csillagász. Atomokra épülő anyagelméletet dolgozott ki, és kísérletet tett az atomizmus és a keresztény kozmológia, a mechanikus természetmagyarázat és a skolasztikus metafizika összehangolására. John Dalton többek között az ő művére építette atomelméletét.

Gregor Mendel (1822-1884), római katolikus pap, Ágoston-rendi apát. Elsőként fedezte fel a genetika törvényeit híres zöldborsó kísérleteiben. Ő a genetika atyja.

Lazzaro Spallanzani (1729-1799), katolikus pap. Ő volt az első, aki bebizonyította tudományos kísérleteivel, hogy az ún. ősnemzés, mely szerint élőlények keletkezhetnek külső körülmények hatására, természetes környezetben, képtelenség. Ő igazolta azt is, hogy a mikroszkopikus élőlények szaporodásra is képesek. Ő volt az első, akinek sikerült az első mesterséges megtermékenyítés emlős állaton

Nagy Szent Albert (Albertus Magnus) (1200-1280), dominikánus szerzetes, pápai tanácsadó, majd püspök, egyházdoktor. A természettudománynak majd minden ágával foglalkozott: orvostudománnyal, fiziológiával, állattannal, növénytannal, fizikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal. Elsőként írta le a virágok porzóit és a nektárt, ismerte a rovarok hasi idegszálát, s leírta a magban a csíra helyzetét. Megállapította továbbá, hogy a fák magassága és lombjának nagysága összefügg a fénnyel és a meleggel. Megírta Európa első növény-, állat- és ásványtanát.

Armand David (1826-1900), francia lazarista szerzetes, misszionárius pap, zoológus és botanikus. Kínában számos állat- és növényfajt írt le, amelyek közül többet ő írt le elsőként. 200 vadállatot (63 addig ismeretlent, pl. az óriás pandát), 807 madárfajt (65 ismeretlent), illetve számtalan hüllőt, békát, halat, lepkét és más rovarokat. Ő mentette meg a róla elnevezett Dávid-szarvasokat a végső kipusztulástól. A botanikában is számos új fajt talált, pl. rhododendron és tárnics fajokat

Carlos Chagas Filho (1910-2000) Nemzetközi hírű orvos, biológus, biofizikus és neurológus, 16 éven keresztül a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia elnöke, illetve szerte a világon számtalan más tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, és számos tudományos kitüntetés birtokosa. Jelentős felfedezéseket tett az idegi mechanizmusok, illetve az elektrogenezis területén. Tanulmányozta a turini leplet, és több munkájában is kifejti a katolicizmus és a tudomány világméretekben is jelentős kapcsolatát.

Louis Pasteur (1822-1895), a ferences harmadrend tagja volt. Tudományosan először ő bizonyította, hogy a baktériumok a fertőzések forrásai, és bemutatta, hogyan lehet elszaporodásukat megelőzni (fertőtlenítés, ill. pasztörizálás). A mikrobiológia megalapítója. Nevéhez fűződik a veszetség elleni védőoltás kidolgozása is.

Nagy Szent Baszileiosz (329-379) Az Egyház már a III. században elrendelte, hogy a püspököknek kötelessége gondoskodni a betegek ápolásáról, és ennek megfelelően számos kisebb kórház jött létre. Az első igazi, a szó mai értelmében vett kórházat Nagy Szent Baszileiosz hozta létre Cezáreában, ahol a ragályos betegeket ápolták, többek között saját maga is.

Szent Otmár (689-759) St. Gallen-i püspök. Az első leprosorium, leprásokat gondozó kórház létrehozója 720-ban. A XIII. században Európában kb. 20 ezer leprakórházat működtetett az Egyház, többnyire püspökök és szerzetesrendek által, pl. a Szent Lázár-lovagok 3000 leprakórházat láttak el.

Az első magyarországi kórházakat a Szent István király által behívott szerzetesrendek hozták létre Pannonhalmán, Pécsváradon, Bakonybélen és Esztergomban. Egészen a legújabb korig Magyarországon, illetve Európában mindenhol a betegek egyetlen reménye a szerzetesek, és az Egyáz által fenntartott kórházak voltak. Az Egyháztól független orvosokat a szegények nem tudták megfizetni, viszont a betegápoló szerzetes- és lovagrendek teljesen ingyen gondoskodtak a betegekről. A kolostorokban európai hírű szerzetes-orvosok működtek, akik mellett gyógyszerész segédek is dolgoztak.

Friedrich Karl von Schönborn (1674-1746) Bamberg és Würzburg püspöke. A világ első bonctani intézetét ő állította fel.

A kinint – mint lázcsillapítót és a malária ellenszerét – a jezsuiták alkalmazták először Európában a XVII. század elejétől (úgy is nevezik több helyen a kinint, hogy „jezsuita kéreg”).

Celestine Opitz, prágai Irgalmas Rend-i főorvos, aki az elsők között alkalmazta 1874-ben a mesterséges altatást (narkózist) kórházában. Ugyanitt az irgalmas rendi szerzetesek már 1847-ben a műtéteknél érzéstelenítést használtak.

A világ első orvosi egyetemét a bencések hozták létre Salernoban a IX. században.

Barkóczy Ferenc (1710-1765) és Eszterházy Károly (1725-1799) egri püspökök, Barkóczy később esztergomi hercegprímás. Az első hazai orvosképzést indították el az irgalmas szerzetesekkel Egerben.

Vincent Priessnitz (1799-1851) osztrák pap. A modern hidroterápia atyja.

Sebastian Kneipp (1821-1897), bajor pap. A természetgyógyászat egyik atyja. Ő alkalmazta elsőként a róla elnevezett Kneipp-kúrát, illetve a teljes értékű gabonaszemekből készített kenyeret Norvégiában máig az ő receptje szerint készítik

Leonardo da Vinci (1452-1519), olasz polihisztor. Matematikai és természettudományos tanulmányait, pl. anatómiai vizsgálatait X. Leó pápa megbízásából folytatta.

Andreas Vesalius (1514-1564), katolikus orvos és anatómus. A tudományos bonctan, a modern anatómia egyik megalapítója. Az az állítás, miszerint a kísérletei miatt az Inkvizíció üldözte, teljesen alaptalan. Egy szentföldi zarándoklat során vesztette életét.

Marcello Malpighi (1628-1694), katolikus orvos és anatómus, XII. Ince pápa személyes jóbarátja, a Pápai Orvostudományi Iskola tanára. A mikroszkopikus boncolástan megalapítója, leírta a kapillárisokat és alapvető felfedezéseket tett egyebek között a tüdő, a lép, a vese, a mirigyek elemi szerkezetének kutatásában.

Nicolas Steno (Niels Stensen) (1648-1686) A lutheránus hitről 1667-ben katolizált dán anatómus és geológus, majd katolikus püspök és az észak-német protestáns területek misszionáriusa. Felfedezte, hogy a szív egy izomzat, majd lefektette az izommechanika alapjait. Felfedezte a nyálkacsatornát, és a könnymirigyeket is.

Nem szerepel ilyen benne!!!! Megnyugodtál???????

Úgy is ezt akartad hallani. És csak azt vagy hajlandó elfogadni , amivel te is egyetértesz. Így aztán neked tényleg nincs szabad akaratod, mert a mérlegelés képessége hiányzik belőled. A bibliát Emberek írták, és a későbbiekben emberek válogatták össze, így aztán csak az maradt benne, ami a hívek kötött pályán való tartásához szükséges. Ha majd egyszer lesz módom a teljes anyagot, eredeti (arámi) nyelven , a gnosztikusokkal együtt elolvasni, akkor lehet hogy lesz ott válasz ami neked is megfelel. Azt mondod, hogy nem vagy vallásos, de épp oly kötött pályán haladsz, mint aki csak hinni tud , és nem mer tudni.

NIHIL

Pont ez az. A vallásos hisz (bizonyíték nélkül). Tehát a hívő , ha csak meg nem rendül a hitébe, nem fogja kiszúrni, hogy van e szabad akarata, vagy sem. És aki hisz, annak nincs is szabad akarata, mert a szentírás alapján cselekszik, éli életét.

És kezdem viccesnek találni amit egy teológus, és egy geológus eszmét cserél erről a témáról... :D Ég és föld :D