Kedves Jehova tanúk! Mit jelent/ett nektek az igazságról való meggyőződés?

"Egy 5 éves gyerek megérti azt,ha le van írva,hogy senki nem tudhatja azt az időt és ha valaki mégis ilyet tesz az egy hamis próféta,ti meg fix időt mondtatok!!"

Ezek szerint te még nem érted el ezt a kort szellemileg? :-) Azt a "napot és órát" EGYETLEN Tanú sem találgatta az Írásokra hivatkozva, de a tágabb időhatározó bibliai figyelmeztetéseket viszont komolyan vették mindig, komolyan vesszük ma is. Pl. az Írásokból kiszámolható volt Jézus megjelenése a földön. A hűséges zsidók közül nem véletlenül várták sokan az első sz.- elején, még ha nagy általánosságban nem is voltak vele tisztában. Ma már pontosan tudjuk, hogy az Írásokban lévő próféciák tisztán megjövendölték ezt a fontos eseményt.

De nem véletlenül adott Jézus a tanítványainak egy részletekbe menő jelsorozatot arról, hogy milyen események fogják jellemezni az Ő JELENLÉTÉT (nem eljövetelét!), hiszen erről fel lehet ismerni az adott korszakban, hogy Jézus jelen van égi királyságában. Ezeket a jeleket a legtöbb állítólagos "keresztény" ma sem észleli, fogalmuk sincs, hogy a bibliai "utolsó napokban" élünk. A bibliai igazságok terén orbitális vallásos hazugságokban hisznek ezen emberek milliói (te is), amelynek, főleg hosszabb távon nagyon pusztító hatása van az életükre.

Mi kijavítottuk a téves várakozásainkat és következtetéseinket, de ti NEM! Tehát csak szemfényvesztés minket vádolni a hibákért, amikor ti szó szerint ragaszkodtok a sokkal nagyobb hibáitokhoz és bűneitekhez!

"Az a rész világos amit az újságodból bemásoltam??;,,ez az idő pedig 1975”"

Az emberiség bibliai kronológia szerinti 6000 éves korszakának a vége volt 1975. A hozzád hasonló értetlen és lázadó szellemű emberek terjesztettek ettől eltérő magyarázatot, mert ugyanis a Vezető Testület már a 60-as években figyelmeztetett mindenkit, hogy ne mondjanak semmi olyant, amit nem tudhatunk biztosan. Az ilyenek el is hagyták az egyházat, ami jó rosta volt. Lesz még ilyen, egész biztos. Ettől még a többiek, a hűségesek az isteni igazság pontosabb megismerésének az útján haladnak tovább rendületlenül.

"Aztán ha érvelni akarsz kiragadsz egy verset vagy annak egy szakaszát ami pont oda illő"

Ezt pont ti teszitek! KIRAGADTOK egy kis részt és közben vakbuzgó módon máshol meg azért ócsároltok minket, mert mi "regényeket" írunk. Micsoda kettős mérce és képmutatás, pedig csak azért tesszük alkalmanként ezt, hogy ne legyen kiragadás, mint a ti esetekben, hanem érthető legyen egy bizonyos téma.

Apropó, a téma! Jellemző az is, amit itt csinálsz: a különböző területek végtelen kuszaságát halmozod fel, csakhogy minél átláthatatlanabb legyen az egész. Ez az Atyátok szelleme, a sátáni megtévesztő észjárás. Hatásos azoknak, akiknek nem a minőség, hanem a mennyiség a fontos!!!

"Vicc.Pedig elmondnám neked,hogy én olyan verssel szoktam érvelni,aminek a többi része alátámasztja azt az egyet és az érvelést is."

VICC, amit csinálsz. Csakhogy ezzel a "viccel" Sátán viccel általad! Ahogy már többször írtam, te/ti háromféle HAMIS módszerrel tudsz csak érvelni pl. a háromság mellett:

1. KÉTÉRTELMŰEN fordítható (a fordítói közösséget is megosztó) szövegrészek, mint pl. a Róma 9:5

2. KIRAGADOTT szövegrészek EGYOLDALÚ értelmezése, mint a János 10:30

3. BETOLDOTT, ma már a legtöbb háromságimádó által is elismerten hiteltelen versek, versrészek.

MINDEN érvetek ezen kategóriák egyikébe-másikába, vagy gyakran egyszerre többe is beletartozik. Tehát EGYETLEN olyan háromság mellett szóló érvetek sincs, mely EGYÉRTELMŰ és nem vitatott, tehát nem félreérthető, vagy nem kiragadott és nem betoldott szöveg!

Ez van! Ez az, amit eszedben sincs elismerni, amit kerülsz megválaszolni, csak terelsz, mellébeszélsz, a Tanúkat becsmérled.

"miként mentek szemben a bibliával,ahol is nincs leírva,pl. hogy két külön osztály létezik"

Itt egy terelés egy másik témára. A zsidó korszakban, a kereszténység előtt vajon milyen reménységűek voltak azok, akik meghaltak? Jézus is elismerte, hogy a zsidó hűségesek közül SENKI sem ment fel az égbe. Ez a reménység csak a felkent tanítványaival vált nyitottá, addig nem. Tehát létezik a földi és az égi reménység is, hiszen a szellemmel felkenetés SOHASEM volt feltétele annak, hogy Isten előtt elismertek legyünk, hiszen az ókori hűséges zsidók sem voltak felkentek, mégis hűségben haltak meg. Méghozzá a paradicsomi földre szóló reménységben.

"Mert hogy is van az emlékünnepen,?csak azok ehetnek szerintetek,akik felkentek a többiek nem!Ráadásul ezen pont ott voltam,azt sem mondhatod,hogy kitaláltam!Ellenben mit mond a biblia??Mindenkinek parancsba adja,hogy egyen ha Jézussal egy akar lenni!!"

Nem igaz! Pál leír egy történetet, amikor egyesek méltatlanul ettek és ittak. Akik fogyasztanak az emlékjegyekből, azoknak ezt méltó módon kell tenniük. Pál apostol világított rá erre, amikor levelet írt az ókori Korintusban élő keresztényeknek. Ebben a városban nem megfelelően tartották meg az Úr Vacsoráját (1Korintus 11:20–22). Ezért Pál ezt írta: „aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően” (1Korintus 11:27). Mit jelentenek ezek a szavak?

Sok korintusi keresztény méltatlanul fogyasztott az emlékjegyekből. Meghasonlások voltak közöttük, és előfordult, hogy néhányan magukkal vitték a vacsorájukat, és az összejövetel előtt vagy alatt fogyasztották el, nemegyszer túlzásba esve. Sem elmebelileg, sem szellemileg nem voltak éberek. Emiatt ’vétkesek lettek az Úr testét és vérét illetően’. Akiknek nem volt mit vacsorázniuk, megéheztek, és elterelődött a figyelmük. Így hát sokan tiszteletlenül fogyasztottak az emlékjegyekből, és úgy, hogy nem tudatosult bennük teljesen az esemény komolysága. Nem csoda, hogy ítéletet vontak magukra (1Korintus 11:27–34).

Minden évben létfontosságú önvizsgálatot tartaniuk az Emlékünnep közeledtével azoknak, akik fogyasztani szoktak az emlékjegyekből. Szellemileg egészségesnek kell lenniük ahhoz, hogy megfelelő módon vehessenek részt ezen a közös étkezésen. Ha valaki tiszteletlen Jézus áldozatával, vagy akár megveti azt, az annak a veszélynek teszi ki magát, hogy ’kigyomláltatik’ Isten népe közül, éppen úgy, ahogy az az izraelita, aki tisztátalan állapotban vett részt a közös étkezésen (3Mózes 7:20; Héberek 10:28–31).

Pál az ókori Izraelben szokásos közös étkezéshez hasonlította az Emlékünnepet. Úgy beszélt azokról, akik fogyasztanak az emlékjegyekből, mint akik részesednek Krisztusból, majd hozzátette: „Nem ihatjátok Jehova poharát is, és a démonok poharát is; nem lehettek részesei »Jehova asztalának« is, és a démonok asztalának is” (1Korintus 10:16–21). Ha egy olyan személy, aki általában fogyaszt az emlékjegyekből, súlyos bűnt követ el, meg kell vallania azt Jehovának, és szellemi segítséget kell kérnie a gyülekezet idősebb férfiaitól (Példabeszédek 28:13; Jakab 5:13–16). Nem fog méltatlanul fogyasztani az emlékjegyekből, ha megbánása őszinte, és megbánáshoz illő gyümölcsöt terem (Lukács 3:8).

Vajon akik most jót tesznek Krisztus 144 000 testvérének a maradékával, fogyasszanak az emlékjegyekből az Úr Vacsoráján? (Máté 25:31–40; Jelenések 14:1). Ne. Isten azoknak tartja fenn ezt a kiváltságot, akiket felkent a szent szellemével, hogy „társörökösök [legyenek] Krisztussal” (Róma 8:14–18; 1János 2:20). Akkor hát milyen helyzetben vannak azok, akik abban reménykednek, hogy a Királyság-uralom alatt egy világméretű paradicsomban élhetnek majd örökké? (Lukács 23:43; Jelenések 21:3, 4). Mivel ők nem társörökösei Jézusnak, és nincsen égi reménységük, tiszteletteljes megfigyelőkként vannak jelen az Emlékünnepen (Róma 6:3–5).

Az első századi igaz keresztények felkenettek szent szellemmel. Sokan közülük képesek voltak a szellem csodálatos ajándékai közül egyet vagy többet felhasználni, például tudtak nyelveken szólni. Ezért ezeknek a személyeknek nem volt nehéz megtudniuk, hogy szellemmel felkentek-e vagy sem, kell-e fogyasztaniuk az emlékjegyekből vagy sem. Napjainkban azonban ehhez hasonló ihletett szavak alapján dönthető el: „akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai. Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: »Abba, Atyám!«” (Róma 8:14, 15).

Az évszázadok során az igaz felkentek „búzaként” nőttek fel a hamis keresztények között, azaz a „gyom” által benőtt földön (Máté 13:24–30, 36–43). Az 1870-es évektől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ki a „búza”, és évekkel később a felkent keresztény felvigyázók ezt a tanácsot kapták: „A vének . . . a következő kikötéseket és feltételeket szabják azoknak, akik összegyűlnek [az Emlékünnepre]: 1. [Krisztus] vérébe vetett hit és 2. felszenteltség az Úrnak és az ő szolgálatára, akár a halálig. Majd hívják mindazokat, akik így viszonyulnak a dolgokhoz, és felszenteltek arra, hogy csatlakozzanak az Úr halálának megünnepléséhez” (Bibliai tanulmányok, VI. kötet, Az új teremtés, 473. oldal).

Idővel Jehova szervezete kezdett másokra is összpontosítani Krisztus felkent követőin kívül, és ezzel kapcsolatban jelentős fejlemény történt az 1930-as évek derekán. Korábban Isten népe úgy tekintette a Jelenések 7:9-ben olvasható „nagy sokaságot”, mint másodlagos szellemi osztályt, amely társul a 144 000 feltámasztott felkenthez az égben Krisztus menyasszonyának koszorúslányaként vagy társnőjeként (Zsoltárok 45:15, 16; Jelenések 7:4; 21:2, 9). Ám 1935. május 31-én Jehova Tanúi egy Washingtonban megrendezett kongresszusán az egyik előadás megmagyarázta a Szentírás alapján, hogy a „nagy sokaság” a „más juhokra” utal, akik a vég idején élnek (János 10:16). Ez után a kongresszus után néhányan, akik azelőtt fogyasztottak az emlékjegyekből, felhagytak ezzel, mivel felismerték, hogy földi, nem pedig égi reménységűek.

Különösen 1935 óta folyik azoknak a felkutatása, akik a „más juhokat” alkotják, vagyis akik hitet gyakorolnak a váltságban, átadják magukat Istennek, és támogatják a felkent „kicsiny nyájat” a Királyság-prédikáló tevékenységben (Lukács 12:32). Ezek a más juhok a földi örök életben reménykednek, de minden más tekintetben hasonlítanak a Királyság-örökösök jelenlegi maradékához. Az ókori Izrael idegen lakosai imádták Jehovát, és alávetették magukat a Törvénynek. Ehhez hasonlóan a ma élő más juhok elfogadják a keresztény felelősségeket, például azt, hogy a szellemi Izrael tagjaival együtt prédikálják a jó hírt (Galácia 6:16). De éppen úgy, ahogy egyetlen idegen lakos sem lehetett Izrael királya vagy papja, a más juhok közül sem uralkodhat senki az égi Királyságban, és nem szolgálhat papként (5Mózes 17:15).

"Mert hogy is van az emlékünnepen,?csak azok ehetnek szerintetek,akik felkentek a többiek nem!Ráadásul ezen pont ott voltam,azt sem mondhatod,hogy kitaláltam!Ellenben mit mond a biblia??Mindenkinek parancsba adja,hogy egyen ha Jézussal egy akar lenni!!"

Ez is csak KIRAGADÁS (mennyire nem meglepő), hiszen a Biblia ezen reménységű tanítványokról azt is mondja, hogy Jézussal "társuralkodók", "társkirályok" lesznek, de vajon kik felett?