Kik azok a Jehova Tanúi?

Hát, remélem most tükörbe néztél, és elszégyellted magad. Nem én állítok semmi ellenőrizhetetlent az Újszövetségről, hanem a kend felekezete. A görög Úsz. fennmaradt másolatainak egyike sem tartalmaz héber betűket, és nincs történelmi nyoma a Név "kiirtásának". A Társulat tehát bizonyítatlan feltételezéseket állít be tényként (rágalmaz). Hogy az apostolok, mikor a Septuagintát idézték, nem Jahvét írtak, az nyilvánvaló a kéziratok nagy tömegéből. A p46 (a Ryland-papiruszok egyike a Kr. u. 200 körüli időből; az egyik legkorábbi papirusz, ami hosszabb szöveget tartalmaz) ugyanúgy Kürioszt ír a Rm 9,29-ben, mint a nagy kódexek. ("Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk magot" stb.) És érdekes módon a "seregek"-nek fordított "szabaóth"-ot nem akarta Pál görögre fordítani, amiből arra következtethetünk, hogy őelőtte vagy az emlékezetében egy olyan görög ószövetségi szöveg feküdt, amiben Jahve nevének tiszteletének okából a tetragrammát Küriosszal adták vissza, de a Cevaótot csak átírták görög betűkkel.

Mellesleg a Biblia szerint az Írás meghamisíthatatlan: Mt 24:35, 1Pt 1:25 - így kénytelenek vagyunk bízni a fennmaradtakan.

"A másik: nem 'szabadság' az, amit erényként magatoknál kiemelsz a fordítói munkával kapcsolatban, hanem a Szentírási minta szándékos figyelmen kívül hagyása Isten nevét illetően." - Tudjuk jól, hogy ez nem a modern fordításokkal kezdődött. Már Dániel összeköti az Isten nevét az "ég" szóval, és kétszer helyettesíti is vele. Ezt átvéve mond Máté "mennyek országát" (királyságát) az Isten országa helyett. A tetragrammát a zsidók, mióta csak pontozzák a kézirataikat, az "Úr" (Adonáj) szó magánhangzóival látják el, jelezve, hogy mit kell ott olvasni. A Septuagintában sem azért hagyták benne (némelyik kéziratban), hogy kiejtsék: egyik tábor kiejtette, másik nem. De akik kimondták, azok sem lehettek benne biztosak, hogy helyesen mondják.

És természetesen mindketten tudjuk, hogy ez nem a Szent Névről szól, mert az kendtek csak egy billog, afféle kutyabőr, amit lobogtatva igazolni kívánják a rabszolga osztályuk tekintélyét.

"Igen, az isteni név Újszövetségi helyreállítása illeszkedik a háromság-ellenes hitelveinkbe." - És még be is vallja! Hát ehhez őszintén csak gratulálni tudok, hogy a kend felekezetének érdeke dönt a fordításban, és ezt kend a most idézett szavával implicit módon írásba is adta. Mert kend szerint az ellenfél által szívesen használt igehelyeket azért kell az eredetitől eltérően fordítani, hogy az ellenfél ne tudja beleolvasni saját eszméit; másfelől a kendtek által szívesen használt igehelyet akár betoldással is úgy kell élezni, hogy kendtek javára legyen magyarázható, és ne maradjon meg benne a "keveredés, zavarodás." Íme, itt van a szituációs vitaetika és a polémia vezérelte fordítási taktika dióhéjban. És ennek lett kend a védelmezőjévé!

Még akkor is illene kendnek szembenéznie ezzel a saját és felekezete szájából kimutatott módszertani elfogultsággal, ha engem hithagyott eretnek tévelygőnek tart. Mert kettőnk közül egyedül kendre és felekezetére bizonyult rá saját szájukból, hogy saját érdekükben ide-ida facsargatják az Írást, miközben teli tüdővel éppen emiatt ócsárolják a többi fordítást. És ez egy eretnektől még akár természetesnek is vehető, viszont ha az igaz hit letéteményese, a "hű és bölcs rabszolga" jár ezen a görbe úton, az fölöttébb visszataszító kell, hogy legyen a kend számára is.

Ez után kend elismétli a felekezeti hitvallását:

Történet a nénikéről.

nénike:Nem engedjük,nem engedjük,nem engedjük,nem..........................................

Mit nem enged nénike?Nem tudom de nem engedjük,nem engedjük......................

""Igen, az isteni név Újszövetségi helyreállítása illeszkedik a háromság-ellenes hitelveinkbe." - És még be is vallja! Hát ehhez őszintén csak gratulálni tudok, hogy a kend felekezetének érdeke dönt a fordításban..."

Látod, most sem fogalmaztál pontosan, sőt szándékosan félremagyaráztad, amit mondtam! Én nem ezt mondtam.

A Jézus kilétével kapcsolatos összes félreérthetetlen igehelyet vizsgálva csak egy következtetésre juthatunk - feltéve, ha nem befolyásol elfogultság és előítélet a vizsgálatban! Ez pedig az, hogy Jézus mindig is Isten dicsőségét kereste, hozzá imádkozott, mint mi, neki tartozott engedelmességgel és mindig alacsonyabb pozícióban volt, mint Jehova. Ez így is maradt, még akkor is, mikor az égbe ment, valamint minden teremtménytől magasabb pozícióba helyezte és nagyobb megbízatást adott neki Isten. Ezek után is a "Krisztus feje az Isten" maradt. Persze ezt sem kell megmagyarázni, hogy "azt nem úgy kell ám érteni, bla-bla-bla", mert az Írás pontosan meghatározza, hogy miként kell értelmezni: 1Kor 11:3.

Ez tény a Biblia alapján! Ebbe pedig nem fér bele a háromszemélyű istenség mítosza.

De te most egészen másról beszélsz, és átlátszó módon szeretnéd elvinni a témát egy egészen más irányba. A bibliafordítás és a Biblia-értlemezés két külön műfaj, és utóbbinak kell magát az előbbinek alávetnie és nem fordítva. Az Őrtoronynál ez fordítva van: az értelmezés határozza meg a fordítást, ezért iktatnak be plusz szavakat az általad is emlegetett állítólagos szövegösszefüggés spanyolfalára mutogatva. Ezért mondtam, hogy el kéne gonodlkodni, hogy vajon a Biblia eredeti írói, akik engedtessék már meg, hogy jobban ismerték az ún. tágabb szövegösszefüggést, még sem írták oda azt, amit az ÚVF névtelen készítői mégis megtettek.

De ha már szóba hoztad az 1Kor 11:3-at, arra is megfelelek:

Az pedig, hogy a Biblia Krisztus fejének nevezi az Atya-Istent, az nem zárja ki, hogy ő maga is Isten legyen, hiszen ő Fiú, és a fiú mindig is felnéz az atyjára. Valamint a "Krisztus" (felkent) szó, az ő emberi címe. Továbbá ugyanabban a versben szerepel az is, hogy "az asszony feje a férfi", ebből valahogy még sem próbálod levezetni, hogy az asszony nem lehet azonos lényegű a férfivel, hanem egy hozzáképest lényegileg alacsonyabb rendű, valami félemberi-félállati fajba tartozna.

Az Istenember, Krisztus feje az Isten, a mennyiben az ő egész váltságmunkája az Atya akaratában rejlett, és Krisztus maga megmondotta, miért jött, t. i. hogy Atyjának akaratát teljesítse (Ján. 4,34. 5,30. 6,38.) Az isteni Igéről, mint ilyenről, itt nincs szó, hanem Krisztusról, az emberré lett Igéről. Az isteni Ige magában véve nincs alávetve az Atyának, hanem Istentől Isten az.

""az asszony feje a férfi", ebből valahogy még sem próbálod levezetni, hogy az asszony nem lehet azonos lényegű a férfivel, hanem egy hozzáképest lényegileg alacsonyabb rendű, valami félemberi-félállati fajba tartozna."

Azonos nemhez tartozó lény, vagyis ember mindkettő. Mint ahogy Jézus is azonos Jehovával abban a tekintetben, hogy szellemszemély, mint az Atyja. De, mint ahogy a férfi és a nő sem lesznek a házasságukkal egy korúak, egyenrangúak (a főség tekintetében), egy hatalmúak, úgy Jézus és Jehova sem azok.

Világos különbség van köztük.

Azért idéztem ezt a verset is, mert érthető választ ad arra, hogy milyen kapcsolatot lássunk bele az Atya-Fiú kapcsolatba és milyent ne!

És ezért mondtam, hogy ha az Írások szerint gondolkozunk, akkor el tudjuk dönteni, hogy hogyan is kell értelmezni egy-egy bibliai részt.

Na de a szellem, az nem a "faját" adja az Atyának és a Fiúnak, hanem csak azt, hogy anyagtalan. Ez kb. olyan mintha azt mondanád, hogy lehet, hogy a férfi és a nő külön fajba tartozik, de hát mindkettő anyagi természetű, nem?

Úgyhogy bizony ugyannak a versnek a logikája tégedet üt agyon, mert bizony lehet két személy bizonyos tekintetben egyenlő úgy, ha feje a másiknak.

Mellesleg látom milyen sunyi okból beszélsz te "Jehováról" és Jézusról, ezzel nyelvi szinten belesugallva, afféle újbeszélként, hogy Jehova az csak az Atya, holott sehol nincs benne a Bibliában, hogy csak az Atya lenne Jehova, így a kettőt összeragasztani csak szektás csoportnyelv gondolatbelesugallú demagógiának eszkzöze.

És itt bizony kár idehozni a kort, meg bármi mást, mert itt csak a faj, Istennél pedig a lényeg azonosságának lehetőségét kell kimutatnom. minden ember egyforma az emberi természetre nézve, azaz egyik nem kevésbé ember, mint a másik. Ha tehát kend itt bedob a vitába egy analógiát, nekem rá kell mutatnom, hogy az kétélű fegyver. Az emberek különböző korúsága meg magától értetődő természeti tény, viszont másfelől az isteni természetet birtokló személyek esetén a dolog messze nem ilyen egyértelmű.

Bizony senki sem állítja az Atya és a Fiú személy szerinti azonosságát, ellenkezőleg: ki van hangsúlyozva, hogy az Atya és a Fiú az másvalaki, de nem másvalami. Ezt ugye a modalizmussal összemosó Őrtorony érvelés rendre elfelejti.

Bizony nem lehet egy vers alapján elintézni a dolgot, hiszen itt nem Fiúról, hanem Krisztusról beszél, az pedig ugye az emberré lett Fiúnak a Szentlélekkel való felkenetéssel járó címe, a Fiú nem volt mindig Krisztus. És valóban, elég ezt az ő emberségére vonatkoztatni, amely szerint valósággal kisebb a Fiú az Atyánál, elvégre a háromságtan nem is állítja az ember Jézus istenségét.

Meg ez nem is annyira afféle kapcsolat, de hát erre is rátérhetünk, mert ugye nálunk úgy viszonyulnak egymáshoz mint Atya a Fiához, kendtéknél meg mint a Teremtő a teremtményéhez, pedig a Biblia sehol sem mondja teremtettnek, teremtménynek a Fiút. Úgyhogy ha valaki többet lát bele a Bibliába, mint ami benne van, azok nem mi vagyunk. Persze gondolom kend megint a szokásos "tágabb meg logikus összefüggés" spanyolfalráa fog mutogatni, én pedig kacagva félretolom kend likas érvelését. Mert aztán ilyen verkliszöveggel tényleg be lehetne bizonyítani. Kendnek úgyis az lesz a végső érv, hoyg a rabszolga osztálya, akinek végső soron hűséget esküdött EZT mondta, TEHÁT az így is van.

Ellenben a Biblia nem tud semmiféle bemondásra elhívendő prospektusokról, ellenben azt mondja, hogy:

1Tessz 5,21 - Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.

Vajon kend megtette például ezt a Kol 1:16-al kapcsolatban, hogy lássa a felekezetének szégyentelen módszereit? Mellesleg azt is elhibázták, mert a János 1:3-al nem olvasták össze, így önellentmnodás keletkezett.

Akkor kiegészíteném:

"Azonos nemhez tartozó lény, vagyis fizikai testű (ember) mindkettő."

A fizikai test és szellemi test közötti különbségből kellene kiindulni és akkor folytatható a vers alapján az analógia, mindenféle félreértés nélkül:

"Mint ahogy Jézus is azonos Jehovával abban a tekintetben, hogy szellemszemély (meg ahogy az 'egységet' érti velük kapcsolatban a Biblia), mint az Atyja. De, mint ahogy a férfi és a nő sem lesznek a házasságukkal egy korúak, egyenrangúak (a főség tekintetében), egy hatalmúak, úgy Jézus és Jehova sem azok."

A vitatott vers alapján, világossá válik, hogy a férfi fősége az asszony fölött, párhuzamba állítható azzal, ahogy az Atyának fősége van a Fiú fölött, még ha az erő és hatalmi viszonyok más nagyságrendben értendők is.

Éppen ezért, ebben az esetben is igaz, hogy az a fajta "egység" és (két személyben) "egylényegűség", amit a háromság állít, nem létezik a bibliában.

Elég érdekes mindig arra hivatkozni, hogy ami nincs benne a bibliában, vagy nincs kiírva konkrétan benne, azt mind bele lehet magyarázni!

Ez olyan felhígítása az Írásoknak, mint az a beszéd, hogy a cigarettát sem tiltja sehol a Biblia szó szerint, tehát szabad.

Igaz, hogy világos alapelvek szolnak arról, hogy a káros dolgokat hogyan kezeljük, de nekik annyi elég, hogy ami nincs benne külön leírva, azt szabad mondani, hinni, cselekedni.

A szellemi test az nem az, amire te gondolsz, mert ami szellem, az nem test. A test ugyanis fogalmilag azt jelenti, hogy fizikai kiterjedéssel bíró dolog, Isten és az angyalok pedig tiszta szellemek, nem testek. Szellemi, vagyis átszellemült teste pedig az üdvözülteknek lesz, nem mintha szellemé, vagyis kiterjedés nélküliekké, anyagtalanokká válnának, mint az angyalok, hanem az, hogy az üdvözültek teste nem lesz alávetve a romlásnak, és az anyagi volton felül emelkedik, megdicsőül.

De azon az alapon, hogy az Atya és a Fiú is szellem azzal bőven nem azonosítottad őket olyannyira, mint amennyi egy fajba teszed a nőt a férfivel. Ez akkor lenne helytálló példa, hogy ha a férfi és egy nő közt épp akkora különbség lenne, mint egy ember és egy cerkóf majom közt, mert tudniilik az Őrtorony a Fiút teremtmnéynek állítja, aki nem is azonos lényegű az Atyjával.

Meg megint ellövöd ezt az Atya=Jehova összeragasztást. És persze nem is a főségről beszéltünk, hanem a lényegi azonosságról, vagy emberi példánál egyfajúságról. A háromságtan is elismeri, hogy a Fiú egy emberi természete szerint valóban „kisebb” az Atyánál (Jn 14:28), és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (1Kor 11:3, „a Krisztus feje [vezetője] az Isten”). Ma mégis Úr minden felett: „előtte hajol meg minden térd” (2:11), amint az megmondatott: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23).

Kendnek tehát ez a verse agyonüti a kendtek ariánus értelmezését, mert ha csak annyi különbözőséget állítanának az Atya és a Fiú között, mint az asszony és férje között. Mert abból bizony az következne, hogy a Fiú egylényegű az Atyával, mint az asszony is egylényegű (egyfajú, mert mindkét személy ember) a férjével. Kendtek pedig különlényegűséget, heteroousziszt állítanak, azt meg ez a párhuzam agyonüti. Az "egylényegű" szó valóban nincs a Bibliában, de a külön lényegűség sem.

"Fizikai testet vetnek el, szellemi test támad fel. Ha van fizikai test, van szellemi is. Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett." (1Korinthus 15:44-45)

Itt Jézusra hivatkozik, ugye? Tehát az "üdvözültek" szellemi teste akkor miféle? Nem tesz különbséget Jézus szellemi teste és a felkentek szellemi teste között.

"mert tudniilik az Őrtorony a Fiút teremtmnéynek állítja, aki nem is azonos lényegű az Atyjával."

Jó, akkor másként fogalmazom az utolsó mondatomat:

"Éppen ezért, ebben az esetben is igaz, hogy az a fajta főség és alárendeltség, ami az ember esetében a férfi és nő között létezik, megvan a mennyben lévő Jézus És Jehova között is. Mert ugyanis a vers Jézus égbe kerülése utáni állapotokról íródott!

"A háromságtan is elismeri, hogy a Fiú egy emberi természete szerint valóban „kisebb” az Atyánál (Jn 14:28), és mint Messiás, mint ember, az őt küldő Istentől való teljes függőségben élt (1Kor 11:3, „a Krisztus feje [vezetője] az Isten”)."

Ebben nincsen, nem is lehet vita.

"Ma mégis Úr minden felett: „előtte hajol meg minden térd” (2:11), amint az megmondatott: „Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23)."

Ebben viszont már igen. Erre írtam, hogy Jézusról az apostol, jóval a halála és mennybekerülése után írta ezt a főséget mindenféle tekintetben elemző verset.

Másrészt a "minden" szó sajátos, szó szerinti értelmezése nagyon hasonlít a másik kérdésben felvetett "senki" (nem ismeri azt a nevet) problémájára!

Itt is ugyanazt a hibát követitek el, vagyis a háromság védelmében a "mindenbe" Jehovát (az Atyát) is beleértitek, amivel az Írások teljessége szerinti értelmezést vetitek el.

"„Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül. Rám figyeljetek a föld végéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajol meg minden térd” (Ézs 45:21-23)."

És természetesen hasztalan ezekkel a versekkel "bizonygatni", hogy a szó szerinti értelmezés alapján Jehova és Jézus egy ki sem mondott, csak odaspekulált háromság tan részei, mert mint ahogy egy kisgyerek 10 éves korában elhatározza, hogy ő akarja megépíteni a világ leghosszabb hídját, és amikor ez teljesül, sem mondjuk azt, hogy személyesen ő építette.

Lehet, hogy egy darab vasat sem tett arrébb. A 10 éves kori kijelentését mégis elfogadjuk, érdekes!

Az 1Kor 15:45-49 szövegében a mennyei, szellemi test (szóma pneumatikon) is egy teljesen más, megdicsőült létformáról beszél, nem pusztán anyag- vagy formaváltásról. A szellemi test mégiscsak test, nem pedig szellem. A szellem pedig nem test; még csak nem is szellemi test.

"Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S >van égi test meg földi test<, de másként >ragyog< az égi, másként a földi. Más a >Nap ragyogása<, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól." (1Kor 15:38-41)

Vajon mit jelent az itt szereplő "égi test" ? A szöveg Isten végtelen hatalmának bizonyítására a földön és az égen lévő teremtmények sokféleségére hivatkozik. Az, hogy mi az "égi test" az oda van írva: a Nap, a Hold és a csillagok, vagyis az égitestek.

Emlékezz vissza Biblia legelső fejezetére: "És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén..." (1Móz 1:14)

A régi zsidók felfogása szerint három dolgot neveztek égnek: a levegőég és a csillagos ég, majd a szellemi ég, a boldog lelkek lakhelye, Isten világa.

Tehát szó sincs arról, hogy Istennek, az angyaloknak valamilyen értelemben véve teste lenne. Ők tiszta szellemek. Az, ahogy a "szellemi test" kifejezést érteni akarod, az teljes képtelenség. Valami vagy szellem, vagy test. A test ugyanais fizikai kiterjedéssel bíró dolog, a szellem pedig nem ilyen. Ez olyan logikai önellentmondás, mintha azt mondanád, hogy "láthatatlan rózsaszín" vagy "jóillatú zöld".

Mit jelent tehát az a kifejezés, hogy "szellemi test"? A feltámadt emberek teste valódi anyagi test, mégis különbözik a régitől: Nem lesz többé alávetve romlásnak, betegségnek, halálnak. A szellem könnyedségét, erejét, harmóniáját hordozza magán. Tükrözni fogja a lélek szellemiségét és a kegyelem szépségét.

Tehát a "szellemi test" az a feltámadott üdvözültek viszonylatában nem azt jelenti, hogy szellemmé (vagyis lényegében anyagtalanná, testetlenné) változnék át, hanem mivel a léleknek teljesen alá lesz rendelve, ezért minden gyarlóságtól, szennytől mentes, és örökké tart. A választottak "szellemi teste" Jézus Krisztusnak föltámadása utáni testéhez lesz hasonló, mely valóságosan látható és tapintható test volt, de egyszersmind oly szellemi, hogy hirtelen helyről helyre átmehetett, és más testeken is áthatolhatott. Az Úrnak és az üdvözülteknek dicsőült teste finom ugyan a szellem erejénél fogva, viszont tapintható is a valóságnál fogva. A bűn által a mi lelkünk kivánó, állatias, természetszerű lett, a nélkül, hogy ez által megszűnt volna szellem lenni; s viszont a megdicsőülés által testünk szellemi, természetfölötti lesz, anélkül, hogy megszűnnék valódi test lenni.

Vagyis a "szellemi test" a szellemi lélek pozitív tulajdonságainak áthárulását jelenti a fizikai testre. Ez az átszellemült test, amellyel Isten közölni fogja a tiszta szellem egyes tulajdonságait.

A megváltás betetőzése, a feltámadás meg fogja dicsőíteni az emberi testet is, és azt megszabadítja az érzékiség és anyagiasság bilincseitől. Az utolsó Ádám az Úr Jézus, az új, megváltott nemzedékek ősatyja, kinek kereszthalála minden kegyelmi élet forrása, ezért és ennyiben éltető lélek.

Az pedig csak kendtek félremagyarázása, hogy Jézus teste nem támadt fel, hanem angyalkává változott. Materializálódott testekről nincsen szó.

Ezt írtad: „Nem tesz különbséget Jézus szellemi teste és a felkentek szellemi teste között.” – Már elnézést, de hol olvasol itt felkentekről? Itt egyféle megváltottakról van szó, és ebben a páli fejezetben bizony egy árva nyoma nincs a kendtek kétosztályos, kétkasztos felfogásának.

Én tökéletesen értettem a hasonlatodat is a férfiről meg a nőről, te voltál az, aki nem értetted meg, hogy ez az Őrtornyos teológia gerincét vágja át, amely tudniillik nem két azonos lényegbe tartozó személynek a házasságban valóhoz hasonlóan való együttműködéséről beszél, hanem teremtő és teremtmény viszonyáról, az meg talán kicsit nagyobb különbség, mint a férfi elsősége az asszonnyal szemben. A példát akkor lenne helytálló, ha az asszony egy majom, vagy kutya, vagy ló lenne. Mert kendtek szerint ekkora a különbség az Atya és a Fiú között. Az egyik Isten, a másik angyal. A házasságban meg mindkét fél ember, így egylényegű. A feltámadt, mennybement Fiú nem kevésbé ember, mint mikor a földön járt.

Én nem olyan versekre hivatkoztam, mint a másik topicban, hanem arról beszéltem, hogy a Biblia nyilván ne érti bele Jézust a „minden teremtmény” közé, amelyről azt állítja, hogy ez mind a Fiú által, teremtő közreműködése által lettek, így az Őrtorony kénytelen betoldani egy olyan szót, amelyet Pál nem tett meg. Nyilván ő nem ismerte ezt a rejtélyes őrtornyos „tágabb összefüggést”!

„Nincs más isten rajtam kívül, igaz és szabadító isten nincsen rajtam kívül.” – Jézus nem Jahvén kívüli Isten, úgyhogy ez nem is okoz problémát. És valóban: Az Ószövetség számunkra legnagyobb segítséget jelentő szakaszai azok, melyekben Isten teljes egyedülállóságát tanítja, hiszen így egyrészt nem marad hely egy “kisebb isten” számára Isten mellett (ahogyan a tan tagadói Jézust szeretnék láttatni), másrészt az Újszövetség egyre-másra Jézusra vonatkoztatja azokat az ószövetségi jelzőket, tulajdonságokat, melyekről ott azt olvassuk, kizárólag Jahve Istent illetik meg. Az 5Móz 32,39; Zsolt 89,7; Ézs 43,10; 44,6-8; 44,24; 45,5.22; 46,9; 48,13 és még számos igehely szerint Izrael Istene az egyedüli Isten, rajta kívül csak hamis istenek léteznek, teljesen egyedül Ő teremtett mindent, nincs senki hozzá még csak hasonló sem. Ha az ariánus értelemben vett Jézust, újszövetségi leírásaival (Jn 1,1-3; Kol 1,16-17; Zsid 1,1-3) együtt e kép mellé helyezzük, arra kellene következtetnünk, hogy az Ószövetség Istene tagadja Jézus Krisztus létezését. Ezzel szemben azonban az összes evangélium rögtön az elején azonosítja Jézust az Ószövetség Istenével (Ézs 40,3-11; Mt 3,3; Mk 1,3; Lk 3,4; Jn 1,23), az ítéletre visszatérő Jézust (ApCsel 1,10-12) pedig pontosan a Zak 14,3-4 alapján azonosíthatjuk Jahve-val.