Kedves Jehova tanúk! Mit jelent/ett nektek az igazságról való meggyőződés?

(János 6:53-54) "Így aztán Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban. 54 Aki a testemmel táplálkozik, és a véremet issza, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon;"

Mi is itt a kérdés?

Jézus csak a felkent keresztényekre utalt, amikor a János 6:53. verse szerint ezt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek”?

A válasz pedig:

Hosszú éveken át ezeket a szavakat csak azokra a felkent keresztényekre vonatkoztattuk, akik a mennybe kerülnek, hogy Jézus Krisztussal együtt uralkodjanak. De e kérdés tüzetesebb tanulmányozása nyilvánvalóvá tette, hogy János 6:53. verse kiterjedtebben is alkalmazható.

Az elmúlt években ezt a verset azoknak a verseknek a fényében vizsgáltuk, amelyekben hasonló kifejezések fordultak elő. Például, „az élet tibennetek” kifejezés hasonlít Jézusnak a János 5:26. versében mondott szavaira, amelyek kizárólag Jehovára és Jézusra vonatkoznak. A János 5:26 szövegösszefüggéséből kitűnik, mi e versben használt ’önmagában való élet’ kifejezés értelmének az alapja. A János 6:53. verse azonban egy évvel később hangzik el és egészen más szövegösszefüggésben.

A János 6:53-ról alkotott eddigi felfogásunkat befolyásolta az is, ahogyan értelmeztük Jézusnak ’az ő húsát enni és az ő vérét inni’ kifejezéseket. Ezek és Jézusnak az Úrvacsorán elhangzott szavai között kétségtelenül volt némi hasonlóság. Ott Jézus beszélt a húsáról és véréről, és azt parancsolta követőinek, hogy a hústestét és vérét jelképező jelképeket (a kovásztalan kenyeret és bort) fogyasszák mindazok, akik az új szövetségbe és a királyság-szövetségbe felvétetnek (Lukács 22:14–22, 28–30). De a János 6:53 esetében más volt a szövegösszefüggés, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Amikor Jézus a János 6:53. vers szavait idézte, az Úrvacsora bevezetése még messze volt, csak egy év múlva került rá a sor. Jézus szavainak elhangzásakor a jelenlevőknek eszükbe sem jutott, hogy az évenkénti ünneplésben használatos, Krisztus hústestét és vérét szemléltető szó szerinti jelképeket értsék ezen. Jézus a János 6. fejezetében arról beszél és főleg arról érvel, hogy a manna hasonlít hústestéhez. Tehát szemmel láthatóan ez egy jelentős különbség. A hústeste (és ő kiegészítette vérével is) annyival kiválóbb, mint a szó szerinti manna, mert hústeste a világ életéért adatik oda, hogy így lehetővé váljon az örök élet elnyerése (János 6:48–51).

A további kutatások aztán azt is feltárták, hogy Jézusnak a János 5:26-ban mondott szavai és a János 6. fejezetében elhangzott fejtegetései között körülbelül egy év eltérés volt; sőt, még egy újabb év telik el az Úrvacsora bevezetéséig. A János 6:53 közvetlen szövegösszefüggésére így most még nagyobb figyelem terelődött. A János 6:53. verse kiterjedtebben alakalmazható, vagyis vonatkoztatható egyrészt azokra, akik az új szövetségbe felvétettek a mennyei életre, másrészt azokra is, akik előtt a paradicsomi földön való vég nélküli élet kilátása nyílik meg.

"Még a vers is elítéli azt aki nem eszik,iszik Jézus testéből"

Csakhogy itt nem a két évvel később bevezetett Úrvacsorán felkínált szó szerinti emlékjegyekről van szó (tehát a kovásztalan kenyérről és borról), és nyilvánvalóan nem is említheti ugyanabban az összefüggésben Jézus, amit amúgy is csak két évvel később vezet be - mint a fentiekből világosan kiderül. Tehát ez is szemfényvesztés tőletek.

Ez bizony nem pusztán "frappáns" kimagyarázás, hanem a szigorú bibliai igazság!

"az alábbi cikkek(és a fenti tárgyalás részlet),mind arról szólnak,hogy a tanúk szervezete Istentől kap mindent,Isten utasítja őket a tantételekre amit követni kell,Isten mondja meg mik legyenek az újságokban,könyvekben,Isten mondja meg a tanúk szervezetének amit a szervezet tanít,Istentől egyedül ők kapták meg a szent szellem erejét vagyis Isten irányítja őket!Vagy nem így van István35?"

NEM, nincs igazad, ahogyan te érted, ahogyan KIFORGATOD a tényeket. Igen, Jehova Tanúi IS Istentől kapnak mindent, mint ahogy mindenki más is neki köszönhet minden jót, minden építőt a világon. De kérdés, hogy FELISMERI-E az emberek többsége azt, amit Istentől kapott, jól értelmezi-e azokat???? Tehát hogyan kapják Jehova Tanúi Istentől, amit kapnak? Ebben hazudoztok rólunk össze-vissza mindent!

"Szóval tegyünk különbséget az ihletett próféta között és az Isten- szócsöve,-egyetlen igaz szervezet,Isten látható szervezete között.

Én azt gondolom,ha valaki ihletet próféta és valóban az,azzal nincs baj,azzal van szerintem nagyobb baj ,ha valaki úgy prófétál,hogy nem is ihletett,ahogy a tanúk szervezetének esetében nem egyszer."

Az első mondatod jó, de a másodikban rácáfolsz az értelemre, amit az első olvasása miatt feltételeznénk veled kapcsolatban. Arról szövegelsz, hogy tegyünk különbséget a bibliai ihletett próféta és Isten mai látható szervezete között, majd te magad mondasz ellent önmagadnak, mert eszedben sincs különbséget tenni! Ez igen értelmes volt már megint.

"De igazad van,azt sosem mondták hogy próféták lennének,-csak úgy viselkedtek-ellenben azt mondták,hogy Istentől kapnak minden szót,felhatalmazást…"

Ez a sokadik aljas hazugság! Nyilván sportot űzöl ebből, szórakozol, vagy tényleg ilyen nehezem megy az értelmezés képessége? Ahogy már sokadszorra mondom, Jehova Tanúi, avagy kezdetben a Nemzetközi Bibliakutatók KEZDETTŐL fogva kijelentették, hogy nem ihletett próféták, nem tévedhetetlen és csalhatatlan emberek. Azok a bibliai igazságok, melyek akkor igazak voltak, nagyrészt ma is azok, de mivel nem vagyunk tévedhetetlenek és sok hazug vallásos téveszmét kellett levetkőznünk, voltak tévedéseink, sőt még lesz is, mivel még mindig nem vagyunk tévedhetetlenek és tökéletesek. Mi ezt el is ismerjük és ki is javítjuk, de az a "kereszténység", melyet képviselsz, nem teszi!

"A kongresszuson kijelentették, hogy nincsenek ellentétes nézetek a német Biblia Kutatók és a Német Birodalom Nemzeti Kormánya közti kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, tekintettel a Biblia Kutatók tisztán vallásos és apolitikus céljaira, elmondható, hogy tökéletes harmóniában vannak a Német Birodalom Nemzeti Kormányának hasonló céljaival.

Hány millió ember is halt meg??És egyetért a szervezet ezzel?"

Micsoda aljas értelmezés ez is a tényeket ismerve. Mivel voltak egységben a Tanúk? A kormány HASONLÓ CÉLJAIVAL!!!! Tudsz te értelmezni, vagy vak gyűlöletében csak vádaskodni vagy képes? Te csak az általad képviselt hitehagyott kereszténység égig érő vérbűnével foglalkozz, melyet a 2-ik vh.-ban bőven produkáltak, Jehova Tanúival ellentétben.

"Tehát hogyan kapják Jehova Tanúi Istentől, amit kapnak? Ebben hazudoztok rólunk össze-vissza mindent!"

Erre válaszolj, de ne kiragadott és félremagyarázott marhaságokkal, hanem annak tudatában, hogy a Tanúk hogyan értelmezik a Héberek 1:1, 2 verseit.

""Jehova Tanúi - Isten királyságának hirdetői" c. könyv részletek:

49.o.(3) ,,Az igazságot kínálták fel, "nem úgy mint sajátunk, hanem úgy, mint az Úré..."

89.o.(5) "melyre az Úr jelölt ki minket"

143.o.(2) "Az igazságok, amelyeket mint Isten szócsöve elmondok""

De mivel nehezedre esik a korrekt értelmezés, így segítek, mit is ír ez a könyv azon az ominózus 143-ik oldalán, a teljes bekezdésben?:

"Hogyan vélekedett Russell testvér a saját szerepéről? Állította-e, hogy különleges kinyilatkoztatásban részesült Istentől? Az Őrtorony 1906. július 15-i [ang.] számában (a 229. oldalon) Russell alázatosan kijelentette: „Nem, drága barátaim, nem állítom, hogy valamiféle felsőbbrendűséggel, természetfeletti erővel, méltósággal vagy hatalommal rendelkeznék; s nem is törekszem arra, hogy a hit háznépében levő testvéreim szemében felmagasztaljam magam, kivéve abban az értelemben, hogy a Mester így sürgetett, mondván: »a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok« (Máté 20:27) . . . Az igazságokat, amelyeket mint Isten szócsöve elmondok, nem látomásokban vagy álmokban kaptam kinyilatkoztatás révén, s nem is Isten valóságos hangját hallva, és nem mind egyszerre, hanem fokozatosan . . . Az igazság világos kibontakozása sem valamiféle emberi találékonyságnak vagy gyors felfogóképességnek köszönhető, hanem azon egyszerű ténynek, hogy Isten elérkezettnek látta erre az időt; s ha én nem beszélnék és semmilyen más közvetítő nem lenne, akkor maguk a kövek kiáltanának.”"

Nos, erre mondtam és neked, hogy milyen alantas módszerekkel ragadsz ki egy-egy kis részt teljes szövegkörnyezetéből. És még te osztod itt az észt, hát ez szomorú!

És mi a helyzet a 49-ik oldalon lévő szöveg kiragadott értelmezésével? Ugyanaz, mint eddig:

„Nem úgy, mint ami új, nem úgy, mint ami a sajátunk, hanem úgy, mint ami az Úré”

C. T. Russell arra használta fel Az Őrtoronyt és más kiadványokat, hogy támogassa a bibliai igazságokat, valamint hogy megcáfolja azokat a hamis vallásos tanításokat és emberi filozófiákat, amelyek ellentétben álltak a Bibliával. Azt azonban nem állította, hogy új igazságokat fedezett fel.

A XVIII. század második fele óta sok lelkipásztor és bibliatudós leplezte le a lélek halhatatlanságának és a gonoszok örökké tartó büntetésének hamis tanításait. Ezt a leleplezést teljes egészében tartalmazta Aaron Ellis Bible Vs. Tradition című könyve, amely eredetileg Angliában jelent meg, majd később, 1853-ban George Storrs adta ki az Egyesült Államokban. De akkoriban C. T. Russellen és társain kívül senki sem tett többet annak érdekében, hogy megismertesse ezt az igazságot.

Mi volt a helyzet más bibliai tantételekkel, amelyek Az Őrtoronyban és más kiadványokban kerültek megtárgyalásra? Russell teljesen a maga érdemének tulajdonította, hogy feltárta az igazság e gyöngyszemeit? Russell ezt a magyarázatot adta: „Úgy találtuk, hogy évszázadok óta különböző szekták és felekezetek osztották fel maguk között a Biblia tantételeit, összevegyítve azokat több-kevesebb emberi spekulációval és hibával . . . Úgy találtuk, hogy Luther és a legutóbbi időkben sok keresztény is egyértelműen a hit, nem pedig a cselekedetek általi megigazulás fontos tantételét hirdette; hogy a presbiteriánusok gondosan védelmezik az isteni igazságosságot, hatalmat és bölcsességet, bár nem ismerték fel azokat világosan; hogy a metodisták értékelik és dicsőítik Isten szeretetét és együttérzését; hogy az adventisták támogatják az Úr visszatérésének értékes tantételét; hogy a baptisták többek között helyesnek tartják a megkeresztelkedés jelképes voltának tantételét, bár szem elől tévesztették a valódi keresztelkedést; hogy néhány univerzalista régóta ragaszkodik bizonytalanul némely »helyreállítással« kapcsolatos gondolathoz. Így szinte minden felekezetről kiderült, hogy alapítóik kutatták az igazságot, de eléggé nyilvánvaló, hogy a nagy Ellenfél harcolt ellenük, és gonoszul megosztotta Isten Szavát, amelyet nem volt képes teljesen elpusztítani.”

Russell ezt mondta az általa gyakorta megjelentetett időszámításról: „Amikor azt mondjuk, hogy a »mi« kronológiánk, ezen csupán azt a kronológiát értjük, amelyet mi használunk, a bibliai kronológiát, amely mindazoké, akik Isten népe közül helyesnek tartják azt. Ami azt illeti, abban a formában, ahogyan ma mi bemutatjuk, tulajdonképpen már jóval a mi korunk előtt használták; éppúgy, ahogy különböző próféciákat, amelyeket mi felhasználunk, az adventisták már felhasználtak más célból; és éppúgy, ahogyan különböző tantételeket mi támogatunk, és amelyek oly újnak, frissnek és másnak látszanak, valamilyen formában már hosszú idővel ezelőtt támogattak: például kiválasztás, ingyenkegyelem, helyreállítás, megigazulás, megszentelés, megdicsőülés, feltámadás.”

Milyennek tartotta hát Russell az ő és társai szerepét az Írás szerinti igazság kiadásában? Ezt mondta: „Munkánk . . . célja: egybegyűjteni az igazság hosszú időn át szétszóródott töredékeit és felkínálni azokat az Úr népének — nem úgy, mint ami új, nem úgy, mint ami a sajátunk, hanem úgy, mint ami az Úré . . . El kell hárítanunk minden érdemet azért is, hogy megtaláltuk és újrarendeztük az igazság gyémántjait.” A továbbiakban megállapította: „A munka, amelyben örömmel használja fel az Úr a mi szerény képességeinket, nem annyira alkotói munka, mint inkább a helyreállítás, a kiigazítás, az összehangolás munkája.”

Russell tehát eléggé szerényen nyilatkozott az általa elért eredményekről. Mindazonáltal az „igazság . . . szétszóródott töredékei”, amelyeket egybegyűjtött, és felkínálta azokat az Úr népének, mentesek voltak a Háromságnak és a lélek halhatatlanságának Istenre szégyent hozó pogány tantételeitől, amelyek a nagy hitehagyás következményeként gyökeret vertek a kereszténység egyházaiban. Akkoriban nem volt senki, aki Russellhez és társaihoz hasonlóan világszerte hirdette volna, mit jelent az Úr visszatérése, mi Isten szándéka, és mit foglalt az magában.