Jézus Krisztus is Isten, de mégis van rang Isten és Jézus között?

Kedves szp72!

"Nos ha az Atya mindenható, és ha tényleg igaz, hogy minden hatalmat átadott a Fiúnak, akkor világosan következik, hogy a Fiú is mindenható legalábbis ebben az értelemben."

"Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett.neki. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben." (1Kor 15,27-28)"

Ebből a versből világosan és egyértelműen kiderül, hogy nem egyenlőek, akár hogyan is fogjuk csűrni, csavarni a szavakat. A háromság alaptétele pedig az egyenlőségég vagy más szóval egylényegűség. Jézus minden felett uralkodhat, kivéve Jehovát, hiszen "ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben."

Jézus aláveti magát az Atyjának, így nyilvánvalóan az Atyja a nagyobb hatalmú, nem véletlen, hogy egyedül őt említi a szentírás mindenhatóként.

" Tehát nem úgy mindenható, mint az Atya, de lényegében mind a ketten mindenhatóak. Hol itt a képzavar? Hol itt a logikai lehetetlenség? Hol itt az.önellentmondás?"

Nálam ott, hogy az én szótáramban a mindenható azt jelenti, hogy minden felett ő uralkodik, de mivel van nála egy hatalmasabb személy, ezért nyílvánvalóan nem uralkodhat minden felett, tehát nem lehet mindenható, s így egyértelmű hogy a háromság dogmája szerinti hatalombeli egyenlőség sincs meg köztük.

Szerintem amit a háromsághívők tesznek, az tökéletes példája annak, hogy hogyan lehet beleerőszakolni az igékbe azt, ami nincs is benne!

Kedves Vankó!

Igen, de ott legalább leszögezte, hogy attól függ milyen értelemben vesszük mindenhatónak. Ha leszögezzük előtte, hogy az Atyjàn kívül az övé a minden hatalom, akkor úgy nevezhetjük mindenhatónak, de ennek igazából nincs értelme, egyszerűbb, ha csak az Atyját nevezzük mindenhatónak, mimt ahogy a Szentírás is teszi.

Istvan35-nek

Jó, ne nevezzük mindenhatónak, a Biblia se teszi, elismerem. De mivel minden hatalmat megkapott, ezért valamilyen értelemben mégis mindenható. Mi úgy mondjuk, hogy a hatalma lényegében megegyezik az Atyáéval, de nem veszik el az Atya elsődlegessége és fősége.

Szerintem térjünk át a Fiú teremtettségének a kérdésére. Miből gondoljátok, hogy teremtmény?

" Mi úgy mondjuk, hogy a hatalma lényegében megegyezik az Atyáéval, de nem veszik el az Atya elsődlegessége és fősége."

Hol ír olyat a Biblia, hogy a hatalmuk lényegében megegyezik? Annyit tudunk, hogy Jehova isten egy időre megengedi a fiának, Jézusnak, hogy minden teremtménye felett uralkodjon, nem értem ebből hogy következik az, hogy a hatalmuk "lényegében megegyezik".

" Szerintem térjünk át a Fiú teremtettségének a kérdésére. Miből gondoljátok, hogy teremtmény?"

Miből gondoljátok, hogy nem az? Ezt a háromsághívők csak a magyar fordítások pontatlan, félreértelmezhető mivoltával tudják bizonyítani, vagyis csak szeretnék, mert ha az eredeti szöveget nézzük, az mindig világosan és egyértelműen fogalmaz, nem engedve teret ezzel hamis dogmák belehallásának. Szerencsére bőséges irodalom áll ezzel kapcsolatban is rendelkezésünkre, így tudok mutatni jó pár példát, nézzük a Kol 1:15,16 - ot:

ÚRB: Jézus Krisztus „a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön ”

Milyen értelemben „az elsőszülött minden

teremtmény közül” Jézus Krisztus?

1. A háromsághívők azt állítják, hogy az „elsőszülött” kifejezés itt azt jelenti, hogy legjobb, legkiválóbb, legelőkelőbb; így nem a teremtés részének, hanem a teremtett

dolgokhoz képest a legelőkelőbbnek tartják Krisztust. Ha feltételeznénk, hogy ez így van, és a háromságtan helyes, miért nem mondják az Atyáról és a szent szellemről is azt, hogy minden teremtmény közül

elsőszülött? A Biblia csak a Fiúval kapcsolatban használja ezt a kifejezést. Az „elsőszülött” szó a szokásos jelentése alapján arra utal, hogy Jézus a legidősebb Jehova fiainak családjában. 2. Mielőtt a

Kolosszé 1:15 -ben az „elsőszülött [valaki] közül” kifejezés előfordul, már több mint harmincszor találkozunk vele a Bibliában, s minden egyes esetben, amikor élő teremtményre vonatkozik, egy és ugyanaz a jelentése: egy bizonyos csoport elsőszülött tagját jelenti. Az „Izrael elsőszülöttje” Izrael egyik fiát jelentette; a „fáraó elsőszülöttje” a fáraó családjának sarja volt; a „jószág elsőszülöttje” maga is állat volt. Mi az oka akkor annak, hogy

egyesek másképpen értelmezik a Kolosszé 1:15-öt ? A bibliai nyelvhasználat vagy talán kísérlet az általuk képviselt nézet igazolására?

3. Kizárják-e a Kolosszé 1:16, 17 (ÚRB) szavai, hogy Jézus teremtve lett, amikor azt mondják, hogy

„benne teremtetett minden . . . minden általa és reá nézve teremtetett”? A „minden” szóval fordított görög szó a pan′ta, vagyis a pasz ragozott formája. A Lukács 13:2 - ben az egyes bibliafordítások a következőképpen adják vissza ezt a szót: „a többi”, ÚRB, B.—D., Kat.; „minden más”, Káldi . (Lásd még: Lukács 21:29 , Kat. és Filippi 2:21 , Kat. ) Mindazzal összhangban,

amit a Biblia még a Fiúval kapcsolatban ír, az ÚV a pan′ta szót a Kolosszé 1:16, 17 -ben ugyanebben az értelemben adja vissza, tehát részben ez olvasható ott: „általa teremtetett minden más . . . Minden más őáltala és őérte teremtetett.” Így tehát a Fiú úgy szerepel, mint teremtett lény, az Isten által létrehozott teremtésmű része.

Jel 1:1; 3:14 , ÚRB: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki . . . »A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete [görögül ar·khé′ ].«” (A Csia, a Kat., a Kár. és az ÚV, valamint más fordítások hasonlóképpen hangzanak.) Helyes ez a fordítás? Egyeseknek az a véleményük, hogy itt arról van szó, hogy a Fiú volt az Isten teremtésének megkezdője, annak alapvető forrása. Ám az Ógörög— magyar szótár szerint az ar·khé′ első jelentése „kezdet” (Soltész Ferenc és Szinyei Endre szerkesztésében, Budapest, 1984, 98. o.). Ebből adódik a logikus következtetés, hogy az, akiről a Jelenések 3:14 -ben szó van,

teremtmény, mégpedig Isten első teremtésműve, akinek tehát volt kezdete. Vesd össze a Példabeszédek 8:22 -vel, ahol a Fiúra mint megszemélyesített bölcsességre utal a Biblia, ahogyan azt sok

bibliamagyarázó elfogadja. A Kat. és a Kám. a „teremtett”, az ÚRB pedig az „alkotott” kifejezéssel illeti a szóban forgó személyt.

Kezdjük tehát a Kol 1,15-19 -cel

"Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség."

Az Atya és a Fiú lényegében azonos hatalma abból is látszik, hogy mindent együtt teremtettek: "minden általa és érte van ... minden benne áll fenn ... hogy benne lakjék az egész teljesség."

Az "elsőszülött" jelző egy cím, egy rang, egy méltóság is egyben, s ahogy a parasztok királya nem paraszt, úgy a teremtmények elsőszülötte sem feltétlenül teremtmény. Ő előbb létezett, előbb született mindenkinél. Született, de nem teremtmény - mondja az Atanáz-féle hitvallás.

Mikor született? Az idők kezdete előtt - mondja ugyanez a hitvallás. Mivel a Fiú által lett teremtve minden, így természetesen az idő is. Aki azt mondja, hogy a Fiú az első teremtmény, de alá van vetve az időnek, vagyis volt idő, amikor még Fiú se volt, az önmagának mond ellent. Az Atya szülte a Fiút, ő adott neki életet, vagyis az Atya logikailag előbb volt, mint a Fiú, de szerintünk ezt az elsőbbséget nem lehet kifejezni időegységekben: években, napokban, órákban. Ezt a gondolkodást viszonylag könnyen meg lehet érteni a következőképpen: Akkor született a Fiú, amióta az Atya szeretni akar valakit, de mivel az Atya örök, s mindig szeretni akart, ezért szükségszerűen a Fiúnak is mindig léteznie kellett. A Szentháromság Istene az örök szeretet Istene, a tiétek pedig egy magányos unatkozó isten.

Ha beleteszik a fordításaitok a "minden mást" is, holott nincs ott "más" a "minden"-en kívül, akkor a doktrinátokhoz igazítjátok a szöveget, vagyis pont ti csináljátok azt, amit szerintetek a Szentháromság hívők csinálnak.

Dávidról mondja a Zsolt 89,28

"S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között."

Dávid nem volt szó szerint elsőszülött, de Isten azzá tette, vagyis királyi méltóságra emelte. Minden teremtmény elsőszülötte itt természetesen azt jelenti, hogy minden teremtmény elsőszülött királya, elsőszülött Ura. Jézus Krisztus azonban nem csak elsőszülött, hanem egyben egyszülött is, vagyis az ő fiúsága egyedülálló és kizárólagos, teremtményekével nem összehasonlítható.

Egy verset kihagytál:

"A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete"

Azt pedig már írtam, hogy az ar·khé′ első jelentése „kezdet”, nem pedig megkezdő, innentől kezdve pedig nincs miről beszélni, mivel ezzel bebizonyosodott, hogy teremtmény a fiú és hogy az Atyja volt előbb, időn kívül vagy időn belül, ebbe nem megyek bele, mert erről a Szentírás nem beszél, nekünk meg fölösleges volna erről filozofálgatnunk, de nem is kell, mert a fő kérdés az volt, hogy teremtmény e a fiú, a válasz pedig IGEN.

" Az Atya és a Fiú lényegében azonos

hatalma abból is látszik, hogy

mindent együtt teremtettek"

Azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk, de ezek szerint mégsem... Fogd már fel, hogy az Atya és a fiú nem egyenlő hatalmú még lényegében sem! Ez a lényegében egy önkényesen ideerőszakolt kifejezés, ezzel olyan, mint ha azt mondanánk, hogy az Atya és a Fiú hatalma kb. megegyezik, de nem, ez hazugság, efelől a Szentírás nem hagyott minket olyan bizonytalanságban, hogy tippelgetnünk kelljen, melyikük is a nagyobb:

1Pét 1:3 , ÚRB: „ Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja.”

" Ha beleteszik a fordításaitok a "minden mást" is, holott nincs ott. "más" a "minden"-en kívül, akkor a doktrinátokhoz igazítjátok a szöveget, vagyis pont ti csináljátok azt, amit szerintetek a Szentháromság hívők csinálnak."

Nos, amint láthatod, ennél a versnél még az olyan köztudottan háromság terjesztő fordítások is, mint amilyen a Kat. fordítás is, úgy vagy hasonlóképpen jártak el, mint az ÚVF, nem furcsa ez neked egy kicsit?

Egy kis idézet:

"Van ugye villanykörte, meg van vilmoskörte.

Azt mondja a filozófus, na mivel körte ez is meg az is, ezek egylényegűek. Hogy

milyen szempont alapján határozzuk meg az egylényegűséget? Nyilván ahogyan

nekünk tetszik. Elvégre sehol nincsen lefektetve az egylényegűség definíciója (a

Bibliában különösen nem, hiszen ott nem szerepel), de ugyanígy nem található a „más

lényegű" kifejezés sem, meg a „soklényegű" sem, meg a „kevés lényegű" sem, meg a

„nem egylényegű" kifejezés sem, és hogy mindezek nem szerepelnek csak azért

fontos kihangsúlyozni, hogy elbagatellizáljuk (elbagatellizálhassuk) annak tényét,

hogy amivel érvelünk a körték egylényegűségével kapcsolatban, az egyáltalán nincs

definiálva sehol, ennélfogva azt lehet érteni az egylényegűség alatt, ami nekünk

tetszik, tehát azt is értjük alatta, ami nekünk tetszik.

Ebből kifolyólag a villanykörte meg a vilmoskörte az bizony egylényegű, lényegére

nézve ugyanaz, körte, mert mindkettő körte alakú(!);

mert mindkettőnek egyik vége vastagabb, mint a másik(!);

mert mindkettőt lehet kapni boltban(!);

mert mindkettőt lehet spárgára kötve lógatni lefelé(!);

mert mindkettőt bele lehet dobni a patakba(!);

mert mindkettőt lehet szállítani a villamoson(!);

mert mindkettő leesik ha földobják(!);

mert mindkettőt el lehet dugni a sufniban(!); stb...

Ennélfogva tehát bizonyított az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg

vehető, ami természetesen ugyanazt jelenti(?).

Ami viszont cáfolja az egylényegűséget, azt egyszerűen nem veszik figyelembe:

hogy az egyik fán termett, a másikat meg gyárban készítettek(!);

hogy az egyiknek héja van, a másiknak nincs(!);

hogy az egyikkel világítani lehet, a másikkal meg nem(!);

hogy az egyik foglalatba csavarható a csavaros a végével, a másik meg nem(!);

hogy az egyikbe bele lehet harapni, a másikba meg nem nagyon, kiváltképpen amikor

világit(!); stb...

Ennélfogva tehát megcáfolt az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg

vehető, ami természetesen nem ugyanazt jelenti.(!)

Ugyanezt ha az Istennel kapcsolatban vizsgáljuk, az egylényegűség nézőpontja

szerint (amit természetesen az egylényegűség kitalálói alkottak a saját önkényes

nézőpontjuk alapján, és természetesen a Bibliától függetlenül, mivel abban ez nincs meghatározva, ezért abból csak az van kiszedegetve, amit bele lehet illeszteni az

egylényegűség önkényes nézőpontjába) - és bar teremtmény nem láthat bele az

Istenség legbelső mélységeibe, ezert az egylényegűség tana az emberi értelmet

meghaladó, de természetesen abban is csak olyan mertekben, amely még megengedi

az egylényegűség önkényes magyarázatát. Abban ugyanis meghaladja az emberi

értelmet, amit nem tudnak bizonyítékokkal alátámasztani, de abban nem haladja meg

az emberi értelmet, amiben kiokoskodjak az egylényegűség önkényes definícióját a

saját nézőpontjuk szerint, hiszen a szentháromság személyek közti viszonyait

(Jézusnak az Atyával való egylényegű istenségét) ők határozzak meg, vagyis ők

magyarázzak meg, ahogy nekik tetszik, hogy az miből áll. És akkor azt találják, hogy:

Isten az Atya is meg a Fiú is, tehát isteni lényegére nézve ugyanaz, mert mindkettő

Istennek van nevezve(!);

mert bár mindkettő különálló létállapotú személy, mégis ugyanaz az egy Isten(!);

mert mindkettő Úr is, hisz mindkettő Úrnak van nevezve(!);

mert mindkettőnek élete van önmagában(!);

mert mindkettőnek méltósága, dicsősége és tisztelete egy(!);

mert mindkettő egységben van (egy) a másikkal(!);

mert mindkettőt "imádták" a Biblia (egyes fordítási) szövege szerint(!);

mert mindkettőben az „istenség" teljessége lakik(!);

mert mindkettő isteni természetű(!);

mert isteni létformájukban egyenlőek(!);

mert vele született minőségben Isten a Fiú, hiszen Őt az Atya „nemzette" (szülte), így

minőségben/minőségileg Isten mindkettő(!).

Ami viszont cáfolja az (önkényesen meghatározott) egylényegűséget, azt egyszerűen

nem veszik figyelembe (adott esetben kiforgatják):

1. Mégpedig hogy az Atya ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, az

Atyának meg senki nem adta meg, hogy élete legyen önmagában, ennélfogva amíg az

Atya nem ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, addig a Fiúnak nem

volt élete önmagában (nem is létezett), miközben az Isten öröktől fogva mindörökké

létezik, a Fiú pedig csupán kezdettől fogva (vö. Zsolt 90:2; Ján 5:26; IJán 1:1;

2:13-14), ami nem ugyanazt jelenti, mert akkor ugyanúgy is fejezné ki a Biblia, de

nem így van.

2. Hogy a Fiút az Atya szülte, miközben az Atyát senki nem szülte(!), ennélfogva

a Fiú soha nem állította magáról, hogy Ő lenne az Isten, hanem Istennek a Fia.

3. Hogy az "összes keresztény" író Istennek nevezi a Fiút már az 1-3. században is

(körte-körte alapon - persze ez sem igaz), de teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a bibliai részeket,

amelyekben kettejük közül csak az egyik van Istennek nevezve (pl. Jel 1:1; 22:3; Ján 17:3; 1Kor 8:6; 1Tim 2:5,stb-stb.).

Tehát hiába egyszülött Isten a Fiú, de Istensége, Istentől születettsége nem "egyenlősíti", vagy azonosítja

Őt azzal az Istennel, Aki Őt szülte, vagyis az Atyával, Jehovával, a mindenható

Istennel.

4. Hogy különböző létállapotú szemelyiségük egyben annak cáfolata is, hogy

ugyanazon egy istenséget is alkossanak - mint ahogy a „Vilmos" és „villany" egyben

annak cáfolata is, hogy "egylényegűek" is lehessenek, (ide beteszik az

egylényegűség önkényes szempont szerinti meghatározásaikat), de ami a

különbségeket jelenti, azokat egyszerűen levegőnek nézik - lásd a körték példáját(!).

5. Hogy Isten akaratából van minden, mert Ő a Teremtő, Aki Jézus által teremtett, és

nem a Fiú akaratából is (vö. Jel 4:11; 1Kor 8:6).

6. Hogy a Fiú (szerintük) lényegére nézve ugyanaz mint az Atya, de személyére

nézve nem ugyanaz, vagyis (szerintük) az Isten személye nem tartozik a lényegéhez,

vagyis önkényesen kiveszik a lényegéből a személyét, mintha külön létezne a lényege

(amiben azonosak), és külön létezne a személyisége (amiben nem azonosak), tehát az

egylényegűséget ilyen önkényes szempont szerint határozzak meg a saját szájuk íze

szerint.

7. Hogy a Fiú üresítette meg magát (vállalta szolgai formában az emberi

halandóságot, megízlelve a halált) abból az állapotából, melyben Istennel állítólag "egyenlő"

volt, és nem az Atya, mivelhogy az Atya teljességgel és abszolút

(felfüggeszthetetlenül) halhatatlan és örökké élő (vö. 5Móz 32:40; 1Tim 1:17), a Fiú

pedig halála után kapott halhatatlanságot (vö. Jel 1:18; Róm 6:9) ennélfogva, hogy

Jézus csak emberként volt halandó, Istenként nem, ezt sem az Atya

halhatatlanságával indokolják, hanem azzal, hogy a Fiú emberként meg tudott halni,

tehát az Isten halhatatlanságát elbagatellizálják azzal, hogy szétszedik a Fiú

természetét istenire meg emberire, amivel viszont teljesen önkényessé teszik az

Istennel való egylényegűség meghatározását, hiszen bár egylényegű az Atyával, de az

Atyának nincsen emberi természete. Viszont ha a Fiú teljesen Isten és teljesen ember,

akkor az Atyának is teljesen Istennek és teljesen embernek kell(ene) lennie, ha

„lényegére" nézve ugyanaz. Mármint az Atya és a Fiú. Erre jön az az önkényes

magyarázat, hogy a Fiú nem „mindenféle" lényegére nézve ugyanaz, hanem csak

isteni lényegére nézve az, tehát mondhatni 'fél-lényegében', de ezt ők úgy mondják

hogy „egyik természetében". Vagyis oda jutottunk, hogy csak egyik természetében

egylényegű a Fiú az Atyával (az „istenség" teljessége lakik benne testileg, - Kol 2:9),

a másik természetét egyszerűen kihagyják az egylényegűségből (az isteni

teljességből), mert nem illik bele az általuk önkényesen meghatározott

egylényegűségbe. Tehát az Atya természete szerint halhatatlan, a Fiú meg emberi

természete szerint halandó, de isteni természete szerint meg nem, vagyis egy manipulált egylényegűséggel állunk szemben (amit arra vonatkoztatnak amire

akarnak), hiszen ha a Fiú "egyenlő" vagy ugyanaz az Isten lenne, mint az Atya, akkor neki is természete szerint halhatatlannak kellene lennie, de hogy nem az, bizonyítja, hogy

alapjaiban különbség van az Atya mint NEM SZÜLETETT Isten és a Fiú mint Atya által szült

Isten között, hiszen Isten feje a Krisztusnak (vö. 1Kor 11:3), és teljesen egyazon

természet és teljes egylényegűség alapján ez nem is állhatna fenn!

8. Hogy mivel a Fiúnak Istene az Atya(!), akkor egyugyanazon Istenségük alapján

annak is igaznak kellene lennie, hogy az Atya Istene a Fiú, amire az lenne az

önkényes válasz, hogy ez nem következik logikusan a premisszából, hiszen a Fiúnak

az Atya nem az istenség tekinteteben az Istene, hanem az emberség szerint (a Ján

20:17 önkényes beállítása), vagyis, hogy a feltámadt, mennybe ment Fiú nem

kevésbe ember, mint mikor a földön járt. Ami viszont teljes sületlenség, hiszen ha

felmagasztalása után ugyanazt az isteni dicsőséget kapta vissza(!), amivel isteni

létformájában állítólag "egyenlő" volt az Istennel (vö. Ján 17:5; Fil 2:6), sőt, még annál is

nagyobbat kapott a minden név fölött való Úr hatalmának tekinteteben (vö. Fil

2:9-11), akkor visszatérve a mennybe nem emberség szerinti dicsőséggel

rendelkezett, hanem isteni dicsőséggel, és EKKOR IS AZ ISTENE VOLT AZ ATYA

(vö. Zsolt 45:8; Ef 1:17; Jel 1:6; 3:12), tehát ez az „embersége szerint volt Istene az

Atya" teljes zagyvaság és önkényes definíció, amely minden bibliai alapot nélkülöz!

És hogy egyik kap a másiktól (de ez fordítva nem működik), ez is az Isten és Isten(i)

különbséget mutatja egyugyanazon isteni természetük ellenére, amely megint nem

jelent ugyan-azonosságot, hiszen isteni természetet az Istentől szent szellem által

újjászült égi/uralkodói reménységű elhívott felkentek is kapnak, holott az Istennel

való egyugyanazonosságuk egyáltalán nem áll fent. (vö. 1Pét 1:3; 2Pét 1:4; Zsid 3:1;

Jel 20:4-6)

9. Hogy nem veletlenül nem nevezik sehol Mindenható Istennek a Fiút, hanem csak

az Atyát. (vö. 1Moz 17:1; 28:3; 49:25; 2M6z 6:3; Zsolt 91:1; Ésa 13:6; Joel 1:15; Kor

6:18; vö. Jel 1:8; 4:8; 11:17; 15:3; 16:7,14; 19:6; 21:22a)

Egyedül Jehova mindenható, ez a cím pedig azt jelzi, hogy mérhetetlen hatalma van.

Nincs semmi, ami megakadályoztatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér.

(2Mózes 15:11; Ézsaias 40:25-26).

Mind a héber Sad-daj', mind a görög Pan-to-kra'tor szót úgy fordítják le, hogy

„Mindenható". Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az

Atyára használják. Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel

kapcsolatban.

Bár Jézust is nevezi a Biblia 'istennek' (theosz), sőt 'Erős Istennek' (Ján 1:1; Ézs

9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova. Jézusról azt olvassuk, hogy "Isten dicsőségének visszatükröződése", de e dicsőség forrása az Atya (Zsid 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atya pozíciójára. Ezt mondta: "Jehovát, a te Istenedet imádd és egyedül neki végezz szent szolgálatot" (Luk 4:8).

A háromsághívők szerint a "mindenható" azt jelenti, hogy 'minden hatalommal rendelkező' és Jézus azt mondta, hogy 'minden hatalmat megkapott mennyen és földön' (vö: Máté 20:18). Csakhogy az Atya SENKITŐL sem kapta a hatalmát, ugyanakkor bizonyos időket és időszakokat a saját hatalmába helyezett, amihez Jézusnak sincs hozzáférése, ahogy ezt Ő maga mondja el a Csel 1:7-ben. Úgy, hogy Jézusnak a 'minden hatalommal' rendelkezése nem teszi Őt "egyenlővé" azzal az Istennel, aki neki adott minden hatalmat (vö: Ján 3:35), mialatt Ő (Jehova) mindig is rendelkezett ABSZOLÚT minden hatalommal.

A dogma ezzel teljesen szembe megy, amikor azt állítja, hogy a teljes Szentírás tanúbizonysága szerint az Atya, Jézus és a szent szellem "egyek" és mindhárman egyugyanazon istenséget alkotják. De hogy az "egylényegűség" mennyi mindenben nem áll fenn és mennyi mindenre nem vonatkozik, azt már figyelmen kívül hagyják."

Stb-stb...

Ha az Atya valóban minden hatalmat átadott a Fiúnak, akkor annak lényegében azonosnak kell lennie, ez logikus. Ha pedig mindent együtt teremtettek, az még jobban megerősíti ezt a tételt.

A Fiú Isten teremtésének kezdete, vagyis a világot a Fiú által, a Fiúért kezdte el teremteni. "Mindent általa és érte teremtett." Ha ez mind nem elég meggyőző, akkor nyugodtan fordíthatod az "arché"-t fejedelemnek. Ő Isten teremtésének fejedelme.

Régente a magyar katolikus fordítások valóban nem voltak túl precízek, nem nyúltak vissza az eredeti szövegekhez, hanem a latinból fordítottak magyarra. Nem érezték szükségét az alaposságnak, de ez ma már nem így van, igyekeznek minél inkább visszaadni az eredetit, persze a magyar nyelv szabályait is meg kell tartani. Ezzel szemben az Újvilág fordításban első a felekezeti doktrina, s csak másodlagos a szószerintiség.

Az a baj veled 24%-os, hogy képtelen vagy egy dologra összpontosítani, mindig elbeszélő költeményekkel válaszolsz. Bár az is lehet, hogy másolod valahonnan. S persze sok hülyeséget összehordasz, olyant is amit nem állított senki.

Például az, hogy az Atya a Fiú Istene ezzel semmi gond nincs, itt nem kell széjjel szedni a Fiút. A Fiú teljes függésben van az Atyától, mindene tőle van. Ugyanakkor a Fiú tökéletes Fia az Atyának, kiköpött mása, visszatükröződése, mindenben ugyanolyan, még hatalomban is, hiszen minden hatalmat megkapott, s ami az Atyáé az a Fiúé is. Nem gond, hogy csak az Atya a Mindenható, hiszen ő minden hatalom forrása, de a Fiú is tükrözi a mindenhatóságot, ő egy tükrözött, másodlagos mindenható, ezért nem a Mindenható, hanem lényegében mindenható.

Az Atya egyedül halhatatlan:

Természetesen ezt úgy kell érteni, hogy ő minden halhatatlanság forrása, hiszen az angyalok is halhatatlanok, vagy nem? Természetesen az Atya halhatatlanságát a Fiú is megkapta. Nem gond, hogy csak az Atya Örökkévaló, mivel a Fiú léte is tőle van, ő szülte, de a Fiú hű tükörképe az Örökkévalónak, ő egy másodlagos örökkévaló, lényegében örökkévaló. Nincs közöttük időkülönbség, hiszen mindent együtt teremtettek, még az időt is. Ugye Jahve az első és az utolsó (Iz 44,6)? De azért a Fiú is az, vagy nem?(Jel 1,17)

Kedves vankó!

Nagyon jó ez a szövegrész, nagyon szépen összeszedi, hogy miben külömbözik Jézus az Atyjától, honnan való? Ha lesz rá alkalmam a későbbiekben, talán majd én is felhasználom és talán kiegészítem még 1-2 dologgal.

Ami a vitát illeti, úgy néz ki megint vakvágányra futottunk... szp72 is nagyjából olyan, mint a többi háromsághívő. Körmük szakadtáig védelmezik ezt a hamis dogmát, az ész érvek hidegen hagyják őket.

Kedves szp72!

" Ha az Atya valóban minden hatalmat átadott a Fiúnak, akkor annak lényegében azonosnak kell lennie, ez logikus."

Amint már írtuk, attól függ mit értesz a "lényegében" alatt, egy meg nem határozott, önkényesen értelmezhető fogalom alá nyilván minden belefér.

Amit viszont többek között tudunk a szentírásból (most nem idézem a megfelelő igerészeket, mert már korábban megtettük):

Jehova bizonyos időket és időszakokat a saját hatalmába helyezett, amihez Jézusnak sincs hozzáférése, ahogy ezt Ő maga mondja el a Csel 1:7- ben. Úgy, hogy Jézusnak a 'minden hatalommal' rendelkezése nem teszi Őt "egyenlővé" azzal az Istennel, aki neki adott minden

hatalmat (vö: Ján 3:35)

Jézus htalma az Atyjától való és mint az kiderült, a 'mindenbe' az Atyja nem tartozik bele, Ő felette nincsen hatalma, Jehova továbbra is megmarad Krisztus isteneként vagy fejeként.

Krisztus csak 1000 évre kapja meg a 'minden hatalmat', amíg a föld vissza lesz alakítva az eredeti paradicsomi környezetté, tehát a háromság dogma ezen tuti érve is csak eddig tart.

"Ha pedig mindent együtt teremtettek, az még jobban megerősíti ezt a tételt."

A teremtéshez is az Atyjától kapta az erőt:

1Kor 8:5, 6:

„Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

"Ezzel szemben az Újvilág fordításban első

a felekezeti doktrina, s csak másodlagos a szószerintiség."

És ezt eddig egész pontosan mivel is bizonyítottad?

"Ugyanakkor a Fiú tökéletes Fia az Atyának,

kiköpött mása, visszatükröződése, mindenben ugyanolyan, még hatalomban is, hiszen minden hatalmat megkapott, s ami az Atyáé az a Fiúé is."

Amint láthattuk, van kettőjük között jónéhány lényeges külömbség, tehát csak nem ugyanolyanok mindenben, még hatalomban sem!

"Ugye Jahve az első és az utolsó (Iz 44,6)? De azért a Fiú is az, vagy nem?(Jel 1,17)"

Az Ézsaiás 44:6-ban az eredeti héber szövegben az „első” és az „utolsó” szavakhoz nem kapcsolódik határozott névelő, míg a Jelenések 1:17-ben, ahol Jézus önmagáról közöl leírást, az eredeti

görög szövegben megtalálható a határozott névelő. Tehát a Jelenések 1:17 nyelvtanilag címre utal, az Ézsaiás 44:6 pedig Jehova istenségét írja le.

De milyen címre utalhat?

Jézus volt az első, akit közvetlen Jehova támasztott fel halhatatlan szellemi életre, és az utolsó akit ilyen szellemi életre támasztott fel, senki más nem kap

ekkora kiváltságot, ebben az értelem tehát Jézus egyedi.