Jézus Krisztus is Isten, de mégis van rang Isten és Jézus között?

"Isteni lényegükben azonban egyenlőek, mind a kettő mindenható, mindentudó, s örökké létező."

Hogy lehetnének a háromság megfogalmazása szerint "egyenlőek" az említett tulajdonságokban, amikor Jézus a János 17:3-ban "egyedüli igaz Istennek" nevezte Atyját?

"Ki mondta, hogy nem lehet két személy is mindenható? A hatalom teljessége valóban egy, de épp az a Szentháromság lényege, hogy mindenük közös. Ugyanazt az egyetlen teljességet birtokolja három különböző személy."

De ez csak a mese része, a Biblia ilyent sehol sem ír! Ehelyett a Biblia írói azt az egyszerű igazságot fogalmazták meg, hogy EGY (mindenható) Isten van, és EGY Úr, aki értelemszerűen ennek a Mindenható Istennek az alárendeltje, vagyis a Fia. Csak és KIZÁRÓLAG olyan egységről beszél az Írás kettőjük között, ami szándék és akaratbeli egységet jelent, csakúgy, mint ahogy a tanítványoknak is ilyen módon kell egységben lenniük egymással és Jézussal, valamint Istennel!

"Fejtegetésed a 1Kor 8,6-ról továbbra is teljesen értelmetlen. Van egy mindenható Isten, s van egy mindenható Úr. Mind a kettőből egyetlen egy van, mind a kettő egyedüli, ugyanis nincs két Atya, s nincs két Fiú."

Ebbe az totál ellentmondásos fejtegetésedbe eleve belehallod a háromságot, ami nincs a Bibliában.

"A szöveg azonban nagyon is jól kihozza kettőjük hatalmi egyenlőségét:

"Egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, ... és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség."

Világos beszéd."

Világos hát: az Atyától, azaz Jehovától, az EGYETLEN Mindenhatótól van minden, még Jézus is. Valamint Jézus Krisztus van nekünk, aki "által" van minden - azaz Jehova általa hajtotta végre a teremtési munkáját. Ennyire egyszerű. Itt szó sincs "hatalmi egyenlőségről", távolról sem.

----------

„Amikor az Újtestamentum írói Istenről beszélnek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Istenére és Atyjára gondolnak. Amikor Jézus Krisztusról beszélnek, nem úgy beszélnek róla, és nem is úgy gondolnak rá, mint Istenre. Ő Isten Krisztusa, Isten Fia, Isten bölcsessége, Isten Szava. Még Szent János írásának prológusát is — amely a leginkább megközelíti a niceai doktrínát — az evangélium egészében hangsúlyozottan megnyilvánuló alárendeltség fényében kell értelmezni; valamint a prológus görögül a [the‧os′] névelő nélküli használata által kevésbé határozott, mint amilyennek ez az angolban tűnik.” (John Martin Creed: „The Divinity of Jesus Christ”.)

Bár Jézus most uraknak Ura, soha nem hívják őt istenek Istenének. Jehova marad a legfelsőbb mindenek felett. Ily módon Jehova lesz „minden mindenben” (1Korinthus 15:28). Jézus uralkodói hatalma jogos helyet biztosít számára, mint aki Feje a keresztény gyülekezetnek. Habár sok magas állásban levő, hatalmas „urat” láthatunk ebben a világban, megőrizzük bizalmunkat az uraknak Urában. Jézus Krisztus előkelő és felmagasztalt helyzetében is megőrzi alárendeltségét Atyja iránt, hogy „Isten uralkodhasson minden felett” (1Korinthus 15:28, The Translator’s New Testament). Az alázatosság milyen szép, követésre méltó példáját állította fel Jézus a tanítványainak, amint őt Uruknak ismerik el!

„ÍGY szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!” Így hangzik a Zsoltárok 110:1 az Újfordítású revideált Biblia fordítása alapján. Ki az „ÚR” ebben a szövegben, és kihez beszél?

A héber szöveg egy pontosabb fordítása hamar választ ad az első kérdésre. „Monda Jehova az én Uramnak: . . . ” (109:1, Báró Szepesy féle fordítás). Ilyenformán a nagybetűvel szedett „ÚR” szó magára Jehovára, a mindenható Istenre utal. Jóllehet az Újfordítású revideált Biblia elismeri az isteni nevet, hiszen az „ÚR”-t használja szemben az „Úr”-ral, mégis nem először támad zavar ezeket a címeket illetően, mert a héber nyelvről fordított, ókori görög Septuaginta is az „Úr” szót használja Jehovára vonatkozóan kései másolataiban. Miért? Mert az „Úr” címmel helyettesítették az isteni nevet, a Tetragrammát .)יהוה(A. E. Garvie tudós így beszél erről: „Az Úr cím [ký‧ri‧os] használata a legkönnyebben és legnagyobb valószínűség szerint azzal magyarázható, hogy a zsidó zsinagógákban az Írások felolvasásánál ezt a címet használták a szövetségben szereplő Yahve [Jehova] név helyett.”

A Biblia „Szuverén Úrként” azonosítja Jehovát (1Mózes 15:2, 8; Cselekedetek 4:24; Jelenések 6:10, NW). „Igaz Úrnak” és „az egész föld Urának” is nevezi (2Mózes 23:17, NW; Józsué 3:13; Jelenések 11:4, Katolikus fordítás). Akkor ki a Zsoltárok 110:1-ben említett másik Úr, és hogyan került sor arra, hogy Jehova elismerte őt mint „Urat”?

Jézus Krisztus mint „Úr”

Jézust a négy evangéliumban „Úrnak” nevezik — leggyakrabban Lukács és János evangéliumában. Az i. sz. első században ez a cím tiszteletteljes és udvarias megjelölés volt, egyenértékű a mai „úr” szóval (János 12:21; 20:15). Márk evangéliuma a „tanító” vagy Rabbuni megjelölést használja gyakrabban Jézus megszólítására. (Vö. a Márk 10:51-et, Csia fordítás a Lukács 18:41-gyel.) Még Saulnak a Damaszkuszba vezető úton elhangzott kérdése is — „Kicsoda vagy Uram?” — az udvarias tudakozódásnak ugyanezt az általános jellegét hordozta magában (Cselekedetek 9:5). De amint Jézus követői megismerték Mesterüket, nyilvánvaló, hogy az „Úr” cím használatával sokkal többet fejeztek ki egyszerű tiszteletnél.

A halálát és feltámadását követően, de égbemenetelét megelőzően, Jézus megjelent tanítványainak, és ezt a meglepő bejelentést tette: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Később, Pünkösd napján a kitöltetett szent szellem hatása alatt Péter a Zsoltárok 110:1-re utalt, és ezt mondta: „Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek” (Cselekedetek 2:34–36). A kínoszlopon elszenvedett, megszégyenítő halálig tartó hűsége miatt Jézust feltámasztotta Isten, és a legnagyobb jutalmat adta neki. Ezután belépett az uralkodói hatalmába az égbe.

Pál apostol megerősítette Péter szavait, amikor azt írta, hogy Isten „ültette Őt [Krisztust] a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is” (Efézus 1:20, 21). Jézus Krisztus uralkodói hatalma minden más uraság felett áll, és folytatódni fog, átvezetve az új világ időszakába (1Timótheus 6:15). „Fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb”, ezáltal mindenkinek el kell ismernie, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:9–11, Úf). Ilyenformán a Zsoltárok 110:1. versének első fele beteljesedett, és „angyalok, hatalmasságok és erők” vettettek alá Jézus uralkodói hatalmának (1Péter 3:22; Zsidók 8:1).

A Héber Iratokban az „uraknak Ura” kifejezés kizárólag Jehovára vonatkozik (5Mózes 10:17; Zsoltárok 136:2, 3). Péter azonban ihletés alatt ezt mondta Krisztus Jézusról: „ő mindeneknek Ura” (Cselekedetek 10:36). Ő valójában „halottnak, élőnek ura” (Róma 14:8, 9, K. f.). A keresztények hajlandóak elismerni Jézus Krisztust mint Urukat és Tulajdonosukat, és készséggel engedelmeskednek neki mint alattvalói, akik az ő legdrágább vérén vásároltattak meg. Jézus mint királyok Királya és uraknak Ura uralkodott a gyülekezete felett i. sz. 33 Pünkösdje óta. Most azonban 1914 óta királyi hatalmat kapott, és ebben a minőségben uralkodik; ellenségei pedig ’lába zsámolyává’ tétettek. Akkor érkezett el az idő, hogy ’uralkodjék közöttük’ — mindez a Zsoltárok 110:1, 2 beteljesedéseként (Zsidók 2:5–8; Jelenések 17:14; 19:16).

Hogyan kell akkor érteni Jézus azon szavait, amelyeket halála és feltámadása előtt mondott: „Mindent nékem adott át az én Atyám”? (Máté 11:25–27; Lukács 10:21, 22). Ez nem olyan általánosító kijelentés, mint azok, amelyekről korábban szó volt. A szövegösszefüggés Máté és Lukács evangéliumában egyaránt feltárja, hogy Jézus a világi bölcsek elől elrejtett tudásról beszélt, amely általa feltárult, mert ő teljesen „ismeri” az Atyát. Amikor Jézus megkeresztelkedett vízben, és Isten szellemi Fiává nemzett személy lett, képessé vált arra, hogy visszaemlékezzen emberi léte előtti égi életére, és az ezzel együtt járó összes ismeretre — ez azonban különbözött későbbi uralkodói hatalmától (János 3:34, 35).

Jézust mint Urat megkülönböztetni

A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások némelyikében nehézséget okoz, amikor a Héber Iratokból olyan idézetet fordítanak le, amely az „ÚR” szóval egyértelműen Jehova Istenre utal. Hasonlítsd össze például a Lukács 4:19-et az Ésaiás 61:2-vel az Újfordítású revideált Bibliában vagy a Kámory fordításban. Egyesek azt állítják, hogy Jézus átvette Jehovától az „Úr” címet, és Jézus testben valójában Jehova volt; ez azonban olyan állítás, amelyre az Írásokban nem létezik alátámasztás. Jehova Istent és Fiát, Jézus Krisztust az Írások mindig gondosan megkülönböztetik egymástól. Jézus ismertté tette Atyja nevét, és képviselte őt (János 5:36, 37).

Figyeld meg a következő példákban, hogy a Héber Iratokból vett idézetek hogyan jelennek meg a Görög Iratokban. A Cselekedetek 4:24–27 (NW), amely a Zsoltárok 2:1, 2-t idézi, Jehova Istent és a Felkentjét vagy a Messiást egyaránt megemlíti. A Róma 11:33, 34 (NW) szövegkörnyezete világosan Istenre, minden bölcsesség és ismeret Forrására utal az Ésaiás 40:13, 14-ből vett idézettel. Amikor Pál a korinthusbeli gyülekezetnek írt, megismételte az idézetet: „Ki ismerte meg Jehova értelmét?”; majd hozzáfűzi: „De mi Krisztus értelmével rendelkezünk.” Az Úr Jézus oly sok fontos kérdésben feltárta követői számára Jehova értelmét (1Korinthus 2:16, NW).

A Héber Iratokban a szöveg néha Jehovára utal, a hatalmának és tekintélyének jogátruházása útján azonban Jézus Krisztusban teljesedik be. A Zsoltárok 34:9 (Kám) például meghív, hogy „érezzétek és lássátok, mily jó az Isten”. Péter azonban az Úr Jézus Krisztusra vonatkoztatja ezt, amikor azt mondja: „ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr” (1Péter 2:3, Cs). Péter felhasználja ezt az alapelvet, és megmutatja, hogyan igaz ez Jézus Krisztus esetében is. A Jehováról és Jézus Krisztusról való ismeretszerzés által és azáltal, ha ennek megfelelően cselekszenek, a keresztények mind az Atyától, mind a Fiától jövő gazdag áldásoknak örvendhetnek (János 17:3). Az, hogy Péter így alkalmazta ezt a verset, nem teszi a Szuverén Urat, Jehovát "egyenlővé", vagy egy személlyé az Úr Jézus Krisztussal. (Lásd az 1Péter 2:3. versének lábjegyzetét a New World Translation of the Holy Scriptures with References-ben.)

Jehova Isten és Fia, Jézus Krisztus egymáshoz viszonyított helyzetét nagyon világossá teszi Pál apostol, amikor azt mondja: „nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala” (1Korinthus 8:6, Úf; 12:5, 6). Amikor Pál az efézusbeli gyülekezetnek írt, úgy azonosította az „egy Urat”, Jézus Krisztust, mint aki teljesen különbözik attól, aki „az Istene és Atyja mindeneknek” (Efézus 4:5, 6, Úf).

Valószínűleg regényíró vagy, mert szeretsz sokat írni. Hogy mi a mese, azt nem te döntöd el, s persze én sem. Amit megtehetünk, hogy felsorakoztatjuk az érveinket a Bibliából.

Javasoltam továbbá, hogy lehetőleg egyszerre csak egy dologról beszéljünk, ne vesszünk el a részletekben.

Maradjunk még az általad kiemelt három igénél, ami szerinted bizonyítja, hogy a Fiú nem lehet mindenható Isten.

"Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust." (Ján 17,3)

Ha jól értem azzal érveltél, hogy ebből világos, hogy csak az Atya az egyedüli mindenható Isten. Én elfogadom, hogy be lehet szúrni ide a "mindenható" szót, Jézus mondhatta volna így is. Elismerem, hogy akkor a mondat alapján valamilyen értelemben a Fiú nem "mindenható Isten", de megdönti-e a Szentháromság doktrináját?

Állítom, hogy a fenti mondatot kiegészíthetjük mégtovább is: Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli mindenható igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust, az ő egyedüli Fiát, a mindenható igaz Urat.

Mint elmondtam, az "Isten" szó az esetek döntő többségében kizárólag az Atyát jelenti, ez az ő címe, gyakorlatilag az ő neve, s ebben az értelemben, ebben a szóhasználatban a Fiú valóban nem Isten, hanem az Isten Fia, vagy ahogy a legtöbbször mondják: Az Úr.

Ha csak egyetlen kék elefánt van, az logikailag nem zárja ki a kék zsiráfot. Az egyetlen mindenható Isten, pontosabban az egyetlen mindenható Atya ténye, miért zárná ki a mindenható Fiú lehetőségét?

"Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, ... egy az Urunk, Jézus Krisztus" (1Kor 8,6)

"Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus." (1Tim 2,5)

Ezek a versek is világosan mutatják, hogy az "Isten" szó egyedül az Atyát jelenti. S hiába szúrod be ide is a "mindenható" jelzőt, a kék elefánt most sem zárja ki a kék zsiráfot.

Én ezzel nem bizonyítottam a mindenható Fiút, erre jobb igehelyek vannak, én csak annyit akartam bizonyítani, hogy ezek a versek önmagukban egyáltalán nem döntik meg. Ha ezt elismered, akkor lépjünk tovább érdekesebb érvekre.

"Egyébként itt nem ír sátánról,mint kísértő lényről,mert akkor azt írta volna.Saját tulajdon kívánságról beszél,pont azt hangsúlyozva,hogy ne más tényezőkre fogjuk a kísértést"

Nem szúrhatod be Jézushoz a 'mindenható' kifejezést, mivel Jézus arról az EGYETLEN IGAZ és "mindenható" Istenről beszélt, akivel Ő nem azonos és ennél fogva NEM lehet 'egyenlő' a kizárásos megfogalmazás szerint - amit Pál is egyértelműen alkalmazott. Jézus másvalakit nevezett "egyedüli igaz Istennek", nem önmagát. Saját magát ezzel az világos megfogalmazással ebben elválasztotta Jehovától, nem téve "egyenlővé" magát vele! Ennél világosabban nehezen lehetne megfogalmazni a kettőjük között lévő különbséget, legfeljebb csak akkor, ha célirányosan a háromság mítosz tagadását célozta volna. De bizony a Biblia nem a hamis tanok taglalásáért íródott, hanem az igazságért. Mellesleg ekkor még az igaz hívők között ilyen hamis filozófia nem is merült fel.

"Mint elmondtam, az "Isten" szó az esetek döntő többségében kizárólag az Atyát jelenti, ez az ő címe, gyakorlatilag az ő neve"

Nem, az "isten" szó a Bibliában csak cím vagy rangot kifejező szó. Magas rangú személyeket jelöl vele a Szentírás, tehát ezért alkalmazza azt a legkülönfélébb szóösszetételekben, mint pl. létezőekre és nem létezőekre egyaránt, vagy szellemi és fizikai lényekre ugyanúgy. Az csak egy dolog, hogy természetesen a legtöbbször az egyetlen létező Istent jelölik vele, ez természetes, de ettől még NEM (tulajdon)NÉV!

"Ha csak egyetlen kék elefánt van, az logikailag nem zárja ki a kék zsiráfot."

Rossza az analógia, mert ha csak EGY mindenható és igaz Isten van (Jehova), akkor nem lehet senki más személy ugyanúgy mindenható Isten, mert a "mindenható" jelző elvesztené az értelmét! A Biblia nem is engedi meg, hogy mást, akár Jézust is annak nevezzünk. Ez van. :-)

"Az egyetlen mindenható Isten, pontosabban az egyetlen mindenható Atya ténye, miért zárná ki a mindenható Fiú lehetőségét?"

Azért, mert ha az egyik mindenható, a másik logikailag kizárt, hogy mindenható lehessen. Ezt egy írásellenes és természetellenes "háromszemélyű egyistenhittel" próbálod belehamisítani a bibliai szövegekbe, de abban ilyen nincs sehol!

""Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, ... egy az Urunk, Jézus Krisztus" (1Kor 8,6)

"Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus." (1Tim 2,5)

Ezek a versek is világosan mutatják, hogy az "Isten" szó egyedül az Atyát jelenti."

Nem csak az Atyát, avagy Jehova Istent jelenti (ahogy már ezt leírtam fent), hanem jelentheti olykor akár Jézust is. De itt és más egyértelmű helyeken (pontosan a kettőjük között lévő TERMÉSZETES és logikus emberi ésszel megérthető hangsúlyozására) a Bibliaíró Jehovára, mint mindenhatóra alkalmazza a (mindenható) 'Isten' rangot, ELLENTÉTBEN Jézussal, aki nem lehet egyszerre mindenható Isten, Ő NEM a Mindenható Isten.

"én csak annyit akartam bizonyítani, hogy ezek a versek önmagukban egyáltalán nem döntik meg. Ha ezt elismered, akkor lépjünk tovább érdekesebb érvekre."

Dehogynem dönthetik meg. Bizony képesek eldönteni az igazságot, de csak akkor, ha nem állítasz hamis előfeltételként, hamis vallásos tanokat. Mert ha eleve belehallod ezeket, akkor nem értheted meg ezen egyszerű és logikus bibliai igazságot! Márpedig az már haladás, hogy elismered, miszerint ezek a versek (magukban) nem bizonyítják a Fiú "mindenhatóságát". Nem bizonyítják sem magukban, sem a teljes Írással, de azt viszont igen, hogy Jézus NEM RÉSZE semmiféle háromszemélyű istenségnek. Ezek alapján ugyanis pont erre nem gondolhatunk ugyebár!

Az már biztos , hogy nem a logika tanára vagy.

Amikor az "Isten" szót nagy betűvel írod, akkor magad is tulajdonnévként használod, vagy nem tudsz helyesen írni. Mindenkinek az a neve, ahogy nevezik. Ha egy gyereket például rendszeresen tökmagnak hívnak, akkor az már az ő (gúny)neve. Az "Isten" szó alatt, amikor személynévként használjuk, mindmáig kivétel nélkül egyedül az Atyát értjük, s ezzel a bibliai szóhasználatot követjük. Jézus ebben az értelemben nem Isten, ez nem az ő neve, hanem az Isten Fia vagy Úr.

Amikor azt olvassuk, hogy csak egyetlen mindenható Isten van, az azt jelenti, hogy csak egyetlen mindenható Atya van. Nincs két Atya, csak egy. De ez logikailag egyáltalán nem zárja ki, hogy a Fia is mindenható legyen. Az egyetlen kék apaelefánt, nem zárja ki, hogy a fia is kék legyen. Ha ezt nem látod be, akkor inkább ne beszélgessünk, mert hijjával vagy a legelemibb logikai képességeknek. Igazad csak akkor lenne, ha bebizonyítanád, hogy "mindenható" csak egyetlen személy lehet. De ezt milyen alapon állítod?

"Amikor az "Isten" szót nagy betűvel írod, akkor magad is tulajdonnévként használod"

Már megbocsáss, de nem csak a tulajdonneveket írjuk nagybetűvel. :-) Ellenben az eredeti nyelveken, pl. az ókori görögben sem volt megkülönböztetve kis és nagybetű.

"Mindenkinek az a neve, ahogy nevezik."

Tehát akkor a királynak "Király" a neve, a báró úrnak "Báró Úr"? :-)

"Az "Isten" szó alatt, amikor személynévként használjuk, mindmáig kivétel nélkül egyedül az Atyát értjük, s ezzel a bibliai szóhasználatot követjük."

Bibliai szóhasználatban az "isten" szó NEM tulajdonnév, hanem RANGJELZŐ szó, főleg azért sem, mert Istennek van EGY(!!) saját maga által kinyilatkoztatott tulajdonneve, ez pedig a JHVH.

"Jézus ebben az értelemben nem Isten"

De bizony! Úgy mint ahogy a bírák, Mózes, az angyalok, vagy maga Sátán is Istennek van nevezve a Bibliában.

"Amikor azt olvassuk, hogy csak egyetlen mindenható Isten van, az azt jelenti, hogy csak egyetlen mindenható Atya van. Nincs két Atya, csak egy. De ez logikailag egyáltalán nem zárja ki, hogy a Fia is mindenható legyen."

Tehát neked logikus, hogy ha a te apád a mindenható, akkor te is az vagy? Ez igen! A háromság pedig nincs benne a Szentírásban, tehát azzal nem takarózhatsz.

"Az egyetlen kék apaelefánt, nem zárja ki, hogy a fia is kék legyen."

Mondtam már, hogy rossz az analógia. Itt nem színekről van szó, hanem a mindenhatóságról, amit CSAK ÉS KIZÁRÓLAG EGY Isten birtokolhat, ezt kívánja a józan és szigorú logika.

"Igazad csak akkor lenne, ha bebizonyítanád, hogy "mindenható" csak egyetlen személy lehet. De ezt milyen alapon állítod?"

Mert a MINDEN-ható szóösszetételben benne van, hogy MINDENEN uralkodik, kivétel nélkül. Tehát ha Jehova a mindenható, akkor mindenen és mindenkin uralma van, még a Fián, Jézuson is! Tehát ez kizárja, hogy ketten gyakoroljanak teljhatalmat minden és mindenki felett, ennyire egyszerű. Márpedig mind Jézus, mind pedig Pál ugyanúgy fogalmazott, egymástól elkülönítve írta le Jehova Istent, a MINDENHATÓT és Fiát, Jézus Krisztust, aki logikusan nem lehet mindenható, mert nem uralkodhat az Atyja, Jehova felett!!!!

Nyelvtan tanár se vagy, már az is biztos. Érdekelne, hogy miért írtad az "Isten"-t nagy betűvel, ha nem tulajdonnévre gondoltál?

A rang nevek önmagukban nem tulajdonnevek, de válhatnak azzá, csak ki kell nyitni a telefonkönyvet mondjuk a Király szónál. Gondolj csak Jézus Krisztusra, a krisztus eredetileg a héber messiás, a magyar felkent görög változata, tulajdonképpen király szó szinonímája, de ma már személy névként gondolunk rá, és a magyar helyesírás szerint nagy betűvel írjuk.

Tudod a kisbetűs isten általában jelent mindenkit, aki így vagy úgy istennek minősül. De Isten alatt csak a mennyei Atyát szoktuk érteni, mert már ez a neve, így nevezzük. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet több neve, vagy más gyakoribb neve.

Szövegértésben sem valami jó: "Tehát neked logikus, hogy ha a te apád a mindenható, akkor te is az vagy." Én csak annyit montam, hogy nem zárja ki, nem pedig azt, hogy következik.

A "mindenható" szóval kapcsolatos megjegyzéseid jogosak. Azonban Krisztus mindenhatóságát a Szentháromság doktrinája nem úgy érti, hogy az kiterjed az Atya személyére is, hiszen az Atya nagyobb a Fiúnál, a Fiú főnöke marad, ő adja a Fiúnak a hatalmat, s nem a Fiú az Atyának. A Fiú mindenható abban az értelemben, hogy minden hatalmat megkapott, minden felett, kivéve magát az atyaságot. Amikor azt mondjuk, hogy az Atya és a Fiú azonos lényegű, nem akarjuk eltüntetni a személyi különbségeket, s az abból fakadó fölé-alá rendeltséget. Az Atya mindig Atya marad, a Fiú pedig Fiú, de egyébként mindenük közös, mert az Atya mindent odaadott, a Fiú pedig mindent megörökölt.

Mi nevezhetjük a Mindenhatót Istennek is akár, mégis inkább az a fontos, hogy ő minek nevezte magát. Ez pedig világosan kiderül minden Bibliából. Olyan neve van, ami egyedül csak őt jelenti, senki mást, még a Fiát sem. Világos, hogy ez a név nem Isten, se kis betűvel, se naggyal. Ő Jehova, vagy más kiejtés szerint(és csak kiejtés- nem pedig jelentés- szerint) Jahve, a Fia pedig Jézus. Egyértelműen kiderül, hogy Atyáról és Fiúról van szó. Nem kell az értelmünket 'megerőszakolni' ahhoz, hogy ezt értsük. Ahhoz viszont igen, hogy a háromságot a viszonyaival, alá-,és fölérendeléseivel, ám mégis a "három az egyben-azonosságával" begyömöszöljük a fejünkbe. És nem azért, mert titok, misztérium, vagy mert buták lennénk ehhez, hanem mert nem erről ír a Biblia.

Vajon miért rendezte volna úgy a Teremtő, Örökkévalóság királya, a Mindenható Isten, hogy éppen az ő személye legyen homályban, ne lássuk tisztán, hogy kihez is akarunk közeledni? Az Ő célja nem ez, hiszen nem kérte volna, hogy közeledjünk hozzá, és ő közeledni fog hozzánk. Akkor kinek a célja? Annak idején a hűtlen népének mondta azt, hogy hallván halljanak, de ne értsenek, látván lássanak, de ne jussanak ismerethez. (Ézsaiás6:9) A hűtleneknek üzente, akik nem bánták meg azt, hogy elfordultak tőle. Ha ez így van, akkor miért burkolózna felfoghatatlan, titkos homályba azok elől, akik ismerni szeretnék őt?

Ezen kívül nem mi ruházzuk fel őket szerepkörrel és ranggal. Nem kell mögöttes értelmet keresni abban, amit Jézus mondott magáról és az Atyjáról. Jézus szerepét Jehova jelölte ki, hiszen ő küldte el, a Fia pedig vállalta és teljesítette az Atyja akaratát. Mindent megkapott ahhoz, hogy a rá bízott feladatot el tudja látni.

Szerintem nem a szavakon való lovaglás fogja megvilágosítani az elménket, hanem az, ha egyszerűen elfogadjuk azt, amit olvasunk a Bibliában, és nem erőltetjük bele egy emberek által létrehozott elmélet keretébe. Ha nem jó a keret, nem kell erőltetni.

Ha elvesztesz egy vitát, illik legalább röviden elismerni, mondjuk így: Igazad van, amikor az "Istent" nagybetűvel írtam, magam is tulajdonnévként használtam.

Azt hiszem, hogy a Ján 17,3; 1Kor 8,6; 1Tim 2,5; vitát lezárhatjuk:

Egyetértünk abban:

- Jézus Krisztus nem maga az Atya, hanem egy külön személy.

- Az "Isten" szó az esetek döntő többségében az Atya személyét jelöli, vagyis ebben a szóhasználatban Jézus Krisztus nem Isten, hanem az Isten Fia.

- A Fiú minden hatalma az Atyától van, vagyis alá van rendelve az Atyának, nincs hatalma felette.

- Vagyis: Egyetlen mindenható Isten van: Az Atya.

S el kéne ismerned:

- A fentiek önmagukban logikailag nem zárják ki, hogy a Fiú is minden hatalmat megkapott az Atyától az atyaságot, vagyis a főséget kivéve.

- Tehát: A Fiú előbbi értelemben vett mindenhatóságát ez a három vers önmagában nem cáfolja (de nem is bizonyítja).

Javaslom tehát, hogy térjünk rá más igékre, ha nem szegte kedved a vereség.