A "keresztény rockzene" biblikus?
Mielőtt azt mondanád, hogy a zene semleges, és ízlés kérdése, hogy ki milyet szeret, fontold meg a következőket:
A "keresztyén peep-show" biblikus? Hiszen a tánc - ahogyan némelyek állítják - semleges, és ízlés dolga, ki milyet néz vagy táncol. A "keresztyén akciófilm" biblikus? Hiszen a film, a mozgókép semleges, nemde? A "keresztyén bulvárlap" biblikus? Hiszen az újság, mint olyan, semleges!
Mi a rock? "A rockzene társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. ... A rock mindig a lázadást és a nem beletörődést szimbolizálta és szimbolizálja ma is."
Szakadék létrehozása a szülők és a gyermekek között, a lázadás biblikus? Nem csak a múltban történt ez, a rockzene - mint írják - MA IS ilyen!
Nem lényeges, hogy hány "keresztény rockzenekar" van, mennyire elismert, vagy hányan szeretik. A kérdés az, hogy biblikus-e? Más szóval Istennek tetsző-e, vagy sem?
Nagyon kíváncsi vagyok azok érveire, akik szerint az!
"És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." (Róma 12:2)
válasza:"Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok." (Fil 4:8)
Aki szerint a rockzene mindezeknek megfelel, azzal valóban nincs miről vitázni még.
Fordítsunk rajta egy cseppet. Ahogy írtam már, eleve mondjuk a romantikus zene gyökere szintén lázadó eszmék felvirágozása. Csak azzal foglalkozzak, aminek jó híre van? Jézusnak sem volt jó híre. A kereszténységnek sincs jó híre. Próbáld azért értelemmel értelmezni Pál szavait, mert Péter nem véletlenül írta ezt:
Péter Apostol II. levele 3. rész
15. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
16. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.
Ezt nevezem köpönyegforgatásnak! Ilyen részekre a Bibliában azt húzok rá, amit csak akarok, mert értelem nélkül belemagyarázhatok bármit. Ezért utálják sokan a Bibliát, az ilyen hozzá nem értő okostojások miatt.
„Amiktől viszont távol kell tartanunk magunkat:
Gal. 5:19-21
"(19) A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
(20) Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,
(21) Irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom nektek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek."
Ezek közül több pontosan a rockzene jellemzője.”
Ha visszamész 200 évet, úri lakosztályok dorbézolásai között ott volt a csembaló, a hegedű, és szóltak a ma már klasszikus zenék. Minden dorbézolás aláfestése között ott van a kor zenei világa. Ettől még sem Mozart, sem Debussy, sem Ákos nem okolható és gyökereztethető.
József! Ökörségeket írsz. Kettős mércét alkalmazol, és egyoldalúságodról teszel bizonyságot az ilyen irományaid kapcsán.
Idézlek:
„Ez a rockzene ügy lényege. Ha még mindig nem kezd valami derengeni, akkor kár midnen egyéb szóért.”
Így van, ha Neked nem dereng, hogy minden bibliai idézetedet szétcincáltuk, és Te még mindig fújod az üres maszlagjaidat, amivel átmosták a fejecskédet, akkor kár minden percért, amit rád pazarolunk.
Írásaid, meglátásaid széthúzódásra, ellenségeskedésre valók. Antikrisztusi, és bicskanyitogató az ítélkezéseid. Ha nem riaszt ez vissza, akkor nincs mentségem a számodra.
Akit nem csak felületesen érdekel ez a téma, meghallgathat egy tanítást erről a kérdésről.
Ebben hangzott el az alábbi idézet:
Robert Pattinson rockzenész azt mondta, hogy ő semmi összeegyeztethetőt nem lát az ő zenéje és a keresztyénség között. Ezt nyilatkozta:
"Néhány álmodozó ember azt gondolja, hogy megragadhatja a rockzene tulajdonságait, és népszerűsíthet vele isteni ideológiákat. A népszerűségre törekvő katolikusok rock miséket szerveznek. A divatot követő tanárok olyan tankönyveket állítanak össze, melyek a rockzene szövegét próbálják eszközként felhasználni a társadalmilag elfogadott értékek továbbadására. Vannak olyan protestáns felekezetek, amelyek rádiósugárzásba fognak vasárnap délelőttönként, és lélekemelő tanácsokat próbálnak továbbítani rockzenével kombinálva, hogy a fiatalok fülének kedvezni próbáljanak. De a rockzene haszontalan arra, hogy bármilyen bibliai igazságot vagy értéket továbbadjanak vele. Ezek a törekvők, akik ilyesmire törekszenek a projektjeikben, pontosan azokat a pogány rítusokat népszerűsítik, amik ellen harcolniuk kellene."
Persze ez is csak egy vélemény, amellyel lehet vitatkozni. De egy, az Úr akaratát igazán kereső hívőt legalább is megállásra, mélyebb elgondolkozásra, és a kérdésnek az Úr elé vitelére kellene, hogy ösztönözzön. Persze, szét lehet rombolni ezt az érvet is egy jól irányzott rúgással, annak alaposabb mérlegelése nélkül, és fennhangon állítani, hogy "szétromboltuk minden érvedet". De vajon bölcs dolog ez?
válasza:Hát R. Pattinson egy jóképű/nyálas vámpír (ízlés dolga, hogy kinek melyik) de semmi esetre sem az az elismert rock-tekintély :)
Addig igaza van, hogy baromság rockzenével evangelizálni, mert valóban baromság.
De nem azért mert a rockzene valami pogány dolog, nem az. Ha nem tud keresztény lenni, akkor nem tud pogány sem lenni.
A rockzene azért alkalmatlan az evangelizációra, mert evilági műfaj. A földi ember evilági problémáit boncolgatja, lelki témákban maximum az Istent kereső ember vívódásáig jut el, ennél nem megy tovább, de nem is akar. Nem ez a zene az, ami híd akar lenni Istenhez.
(Ettől függetlenül még mindig inkább keresztény rock, mint keresztény nyáladzás: https://www.youtube.com/watch?v=TwESSLQ4WLc )
válasza:A honlapodon lévő írásod után szabadon:
A kereszténység és az aszfalt
Én úgy vélem, ez nem egy marginális kérdés, hanem nagyon is fontos, foglalkozni kell vele.
Senkinek sincs joga természetesen követ dobni egy másik emberre, és elítélni őt (Róm. 2.1), nekem sem ez a szándékom. Egyszerűen arról van szó, hogyha valahol eltévelyedést látunk az igaz tanítástól, ott az Ige határozottan felszólít rá, hogy erre figyelmeztetnünk kell! (1 Thessz. 5.14)
A régi „poros és dohos” ókeresztény útburkolatok helyett valóban helyesen járunk el, ha a mai „modern”(aszfalt) utakon járunk keresztényként?
„Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” (1 Thessz. 5.21 )
A „megpróbáljatok” természetesen nem azt jelenti, hogy „kipróbáljatok! Inkább azt, hogy „megvizsgáljatok, ellenőrizzetek”!
A kőolajszármazékok, miért tartozna bele a jóba. Az ember kiszipolyozza a földet saját hasznára, mérhetetlen vágyaira használva utakat csinál, büdös, környezetszennyező bitumenből. És mi keresztények mintha nem tudnánk, hogy lábunk min jár, járunk a bűnös úton.
Kiállja-e vajon az aszfalt a keresztény próbát?
Egy megtért egykori aszfaltbetyár mesélte, hogy megtérése után elkezdtek keresztényként is az aszfalton járni, mert őszintén hitték, hogy ezáltal elérik az ott sétáló embereket. Azonban a séták végén a sétáló világi emberek ezt mondták nekik: „tök jó, amit csináltok, de nem látunk semmi változást rajtatok”. Ezen elgondolkozott, és rájött, hogy kívülről nézve valóban nem is látható semmi változás rajta.
Az aszfalton sétálás tehát semmiképpen sem semleges, és egy ártalmas aszfaltot nem lehet keresztény cipőkkel megjavítani.
Gyakran hangoztatott érv, hogy minden útburkolat újkeletű volt egyszer, mégis elfogadták azokat a gyülekezetek (egyházak) a maguk idejében. Ezért napjainkban sem kellene elutasítani a mai „modern” utakat.
Igen ám, de a korábbi évszázadokban a zsidó-keresztény utak képezték az alapját az ún. nyugati utaknak. Akár keresztény valaki, akár nem, világos előtte, hogy ez már nincs így, a mai út már nem a bibliai értékrenden alapul. A korábbi idők útjai ezért általában nem álltak szöges ellentétben az Isten által megkívánt normákkal, ezért nem okozott problémát az egyházi életbe történő beillesztése. A mai „modern” utak viszont a mai társadalom kultúra és keresztényellenességét tükrözik, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, ha új útjainkat ezekből akarjuk választani, sőt, ha egyáltalán bármit is át akarunk venni ebből az istentelen útburkolatokból.
Az én utaim nem a Ti utaitok – ezt mondja az Úr! (Ézs 55,8)
Teljesen megdöbbentem, amikor anyagot gyűjtve néhány ún. keresztény sétálását megláttam a youtube-on. Ha valaki nem tudja, hogy ki sétál, akkor semmi, de semmi különbséget nem tud felfedezni eme emberek és a világi emberek között! Így vezet a „keresztény” sétálástól egyenes út az evilági aszfaltbetyárságig!
Az ókeresztények életében a köves, illetve a földút volt, amin jártak. Ez mára már megváltozott. Jézus azt mondta, hogy aki a sötétségben jár, megbotlik. Hogyan botolnánk meg, ha sík, aszfaltos úton járunk?. Az aszfalt, ebből is látszik, hogy Jézus beszéde ellen való. Mintha ellene mennénk az isteni tervnek, mintha többek akarnánk lenni.
Nagyon kérem minden keresztény testvéremet, hogy ne vegye támadásnak, sem ítélkezésnek, amit itt leírtam! Bízom benne, hogy egyetértünk abban, hogy fontos dolog mindenkor törekednünk rá, hogy Isten akaratát megismerjük, és a szerint igyekezzünk élni és munkálkodni!
Némely részei a fentieknek talán kemény beszédnek tűnnek, de remélem, hogy Zsid. 5.14 alapján nem fekszi meg senkinek a gyomrát.
Valaki azt mondta, hogyha a Sátán be akarna hatolni a gyülekezetekbe, akkor biztosan az utakat használná ehhez. Legyünk tehát résen, mert az ördög folyamatosan azon munkálkodik, hogy lerontsa a missziós tevékenységünket. „Őkelme” rettentően intelligens, és nem válogat az eszközökben. Még mindig a megtévesztés a legfőbb eszköze, ne hagyjuk hát, hogy minket is rászedjen, akár úgy, hogy a saját, lázadó, érdekközpontú utak stílusát becsempészi közénk.
Ez az írás azért született, hogy figyelmeztessen erre a veszélyre!
Mi keresztények nem követhetjük a világot, márpedig az aszfalt evilági.
Na ennyire komoly a Te okfejtésed is a keresztény rockzenéről, és ennyire biblikus is.
Neked mi a véleményed a keresztények aszfalton sétálásáról? Nem kellene megtérned?
A Biblia szerint ne szeressük a világot (1Jn. 2:15-16) és ne szabjuk magunkat a világhoz (Róma 12:2).
A nézeteltérésünk abból származik, hogy mit tekintsünk a „világnak”. Az általam legjobbnak tartott definíció szerint a társadalmi kultúra rossz része a világ. De mi alapján ítélhetjük meg, hogy valami a kultúra rossz részéhez tartozik-e vagy sem? Én úgy vélem, a határvonalat nem nekünk kell felállítanunk, hanem azt kell megkeresnünk, hogy Isten hol húzta meg ezt a vonalat.
Ebben szeretnék néhány támpontot adni. Ezeket nem én találtam ki, hanem én is tanultam, és nekem hasznosnak bizonyultak. Bízom benne, hogy másoknak is az lesz.
1. Először is félre kell tennünk az egyéni ízlésünket. Hogy mi mit szeretünk, vagy nem szeretünk, az egyáltalán nem mérvadó a döntésben.
2. Ha van konkrét bibliai kijelentés, ennek hiányában világos bibliai alapelv, akkor az az Ámen! Az Igének feltétel nélkül engedelmeskednünk kell, nincs mérlegelési lehetőségünk!
3. Semmilyen fizikai dolog, tárgy nem rossz önmagában.
4. Semmilyen testi vágy, kívánság nem rossz önmagában.
5. A világ azonban tudja a teremtésüktől fogva jó dolgokat bűnös módon felhasználni.
6. Az emberi vágyak, gondolatok, amikor rossz célra irányulnak, már gonoszak.
7. A világ kommunikációja lényegéből fogva gonosz. „Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk.„(1Jn. 4:5)
8. A világ a kommunikáció különböző formáit használja arra, hogy azonosítsa-, fenntartsa-, kifejezze-, módosítsa-, és terjessze magát. Ezért a hívőknek nagyon vigyázniuk kell, hogy hogyan kommunikálnak, és milyen kommunikációs csatornákat használnak. Szennyvízcsatornán nem lehet ivóvizet továbbítani.
9. Minden földi tárgy, dolog, tevékenység kivétel nélkül világi dologgá válhat, ha Isten elleni lázadásban, önző céljaink érdekében használjuk fel. (Lásd pl. ahogyan a Charlie Hebdo lap használja a keresztyén jelképeket).
10. A valódi szentség belülről nyilvánul meg kifelé. Vagyis nem kívülről kell ráhúzni, mint egy mázat. Ha valami önmagában, most, a mai kultúrában világi, akkor az nem tehető általunk, emberek által szentté.
Az alábbiakban leírok néhány vizsgáló kérdést, amely segíthet eldönteni, hogy bizonyos dolog – nevezzük x-nek – világi vagy sem. Kérek mindenkit, hogy ne csak egyesével vizsgálja a kérdéseket, hanem arra figyeljen, hogy összességében milyen válasz kerekedne ki, minden kérdés egyöntetű figyelembevételével!
- Az x tevékenység hogyan függ össze Isten ismeretével? Vajon az x tevékenység Isten igazi jellemét figyelembe veszi? Az én kultúrám cselekedné ezt a dolgot, ha minden tagja ismerné Istent? Ha az emberek tudnák, hogy Isten látja őket, és meg fogja ítélni őket ezért a tettükért, akkor is megtennék ezt a dolgot?
- Az x tevékenység olyan, amellyel általában a kultúra elnyomja Isten valódi ismeretét?
A kultúra sok olyan dolgot tesz, ami elnyomja Isten ismeretét. Pl.: a diszkó. A diszkóban hányan gondolnak Istenre? Ha valaki diszkóba megy, az segít neki Istenre gondolni, vagy segít neki Istenről elfelejtkezni? Ha az utóbbi, akkor ha kivennénk a diszkóból azt a zenei műfajt, amit ott játszanak, és pl. kamarazenével helyettesítenénk, akkor is járnának oda azok az emberek?
- Milyen emberektől származik az x? Mire használták eredetileg x-et? Mi volt az eredeti funkciója abban a kultúrában az x-nek? Megváltozott-e az x szerepe azóta? Ha x-et a saját társadalmi környezetében vizsgáljuk, akkor, ha kivennénk onnan x-et, azzal tudna javulni az a
kulturális környezet?
Ha ezen vizsgáló kérdések eredményeként azt találjuk, hogy x világi, tehát inkább eltávolít Istentől, mintsem közelebb vinne hozzá, akkor ez azt jelenti, hogy x a világ része. Így nem szabhatjuk hozzá magunkat, nem szerethetjük, és nem is használhatjuk fel. Ha x világi, tehát istentagadó jellegű, akkor hiába csomagoljuk keresztyén köntösbe, akkor is világi és istentagadó marad. Ha a diszkó eltávolítja az ott lévőket Istentől, akkor a keresztény diszkó sem tesz másként.
Vannak olyan mikroorganizmusok, amelyek úgy tesznek, mintha ártalmatlanok lennének. Úgy igyekeznek bejutni a szervezetbe, hogy másnak próbálják magukat mutatni, mint amik valójában. Így próbálják kijátszani az immunrendszert. A Sátánnak is van ilyen taktikája:
„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (2Kor 11:14)
A farkas, ha báránybőrt adnak is rá, farkas marad. Sőt, még veszélyesebb, hiszen így akadálytalanul tud áldozatokat szerezni a nyáj között. Ha a világinak bizonyult x-re báránybőrt húzunk, és így visszük be a gyülekezetbe, ezzel a Sátánt visszük be, álruhában!
Ezért még veszélyesebb a szelídnek kinéző x, mert még jobban elaltatja a védekezőképességünket, és utat készít keményebb társainak.
Bízom benne, hogy x példája segíteni fog az aszfalt, a rockzene általában, és a keresztyén köntösbe csomagolt rockzene helyes megítélésében.
Nos , hogy egy zene összeegyeztethető-e ilyen tanokkal az legkevésbé múlik a stíluson....
Ebből megállapítható , hogy lehet "biblikus".
Viszont , az én véleményem szerint a vallások kitalált történetekből épülnek fel , ráadásul sokkal inkább az emberek elnyomását szolgálják mintsem a "lelki békéjüket". A sok olvasás után és látván , hogy ezt már mennyien felismerték igazolva látom az állításomat. Természetesen nem kivételek ez alól a rockzenekarok sem , bár azért megjegyezném hogy elsősorban az egyházat bírálják. Lázadás azért fontos ebben a műfajban és mivel az egyházak és a vallások enyhén szólva is nagy manipulátor gépezetek , így nem maradnak ki belőle.
Tegnap este már nem volt hozzá érkezésem, hogy a fenti vizsgálódást az aszfaltra is elvégezzem.
De nézzük meg, mire jutunk.
A Biblia beszél utakról, de nem ad róla kijelentést, hogy milyen utat használjunk.
Semmilyen fizikai dolog nem gonosz önmagában. Az aszfalt sem az. Például a festék anyaga sem gonosz, de ha szentségtelen képet festenek vele, már az lesz. Egy anyagi dolog nem önmagától, hanem attól a céltól válhat gonosszá, amire felhasználják. A jeruzsálemi Templom építésekor rengeteg fát kivágtak, de Isten soha nem helytelenítette, hogy „kiszipolyozzák” az erdőket. Önmagában tehát az aszfalt, mint anyag, nem gonosz dolog.
Használja-e a világ az aszfaltot arra, hogy eltávolítsa az embereket Istentől? Ezt akkor érthetjük meg, hogy elképzeljük azt, hogy eltávolítottuk az aszfaltot az életünkből. Jobb lenne a világ, ha aszfalt helyett valami más anyagot használnánk az útjainkhoz? Nem hinném. A világ erkölcsi állapotára, és főleg Istenhez való viszonyára semmi jelentősége nem lenne, ha aszfalt helyett betont, követ, vagy mást használnánk.
Felhasználja-e a világ az aszfaltot ahhoz, azonosítsa-, fenntartsa-, kifejezze-, módosítsa-, és terjessze magát? Az aszfalt csak egy fizikai közeg, amely a közlekedéshez szükséges. A kommunikáció bármely formájában (pl. beszéd, írás, zene, kép) sem a hanghullámok, vagy a távközlési hálózat bármely eleme gonosz, hanem az üzenet lehet az, amelyet továbbítanak. Werner Gitt pompásan bemutatta, hogy az anyag csak hordozza, de nem hozza létre az információt. Felhasználták-e az aszfaltot Isten elleni lázadásban? Az aszfaltot a XIX. század végén vegyészmérnökök (pl. Edward De Smedt) fejlesztették ki útburkolásra. Az aszfalt egyszerűen csak egy építőanyag. Nem „tapad” hozzá semmilyen pejoratív jelentéstartalom. Sem a múltban, sem a jelenben.
Nézzük a vizsgáló kérdéseket:
Az aszfalt hogyan függ össze Isten ismeretével? Sehogy. Vajon az aszfalt Isten igazi jellemét figyelembe veszi? Az aszfalt nem vesz figyelembe semmit, mert csak egy anyag, melynek semmilyen jelentéstöbblete Isten irányában nincs. Az én kultúrám használná az aszfaltot, ha minden tagja ismerné Istent? Ha az emberek tudnák, hogy Isten látja őket, és meg fogja ítélni őket ezért a tettükért, akkor is használnák az aszfaltot? Minden további nélkül használhatnák.
Az aszfalt olyasmi, amellyel általában a kultúra elnyomja Isten valódi ismeretét? Nem, nem olyan. Teljesen mindegy, hogy milyen anyaggal burkoljuk az utakat, ettől az emberek Isten-ismerete nem lesz se rosszabb, se jobb. Ha aszfalt helyett találnának más alkalmas anyagot, mellyel sima utakat lehet építeni, akkor azok, akik most az aszfalton közlekednek, ugyan úgy közlekednének azon is. (Ellentétben a diszkóban használt zenével!)
Milyen emberek használták először az aszfaltot? Mire használták eredetileg? Megváltozott azóta a jellege? Mindegyik kérdésre az a válasz, hogy az aszfaltnak semmilyen istenellenes tevékenységhez, eszméhez nincs semmi köze.
Ez a példa az aszfalttal tehát egy vicc, nem pedig cáfolat.
Ugyanezt az elemzést a rockzenével (a hagyományos, világi rockzenével) végezze el mindenki saját maga! És utána döntse el, a rockzene a világ azon részéhez tartozik-e, melynek szeretetétől óva int minket az Ige? Majd miután ezt megtette, gondolkodjon el rajta, lehet-e ezt Isten dicsőítésére felhasználni!
válasza:„Ugyanezt az elemzést a rockzenével (a hagyományos, világi rockzenével) végezze el mindenki saját maga!”
Elvégzem, a kommentedet átkonvertálom az aszfaltról a zenére:
A Biblia beszél zenéről, de nem ad róla kijelentést, hogy milyen zenét használjunk.
Semmilyen fizikai dolog nem gonosz önmagában. A rockzene sem az. Például a festék anyaga sem gonosz, de ha szentségtelen képet festenek vele, már az lesz. Egy anyagi dolog nem önmagától, hanem attól a céltól válhat gonosszá, amire felhasználják.
(Megjegyzés, ezt bizony nagyon pontosan fejezted ki: Semmi nem önmagában gonosz, hanem attól a céltól válhat gonosszá, amire felhasználják. Akkor miről is beszélünk, agytröszt!)
A jeruzsálemi Templom építésekor rengeteg fát kivágtak, de Isten soha nem helytelenítette, hogy „kiszipolyozzák” az erdőket. Önmagában tehát a zene, mint kifejezőeszköz, nem gonosz dolog.
Használja-e a világ a zenét arra, hogy eltávolítsa az embereket Istentől? Ezt akkor érthetjük meg, hogy elképzeljük azt, hogy eltávolítottuk a zenét az életünkből. Jobb lenne a világ, ha zene helyett valami más kifejezőeszközt használnánk az érzéseink kifejezésére? Nem hinném. A világ erkölcsi állapotára, és főleg Istenhez való viszonyára semmi jelentősége nem lenne, ha zene helyett festészetet, grafikákat, vagy mást használnánk.
Felhasználja-e a világ a zenét ahhoz, azonosítsa-, fenntartsa-, kifejezze-, módosítsa-, és terjessze magát? A zene csak egy érzelmi közeg, amely a kifejezéshez szükséges. A kommunikáció bármely formájában (pl. beszéd, írás, zene, kép) sem a hanghullámok, vagy a távközlési hálózat bármely eleme gonosz, hanem az üzenet lehet az, amelyet továbbítanak.
(Szintén megjegyzés: Idézlek: A …zene… sem a hanghullámok, vagy bármely eleme gonosz, hanem az üzenet lehet az, amelyet továbbítanak, tehát a rockzene sem gonosz önmagában, a keresztény rockzene üzenete pedig Isten és Jézus. Vagy ettől lenne gonosz szerinted?)
A zene egyszerűen csak egy kifejezőeszköz. Nem „tapad” hozzá semmilyen pejoratív jelentéstartalom. Sem a múltban, sem a jelenben, csak ha hozzátesszük. De ezt bármilyen stílussal megtehetjük. Önállóan egy stílus nem istentelen, csak ha azt fejezzük ki vele.
Nézzük a vizsgáló kérdéseket:
A zene hogyan függ össze Isten ismeretével? Sehogy. Vajon a zene Isten igazi jellemét figyelembe veszi? Az zene önmagában nem vesz figyelembe semmit, mert csak hangok sorozata, melynek semmilyen jelentéstöbblete Isten irányában nincs. Az én kultúrám használná a zenét, ha minden tagja ismerné Istent? Ha az emberek tudnák, hogy Isten látja őket, és meg fogja ítélni őket ezért a tettükért, akkor is használnák a zenét? Minden további nélkül használhatnák.
A zene olyasmi, amellyel általában a kultúra elnyomja Isten valódi ismeretét? Nem, nem olyan. Teljesen mindegy, hogy milyen zenét szeretünk, ettől az emberek Isten-ismerete nem lesz se rosszabb, se jobb. Ha zene helyett találnának más alkalmas kifejezőeszközt, mellyel szórakoztatjuk magunkat, vagy kifejezzük érzéseinket, akkor azok, akik most a zenével fejezik ki magukat, ugyan úgy kifejeznék magukat azzal is.
Milyen emberek használták először a zenét? Mire használták eredetileg? Megváltozott azóta a jellege? Mindegyik kérdésre az a válasz, hogy a zenének, a hangok sorozatának semmilyen istenellenes tevékenységhez, eszméhez nincs semmi köze önmagában, hacsak nem konkrétan ezt akarjuk kifejezni. Márpedig ezt nem tehetjük meg másként a zene esetében, csak a szöveggel.
Ez a fröcsögés a rockzenéről egy vicc, és nem keresztényi megnyilvánulás.
Kedves előző!
A probléma az ön remek elemzésével a zenéről csak az, hogy megint csak összemossa az általános "zene" fogalmat a konkrét rockzenével. Ha minden zenét kivennénk a világból, akkor talán szegényebbek lennénk egy jó dologgal, amit Isten adott nekünk. De az emberek Istenhez fűződő viszonya ettől nem javulna. (Illetve annyiban igen, hogy eltűnnének azok a zenék is, amelyek az embereket az Istenről való elfelejtkezéshez segítik hozzá.) Konkrétan a rockzenét azonban, ha kivennénk a világból, azzal egy olyan dolgot távolítanánk el, ami Isten ismerete ellen hangolja az embereket.
Mert: "A zene olyasmi, amellyel általában a kultúra elnyomja Isten valódi ismeretét? Nem, nem olyan." Ez igaz!
De: A rockzene olyasmi, amellyel általában a kultúra elnyomja Isten valódi ismeretét? IGEN, a ROCKZENE olyan!
Ha valaki ezt nem látja (nem akarja látni), akkor azzal én már mit tehetek?
"Azt tanácslom neked, hogy ... szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." (Jel. 3:18)
válasza:Téged idézlek!
„Egy anyagi dolog nem önmagától, hanem attól a céltól válhat gonosszá, amire felhasználják.”
A keresztény rockzene célja Isten dicsőítése. Ha ez szerinted gonosz cél, akkor igazad van, ellenezd. Szerintem ez a cél nem gonosz.
Szintén Téged idézlek!
„A kommunikáció bármely formájában (pl. beszéd, írás, zene, kép) sem a hanghullámok, vagy a távközlési hálózat bármely eleme gonosz, hanem az üzenet lehet az, amelyet továbbítanak”
Ha a keresztény rockzene üzenete az, hogy dicsőítsük Istent és Jézust, és ez gonosz, akkor szintén azt mondom, hogy felül kellene vizsgálnod az értékítéletedet.
A keresztény rockzene zenei része nem más, mind hanghullámok sorozata, mely nem lehet magában véve gonosz. Ami hozzá tevődik, az a szöveg, mellyel dicsőítést hallatunk. Ez szintén nem gonosz.
Ha megfogadsz egy tanácsot:
Azt tanácslom neked, hogy ... szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." (Jel. 3:18)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!