Jézus Krisztus is Isten, de mégis van rang Isten és Jézus között?

És ez a későbbi háromság-elmélet mikor érte el a csúcspontját? Csak a 4-ik sz. végén! Bizony. :-) Egészen ADDIG NEM VOLT EGÉSZÉBEN RÖGZÍTVE a teljes mai, modern értelemben vett háromság-filozófia.

Időszámításunk szerint 381-ben a konstantinápolyi zsinat jóváhagyta a niceai hitvallást. Valamit azonban még hozzáfűzött. „Úr”-nak és „életadó”-nak nevezte a szent szellemet. Az i. sz. 381-es kibővített hitvallás (mely lényegét tekintve megegyezik azzal, amit az egyházak ma használnak, és amelyet „niceai hitvallás”-nak neveznek) rámutat, hogy a kereszténység egészen közel járt ahhoz, hogy egy teljesen kifejlett Háromság dogmát alkosson. De még ez a zsinat sem hozta létre teljes mértékben a Háromság tantételét. A New Catholic Encyclopedia elismeri:

„Érdekes, hogy 60 évvel az első niceai zsinat után az első konstantinápolyi zsinaton [i. sz. 381-ben] a Szent Lélek istenségének meghatározásakor kerülték a homoousios kifejezést.”

„A tudósokat megzavarja e hitvallás látszólag enyhe kifejezésmódja; az a hiányossága például, hogy nem alkalmazza a homoousios szót a Szent Lélekre, mint ami egylényegű az Atyával és a Fiúval.”12

Ugyanez az enciklopédia továbbá elismeri: „A homoousios szó nem szerepel az Írásokban.”13 Nem, a Biblia sem a szent szellemre, sem a Fiúra nem használja ezt a szót, ami egylényegűt jelent Istennel. Ez a szó nem volt bibliai kifejezés, ellenkezőleg, ez a szó hozzájárult a Háromság nem bibliai, egyenesen Biblia-ellenes tantételének a kialakulásához.

Még Konstantinápoly után is évszázadok teltek el, amíg a Háromság tanítását az egész kereszténységen belül elfogadták. A New Catholic Encyclopedia ezt mondja: „Nyugaton . . . úgy tűnt, általános csend uralkodik az első konstantinápolyi zsinattal és annak hitvallásával kapcsolatban.”14 Ez a forrásmunka rámutat, hogy a zsinat hitvallását Nyugaton csak a hetedik vagy nyolcadik században fogadták el széles körben.

A tudósok azt is elismerik, hogy az athanaszioszi hitvallást — amelyet gyakran a Háromság általános meghatározásaként és támogatásaként idéznek — nem Athanasziosz írta, hanem sokkal később egy ismeretlen szerző. A The New Encyclopædia Britannica ezt a magyarázatot adja:

„A XII. századig ismeretlen volt ez a hitvallás a keleti egyház előtt. A XVII. század óta a tudósok általában egyetértenek abban, hogy az athanaszioszi hitvallást nem Athanasziosz írta (meghalt 373-ban), hanem valószínűleg az V. században szerkesztették Dél-Franciaországban . . . Úgy tűnik, a hitvallás befolyása elsősorban Dél-Franciaországban és Spanyolországban érvényesült a VI. és VII. században. A IX. században Németországban és valamivel később Rómában kezdték használni az egyházi liturgia keretében.”

Nos, ennyit a Biblia hamis barátai által beállított állítólagos bibliai "alaptanról". :-)

Kemény...

Én csak azt nem értem, hogy a szentszellem hogyan lett része ennek a hamis tannak, mert azt már láttuk, milyen (ál)érvek szólnak Krisztus és az Atyja egylényegűsége mellett, de ez még csak két személy. Ugyan mitől lenne már a szentszellem egy harmadik különálló személy, mikor az elsőszázadi Keresztények idejében beteltek vele, megkapták, nyílvánvaló, hogy ilyenkor Isten erejéből kaptak.

Vagyis értem én, Sátánnak pont az volt a célja, hogy Jézus halála után minnél meszebb kerüljenek az emberek a Biblia igazságától, tökéletes munkát végzett, az egyszer biztos, szinte teljes homályban tartja az emberiség jó részét, hogy még az ilyen alapvető bibliai igazságokra is képtelenek legyenek rájönni.

Úgy látom, titeket már a Szentlélek személye és a szentháromságtani doktrína egyházi hagyománya foglalkoztat, de akkor összefoglalnám az eddigieket. Nem azt akarom, hogy elhiggyétek, pusztán csak értsétek, hogy miként tekintünk a bibliai szövegekre.

Atya és a Fiú mindent együtt teremtett, az Atya minden hatalmat a Fiúnak adott. A Fiú az Atya tökéletes képmása, tökéletes visszatükröződése. A Fiú egyszülött Fiú, vagyis egyedi és kizárólagos értelemben Fia az Atyának. Nem úgy fia az Istennek, mint általában az angyalok, a Fiú nem angyal:

"A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján, s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. ... Vajon melyik angyalnak mondta valaha: A fiam vagy, ma szültelek? Vagy: Én atyja leszek, ő meg a fiam. Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja őt Isten minden angyala. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?" (Zsid 1,1-14)

A Fiú az Atyának köszönheti az életét és mindent tőle kapott, eredendően semmi se az övé. A Fiú az Atyától született, de az idők kezdete előtt. Kezdetben teremtette ugyanis Isten az eget és a földet, de a Fiú már ott volt az Istennél (Ján 1,1). A Fiú idősebb, mint a kezdet, mint az idők kezdete, sőt az Atya általa kezdte el a teremtést.

A Fiú előtt minden teremtmény leborulva, vagy térden állva hódol, s együtt dicsőítik az Atyával, akinek a jobbján ül:

"Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,12-13)

Az egylényegűség tana teljesen megfelel a fentieknek: a Fiú mindenben azonos az Atyával, az eredeti példány tökéletes másolata, de mégsem teljesen azonosak, hiszen az egyik eredeti, a másik pedig másolat. Ez a tan semmiképp nem akarja a két személyt összemosni: Az Atya mindenben elsődleges, Fiú mindenben másodlagos, az Atya szülte a Fiút, s nem a Fiú az Atyát, az Atya feje a Fiúnak, s nem fordítva. Az Atya és a a Fiú személyükben, származásukban, s ezáltal rangjukban nem egyenlőek, hanem minden másban. Az egylényegűség tana tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy az Atya és a Fiú közti különbség lényegesen kisebb, mint a Fiú és akármilyen teremtmény között. A Fiú is Isten, nem pedig egy teremtmény, de itt az "Isten" szó értelemszerűen csak rang és nem személynév. A Fiú azonban felvette az emberi természetet is, ezáltal ő Isten és ember egy személyben: istenember, aki egyedüli közvetítő Isten és ember között.

A Szentháromság Istene a szeretet Istene. Isten nem lehet magányos. Az Atya örök Atya, neki mindig is szüksége volt a Fiúra, így mindig is volt neki. Ha értitek, amit mondok, akkor szerintem térjünk át a Szentlélekre. Miért is nem személy?

"Atya és a Fiú mindent együtt teremtett"

Nem egészen, Jehova teremtett Jézus "által", de ez nem kaláka volt, vagy mint valami közösségi munkatársulás, hanem Jehova a Nagy Teremtő első szülött Fiát használta fel a teremtési munkájában. Ezért van az, hogy MINDIG csak Jehovát nevezik az Írások Teremtőnek.

"az Atya minden hatalmat a Fiúnak adott."

A mindenhatóságát ÉRTELEMSZERŰEN nem adta, nem is adhatta át, mert két személy mindenhatósága logikai képtelenség lenne. A háromság erre nem igaz válasz.

"Nem úgy fia az Istennek, mint általában az angyalok"

De, éppen úgy.

- "s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk"

Mennyivel különb Jézus az angyaloknál? "Amennyivel különb nevet örökölt náluk". Látod? Nem abban tesz különbséget Pál, amiben a háromsághívők szeretnék - vagyis, hogy Jézus egyáltalán nem is angyal, hanem a "névben", vagyis a tőlük eltérő elismerésben és hatalomban. Miért viszonyítja Pál az angyalokhoz Jézust, ha ez a tény nem lett volna igaz, s Jézus valóban tudvalevőleg nem lett volna angyal, vagyis teremtmény??? Ennek a mondatnak semmi értelme sem lenne, ha Jézus egyértelműen nem angyal, hanem hatalmasabb náluk!

Jézus Jehova legdrágább Fia, méghozzá jó okkal. ’Az egész teremtés elsőszülöttének’ nevezik, mivel Isten őt teremtette meg először (Kolosszé 1:15). Jehovát azért hívják Atyának, mert ő a Teremtő (Ézsaiás 64:8). Mivel Jézust Isten teremtette, Isten Fiának nevezik. Ugyanilyen okból más szellemteremtményekről is úgy beszélnek, mint akik Isten fiai, sőt Ádámról is ezt olvashatjuk (Jób 1:6; Lukács 3:38).

Egyébként, hogy méltán nevezzük-e az Újszövetségi Atyát Jehovának, akivel nem egyenlő Jézus, az kiderül az Ézs 64:8-ból:

"Most pedig, ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a Fazekas; mindannyian kezed munkája vagyunk."

"A Fiú az Atyától született, de az idők kezdete előtt."

Honnan veszed ezt? Azt a filozófiát vallod, hogy a "mindenbe" az idő is beletartozik? De ezt honnan tudod? Ír erről valahol valamit a Biblia? Mert ha nem, akkor ez azt is jelenti, hogy Jézus koráról és természetéről bőségesen elég információnk van a jelenlegi ihletett bibliából. Márpedig abban ilyen filozofálgatás NINCS ebben a kérdésben. Ha Isten szükségét érezte volna, hogy egyértelműen arra a következtetésre jussunk, amire te, konkrétan leíratta volna. Márpedig ha nincs, akkor az alapján, ami le van írva, Jézus TEREMTETT LÉNY, aki sem korban, sem hatalomban, sem tudásban nem egyenlő Istenével - ez MIND kiderül a bibliából, de amit te mondasz, NEM! Nem tudom logikus-e? :-)

"Kezdetben teremtette ugyanis Isten az eget és a földet, de a Fiú már ott volt az Istennél (Ján 1,1). A Fiú idősebb, mint a kezdet, mint az idők kezdete"

Itt nem az "idő kezdetéről" beszél a Biblia, sőt erről az egész bibliában egy kukkot sem írnak. A teremtett világ kezdetéről van szó, amit Jézus által hajtott végre Jehova. Ámde a János 1:1 szerint Jézusnak is volt kezdete. A "kezdetben" kifejezést itt is ugyanígy használja az Írás. Csak egy nem bibliai dogma késztet arra, hogy az egyiket másként értelmezd a másiktól.

"A Fiú előtt minden teremtmény leborulva, vagy térden állva hódol, s együtt dicsőítik az Atyával"

EZ SEM IGAZ! Ilyent sehol sem ír a Biblia, te miért írsz?

"Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,12-13)"

"Minden teremtmény", de nem Jehova. :-) Itt is éppen a teljes Írással kéne értelmezni azt, amit olvasol, NEM KIRAGADVA. Sok-sok bibliai ige bizonyítja, hogy nem Jézust dicsőítjük, hanem rajta keresztül (mint közvetőn) az Atyát, Jehovát. Pl. a Róma 15:5, 6, vagy az 1Péter 4:11, amely így szól:

"Ha valaki szól, úgy szóljon, mint aki Isten szent kijelentéseit szólja; ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki rá van utalva az Isten adta erőre; úgyhogy mindenben az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen."

(1Kor 10:31) "Így tehát akár esztek, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek."

(Róma 16:27) "őneki, az egyedül bölcs Istennek dicsőség legyen Jézus Krisztus által örökké! Ámen."

Tehát a Jelenésekben sem "egyforma" dicsőségről van szó, mintha mindegy kit dicsőítenénk. A Bárány, aki levágatott, "MÉLTÓVÁ VÁLT" a megváltással, a messiási munkájával a nyilvánvalóan relatív dicsőségre (a Biblia nem a szavakon való kiragadott lovaglást támogatja). De Jehovának SOHASEM KELLETT MÉLTÓVÁ VÁLNIA erre, mert Ő MINDIG IS MÉLTÓ volt a teljes dicsőítésre. Csak azt hangsúlyozza a szöveg, amiben Jehova és Jézus megegyeznek, és ezért mindkettőnek dicséret jár. De ettől még nem lesznek "egyenlőek", s még kevésbé lesz Jézus is "mindenható".

"a Fiú mindenben azonos az Atyával, az eredeti példány tökéletes másolata, de mégsem teljesen azonosak, hiszen az egyik eredeti, a másik pedig másolat."

Ez sem igaz, mert ilyent nem tanít, ellenben az ellenkezőjét tanítja a Biblia.

Biztos vagyok továbbá abban, hogy te sem érted (azon kívül, hogy bizonyítani sem tudod), csak elhiszed, méghozzá érzelmi alapon, vakon. Nem az objektív valóságra fókuszálsz, ami előtted is kutathatóan és megismerhetően ott van, hanem csak a sablont ismételgeted.

Az Atya mindenben elsődleges, még a teremtésben is, de ha a Fiú által teremtett, akkor logikus, hogy a Fiú lényegében maga is teremtő.

Már századjára írom, hogy ha az Atya valóban minden hatalmat átadott, akkor a Fiú másodlagos értelemben, de lényegében mindenható, amiben semmi logikai lehetetlenség nincs.

S annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Szamárság, amit erről írsz. Az ember annyival kiválóbb a hangyánál, amennyivel kiválóbb nevet örökölt náluk. A Fiú egyszülött Fiú, Ő egészen másként Fiú, mint ahogy az angyalok, vagy ahogy az emberek Isten fiai, ez teljesen világos a zsidó levélből.

A kezdet az idő kezdete, vagyis az első nap, amikor Isten teremteni kezdett a Fiú által.

Leborulva vagy térden állva hódolnak a Fiú előtt:

"Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja őt Isten minden angyala." (Zsid 1,6) Az "imádni" szó megegyezik a leborulni szóval.

"Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,9-11)

Minden dicsőség az Atyáé, de lényegében a Fiúé is, de csak másodlagosan. A Fiú által dicsérjük az Atyát, vagyis a Fiát egyedüli Úrként tisztelve és dicsőítve tiszteljük és dicsőítjük az Atyát.

A Fiú felmagasztalása azt jelenti, hogy az Atya visszahelyezi abba a méltóságba, amit a megtestesülés által levetett, méltóvá lett, hogy újból illetve a korábbinál is jobban megdicsőüljön, ahogy Jézus maga is mondja: "Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett." (Jn 17,5)

A niceai hitvallás bizony nagyon jól meg van támogatva a Bibliából.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,

aki az Atyától született az idő kezdete előtt.

Isten az Istentől, világosság a világosságtól,

valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény,

az Atyával egylényegű és minden általa lett.

"Az Atya mindenben elsődleges, még a teremtésben is, de ha a Fiú által teremtett, akkor logikus, hogy a Fiú lényegében maga is teremtő."

De ha a Biblia nem nevezi annak, akkor te milyen jogon? Éppen ez a baj, te egy nem bibliai tan kedvéért, nem bibliai megállapításokat erőltetsz. Példa: a kőműves segédmunkás nem maga a kőműves, sőt nem is lehet vele egyenlő. Sem tudása, sem képesítése (joga) sincs kőművesként fellépni. Majd később Jehova, a nagy "Kőműves" felruházta a segédjét olyan képességekkel és joggal, amivel mindenre kiterjedő hatalmat kapott a teremtett világban, de ezzel logikusan nem vált "egyenlővé" az Atyjával, s nem vált mindenhatóvá sem.

"Már századjára írom, hogy ha az Atya valóban minden hatalmat átadott, akkor a Fiú másodlagos értelemben, de lényegében mindenható, amiben semmi logikai lehetetlenség nincs."

Én azt nem értem, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy a "minden" logikusan CSAK a teremtett világra vonatkozik, nem a Teremtőre, aki egy személyben a Mindenható is?! Ha egy király hatalmat ad a szolgájának a birodalma felett, attól még nem ő lesz a király, igaz? Attól még nem lesz a szolga a királlyal "egyenlő" hatalomban, igaz?

Hogy adhatta volna át Jehova a mindenhatóságát valaki másnak? Hogyan "oszthatta" volna meg azt, ami NEM OSZTHATÓ? CSAK és KIZÁRÓLAG egyetlen személy (háromság nincs) lehet mindenható, Ő Jehova Isten. Jézus NEM másolat, mintha klónozták volna. Ő természetes módon "mása", vagy "visszatükröződése" Jehovának, ami éppolyan egyezést jelent, mint egy apjához hű fiú, aki maximálisan követi apjának a példáját és tanítását. Te egyes szavakat túlhangsúlyozol, szélsőségesen értelmezel és kiragadsz egy hamis, nem bibliai tan kedvéért. Ez van sajnos. :-)

" Már századjára írom, hogy ha az Atya valóban minden hatalmat átadott, akkor a Fiú másodlagos értelemben, de lényegében

mindenható, amiben semmi logikai ehetetlenség nincs."

Hiába fogod leírni 101-edszerre is, ha a Bibli cáfolja ezt a hamis filozófiát. Mi meg már századjára írjuk le, hogy a 'minden hatalom' nem abszolút értendő, igeversekkel alátámasztva!

" A kezdet az idő kezdete, vagyis az első nap, amikor Isten teremteni kezdett a Fiú által."

Az "idő kezdete" szavakat hogyan tudtad ide operálni? Ez hol van leíratva a Szentírásban?

Kedves szp72! A Fiú nem "másként fiú", mint Jehova többi "fia". Erre a Biblia nem enged következtetni, TERMÉSZETES atya-fiússági kapcsolatról beszél a Biblia.

"S annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Szamárság, amit erről írsz. Az ember annyival kiválóbb a hangyánál, amennyivel kiválóbb nevet örökölt náluk."

Ez a példád nagyon rossz, mert itt hatalmas faji különbségek vannak. De Jézus és az angyalok között ez nem áll fent, éppen ezért volt fontos Pálnak kihangsúlyozni, hogy Jézus nagyobb nevet kapott az angyaloknál. Ha Jézus nem lenne angyal, hanem - ahogy ti mondjátok - tudvalévő és ismert dolog, hogy Ő Mindenható Isten és teremtésileg, valamint fajilag is különbözik az angyaloktól, akkor értelme nem lett volna ezt Pálnak megemlíteni. De mivel Jézus CSAK NÉVBEN NAGYOBB, vagyis RANGBAN tér el tőlük, ezért mondta Pál, hogy "csak annyival" nagyobb Jézus az angyaloktól, amivel nagyobb nevet örökölt náluk.

Ti a Mindenhatóval egy rangba helyezitek, sőt, egyenlővé teszitek Jézust, ami ezen tények miatt istenkáromló cselekedet, sőt mi több, bálványimádóvá teszitek ezzel magatokat.

Jézus ismételten kimutatta, hogy Isten egyedi teremtménye, és hogy neki, Jézusnak mindig volt egy Istene maga felett, egy Isten, akit ő imádott és akit ő „Atyjának” szólított. Istenhez, azaz az Atyjához intézett imájában Jézus ezt mondta: „Te, az egyedüli igaz Isten” (János 17:3). A János 20:17-ben Mária Magdolnának ezt mondta: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”. A 2Korinthus 1:3-ban Pál apostol megerősíti ezt a viszonyt: „Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.” Mivel tehát Jézusnak ÉPPÚGY volt Istene, az ő Atyja, mint nekünk, így nem lehetett egy időben vele mindenhatóságban megegyező, vagy "egyenlő" Isten.

"Leborulva vagy térden állva hódolnak a Fiú előtt:

"Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja őt Isten minden angyala." (Zsid 1,6) Az "imádni" szó megegyezik a leborulni szóval."

Így van, éppen ezért maga a szó nem bizonyíték arra, hogy Istennel egyenrangú imádatot kellene Jézusnak kapnia, mivel ezt a kifejezést alkalmazzák magas rangú személyek előtti tiszteletadásra is, minden őket meg nem illető, hamis imádat nélkül is. De mivel a Biblia más, már idézett részei világossá teszik, hogy CSAKIS JEHOVÁT illeti meg az isteni imádat, akihez Jézuson keresztül kell fordulnunk, így nem kérdés, hogy ez a félreérthető fordítás csak a háromság hamis eszméjét erősíti.

""Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. (Fil 2,9-11)

Minden dicsőség az Atyáé, de lényegében a Fiúé is, de csak másodlagosan."

Hogyan jutottál volna ebből a versből erre a hamis következtetésre, ha nem befolyásolna téged a háromság???? Megmondom: SEHOGY! :-) Ugyanis ebből a versből kizárólag az derül ki, hogy Jézus Jehovától hatalmat kapott a teremtett világ felett, és ezért "hirdetnünk kell" azt, hogy Jézus az Úr, az "Atya dicsőségére". NEM DERÜL KI belőle az, hogy másodlagosan, de "egyenlő" dicsőítésben kell részesíteni Jézust, mert ha ezt állítanánk, nem mondanánk igazat. :-)

"A Fiú által dicsérjük az Atyát, vagyis a Fiát egyedüli Úrként tisztelve és dicsőítve tiszteljük és dicsőítjük az Atyát."

Ha az "egyedüli Úr" alatt nem azt értenéd, amit, akkor el fogadnám ezt így. :-)

A következőben a niceai hitvallásról írnák ...

Tisztább képet alkothatunk erről a kérdésről, ha megvizsgáljuk, mi az, amit a niceai hitvallás nem mondott ki. Az eredetileg közreadott teljes hitvallás kijelentette:

„Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, a menny és föld, minden látható és láthatatlan Teremtőjében;

és az egy Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, Isten az Istenből, világosság a világosságból, valóságos Isten a valóságos Istenből; született, nem teremtetett, egylényegű az Atyával, s általa lett minden; aki értünk emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, . . . testet öltött, emberré lett, . . . szenvedett és eltemettetett; harmadnapon feltámadt az Írások szerint és fölment a mennybe . . . hogy megítélje az élőket és a holtakat, . . .

és a Szentlélekben.”

Azt mondja-e ez a hitvallás, hogy az Atya, a Fiú és a szent szellem három személy egy Istenben? Azt mondja-e, hogy a három egyenlő örökkévalóságban, hatalomban, tisztségben és bölcsességben? Nem, nem ezt mondja. Ebben a hitvallásban — akárhogyan nézzük is — nem szerepel a három az egyben megfogalmazás. Tehát nem az eredeti niceai hitvallás vezette be, vagy hagyta jóvá a Háromságot.

Időszámításunk szerint 381-ben a konstantinápolyi zsinat jóváhagyta a niceai hitvallást. Valamit azonban még hozzáfűzött. „Úr”-nak és „életadó”-nak nevezte a szent szellemet. Az i. sz. 381-es kibővített hitvallás (mely lényegét tekintve megegyezik azzal, amit az egyházak ma használnak, és amelyet „niceai hitvallás”-nak neveznek) rámutat, hogy a kereszténység egészen közel járt ahhoz, hogy egy teljesen kifejlett Háromság dogmát alkosson. De még ez a zsinat sem hozta létre teljes mértékben a Háromság tantételét. A New Catholic Encyclopedia elismeri:

„Érdekes, hogy 60 évvel az első niceai zsinat után az első konstantinápolyi zsinaton [i. sz. 381-ben] a Szent Lélek istenségének meghatározásakor kerülték a homoousios kifejezést.”

„A tudósokat megzavarja e hitvallás látszólag enyhe kifejezésmódja; az a hiányossága például, hogy nem alkalmazza a homoousios szót a Szent Lélekre, mint ami egylényegű az Atyával és a Fiúval.”

Ugyanez az enciklopédia továbbá elismeri: „A homoousios szó nem szerepel az Írásokban.” Nem, a Biblia sem a szent szellemre, sem a Fiúra nem használja ezt a szót, ami egylényegűt jelent Istennel. Ez a szó nem volt bibliai kifejezés, ellenkezőleg, ez a szó hozzájárult a Háromság nem bibliai, egyenesen Biblia-ellenes tantételének a kialakulásához.

Még Konstantinápoly után is évszázadok teltek el, amíg a Háromság tanítását az egész kereszténységen belül elfogadták. A New Catholic Encyclopedia ezt mondja: „Nyugaton . . . úgy tűnt, általános csend uralkodik az első konstantinápolyi zsinattal és annak hitvallásával kapcsolatban.”14 Ez a forrásmunka rámutat, hogy a zsinat hitvallását Nyugaton csak a hetedik vagy nyolcadik században fogadták el széles körben.

A tudósok azt is elismerik, hogy az athanaszioszi hitvallást — amelyet gyakran a Háromság általános meghatározásaként és támogatásaként idéznek — nem Athanasziosz írta, hanem sokkal később egy ismeretlen szerző. A The New Encyclopædia Britannica ezt a magyarázatot adja:

„A XII. századig ismeretlen volt ez a hitvallás a keleti egyház előtt. A XVII. század óta a tudósok általában egyetértenek abban, hogy az athanaszioszi hitvallást nem Athanasziosz írta (meghalt 373-ban), hanem valószínűleg az V. században szerkesztették Dél-Franciaországban . . . Úgy tűnik, a hitvallás befolyása elsősorban Dél-Franciaországban és Spanyolországban érvényesült a VI. és VII. században. A IX. században Németországban és valamivel később Rómában kezdték használni az egyházi liturgia keretében.”

Tehát ennyit az állítólagosan "2000 éves keresztény alaptanról". :-)