Kedves Jehova Tanúi! Meg tudtok győzni?

"Jahve elküldött egy angyalt,hogy meghaljon a bűnös emberért."

Tisztel kérdező! Nem "egy angyalt" küldött el, hanem az "egyszülött Fiát", aki egyben az "elsőszülött" is, mivel Jehova legelső teremtménye. Ő a világegyetem második legnagyobb személyisége. Ő a Héber Iratokban minden valószínűség szerint Mihály Arkangyalként (vagyis az angyalok fejedelmeként) van ábrázolva. Ezt is és azt is, hogy teremtmény, aki többek között Jehova "szolgájaként" van megnevezve, sok minden alátámasztja a Szentírásban. Már itt is sok mindent megemlítettünk.

"Isten tehát a kereszten nem másnak okozott szenvedést hanem épenséggel saját magára vette a világ összes bűneit."

Jól tennéd azért, ha nem felejtenéd el, hogy Jézus ezt az áldozatod NEM KÉNYSZERBŐL vállalta, hanem az Atyja, Jehova, valamint a teremtésműve, az emberek iránt érzett tiszta szeretetéből. Ezen kívül pedig sajnos ezzel az álláspontoddal tulajdonképpen felrovod a MINDENHATÓ és HALHATATLAN Istennek, hogy halhatatlan, ezért Ő nem tud meghalni, de a nem halhatatlan teremtményei igen! Szörnyű, hogy a "vérét" kívánjátok Istennek ahhoz, hogy Ádám bűnét megváltsa és kifizesse saját magának. Mert hiszen ezt írod:

"Miért kellett Jézusnak meghalnia,ahhoz,hogy megbocsásson nekünk?

Ki kellett fizetni az adósságot.

-Isten ezt kifizette!"

Valójában pedig ez semmiképpen sem történhetett meg. Az egyik ok, amiért Jézus a földre jött, közvetlen kihatással van a háromságra. A Biblia kijelenti: "Egy az Isten és egy a közbenjáró Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki önmagát adta megfelelő váltságul mindenkiért" (1Timótheus 2:5, 6).

Jézus, aki nem több és nem kevesebb, mint egy tökéletes ember, váltságul lett, és pontosan kiegyenlítette azt, amit Ádám elveszített — odaadta tökéletes földi emberi életjogát. Joggal nevezhette Pál apostol Jézust „az utolsó Ádám”-nak. Ebben az összefüggésben így idézte: „Mert amiképpen Ádámban mindannyian meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian életre kelnek” (1Korinthus 15:22, 45). Az isteni igazságszolgáltatás értelmében Jézus tökéletes emberi élete volt a „megfelelő váltságdíj” — se nem több, se nem kevesebb. Még az emberi igazságszolgáltatás is azt követeli meg, hogy annyi kártérítést fizessünk, amennyi kárt okoztunk másnak.

Ha Jézus az Istenség egyik tagja lett volna, a váltságdíj végtelenül magasabb lett volna, mint amit Isten saját törvénye előírt (2Mózes 21:23–25; 3Mózes 24:19–21). Édenben egy tökéletes ember, Ádám, és nem egy Isten vétkezett. Így a váltságdíjnak, hogy az isteni igazságszolgáltatást tökéletesen kielégítse, ezzel szigorúan egyenértékűnek kellett lennie — vagyis Jézusnak egy másik tökéletes embernek, „az utolsó Ádámnak” kellett lennie. Amikor tehát Isten elküldte Jézust a földre váltságul, hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyen, Jézust nem istenemberré, vagy Isten megtestesülésévé tette, hanem tökéletes emberré alkotta, aki „alacsonyabb lett az angyaloknál” (Zsidók 2:9; vö. Zsoltárok 8:5, 6, [8:6, 7 Károli]). De hogyan lehetett volna alacsonyabb az angyaloknál a mindenható Istenség — az Atya, a Fiú, vagy a szent szellem — akármelyike?

(1Tim 2:5, 6 - Újfordítás)

"Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6

aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében."

(1Tim 2:5, 6 - Dr. Budai G.)

"Mert egy Isten van, közbenjáró is egy van Isten és emberek között: az ember Jézus Krisztus, 6

aki önmagát váltságul adta mindenkiért, és erről a tanúbizonyságtétel megtörtént a maga idejében."

(1Tim 2:5, 6 - Új világ fordítás)

"Mert e g y Isten van, és e g y közvetítő Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus, 6 aki megfelelő váltságul adta magát mindenkiért — erről fognak tanúskodni a meghatározott időben."

Már ebből az egy versből cáfolható a háromság, főleg ha összevetjük az előzőekben tárgyalt 1Kor 8:6-tal, és a János 17:3-al. De vessük össze csak Pál szövegével. Ha ott egyoldalúan és előítéletből bele is magyarázod, hogy az "Úr" cím vonatkoztatható Jehovára is (ami egyébként is csak félremagyarázás és torzítás), akkor hogyan magyarázod az 1Tim 2:5, 6-ot, ahol egy olyan EGYEDÜLÁLLÓ címe (munkája) van megemlítve Jézusnak, ami EGYEDÜL CSAK RÁ vonatkozhat. Ez pedig a "közbenjáró", vagy "közvetítő" szerep!

A két vers teljesen hasonló szerkezetű és a mondanivalója is hasonló. Itt is megállapítja Pál, hogy csak EGY Isten van, és EGY közbenjáró. Jehova SOHASEM lesz "közbenjáró" abban az értelemben, mint Jézus, vagyis Isten és ember között. De ez az EGY közbenjáró egyértelműen különbözik az EGY Istentől, nem azonos és NEM lehet EGYENLŐ az EGY Istennel!

"Ha az általad vélt igazságot vesszük figyelembe akkor egy angyal jó indulatát ismerjük meg és semmiképen sem Istent."

Ez semmire sem alapozott állítás. Ugyanis attól, hogy Jézus "kezdettel" rendelkezik, tehát teremtett lény, még lehet olyan szoros kapcsolatban Istennel, hogy el lehessen mondani róla, hogy tökéletesen "visszatükrözi" Atya tulajdonságait, mivel tökéletesen és teljes hűséggel hajtotta végre az Ő akaratát. Sőt!!!! Még a tökéletlen embernek is meg kell felelnie annak az isteni elvárásnak, melyről Jézus így írt:

"hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. 22 És én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk."

"Isten testet öltött Jézus Krisztus személyében"

De kérdező, miért mondasz ilyeneket redszeresen, mikor a Biblia ilyen SEHOL SEM mond! Miért? Mert a Biblia erről csak azt mondja, hogy a "Szó lett testé". Miért fogalmazol másként, mint a Biblia, ha nem azért, mert csak az Írás kiforgatásával tudod bizonyítani az álláspontodat????? Ez neked így tisztességes?

"Semmiképen nem tudom azt elfogadni,hogy Jahve „az arénába vet egy angyalt”"

Ezt én sem fogadom el, mert ez így nem igaz. Ha itt visszaolvasol, tudod, hogy miért nem.

"Kedves tanú te azt kéred tőlem,hogy forduljak Jehovához akit én nem ismerek."

Nem ismered az Igaz Istent, a Biblia EGYEDÜLI és mindenható Istenét, akit Jézus is imádott, és akit a feltámadása után is ugyanúgy az "Istenének" nevezett, mint a tanítványai?! Nem ismered azt az Istent, akit Jézus nem csak a feltámadása, hanem az égbemenetele után is "Istenének" nevezett, pont mint a földön? Nem ismered azt az Istent, akitől Jézus a Jelenések első verse szerint még tudásban is különbözik fent az égben?!

(Jelenések 1:1) "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet az Isten adott neki, hogy megmutassa rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell lenniük. És ő elküldte angyalát, és általa jelekben bemutatta azt rabszolgájának, Jánosnak"

(Dániel 2:28) "De van Isten az egekben, aki a titkok Feltárója, és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi fog történni a napok befejező részében."

(János 12:49) "mert én nem önmagamtól indíttatva szóltam, hanem maga az Atya, aki küldött engem, ő adott nekem parancsolatot, hogy mit mondjak, és mit beszéljek."

(Ugye milyen ismerős ez a szitu?! A Jel 1:1-ben hasonlóan Jehova nyilatkoztatja ki a titkokat.)

Nem ismerd azt azt az Istent, akit Jézus az "egyedüli igaz Istennek" nevezett, aki Őt elküldte?

(János 17:3) "Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

És akkor még egyszer felteszem neked tisztelt kérdező a kérdésem: ha te valaki mást, valamely tulajdonságában "egyedülinek" vagy "egyetlennek" nevezel, lehetsz-e vele "egyenlő" a háromság dogmája szerint??

Erre a kérdésemre még mindig csak elkerülöd a nyílt és egyenes választ. Ha már te is szereted leírni a megfejtést, engedd meg, hogy most én is megtegyem: NEM! Nem lehet Jézus "egyenlő" a háromság dogma szerint a Mindenhatóval, mert ez önellentmondás lenne.

Jézus Isten Fia és Isten (nagybetűs kiemelések tőlem):

Ézsaiás 9:6-7

"6

Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős ISTENNEK, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

7

Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!"

János 20:28

És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én ISTENEM!

Ha nem lenne a Károli fordítás féle megkötöttség (fentiek mind abból voltak), még hozhatnám Máté 2:8, és 11. versét, ahol Jézus IMÁDATÁRÓL van szó.

Jézus az IMÁDATOT elfogadta, csakúgy, mint a megszólítást: ISTEN.

Mindkettő csakis Istennek jár ki, ha ő nem lett volna Isten és mégis elfogadja, súlyos Istenkáromlást követett volna el.

János1:1-3

"1Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

2Ez kezdetben az Istennél vala.

3Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett."

Nézzük most ezt versenként:

""1Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge."

Jézus Krisztus az Ige, ahogy olvassuk János 1:14-ben:

"14És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."

Behelyettesítve az IGE szó helyébe Jézus Krisztust, János 1 a következőképpen hangzik:

KEZDETBEN vala Jézus Krisztus, és Jézus Krisztus vala az Istennél, és ISTEN vala Jézus Krisztus.

Mi derül ki ebből:

Jézus Krisztus már kezdetben is létezett, mindent megelőzően, és Jézus Krisztus ISTEN (vala, azaz volt, és mivel tegnap, ma és mindörökre ugyanaz, ezért Ő ISTEN ma és Isten is LESZ mindörökre).

Nézzük a János 2-t:

"2 Ez (azaz az IGE, azaz JÉZUS KRISZTUS - magyarázat tőlem) KEZDETBEN az Istennél vala."

Nem azt írja, hogy a kezdet után valamivel, egy őt megelőző kezdet után egy második kezdetként, hanem KEZDETBEN. És Isten maga mondja magáról, hogy ő a KEZDET ÉS A VÉG. Az ALFA ÉS AZ ÓMEGA.

Jelenések könyve 1:7-8:

"7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható."

És Jel.1:11

"Amely ezt mondja vala: Én vagyok az ALFA és az OMEGA, az ElSŐ és UTOLSÓ; és: amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában."

és:

Jel.1:17-18

"17 Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az ELSŐ és az UTOLSÓ,

18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.

a János 1:3 külön kifejtést érdemel:

"3MINDEN ő általa lett és nála nélkül SEMMI sem lett, ami LETT."

Olvassuk figyelmesen!

Ki által lett? Az Ige által, Jézus Krisztus által. Mi lett Jézus által? MINDEN. Lett valami, ami teremtetett, de nem Jézus Krisztus által? Nem, nélküle SEMMI sem lett, ami LETT.

Ha Jézus Krisztus teremtmény lett volna, akkor nem lett volna kezdettől fogva létező. Akkor nem lenne igaz az állítás, hogy nélküle semmi sem lett, ami lett/létrejött. Mert akkor önnönmaga saját maga nélkül jött volna létre, Isten teremtése által, tehát akkor azt kellene írnia az igének, hogy majdnem minden nélküle lett, kivéve őt magát, és majdnem kezdetben lett, közvetlenül minden kezdet után. Csak hát az IGE nem ezt írja...

Jézus tehát egy kezdetben létező Isten, aki által minden lett, és önmaga nem teremtmény, mert akkor önmaga teremtése nála nélkül zajlott volna le, márpedig MINDEN általa lett, NÉLKÜLE SEMMI SEM LETT, AMI LETT/LÉTREJÖTT.

De térjünk vissza a János 2-re:

"EZ kezdetben az Istennél vala"

Ki az az "EZ"?

Az Ige.

János1:

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

És ki az IGE? Már írtam: Jézus Krisztus.

Tehát Jézus Krisztus kezdetben Istennél vala.

Vessük össze János 1/b-vel:

"és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge."

Akkor tehát Jézus vala Istennél, és Isten vala Jézus.

Amiből az is következik, hogy Isten vala Istennél. Mégis egy Isten van. Három személyben, de most csak kettőről beszélünk: az Atyáról és a Fiúról. Isten(Jézus, az Ige) vala Istennél (az Atyánál), mivel Istenségében egy Isten, de személyében különbözik az Atya és a Fiú. Mindkettő kezdettől fogva vala.

Ezt is nézzük meg:

János 1:14

"És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."

Az Ige, Jézus, testté lett.

Előtte nem volt teste, szellemi létező volt (kezdettől, öröktől fogva), de most testté lett egy meghatározott időben.

Namost, mit tudunk az angyalokról?

1 Mózes 6:4

"1 Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.

3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

4 Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."

Itt is használatos az Isten fia(i) kifejezés, de ezeknek ugyancsak volt testük! Nemzésre alkalmas testük volt, férfitestük, akik közösültek az emberi teremtményekkel, asszonyokkal, és azok gyermeket fogantak tőlük. Valós testük volt, szexuális együttlétre is képesek voltak. Testtel rendelkező istenfiak voltak ezek.

Nézzük 1Kor. 15:38-40-et:

"38 Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.

39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

40 És VANNAK MENNYEI TESTEK és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké."

És ezt:

1 Mózes 19:1

"1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ül vala, és amint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arccal a földre borúla."

Emberi szem számára látható férfitestük volt az angyaloknak.

Menjünk tovább:

"5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket."

"Ismerjük" kifejezés itt: eufémizmus, azt jelenti, hogy meg akarták Sodoma homoszexuális férfiai erőszakolni a férfiangyalokat. Számukra is szemmel látható, kívánatosnak tűnő férfitesttel rendelkeztek ezek az angyalok.

Még tovább:

"8 Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek."

Egyértelmű: Lót inkább felajánlja saját lányai TESTÉT, hogy azokat erőszakolják meg, semhogy a férfiangyalok férfiTESTÉT erőszakoljék meg.

És még tovább:

"10De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót."

Volt kezük, meg fogták vele Lótot és becsukták kezükkel (TESTRÉSZÜKKEL) az ajtót.

Miért feszegetem ezt a kérdést?

Mert mind a házasuló istenfiak példájából, mind Pál leveléből, mind Sodoma történetéből kiderül, hogy ezen istenfiaknak/angyaloknak volt TESTÜK. Mennyei testük, mellyel közösülni tudtak, melyet meg akartak erőszakolni, mellyel meg tudták fogni Lót kezét és mellyel be tudták csukni az ajtót.

ÁMDE JÉZUS/AZ IGE TESTTÉ LETT.

Ha angyal lett volna, le kellett volna vetnie a már korábban is meglévő mennyei testét, és újratestesülnie. De nem ezt írja az Ige, hanem azt, hogy testté LETT.

Hogyan? Mária fogant a Szent Szellemtől. Nem lehetett volna egy testtel rendelkező angyal, mert akkor nem Szellemtől fogant volna, hanem be kellett volna zsugorítani egy férfiangyalt, lekicsinyítva, gyerekké visszacsinálva, hogy beleférjen Mária méhébe. Vagy meg kellett volna semmisülnie az angyali testnek, hogy Máriában újraszülethessen. De nem ezt írja, hanem:

TESTTÉ LETT.

Jézusról tehát írja az Ige, hogy Isten volt, hogy kezdetben vala, hogy testté lett, nevezi Isten fiának.

De sehol sem írja, hogy a kezdet utáni 2. kezdetben lett, hogy megelőző teste lett volna, sehol sem nevezi angyalnak.

A bizonyítás még mindig visszahárul rátok, hogy honnan veszitek ennek az ariánus eretnekségnek a Bibliai alapját, hogy Jézus teremtmény lett volna és nem kezdettől foga való öröktől fogva létező.

A mi állításunknak, keresztényeknek, van igei alapja és azt tudjuk igével alátámasztani, de ti nem tudjátok, mert nincs olyan a Bibliában, ahol Jézust angyalnak nevezné, ahol Jézus teremtéséről írna. És ezt soha nem is fogjátok tudni bebizonyítani, mert sehol sem fogjátok megtalálni a Bibliában, mert nincs benne. Mindaz, amiben mi hiszünk, viszont benne van az Igében.

Vagy nézzük például ezt:

János 5:23

"Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt."

Lehet vitázni azon, hogy a görög eredetiben a "tisztelje" az tiszteletet, vagy imádatot akar jelenteni.

De akárhogy is helyettesíted be a mondatot, ott van, hogy "ÚGY" és "MIKÉNT"

Azaz, az Ige azt parancsolja, hogy ÚGY tiszteljük Jézust, a Fiút, ahogyan az Atyát.

Hogyan tiszteljük az Atyát? IMÁDJUK TEREMTŐ ISTENKÉNT. Hogyan kell tisztelnünk Jézust? ÚGY, ahogy az Atyát.

Hogyan kell tehát tisztelnünk Jézust?

IMÁDJUK JÉZUST TEREMTŐ ISTENKÉNT.

Mi a helyzet akkor, ha nem imádjuk Jézust Teremtő Istenként? Ha nem tiszteljük őt úgy, mint az Atyát?

íme:

23/b "Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt."

Ez azt jelenti, ha nem úgy tekintünk Jézusra, mint az Atyára, ha különbséget teszünk az iránta való tiszteletben/imádatban és az Atya iránti tiszteletben/imádatban, akkor nem ÚGY TISZTELJÜK Jézust, mint az Atyát.

És akkor mit mond rólunk az Ige?

az "nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt."

Akkor nem tiszteljük/imádjuk Istent, az Atyát sem.

Nem lehet szétválasztani az Atya iránti tiszteletet/imádatot s Fiú iránti tisztelettől/imádattól. Ha ezt elmulasztjuk Jézus felé, vagy csökkentjük, degradáljuk, akkor az Atya iránti imádatunkat mulasztjuk el, vagy degradáljuk.

(Ézsaiás 9:6-7) "Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a fejedelmi uralom az ő vállán lesz. Így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme. 7 Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, hogy megszilárdítsa és fenntartsa azt jog és igazságosság által, mostantól fogva időtlen időkig. A seregek Jehovájának buzgalma cselekszi ezt."

Kedves válaszoló! Ezekről a versekről is volt már itt szó, de mindenesetre a GYK-ben sok helyen kitárgyaltuk már. Ez egy prófécia, tehát NEM a korábbi égi életét jelentette. Már az utolsó mondatból kiderül, hogy kinek köszönhető mindez: Jehovának! Jézus "Erős Isten", de nem a Mindenható Isten lesz a prófécia szerint. Az "Örökkévalóság Atyja" a PRÓFÉCIA szerint, hiszen Jézus a váltságáldozatával a hűségeseknek örökkévalóságot adott. Sajnos a legtöbb háromsághívő még azzal sincs tisztában, hogy a Bibliában mit jelent az "isten" szó, kikre és milyen alapon használják. A gond az, hogy az alapokat sem ismerik, vagy rosszul ismerik, tehát nem csoda, hogy ennyire tudnak ragaszkodni valamihez, aminek pedig a valóságban nincs bibliai alátámasztása. Kezdjük az "isten" címmel (szándékosan írtam most kisbetűvel, mert az eredeti nyelven nem volt megkülönböztetve kis és nagybetű).

Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Héb 1:3). Ő „Isten formájában” létezik, és az Atya megparancsolta, hogy ’Jézus nevében minden térd hajoljon meg’, de mindez „az Istennek, az Atyának dicsőségére” történik, nem Jézus "imádatára". (Fil 2:5–11)

Ezért fogalmaz ilyen egyértelműen Pál:

(Róma 15:5-6) "A kitartást és vigasztalást nyújtó Isten pedig adja meg nektek, hogy legyen ugyanolyan a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, 6 hogy egy akarattal, egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját."

De a háromsághívők egyik féreértése ez:

(Fil 2:5, 6) "Őrizzétek meg magatokban ezt a gondolkodásmódot, amely már Krisztus Jézusban is megvolt, 6 aki, noha Isten formájában létezett, nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen."

Sok fordítás a háromság szellemében ezt a kétértelmű szöveget is a saját szája íze szerint fordítja. De vajon melyik gondolat illik bele a szövegkörnyezetbe? Az 5. vers azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy az ott említett területen utánozzák Krisztust. Vajon felszólíthatók arra, hogy ’ne zsákmánynak’, hanem jogosnak tekintsék ’azt, hogy Istennel egyenlők’? Semmiképpen sem! Viszont utánozni tudnak valakit, aki „nem foglalkozott az elbitorlás gondolatával, tudniillik azzal, hogy Istennel egyenlő legyen” (ÚV). (Vesd össze: 1Mózes 3:5.)

Jehova ezt mondja az Ézsaiás 43:10-ben: „Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz.” Vajon ez azt jelenti, hogy mivel az Ézsaiás 9:5-ben (9:6, ÚV) Jézus Krisztust prófétailag úgy nevezik, hogy „Erős Isten”, ezért Jézusnak "egyenlőnek" kell lennie, vagy meg kell egyeznie Jehovával? A szövegösszefüggés ismét rávilágít arra, hogy nem erről van szó. A bálványimádó nem zsidó nemzetek egyike sem alkotta meg istenét Jehova előtt, mert őelőtte senki sem létezett. A jövőben sem teremthet senki sem igaz, élő istent, aki képes lenne előre megmondani a jövőt (Ézs 46:9, 10). Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jehova sohasem hozott létre senkit, akit jogosan megillet az isteni rang (Zsolt 82:1, 6; Ján 1:1, ÚV). Az Ézsaiás 10:21 Jehovát ’erős Istennek’ nevezi, éppen úgy, ahogy az Ézsaiás 9:5 (9:6, ÚV) Jézust, de csakis Jehovát nevezik ’mindenható Istennek’ (1Móz 17:1).

Ha bizonyos címet vagy megjelölést a Bibliában több helyen is meg lehet találni, nem szabad elhamarkodottan arra következtetni, hogy biztosan mindig ugyanarra a személyre vonatkozik. Különben ez a fajta érvelés ahhoz a megállapításhoz vezetne el minket, hogy Nabukodonozor Jézus Krisztus volt, mivel mindkettőjüket ’királyok királyának’ nevezi a Biblia (Dán 2:37; Jel 17:14); s hogy Jézus tanítványai tulajdonképpen Jézus Krisztus voltak, mivel a tanítványokról is, és Jézusról is ezt olvassuk: „a világ világossága” (Máté 5:14; Ján 8:12). Mindig figyelembe kell vennünk a szövegkörnyezetet, és a Biblia azon más helyeit is, ahol ugyanaz a kifejezés előfordul.