Kik azok a Jehova Tanúi?

A 08-13 06:25-be bemásolt konzerv természetesen szépen megkerüli a kérdést, hogy a „szellemi test” az nem az angyalokra vonatkozik, hanem a feltámadott üdvözülőkra, mégpedig nem egy azon belüli osztályra, amelyet csak Rutherford talált ki 1935-ben.

15:20-22 Hányan fognak feltámadni a halálból? (vö Apcs 24:15)

15:23-28 Mikor fognak a keresztények feltámadni?

Az ő jelenléte idején (23.v UVF), fordítják az "en parousia"-t. Az Őrtorony szerint mégis szinte MINDEN ember a millennium idején támad fel.

15:29-34 Kik számítanak - a szövegösszefüggés alapján - "rossz társaságnak ... [akiknek] nincsen ismeretük Istenről"?

Krisztus fizikai valóságban való megtestesülésének - és feltámadásának - tagadása volt a legelső eretnekségek egyike az apostolok utáni időszakban.

I. Howard Marshall a következő megjegyzéseket tette azokról a mérgező tanításairól, amik fenyegették az egyházat az első század végén: " Valószínűtlennek tűnik, hogy a hamis tanítók egyszerűen tagadták a megtestesülés valódiságát. A jelen idő és befejezett jelen idő használata lényegessé válik ha a téma az, hogy Jézus Krisztus testben jött el és még mindig abban van. Tudjuk, hogy számos gnosztikus gondolkodó azt tanította, hogy a mennyei erő/hatalmasság eljött Jézusra a Szellem formájában keresztelkedésekor, de ismét eltávozott belőle a megfeszítés előtt, így hát nem volt maradandó egyesülésben az isteni Krisztus az emberi Jézussal, és ezáltal nem lehetséges egy tartós megtestesülés sem. A vének megfogalmazásában lévő orthodox [hagyományos] hit Jézus Krisztusról úgy tűnik, arra volt szánva, hogy kizárja az ilyen értelmezéseket Jézus személyét illetően. Számukra axióma [megdönthetetlen alapelv] volt, hogy valódi megtestesülés történt, az Ige testté lett és test maradt" - I. Howard Marshall, The New International Commentary on the New Testament, The Epistles of John pp. 70-70 (angolban)

Az még jelentősebb, hogy ez a tanítás azoké a tanítóké, akikre két verssel később János figyelmeztet az Őrtorony egyik - a hitehagyottakkal való bánással kapcsolatban - kedvenc szakaszában .(2 Jn 9-11)

15:35-41 Milyen módon lehet érvelni azoknak, akik kigúnyolják a testi feltámadást?

Te esztelen! (36.v UVF) - ez aligha fejezi ki megfelelően Pál gúnyát a csúfolódók felé: Te bolond! (NAS) találóbb fordításnak tűnik, tekintve hogy a zsoltáros Dávid egyenlőséget tesz a hitetlenség és a bolondság közé (Zsolt 14:1, 53:1).

15:42-44 A "szellemi test" feltámadott vagy újrateremtett?

A négy ellentétpár kiemeli az eredeti emberi lét folytonosságát. Isten nem klónozni fog téged (az emlékeiből) -- ő MEGDICSőÍT téged (vö 45-54 vk. Rm 8:11,29,30).

15:45-50 A kijelentés, hogy "az utolsó Ádám életadó szellemmé lett" (45.v UVF) jelenti e azt, hogy Krisztus letette emberi testét?

Ignatus - Antiochia püspöke volt akkoriban, amikor János Ázsiáé - írt János egyik gyülekezetének végső erőfeszítésében, hogy megcáfolja az eretnekséget, mely ellen János egy évtizede harcolt írásaiban. Rómában bekövetkezett mártírhalála előtt írt Ignatus a Szmirnai gyülekezetnek.

"Tudom, hogy feltámadása után ő [Krisztus] ismét hústestben volt, és hiszem, hogy most is abban van. Például amikor eljött azokhoz, akik Péterrel voltak, azt mondta nekik " Érints meg és lásd, nem testetlen szellem vagyok" és utána megérintették őt és hittek, meggyőződvén hogy ő test és szellem. Ez okból ők megvetették a halált, és úgy találták, az legyőzetett. És feltámadása után ő evett és ivott velük, testben lévén, habár szellemben egyesült az Atyával." Ignatus: A Szmirnaiaknak 3.

15:51-55 Ki MINDENKInek KELL elváltoznia? Mikor?

A beszéd értelmét veszti, amikor az utolsó trombita megszólal a hétből az utolsó előtt (vö. Mt 24:29-31-t a Jel 11:15-19-cel), lásd Jelenések csúcspontja ..! könyv, ahol gyakorlatilag MINDEN Jelenések -beli ítélet Rutherford elnökségének idejére esik!)

15:56-58 Mi a keresztények győzelme - megszabadítás Armageddonkor vagy megváltás a bűnből és halálból?

A test föltámadása természetfölötti átalakulás. Nem az elvetett búzaszem jön elő, hanem új élet hajt ki belőle. Így az ember teste is elenyészik, mégis előjön a feltámadt test. Az egyház vallja a feltámadt test azonosságát a régivel. Az azonosságot azonban nem a részecskék összességében kell látnunk. Testünk anyaga földi életünkben is állandóan cserélődik, mégis ugyanaz a testünk van. Az azonosságnál döntő az anyagnak a lélekkel való egyesülése. Különben Isten megőrizhet a régi testből annyit, amennyi elegendő, hogy belőle mint magból, előjöjjön a feltámadt test.

A feltámadt test valódi anyagi test, mégis különbözik a régitől. Nem lesz többé alávetve romlásnak, betegségnek, halálnak. A szellem könnyedségét, erejét, harmóniáját hordozza magán. Az apostol csak az üdvözültek testéről szól, ezért mondja testüket dicsőségesnek. Tükrözni fogja a lélek szellemiségét és a kegyelem szépségét. Megvalósul benne a feltámadt Krisztus képe, rajta lesz az Isten gyermekeinek méltósága. Ádám örökségével szemben ezt a mennyei örökséget kapjuk Krisztustól.

A test és vér jelenti a mostani halandó testet: "test és vér" ótestamentumi kifejezés. Tulajdonképpen: halandó ember.; Mt 16,17; Gal 1,16; Ef 6,12; Zsid 2,14.

Csak kendtek próbálja rávasalni ezt az "alacsonyabbrendű hús-vér test" kifejezést, mintha én ilyennek tartanám a feltámadott testet, és ezzel a légből kapott ellentmondással igyekszik ellenem bizonyítani kétkasztos megváltástanának ezt az elemét. Holott én biztosnak tartom, hogy az üdvözülők mind el fognak változni, amint Pál is írja az 1Kor 15,51-ben. Persze tudom, kendtek szerint ez "csak a felkenteknek szól", mint a Biblia oly sok helye. Már várom, hogy kendtek kiadjanak egy olyan Bibliát, amelyben a kizárólag "felkenteknek" szóló igeversek jól láthatóan meg lesznek jelölve. Tekintettel ezek egyre apadó számára, ez a kiadás sokkal fontosabb volna, mint az a szövegkiadói harakiri, amiről kend az imént álmodozott. A kendtek tanítóhivatala óriási mulasztásban vesztegel, amikor kiadásában nem különíti el ezeket a helyeket a lehető legélesebben a többiektől, nehogy a leendő "Jónadábiták" tilosba menjenek legelni.

Akiket Krisztus eljövetele életben talál, azoknak is át kell menniük valamilyen átváltozáson. Levetik a halandó testet és felöltik az újat. Mindez azonban hirtelen történik, tehát a halál enyészetében nem részesednek. A harsonaszó és az angyal szava hagyományos apokaliptikus kifejezés az ítélő Isten közeledésének leírására.

Kend nagyon távolra rugaszkodik az idézett 1Kor 15,50-től, mert az "testről és vérről" és romlandóságról beszél - no de a feltámadott (vagy elváltozott) testnek már megengedi az apostol az Isten országának öröklését, és nem is mondja romlandónak.

Lelkinek mondatik a test, nem mintha szellemmé változnék át, hanem mivel a léleknek teljesen alá lesz rendelve, menten minden gyarlóságtól, szennytől, és örökké tartand. A választottak lelki teste Jézus Krisztusnak föltámadása utáni testéhez lesz hasonló, mely valóságosan látható és tapintható test volt, de egyszersmind oly szellemi, hogy hirtelen helyről helyre átmehetett, és más testeken is áthathatott.

Az, hogy mi az "égi test" az oda van írva: a Nap, a Hold és a csillagok, vagyis az égitestek, nem pedig az angyalok, mert azok nem „szellemi testek”, mivel az is test, hanem szellemek. Tehát szó sincs arról, hogy Istennek, az angyaloknak valamilyen értelemben véve teste lenne. Ők tiszta szellemek. Az, ahogy a "szellemi test" kifejezést érteni akarod, az teljes képtelenség. Valami vagy szellem, vagy test. A test ugyanais fizikai kiterjedéssel bíró dolog, a szellem pedig nem ilyen. Ez olyan logikai önellentmondás, mintha azt mondanád, hogy "láthatatlan rózsaszín" vagy "jóillatú zöld".

Ez tetszik: „Pál itt feltehetően a felkentekről mint csoportról beszél.” – érted, feltehetően, holott itt szó sincs semmiféle külön csoportról, hanem egyszerűen az üdvözülőkról van szó, azokon belül meg nincsenek osztályok. Aki hisz, azt Isten igaznak nyilvánítja (Róm 3:22-26), a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13, Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Istentől született (1Jn 5:1 vö. Jn 3:1-8), megkapta a Lelket (Jn 7:37-39, 1Kor 12:13-14), Vele elpecsételtetett, felkenetett (Ef 1:13, 2Kor 1:21-22), Isten benne lakik (Jn 14:17, Ef 3:17, 2Jn 9). Mindez Isten munkája (Fil 1:6), aki Benne bízik, nem vész el (Jn 3:16,10:28-30, 1Pt 1:3-9, Júd 24).

A Biblia sehol nem is beszél a kendtek képzelte "más juhokról"! Akiket így nevez, azok valójában a pogánykeresztények, akikről írva van, hogy egy test tagjai, meg hogy ugyanazzal a Szellemmel itattattak meg, mint a zsidókeresztények. Kendtek tehát 1935-ben kreáltak egy olyan kasztot, ami nem létezik, és aztán "jellemzésük" ürügyén a Biblia róluk való hallgatásának egy vetületével hozakodnak elő! De ha nem mondja kifejezetten, akkor ugyan miből meríti kend azt a meggyőződését, hogy korlátozott mértékben ők is elváltoznak? Mert az apostoli tanításból bajosan, hiszen akkoriban még nem volt földi kaszt.

János 11:23-26-->23" Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24 Márta így szólt hozzá: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni; 26 s mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha. Hiszed-e ezt?”"

-" aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha. Hiszed-e ezt?”"

A Máté 24. fejezetében a 37-től 39-ig terjedő versek feltárják, hogy Jézus a mi időnket ’Noé napjaihoz’ hasonlította, amikor az emberek „semmit nem vettek észre” válságos helyzetükből. A Noé által prédikált üzenetet is figyelmen kívül hagyták. Aztán eljött ’a nap, amelyen Noé bement a bárkába’, és az Özönvíz elpusztított mindenkit, aki visszautasította ezt az ismeretet. Noé és akik vele voltak a bárkában, megmenekültek.

Jézus utalt rá, hogy egy hasonló ’nap’ fog eljönni a mi időnkben is. Azok, akik odafigyelnek arra az ismeretre, amely ezzel az eseménnyel kapcsolatos, nemcsak abban reménykedhetnek, hogy megmenekülnek, hanem abban is, hogy örökké fognak élni. Továbbá azok a halottak, akik Isten emlékezetében vannak, fel lesznek támasztva azzal a kilátással, hogy soha többé nem kell meghalniuk (János 5:28, 29). Figyeld meg, hogyan fejezte ki Jézus ezt a két gondolatot. Amikor a halottak feltámadásáról beszélt Mártának, a következőket mondta: „Aki hitet gyakorol bennem, még ha meghal is, életre fog kelni; s mindaz, aki él és hitet gyakorol bennem, nem fog meghalni soha.” Minden bizonyíték azt mutatja, hogy ez a ’nap’ már nagyon közel van, ami azt jelenti, hogy talán ’soha nem fogsz meghalni’ (János 11:25–27).

Ezek után Jézus ezt kérdezte Mártától: „Hiszed-e ezt?” Ő így válaszolt: „Igen, Uram.” Ha Jézus most ugyanezt megkérdezné tőled, mit felelnél neki? Elképzelhető, hogy nehéz lenne elhinned, hogy talán soha nem fogsz meghalni. De még ha ez is a válaszod, kétségtelenül szeretnél hinni benne. Gondolj bele, mennyit tudnál tanulni, ha ’soha nem halnál meg’! Képzeld el magad, amint mindazt megtanulhatod és megteheted, amit most csak szeretnél, de sosincs rá időd. És gondolj arra, amint újra együtt vagy a szeretteiddel, akiket a halál miatt elveszítettél! Milyen ismeret teheti mindezt lehetővé, és hogyan szerezheted meg?

(János 17:3)-->" Az pedig az örök élet, hogy ismeretet szerezzenek rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról."

A vallási enciklopédia kijelenti: „Az emberi élet sajátosan igényli, hogy megkülönböztethesse a valót a valótlantól, az erőteljest az erőtlentől, a valódit a félrevezetőtől, a tisztát a fertőzöttől, a világost a zavarostól, valamint a két véglet közötti árnyalatokat is” (The Encyclopedia of Religion). Ennek az igénynek a kielégítése érdekében az emberek már régóta keresik az igazságot. Minél inkább Jehovára irányult a kutatásuk — akiről a zsoltáríró azt mondja, hogy ő az „igazságnak Istene” —, annál közelebb jutottak az igazság megtalálásához (Zsoltárok 31:5).

Jehova neve szó szerint azt jelenti, hogy ’előidézi, hogy legyen’ (1Mózes 2:4). Tehát már a nevének jelentése is teremtői mivoltára és szándékára hívja fel az ember figyelmét. A Jehova név ismerete és használata tulajdonképpen az igaz vallás egyik ismertetőjele. Jézus nyíltan elismerte ezt a tényt, amikor Istenhez intézett imájában a követőire utalva ezt mondta: „megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, én pedig ővelük egységben” (János 17:26).

Istenhez fűződő barátságára építve egy ókori héber férfi, József, ezekkel a szavakkal fejezte ki a bizalmát, amikor az álomfejtés feladatával találta szembe magát: „Vajon a megfejtés nem Isten dolga?” (1Mózes 40:8; 41:15, 16).

Mindannyian egy Istentől elidegenedett világba születtünk. Az első emberpártól örökölt bűnünk miatt már születésünkkor ellenséges kapcsolatban álltunk Istennel, és nem volt pontos ismeretünk a szándékairól. Emellett csalárd szívet is örököltünk tőlük (Jeremiás 17:9; Efézus 2:12; 4:18; Kolosszé 1:21). Hogy elnyerhessük Isten barátságát, meg kell tanulnunk Isten gondolkodását mintául venni a saját gondolkodásunkhoz, és ez egyáltalán nem könnyű feladat.

Esetleg nehéz lehet megválni a hamis vallási nézetektől vagy szokásoktól, főleg akkor, ha ezek már gyerekkorunkban hozzánk nőttek. De vajon értelmes dolog valami olyasmit folytatni, ami helytelen? Aligha. Nyilván az a bölcsebb eljárás, ha az ember változtat a gondolkodásán, és ezzel elnyeri Isten kegyét.

Hol találhatunk segítséget ahhoz, hogy megértsük az igazság Szavát, és annak megfelelően éljünk?

Az ókori Izraelben Isten megbízható, lojális egyének személyében gondoskodott vezetésről; ezek a férfiak felelősségteljes tisztségeket töltöttek be. A keresztény gyülekezet Feje, Krisztus, ma is irányítja azokat, akik őszintén kutatnak az igazság után. Ehhez megbízható, lojális követőit használja fel; ők alkotják azt a csatornát, mely az igazságot komolyan kereső személyek irányításáért és védelmezéséért felelős (Máté 24:45–47; Kolosszé 1:18). De miről lehet felismerni Isten közlési csatornáját?

Jézus Krisztus igaz követői azon igyekeznek, hogy ugyanazokat a tulajdonságokat tükrözzék vissza, melyeket ő mutatott ki, amikor emberként élt. Az, hogy az egyre gonoszabbá váló világban ők az egyedüliek, akik ilyen szellemi tulajdonságokat mutatnak fel, könnyen felismerhetővé teszi, hogy kik Jézus követői.

AKIK ISTENNEL ÖSSZHANGBAN ÉLNEK:

Politikai viszályok idején semlegesek maradnak (Ézsaiás 2:4).

Isten akaratát cselekedve jó gyümölcsöt teremnek (Máté 7:13–23).

Igazi szeretetet nyilvánítanak ki egymás iránt (János 13:35; 1János 4:20).

A világon mindenhol ugyanazt tanítják (Mikeás 2:12).

Nem veszik át az őket körülvevő világ helytelen mentalitását és viselkedését (János 17:16).

Tanúskodnak az igazságról, és tanítványokat képeznek (Máté 24:14; 28:19, 20).

Kölcsönös bátorítás végett örömmel és rendszeresen vesznek részt az összejöveteleken (Héberek 10:25).

Nemzetközi közösségként dicsőítik Istent (Jelenések 7:9, 10).

A te vallásodban, vagy a környezetedben élők vallásában ezeket a tulajdonságokat tükrözik vissza az emberek? Minden fáradságot megér, hogy a Biblia fényében megvizsgáld ezt a kérdést.

Megérteni az Őrtorony-fóbiát

Hogyan és miért használja a félelmet az Őrtorony Társulat, hogy ellenőrizze a tagjait?

„Semmitől sem kell annyira félni, mint a félelemtől"

Henry Dawid Thoreau 1817-1862

Fóbia: Kitartó, irracionális túlzott félelem valamilyen dologtól vagy helyzettől

Azok az emberek akik már szenvedtek fóbiáktól azok megértik, hogy az ilyen fóbiák immunisak a logikus elemzéssel szemben. Ez olyan, mint egy állandóan visszatérő rémálom, amikor valaki menekül egy szörnyeteg elől, de soha nem tud szabadulni tőle, pedig szörnyetegek a valóságban nem is léteznek. Ez az irracionális félelem folyamatosan megbénítja az áldozatát. Mialatt viszont a rémálmok átmenetiek és a reggelre általában feledésbe merülnek, más félelmek az emberek tudatára folyamatos hatást gyakorolnak akkor is, amikor éber állapotban vannak. Például a félelem a magasságtól, a kutyáktól vagy a bezártságtól, folyamatosan traumatizálja az embereket és kihat a mindennapi életvitelükre is.

Viszont kevés figyelem fordul vallásos félelmekre. Világos, hogy a manipulatív emberek el tudják torzítani a Bibliát, hogy azzal félelemérzetet, lelkiismeretfurdalást, bűnbánatot vagy hisztériát tudjanak kelteni. Jó példa erre a Népek Temploma nevű vallásos szekta esete, amikor a vezetőjük rá tudott venni közel 1000 embert a tömeges öngyilkosságra. Ami meglepő viszont, hogy gyakran az áldozatok is tisztában vannak a paranoiás állapotukkal és, hogy ez romboló hatású rájuk nézve, de kevés erőt éreznek magukban ahhoz, hogy ezt le tudják küzdeni. Ez különösen igaz Jehova Tanúi esetében. Vezetőik nincsenek megelégedve az Írásokkal, hanem az Őrtorony értelmezi a Bibliát és Talmud-szerű szabályokat és tilalmakat állít össze, amely érinti a dohányzást, az ünnepeket, stb., amely az engedetlenségtől való szükségtelen félelmet és lelkiismeretfurdalást eredményez. Miért van azon az Őrtorony-szervezet, hogy állandóan értelmezzék a viselkedéssel kapcsolatos dolgokat a követőik számára? Továbbá a Tanúk miért tartják be ezeket a szabályokat még akkor is, ha kételyek vannak azzal kapcsolatosan, hogy azok Istentől erednek-e?

Ahhoz, hogy megválaszoljuk az első kérdést az Őrtorony-szervezet vezetőinek az indítékait kell megértenünk. Azt hiszik, hogy a követők számára a legjobb módon járnak el. Azáltal, hogy pontosan meghatározott viselkedési szabályokkal szabályozzák 6 millió Tanúnak az életét azt gondolják, hogy ez tetszik Istennek és örök életet fog adni nekik. Amit viszont az Őrtorony nem ért meg az az, hogy ugyanezt hitték és ugyanez a meggyőződésük volt a farizeusoknak is Jézus napjaiban. Azáltal, hogy rengeteg szabályokat állítottak fel a farizeusok is az élet minden területét ellenőrzésük alá vonták. Jézus akkor azt mondta róluk:

Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjukkal sem akarják azokat illetni.

Ez nem azt jelenti, hogy nem tartották be a saját törvényeiket, hanem inkább azt, hogy rátettek egy morális törvényt a követőikre, miközben a szíveknek az átváltoztatását a megbocsátásra és az igazságosságra elkerülték:

Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; és nem akartok hozzám jönni

Mint ahogy a törvényeskedés is, a fóbia is a manipuláció egyik formája. Hasonló egy anyához aki az ágybapisilő gyermekét horrormesékkel félemlíti meg és azt meséli, hogy mi történik a gyerekekkel akik bepisilnek. Hasonlóképpen a vallásos szervezetek is a fóbiák besulykolását használják eszközként, nem pedig a szeretetre és a megbocsátásra ösztönzik a követőiket.

Mialatt a fóbia besulykolása nagyban megmagyarázható azzal, hogy ez egy erőfeszítés mások cselekedetének, viselkedésének ellenőrzésére, az áldozatnak az állapota viszont kicsit összetettebb. Gyakran azok akik törvényeskedő vallásos szektákat keresnek, olyan emberek akik már eleve beültetett fóbiákkal rendelkeznek nagyon rég óta. Például az a gyerek akit a szülő arra tanított, hogy féljen az élettől és az emberektől, a házasságtól vagy a sikertől, megnyugvást fog találni egy olyan vallásban amelyik ítéletnapot hírdet és üldözési komplexust ültet be a tagok fejébe. Tehát, mint például egy alkoholistának a függőtársa nem azt keresi amire szüksége van, hogy ebből kiszabaduljon, hanem azt keresi ami már eleve kényelmes neki. Habár nehéz elhinni, a fóbia és az elmekontroll kényelmesnek tűnhet azoknak akik függnek tőle, mivel nagyon régóta vannak ilyen függés alatt. A fóbiákat sikeresen lehet kezelni, de az áldozatnak fel kell ismernie ezeket és az áldozatnak a legtöbb esetben szakember segítségére van szüksége.

Egy USA-beli volt Bétel-szolga írása

Egység és konformitás:

Miért csak a szekták érik el?

Vajon mi közös dolog lehet Jehova Tanúiban, a Mormon Egyházban, a Moon Egyházban és több más szektában? Mit ajánlanak fel ezek a szervezetek amit még a legjobban működő egyházak sem tudnak felajánlani? Miért nehéz elhagyni ezeket a szervezeteket? A megoldás kulcsa az egységben van.

Ez az egység nem az az egység, amire Pál az 1 Korinthus 1:10-ben gondolt:

„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben."

A szekták elég gyakran annak bizonyítására használják ezt az idézetet, hogy bizonyítsák, ők az egyetlen igaz keresztény gyülekezet, mert csak közöttük valósult meg ez az egység. Az új tagoknak bemutatják az egység eme egyedi jeleit amelyről azt mondják, hogy Istennek az áldása a szervezeten. Az új tanítvány természetesen nincs tisztában azzal, hogy sok más egyéb szektás vallási szervezet ugyanezt hozza fel bizonyítékul, hogy az ő szervezetük az egyedül igaz vallás.

A szekták valóban egy olyanfajta egységet alkotnak meg, amely nem érhető el más felekezetekben, de az a kérdés, hogy hogyan érik el ezt az egységet és hogy ez ilyen formában kívánatos-e egyáltalán? Egy másik kérdés, hogy ez vajon ugyanaz az-e az egység melyről Pál beszélt?

Miről beszélt igazából Pál?

Semmi sem bizonyítja, hogy a korinthusbeliek akikhez Pál a levelét írta, valaha is elérték volna a hitnek és az Istenről alkotott személyes nézőpontoknak a teljes egységét. Pál nem is akarta ezt elérni, mint ahogyan azt egyesek feltételezik. Azért sem, mert ha Pál ezt kívánta volna megcselekedni, akkor egy rendszeres (átfogó) teológiát és egy viselkedési szabályzatot kellett volna elkészítenie. Ehelyett Pál a leveleiben mindössze a szereteten alapuló egységet hangsúlyozza, és hogy viseljük el egymást sokkal inkább, semmint a tanításbeli konformitást (konformitás = gondolkodás vagy mérlegelés nélküli engedelmesség). A korinthusiak problémáját szellemi gyengeségnek tekintette, mert embereknek akartak tetszeni, bálványimádók voltak és így tovább, amiről az említett levelében bőven ír (az Őrtorony kiadványok sokszor elemzik milyen erkölcstelen és bálványimádó volt a korinthusi társadalom és milyen rossz befolyást gyakorolt ez az ott élő keresztényekre).

Ha az első három évszázad alatti keresztényeket vizsgáljuk akkor teljesen egyértelmű, hogy különböző véleményük volt apróbb dolgokról. Hitrendszerük Krisztusról, az Atyáról és a Szent Szellemről még teljesen gyermekies, kiforratlan stádiumban volt. Ha a Krisztus által a Jelenések könyvében megszólított 7 gyülekezetet úgy tekintjük, mint a kereszténység megjelenítését (az Egyház teljessége) az első század végén, akkor egyértelmű, hogy az akkori gyülekezetek erős küzdelmet vívtak az erkölcstelenséggel, a hamis tanításokkal és a világias viselkedéssel, attól függően milyen kultúrában éltek. Az az igazság, hogy a gyülekezetet Pálnak rendszeresen meg kellett feddenie, mint szülőnek a gyermekét, viszont mégsem állított fel szabályokat például az öltözködésre. Az emberi természet nem változott meg 2000 év alatt, így a mai kereszténység (mint Egyház) ugyanazzal a problémával találja szembe magát, mint a hét kisázsiai gyülekezet a Jelenések könyve elején. Erkölcstelenség, hamis tanítás, világias magatartásformák mindig is jellemező problémái lesznek az e világban működő keresztény gyülekezeteknek. Ellenben a szekták pontosan ezt akarják megváltoztatni azzal, hogy saját szervezetet alkotnak és minden más felekezettől elkülönítik magukat.

Nemes kezdetek szomorú végzetek

A legtöbb keresztény-bibliai gyökerű szekták egy idealista vezetőtől indultak el. Ez az alapító Isten választott szószólójának tekintette magát, aki majd helyreállítja az igaz imádatot a keresztényeknek. Az ilyen önjelölt követek (megváltók) útja eléggé jól előreláthatóak és általában a következő módon folynak le.

1. Kiábrándulás az akkori kereszténység általános állapotából

2. Az újonnan alakuló csoport azt állítja, hogy isteni kinyilatkoztatást kap és, hogy visszahozza az igaz imádatot a Földre, hogy Isten újra elfogadhassa népét.

3. Hűséges csatlakozók kis csoportja alárendeli magát az új üzenetnek és belőlük kerülnek ki a mozgalom vezetői. Hatalommal és egy elistista mentalitással ruházzák fel a vezetők a többieket azáltal, hogy a végzett missziós tevékenységnek túlzott fontosságot tulajdonítanak.

4. Az új vezetőknek megszületnek az írásaik és Írásmagyarázataik, amelyeket ihletettként kezelnek, de hivatalosan nem válnak azzá, hogy a jobb felüket mutassák a külvilág felé. A külvilág kételkedik ezekben az Írásokban, de a bent levő kiválasztottak törvényként tisztelik.

5. Az Istenhez való hűség jeleként bevezetik a kötelező evangéliumhirdetést. Az új tagok általában megkérdőjelezhető indíttatásból szerveződnek be. Pl.: kihasználják azt, hogy vágynak egy új világra, hatalmat kaphatnak mások felett vagy csak egyszerűen a biztonságérzetük növekszik (ahelyett, hogy a Krisztusnak a keresztjére utalnának). Érdekes módon azokban a szektákban amely furcsa és a társadalom számára elfogadhatatlan tanításokat (pl.: vérnélküliség, világ vége dátumok) hirdet, folyamatosan új tagokra van szüksége azért, hogy megerősítsék azt, hogy ez az igazság és pótolják az elmenőket.

6. A vezető mindenféle ellenállást (a tanítási gyakorlataikkal szemben) üldözésnek tekint és hatékonyan megvétózza a megalapozott kritikát a csoporttal kapcsolatosan. Az ő célja egy igaz cél (missziói cél helyett küldetés) és az Istent úgy tekintik, hogy háborúban van az összes ellenszegülővel. Ebben a stádiumban a szektavezér egója teljesen ki van teljesedve és az egosita tendenciákat könnyen meg lehet figyelni. Lifton 8. pontja, az elmekontroll testet ölt, mint például a speciális nyelvezet amit a csoport használ, a vallatás használata, környezet és az információ ellenőrzése, stb. Az eltávolodottak már létezésére sem méltóak ezért elkerülik, sőt fizikailag rosszul bánnak velük.

Szektás egység

Az egységet viszonylag könnyű elérni egy totalitárius rendszerben. Felállítanak egy hatóságot amely abszolút értékű és kritikán kívüli. És bárki aki ellenkezik az hitehagyott vagy eretnek (vagy reakciós). Mivel az ellenszegülőket azonnal kizárják, a szervezet mindig csak olyanokból fog állni, akik szóban teljesen támogatják a tanításokat, tehát a szekta totális egységnek tűnik. Viszont ez egy erőltetett egység, mivelhogy megkérdőjelezni valamit, az felér egy Isten elleni háborúval. A szekták a következőképpen érik el az egységet:

- az igazság centralizált forrása pl.: választott vezető testület amelynek abszolút engedelmesség jár

- tagok állandó benevelése az összejövetel és a tanulmányozási segédek által

- szervezet megkérdőjelezésének a félelme mivel ez Istennek a nemtetszését vonja maga után

- szabályok és törvények szabályozzák az emberek viselkedését és a legkisebb dolgokban is engedelmeskedniük kell

- az elbátortalanítás és a besúgói hálózat kialakítása amelyben titkos ügynökök felfedik a kételkedőket vagy távozókat

- ezek a technikák egy bizonyos testvéri szolidaritás érzetet eredményeznek, ami egy bizonyos elitista mentalitást fejleszt ki: ők Isten választott népe. Ez egy megemelkedett érzést okoz és a szektaszervezet elhagyása ennek a magas érzésnek a felhagyását jelentené. Csak a totalitárius és szektás rendszerek képesek ilyenfajta egységet teremteni.

Jehova Tanúi büszkén mondják az embereknek, hogy az egész világon ugyanabban a dologban hisznek és az ő összejöveteleik a jó viselkedésnek a modelljei. Amit viszont nem mondanának el, az az, hogy ha bárki is megkérdőjelezi az Őrtorony-doktrínát, akkor azonnal ki lenne dobva. Ez a legkevésbé sem kívánt egység. A jó viselkedést félelemmel, megfélemlítéssel kényszerítik ki. Vajon csodálkozni lehet-e azon, hogy Jehova Tanúi jól viselkednek és tanítási kérdésekben tulajdonképpen vezetőik klónjai? Nem arra mutat ez a tény, hogy a kikényszerített egység csak a szektákra jellemző és leginkább azok szenvednek tőle, akik gyakorolják?

„Hogyan lehetnek a mai időkben Jehovának tanúi? Tanúskodni csak arról lehet, amit személyesen láttunk ill. hallottunk!!! Az első századi keresztények azok az utolsó tanúk, akik láthatták Jézust a Messiást; jelen lehettek , amikor Ő csodálatos dolgokat vitt véghez a Földön. Hogyan merik ennek a gyülekezetnek a tagjai mégis Jehova tanúinak nevezni magukat?”

- „Tanúskodni csak arról lehet, amit személyesen láttunk ill. hallottunk!!! „

- „ ill. hallottunk „

- Róma 10:17-„ Így hát a hit a hallottakat követi. A hallottak pedig a Krisztusról mondott szó által vannak.” vö. János 4:7–30, 39–42 ! Héberek(Zsidók ) 11:1,2 ;12:2 !

- János 17:20-„Nemcsak ezek miatt kérlek, hanem azok miatt is, akik az ő szavukra hisznek bennem;”

- János 20: 29-„ Jézus így szólt hozzá: „Mivel láttál engem, hittél? Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”

Milyen régi Jehova Tanúi vallása?

A Biblia szerint Jehova tanúinak a vonala egészen a hűséges Ábelig nyúlik vissza. A Héberek (Zsidók ) 11:4—12:1 elmondja: „Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot az Istennek, mint Káin . . . Hit által mutatott Noé istenfélelmet . . . , miután isteni figyelmeztetést kapott a még nem látott dolgokról . . . Hit által engedelmeskedett Ábrahám az elhívásakor, amikor is kiment egy olyan helyre, amelyet örökségül kellett kapnia . . . Hit által utasította vissza Mózes, amikor már felnőtt volt, hogy a fáraó leánya fiának hívják, inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt . . . Így hát, mivel a tanúknak ily nagy fellege vesz körül bennünket, vessünk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt.”

Jézus Krisztusra utalva a Biblia kijelenti: „ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete.” Kinek volt ő a tanúja? Ő maga azt mondta, hogy nyilvánvalóvá tette az Atyja nevét. Ő volt Jehova legnagyobb tanúja (Jel 3:14; Ján 17:6).

Érdekes módon néhány zsidó tudni szerette volna, hogy Jézus Krisztus tevékenysége kapcsolatban áll-e valamilyen ’új tanítással’ (Márk 1:27). Később egyes görögök azt gondolták, hogy Pál apostol ’új tanítást’ vezetett be (Csel 17:19, 20). Azok fülének ugyan újként hangzott, akik hallották, mégis az volt a lényeg, hogy ez az Isten Szavával teljesen összhangban levő igazság volt.

Jehova Tanúi modern kori története az 1870-es évek elején Alleghenyben (Pennsylvania, USA) megalapított bibliatanulmányozó csoporttal kezdődött el. Eleinte Bibliakutatókként voltak ismeretesek, de 1931-ben felvették az Írás szerinti Jehova Tanúi nevet (Ézs 43:10–12). Hitnézeteik és szokásaik egyáltalán nem újak, hanem az első századi keresztényiség helyreállítását jelentik.

Jehova az ő népének Nagy Szabadítója és az igaz prófécia Istene

Az Egyiptom elhagyását követő harmadik hónapban Jehova egyedülálló szerződést kötött az izraelitákkal, „különleges tulajdonává” téve ezzel őket (2Móz 19:5, 6, K. f.). Mózesen keresztül most már népként kezelte őket, teokratikus kormányzatot adva nekik, amely a Törvényszövetségen mint nemzeti alkotmányukon alapult (És 33:22). Jehova választott népét alkották, megszervezve arra, hogy Szuverén Uruknak jelentsék ki őt.

Az ezt követő századokban azonban a nemzet nem mindig ismerte el Jehova szuverenitását. Az Ígéret földjén való letelepedése után Izráel olykor áttért a nemzetek démonikus isteneinek imádatára. A jogos Szuverén iránti engedelmességük elmulasztása miatt Jehova megengedte, hogy kifosszák őket, és ezzel úgy tűnt, hogy a nemzetek istenei erősebbek, mint Jehova (És 42:18–25). Az i. e. VIII. században azonban Jehova nyíltan kihívta a nemzetek isteneit, hogy tisztázza ezt a téves benyomást, és rendezze a kérdést, hogy ki az igaz Isten.

Ésaiás prófétán keresztül Jehova e kihívást tette: „ki hirdethet [pontosan prófétál] ilyet közőletek [a nemzetek istenei közül]? és a mi még előbb lesz, [azaz a dolgokat előre] ki hallatja velünk? Állítsák elé [mint istenek] tanúikat, igazolják magokat, hogy hallják [a nemzetek népei] és ezt mondják: Igaz!” (És 43:9, Káldi fordítás). Igen, állítsanak elő a nemzetek istenei tanúkat, akik be tudják bizonyítani az isteneik próféciájára vonatkozóan, hogy „igaz”! De egy ilyen isten sem tudott igazi tanúkat felmutatni istensége mellett!

Jehova egyértelművé tette Izráel számára a felelősségüket azon kérdésnek a tisztázásában, hogy ki az igaz Isten. Ezt mondta: „Ti vagytok az én tanuim . . . szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim . . ., hogy én Isten vagyok” (És 43:10–12).

Ily módon Jehova népe — Izráel — tanúkból álló nemzetet alkotott. Határozottan megerősíthették Jehova jogos és méltó szuverenitását. Múltbeli tapasztalataik alapján meggyőződéssel hirdethették, hogy Jehova az ő népének Nagy Szabadítója és az igaz prófécia Istene.

-az i. sz. I. században Izrael nemzete elveszítette azt a kiváltságot, hogy tanúskodhat Jehováról. Ezt a kiváltságot egy olyan nemzet kapta meg, mely Királyság-gyümölcsöket terem (Máté 21:43).

Péter apostol szavai, aki elmondta, hogy a felkent keresztények szent nemzete ’mindenfelé hirdetni fogja’ Jehova kitűnő tulajdonságait (1Péter 2:6–10). Jézusnak a Cselekedetek 1:8-ban feljegyzett szavaira alapozva: „Tanúim lesztek”. Tehát Jézus nem azt mondta, hogy a keresztények csak az ő tanúi lesznek, és Jehováé többé már nem. Végtére is Jézus „a Hű Tanú” (Jelenések 1:5; 3:14). Ő Jehova legfőbb Tanúja, és a mi példaképünk (1Péter 2:21). 1 János 2:22-„ Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus; az, aki tagadja az Atyát=(JEHOVÁT) és a Fiút=(JÉZUST).”

Jézusnak a Cselekedetek 1:8-ban olvasható szavai napjainkban még nagyobb jelentőséggel bírnak. Hogy miért? Mert egy fontos prófécia, melyről a Jelenések 11:15 ír, már beteljesedett. Isten messiási Királysága létrejött. A tanúskodómunka most szó szerint „a föld legtávolabbi részéig” is eljut (Cselekedetek 1:8). Máté 24:14 !

. Isten ma élő lojális szolgáiról elmondható, hogy náluk „megvan a Jézus mellett való tanúságtétel munkája” (Jel 12:17).meg az Isten Királyságáról is Máté 24:14.. Isten egyértelműen kifejezésre juttatott akarata az, hogy minden élő „nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr”, és alávesse magát Jézus hatalmának (Fil 2:9–11); 1 Korintusz 15:28!. Jézus „az út”, és ’senki sem jut az Atyához, csakis őáltala’, lehetetlen elnyerni Isten helyeslését a Jézus Krisztusba vetett hit nélkül (Ján 14:6). Ha valaki nem ismeri fel, milyen létfontosságú szerepet bízott Jehova az elsőszülött Fiára, akkor képtelen lesz megérteni a Bibliát. Miért? Mert Jehova az összes szándéka megvalósulásában kulcsszerepet szánt a Fiának (Kol 1:17–20). Ez áll a bibliai próféciák középpontjában (Jel 19:10). A Sátán lázadása és Ádám bűnbeesése okozta valamennyi gond Jézus Krisztus által fog megoldódni (Héb (Zsid) 2:5–9, 14, 15).

1Mózes 3:15-„ És ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te magod és az ő magva között. Az összezúzza a fejed, te pedig annak sarkát zúzod szét.”

Máté 24:1-14 !

Amikor Jézus felsorolta, mi minden fog történni a vég idején, erről a világméretű munkáról is beszélt. Próféciájában például a következő, nagy horderejű szavakat mondta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14).

Meg lett jövendölve, hogy az a munka, melyet Jehova szolgáinak el kell végezniük, része annak a jelnek, mely megmutatja, hogy ennek a gonosz világrendszernek az utolsó napjaiban élünk.

Ha Isten nem támogatná a népét, például nem vezetné és nem védelmezné, nem tudnánk végezni a prédikálómunkát.

[link]

[link]

[link]

Máté 19:26-„ Jézus a szemükbe nézve ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Míg véget nem ér ez a rendszer, hatalmas tanúskodás folyik Isten Királyságáról minden nemzetben. És ez annak ellenére sikerül, hogy „ennek a világrendszernek az istene” Sátán (2Kor 4:4); (Lukács 4:5-8);János 12:31;14: 30. Efézus 2:2 .. A világ összes politikai, vallási és kereskedelmi rendszerét, valamint a propagandát ő befolyásolja. (1János 3:8-„ Aki kitart a bűnben, az Ördögtől származik, mert az Ördög kezdettől fogva vétkezik. Az Isten Fia azért vált nyilvánvalóvá, hogy lerontsa az Ördög munkáit.”)

Jézus ezt mondta a követőiről Istenhez intézett imájában: „Nekik adtam a szavadat, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:14–16).

1János 4:4-6-„4 Ti az Istentől származtok, kicsiny gyermekek, és legyőztétek azokat a személyeket, mert nagyobb az, aki veletek van egységben, mint az, aki a világgal van egységben. 5 Ők a világból származnak; ezért szólják azt, ami a világtól ered, és a világ hallgat rájuk. 6 Mi az Istentől származunk. Aki megszerzi az Isten ismeretét, hallgat ránk; aki nem az Istentől származik, nem hallgat ránk. Így ismerjük fel az igazság ihletett kijelentését és a tévelygés ihletett kijelentését.”