Kik azok a Jehova Tanúi?

előző vagyok a himnusz közbeni állás bálványimádásnak számít a Biblia szerint

13/L

A Biblia semmit sem mond a himnusz közbeni állásról.

Ne keverd össze azt az állítást, hogy

"...a Biblia ezt tanítja..."

azzal, hogy

"...az Őrtorony Társulat szerint a Biblia ezt tanítja..."

Bizony a himnusz éneklése és a felállás közben az nem bálványimádás, ilyesmi a Bibliában szó sincs.

Ez csak egy nyakatekert szektás hülyeség...

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

1. rész

teológiai-gyülekezettani megközelítés

Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.

Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.

Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?

Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.

Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva:

- pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni)

- Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés)

- prédikálni Jehova Tanúi szervezetével

- látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit

- megkeresztelkedni Jehova Tanújának

Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de

- nem szólítják meg imában Jézust

- ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár

- ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"

Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.

A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg:

"... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"

Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.

A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.

A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni.

A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.

Tehát a közös vonások

1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna)

- különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll

2. A felekezet az egyedül igaz vallás

- minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)

3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot

- a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek

4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell

- ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből

5. Apokaliptikus magatartás

- a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van

6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel

- a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették

7. Propagandisztikus módszerek

- a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák

Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.

Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:

"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).

Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés.

"Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."

Szekta-e Jehova Tanúinak vallása?

2. rész

lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata

A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos" vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?

Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.

A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek - szól a szektás érvelés - mivel ez Isten szervezete.

A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.

Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.

A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe" pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.

Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről.

Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért - így a Jehova Tanúiért - folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.

Megérteni Jehova Tanúit

Bevezetés

Jehova Tanúi Magyarországon az egyik legnagyobb létszámú és legaktívabb vallási közösség. A keresztények gyakran találkoznak velük, de a beszélgetések rendszerint kevés eredménnyel járnak. Sajnos a legtöbben nem értik a Tanúk gondolkodásmódját, főleg azt nem, hogy miért ragaszkodnak a szervezetükhöz akkor is, ha annak tanítása ellentmond a józan eszüknek, a lelkiismeretüknek és a Biblia kijelentéseinek? Az alábbiakban ennek az első látásra nehezen érthető jelenségnek a hátterére szeretnénk rávilágítani. Bár a Tanúk ugyanolyan emberek, mint mások, mindent a szervezetüktől kapott szemüvegen keresztül látnak.

1. Azonosulnak a szervezettel

Jehova Tanúi szervezete önértkelése szerint ma az egyetlen egyház, ahol "megmentésben lehet részesülni", ezért a Tanúk azonosulnak "Jehova látható szervezetével". Személyes támadásként élik meg vezetőik hitelességének a megkérdőjelezését, meggyőződésük, hogy csak Jehova ellenségei vádolhatják a szervezetüket hamis próféciákkal vagy bibliahamisítással.

2. Elfogadták a szervezet tekintélyét és hogy nélkülözhetetlen

A szervezet a hívőket két osztályra osztja. Jehova állítólagos rendelésére a 144 000 fős, "szent szellemmel felkent" "kicsiny nyáj" mellett 1935 óta létezik a "más juhok"-nak nevezett csoport is (a mai 6 millió Tanúból alig 8-9000). A felkentekből álló vezetőség Jézus egyik példázatát (Mt 24:45) próféciaként értelmezi, önmagára vonatkoztatja ('hű és értelmes rabszolga osztály'), és azt állítja, hogy az ő feladata Isten népének 'idejében megadni az eledelt' (a Társulat kiadványait). E kiadványok az igazságot tartalmazzák, és ezek, illetve a felkentek nélkül senki sem értheti helyesen a Bibliát. Ezért nem mernek a Tanúk önállóan gondolkodni, ezért akarnak mindig mindennek utánanézni az Őrtorony-irodalomban. A szervezetet nélkülözhetetlennek érzik, mert elfogadták a szervezet tekintélyét és elhitték azt az állítását, hogy nélkülözhetetlen.

3. A Biblia pozitív hatásárt a szervezetnek hálásak

A Tanúk a Bibliát is olvassák, Isten bölcsessége pedig pozitív hatást gyakorol mindazok életére, akik parancsait és alapelveit követik (ehhez még hívőnek sem kell lenni). A Bibliának a Tanúk életvitelére és erkölcsére gyakorolt pozitív hatása tehát tagadhatatlan, de ez nem a szervezetet minősíti, hanem a Bibliát. A Tanúk tulajdonképpen Istennek hálásak, de úgy érzik, hogy hálájukat a szervezetnek való hűségben kell kifejezniük. Maguktól többnyire nem gondolnak bele abba a lehetőségbe, hogy amit valójában Istennek köszönhetnek, azt a szervezettől függetlenül is megkaphatnák Tőle, sok más hívőhöz hasonlóan.

4. A prédikálás és az összejövetelek lefoglalják őket

Sok Tanú csak félállásban dolgozik, hogy legyen elég ideje prédikálni. Saját statisztikájuk szerint az 1999 / 2000-es szolgálati évben 21 253 magyar Tanú összesen 3 432 485 órát töltött utcai prédikálással, kiadványok osztogatásával, újralátogatással és közös tanulmányozással (és 962 mbert kereszteltek meg). A szervezet ezenfelül elvárja, hogy a heti több összejövetelre is felkészüljenek. Ők mindezt áldozatos szolgálatként élik meg. Legfeljebb azt veszik észre egy idő múlva, hogy nincs elegendő idejük a családra, a továbbtanulásra vagy a Biblia önálló tanulmányozására.

5. A szervezet korlátozza őket az ismeretszerzésben

Az új tagok számára a szervezet múltja is ismeretlen, mivel a mai kiadványok a kételkedésre okot adó dolgokat megszépítik, vagy elhallgatják. A régi magyar Őrtorony-számokhoz nehéz hozzájutni, azok 1990-ig eleve csak válogatásokat közöltek. Angolul kevesen értenek, a bibliai nyelvek tanulása elvben nem tiltott, de idő- és erőpocsékolásnak tűnik, mivel a Társulat minden szükségeset megad (pl. Új világ fordítás). A szervezet az Internettől az általános veszélyekre (pl. pornográfia) hivatkozva tanácsolja el a Tanúkat, de valószínűleg a sok weboldal miatt is, amelyek révén a Tanúk olyan információkhoz jutnának, amelyeket a szervezet agyonhallgat. Mint minden tekintélyelvű szervezet, így Jehova Tanúi vezetői is félnek a tagok felsőoktatási önképzésétől, mert az pontosan azt az önálló, kritikai gondolkodásmódot fejleszti, amelynek itt nincs helye. Jehova Tanúi "teokratikus szervezete" ugyan nem tiltja a továbbtanulást, de több mint 120 éve a "közeli vég"-re hivatkozva arra buzdítja tagjait, hogy fontolják meg: valóban megéri-e ilyesmivel tölteni az idejüket a prédikálás helyett? Mivel a tagoknak az önálló gondolkodást is kerülniük kell, az átlagos Tanú számára igen nehéz megítélni a szervezet "új világosságait" (valóban ezt tanítja a Biblia?), és azokat az élethelyzeteket, amelyekbe a szervezet tilalmai miatt került (valóban ezt kéri Isten?).

6. A szervezet kontrollálja a gondolkodásukat

A többi "egyedül igaz és helyes vallás" vezetőihez hasonlóan a Vezető Testület is azt sugallja a tagoknak, hogy minden kívülről jövő tanítás, információ, szempont és összefüggés eleve csak téves és veszélyes lehet. A szervezet tanait viszont a folyóiratok és könyvecskék révén kötelező folyamatosan tanulmányozni és elsajátítani. A folyóiratok nemcsak vallási témákról szólnak, igyekeznek minden igényt kielégíteni – a szervezet irodalmán belül. A rendszeres utcai prédikálás nemcsak a terjesztést, hanem a tanok még mélyebb bevésését is elősegíti: amit már ezerszer elmondtunk másoknak, azt egy idő után képtelenek leszünk megkérdőjelezni. Nem csoda, hogy az Őrtorony-irodalom válik a tagok igazi lelki táplálékává – a Biblia helyett. A Társulat mindenkitől átveszi a bibliaértelmezés feladatát és felelősségét, így a tagság sosem tanulja meg a Bibliát saját maga értelmezni.

7. A szervezet kontrollálja a lelkiismeretüket

A szervezet iránti engedetlenség Jehova iránti engedetlenségnek minősül, ilyenkor a másképp gondolkodónak "baj van a szellemiségével". A tagok "Biblián iskolázott" lelkiismeretét valójában a szervezet elvárásai formálják, és a tagok egymás lelkiismereteként "vigyáznak egymásra." Ha például valamelyik tag a tilalom ellenére önkéntelenül is köszön vagy szóba áll egy elkülönülttel vagy "hitehagyottal", akkor a szemtanú testvérnek ezt kötelessége jelenteni a véneknek. Ha nincs ott más, a "jó Tanú" akkor is vagy magától megy utólag bevallani a tettét, vagy ha ezt nem is teszi, attól fél, hogy egy másik Tanú meglátja (nem Jehovától fél). Ez a rendszer sajnos sokban emlékeztet Orwell 1984 című regényének (Budapest, Európa, 1989) világára.

8. Érthető módon kerülik a fájdalmat

Az Őrtorony Társulat története egyúttal a be nem jött jövendölések sorozatának a története. Minden próféciákat közlő vallási vezető működésénél megfigyelhető, hogy amikor a jóslat nem jön be, hívei közül csak kevesen, elsősorban a friss tagok képesek a józan eszük alapján dönteni, és távozni, a régiek inkább maradnak. Például 1975-ben, amikor a legutóbbi közismert jóslatuk is hamisnak bizonyult, alig 2% hagyta ott a szervezetet. A többség maradt, és ennek a lélektani magyarázata (a fájdalom kerülésének és a kisebb fájdalom választásának az elve) igencsak érthető.

Minél régebb óta tag valaki, minél több időt, energiát, pénzt áldozott az Őrtorony missziójára, és minél több megaláztatást kellett elszenvednie annak hitelvei miatt, minél jobban beszűkültek a társadalmi kapcsolatai a szervezeten belülre (baráti kör, házasság, gyülekezeti funkció stb.), annál fájdalmasabb lenne szembesülnie azzal, hogy becsaphatták. E felismerésnél és a távozásnál kisebb fájdalommal jár, ha a saját józan értelmét megerőszakolva ő maga keres érveket arra, hogy a "próféta" miért nem hamis próféta. Ugyanez az ember sokkal rövidebb tagság, illetve kevesebb veszteség esetén inkább a saját ítélőképességére hallgat, és nyugodtan távozik. Jehova Tanúinál különösen sok félelemmel és fájdalommal jár az elszakadás: alapvetően beléjük lett táplálva, hogy "Jehova látható szervezetén" kívül nincs üdvösség, sem Istennek tetsző élet, sőt a földi paradicsom helyett a megsemmisülés vár a "hitehagyottra" (a szervezet = Isten). Ezenkívül a kiközösítettekkel szemben gyakorolt "teljes közösségmegvonás" (nem köszönés stb.) is elrettentő hatást gyakorol rájuk.

9. Mikor lesz képes egy Tanú kilépni?

A szervezethez sokan sokféle okból csatlakoznak és ragaszkodnak. Mint minden vallási közösségben, úgy itt is vannak, akik elsősorban nem Isten, hanem a közösség, az érzelmi biztonság, az elérhető tisztség stb. miatt lépett be, illetve marad mindne ellenére. A nem erkölcsi vétkek vagy személyes ellentétek miatt önként elkülönölők többnyire azért mernek kilépni az Őrtorony árnyékából, mert valamilyen mértékben felismerték,

- hogy a szervezet a létjogosultságát megkérdőjelező dolgokat elhallgatja a tagok előtt;

- hogy a "bibliatanulmányozás az Őrtorony segítségével" valójában Őrtorony-tanulmányozás;

- hogy a szervezet meghamisította a Biblia szövegét (Új Világ fordítás);

- hogy a szervezet tanai néhány kivétellel mind ellentmondanak a Bibliának (két osztály elmélet stb.);

- hogy a szervezet vezetősége mindig is hamis próféta volt, és csak másokra alkalmazta a próféta megítéléséhez kapott bibliai mércét (bejött, vagy nem jött be a jóslat?);

- hogy a szervezet vezetősége soha semmiért nem vállalt személyes felelősséget (bibliaferdítés, téves jóslatok, emberek értelmetlen halála két "új világosság" között);

- hogy a vezetőség a külső számonkérés elől mindig a bibliai etikának a tagokra gyakorolt pozitív hatása (az egyszerű tagok élete), illetve a bibliai próféciák megbízhatósága (a Bibliába vetett bizalom) mögé bújt;

- hogy egy szervezetet szolgálnak, emberektől függnek, nem közvetlenül Istentől;

- hogy a szervezet minden tekintetben visszaélt a bizalmukkal; hogy a szervezeten kívül is lehet Istennek tetsző és emberi életet élni, sőt...

Sokan csak akkor képesek vállalni minden ellenére a kilépést, ha tudják, vagy legalább remélik, hogy van olyan közösség,

- amely úgy, ahogy vannak, befogadja és szereti őket, ahol természetes módon barátokra lelhetnek;

- amely nem tartja magát egyedül üdvözítő felekezetnek, hanem az Egyedül Üdvözítőhöz vezeti őket, és nem azt akarja, hogy egy másik emberi szervezet tagjai legyenek, hanem hogy Isten családjának a tagjaivá legyenek, és Megváltójuk igazi arcát megismerve, a Vele való személyes kapcsolatban növekedjenek;

- amely együttérzéssel segít nekik feldolgozni a kilépéssel járó érzelmi sérüléseiket (a közösségmegvonás miatt elvesző kapcsolatok, a félelmek, a szervezeten belül töltött, utólag elveszettnek tűnő évek feldolgozása stb.);

- amely világos tanítással és türelemmel segíti őket a kilépés utáni értelmi harcaikban (meglátni az Őrtorony teológiai rendszerének hamis alapjait, a manipulálást, rengeteg ige valódi értelmét az eredeti szöveg, jó fordítások és a szövegösszefüggések alapján, illetve felépíteni a Biblia tanítását Jézusról, megváltásról, hitről, reménységről, szeretetről, kegyelemről stb.).

10. Mit tehetünk értük?

Imádkoznunk kell Jehova Tanúiért. Egyrészt azért, mert Isten dolgozik közöttük, és azt akarja, hogy eljussanak az igazság ismeretére (1Tim 2:4). Másrészt mert csak Isten és Igéje, Lelke tudja lerombolni az Isten ismerete ellen emelt magaslatokat (2Kor 10:4-5). Bátorítanunk kell őket, hogy próbálják a szervezet irodalma nélkül, de Istentől világosságot kérve merjék olvasni és értelmezni a Bibliát. Ezt a Biblia szerint is megtehetik, hiszen Pál nem tiltakozott az ellen, hogy a zsidók ellenőrizzék a tanítását az Írásokban (Csel 17:11), és bízott a már hívők józan ítélőképességében (1Kor 10:15). János pedig a minden hívőn rajta levő "kenetre" (a bennük lakó Szentlélekre) mutatva óvta a hívőket attól, hogy tanítóknak legyenek kiszolgáltatva (1Jn 2:26-27).

Itt a földön senki sem birtokolhatja a tökéletes és teljes igazságot vagy tanítást, mert "töredékes az ismeretünk" (1Kor 13:9), de amit a Bibliából tudhatunk, az elég az üdvösséghez és az Istennek tetsző élethez (2Tim 3:14-17). Példát kell adnunk nekik az igazság feltétlen szeretetére, az igazságot szeretettel kell velük megosztanunk; együtt kell éreznünk velük, szeretnünk kell őket, mert "senki sem adott olyan sokat olyan kevésért, mint ők" (dr. Bütösi János református lelkész szavai). Jehova elmondhatatlanul jobban szereti őket, mint ahogy azt nekik a szervezet tanítja, ez a lényeg.

Jehova Tanúi

A Jehova Tanúi az a szekta, amely azt állítja magáról, hogy az ő vallásuk a leggyorsabban terjedő vallás a világon. Talán ők a legnagyobb missziunáriusok az összes többi vallási mozgalom között. Senkit nem fogadnak a soraikba, míg emberek látogatásával (otthonukban) nem folytat térítő tevékenységet.

Nevüket Ésaiás próféta könyveből (43,10: "Ti vagytok az én Tanúim, így szól az Úr") vették, ahol az Úr szót ősheberül JHVH jelölik, és ezt olvassák helytelenül Jehovának (Jahve helyett, ami annyit jelent létező).

A szektát Charles Taze Russel alapította Penszilvániában, 1982-ben. Már ifjú korában elfordult kálvinista neveltetésétől és a keleti vallásokat tanulmányozta. Már fel akart hagyni a vallással, mikor Jonas Wendell tiszteletes meggyőzte őt arról az alapigazságról, hogy a Biblia Isten szava. Russel maga köré gyűjtötötte baráti köre egy részét, és a Biblia beható tanulmányozásába fogtak. Gondolataikat kezdetben az Eledel egy gondolkodó keresztény számára című lapban publikálták, melyet később az Őrtorony váltott fel. Ezek főleg a menny és pokol létének tagadását hirdették, mellyel egyetlen felekezet sem akart egyet érteni. Russel ezután, 1879-ben alapította a Sionista Őrtorony társaságot, melynek alap ideológiáját az ő írásai szolgáltatták. 1916-ban halt meg azután, hogy meg kellett élnie jövendölése bukását - 1914-ben világvége. A társaság irányítását jogi tanácsadója, Joseph Franklin Ruherford vette át, aki a szektát Jehova Tanúira keresztelte (1931), majd 1942-ig volt a vezetője. A következő vezető Nathan H. Knorr lett. Az ő ideje alatt növekedett a szekta tagjainak száma a leggyorsabban. Nagy fontosságot tulajdonított a tanulásnak. New York államban egyetemet alapított a Biblia tanulmányozására és egy rádióállomást. Őt Frederick W. Franz követte, akinek elnöksége során negyed millió tag hagyta el a szektát. Ennek oka talán az újabb Armageddon jövendölése 1975-re.

Hitük alaptételei:

- ők az egyetlenek, akik Isten igazságát hirdetik; a világnak csak akkor van reménye, ha csatlakozik mindenki a mozgalomhoz,

- Isten (Jehova) valamikor a világegyetemben egyedül létezett,

- Isten alkotta Jézust is, aki egy arkangyal, de a Földön mint ember (nem istenség) élt; mikor Isten feltámasztotta, szellemként távozott a mennyekbe,

- Jézus kínhalála a kereszten nem biztosít senki számára örök életet; az ember számára megváltást és megbocsátást a mozgalomhoz való tartozás és Isten szüntelen hallgatása jelenti,

- az összes többi egyházat és a világ vezetőit az ördög irányítja,

- a jelenlegi világrend az Armagedonnal fog véget érni, és az életben maradottak Jézussal fognak uralkodni ezer évig,

- Ez alatt az idő alatt nem lesz betegség, mindenhol béke honol, bőséges termés, "amit csak az ember kívánhat",

- az ezer év letelte után mindenki felkel poraiból; az a 144 000 személy, aki megüti a megkövetendő mércét a mennyekben folytathatja "életét", a többi hívő a Földön, a hitetleneket elpusztulnak,

- Isten királysága a földön 1914-ben alakult, mikor Krisztus visszatért a bárányaihoz és megkezdte azok megtisztítását; az Ördög kiűzetett a mennyekből és Isten királyságának földi tartományait megtisztítja az 1914-ben élők segítségével.

A Jehova Tanúinak legkedveltebb jelmondata, hogy aki most él a Földön talán soha nem találkozik a halállal.

Jehova Tanúi kultusz eredete

Míg Joseph Smith látomások segítségével fejtette meg a második visszajövetel kérdését, egy pennsylvaniai üzletember, Charles Russel keleti számmisztika felhasználásával jutott el a rejtély megoldására. Az Úr visszajövetelének célja és módja című füzetben Russel kiszámította, hogy az esemény 1874-ben fog bekövetkezni. Ebben az évben a "messiás" megjelenik Russelnek, és a kiválaszottak egy csoportjának. Az időpont elmúltával a szerző a dátumot negyven évvel megtoldva 1914-re módosította, hozzátéve, hogy Jézus Krisztus megjelenése "szellemi szinten", azaz láthatatlanul fog megtörténni. Russel eszkatologikus mozgalmából jött létre a száznegyvennégyezer kiválasztott szent megmenekülését hirdető Jehova Tanúi egyház, amely túlélte nemcsak az 1914-es, hanem az 1925-re és 1975-re előrejelzett világvégét is. A kultusz ma több mint száz országban hirdeti rendületlenül apokaliptikus tanait, amelyeknek világszerte 4,5 millió követője van.

Jehova Tanúi tévtanításai

Sokan tanácstalanok a Jehova tanúival kapcsolatban. Arról kérdeztek minket, vajon ők is keresztények-e, vagy egy másik istent imádnak? Az alábbi cikk segít megválaszolni ezt a nagyon fontos kérdést.

A Jehova tanúi és a keresztények hite sok dologban hasonló. Azonosak az istentagadással kapcsolatos nézeteik, ugyanúgy tagadják az evolúciót és hiszik, hogy Krisztus vissza fog térni és a Sátán erőinek megsemmisítése után megalapítja királyságát a földön.

Ennek ellenére sok fontos kérdésben mégis eltérő a kereszténység és a Jehova tanúinak tanítása. Hogy elfogadható határokon belül tartsuk a cikk méretét, ne foglalkozzunk most minden eltéréssel. Inkább...

...VIZSGÁLJUK MEG A LEGFONTOSABB KÉRDÉST, JÉZUS KRISZTUS SZEMÉLYÉT.

A jehovisták szerint Jézus Krisztus egy tökéletes ember volt, és Ő az Atya Istentől különálló személy. Azt is tanítják, hogy földi élete előtt Jézus egy lelki lény volt, mégpedig Mihály arkangyal, akit Isten teremtett és bemerítésekor vált Megváltóvá. A jehovisták szerint Jézus hatalmas, de nem mindenható, ahogy Isten. Az ő Bibliájukban, az Új Világ (New World) fordításban a János 1,1 szerint Krisztus nem "az Ige", hanem "egy ige". Szerintük Jézus "mindig is Jehova alatt volt és marad" és "Krisztus és Isten nem egyenrangú".

Vajon megerősíti a Biblia a hiedelmeiket vagy inkább a hagyományos keresztény elképzelést tanítja, mely szerint Krisztus Isten volt? Ez egy rendkívül fontos kérdés. Vizsgáljuk meg a következőket:

Az Újszövetség Krisztusa az Ószövetség Jehovája.

Könyvének 6,1-10 verseiben Ézsaiás azt írja, hogy látta Jehovát.

A János 12,31-42-ben azt olvassuk, hogy Ézsaiás látta Jézus dicsőségét és beszélt Vele.

A 2Mózes 34,14 szerint nem szabad mást imádnunk, csak Jehovát.

A Zsidók 1,6-ban az angyalok imádják Krisztust.

Az Ézsaiás 44,6-ban Jehova az elsőnek és utolsónak neveztetik (amit a Jelenések 1,8 megerősít).

A Jelenések 22,13-ban viszont Krisztus az első és az utolsó.

Ezek a versek azt igazolják, hogy a Jehova név az Atya Istenre és a Fiú Istenre egyaránt használatos. Habár különálló személyek, ugyanúgy Jehovának neveztetnek, mert mindkettőjük isten.

Krisztus isteni mivoltát tanítja a Biblia.

Amikor a feltámadás után Tamás megérintette Jézus sebeit, felkiáltott: "Én Uram és én Istenem!" (János 20,28). Semmi okunk nincs azt hinni, hogy Tamás az "Én Uram"-at Krisztusra értette, de Istenre (Jehovára) gondolt, mikor azt mondta "Én Istenem", ahogy ezt néhány Jehova tanúja állítja. Tamás Krisztust Istenének és Urának hívta. Jézus pedig nem javította ki. A Kolossé 2,9 egyértelműen megerősíti Krisztus istenségét, amikor azt mondja: "Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg," (Károli fordítás) István "Urának" hívta Jézust (ApCsel 7,59-60) nekünk pedig Úrként kell megvallani Krisztust (Róma 10,9 · 1Kor 12,3). Ezekben a versekben az Úr szó a görög Kurios fordítása, ami a Septuagintában - az Ótestamentum görög változatában - Jehovát jelenti. Ebből látható, hogy az Úr Krisztus (Kurios) a Jehova Isten.

Krisztus tulajdonságai is azt mutatják, hogy Isten.

Jézus Krisztus mindent tud (János 1,48; 2,25; 6,64; 14,29; 21,17). Mindenható (Máté 28,18 · Zsidók 1,3), bűntelen (János 8,46), örök (Mikeás 5,3) és változatlan (Zsidók 13,8). Mivel csak Isten rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, Krisztusnak is Istennek kell lennie.

Krisztus bizonyos tettei megmutatják, hogy Isten.

Jézus Krisztusnak hatalma van megbocsátani a bűnöket (Márk 2,5-7 · Efézus 1,7), örök életet ad (János 10,28; 17,2), megítéli a világot (János 5,22; 5,27) és irányítja a természetet (Máté 8,26). Mivel ezeket csak Isten tudja megtenni, Jézusnak Istennek kell lennie.

Krisztust Istenként imádták.

Jézust imádják az angyalok (Zsidók 1,6) és emberek (Máté 14,33) pedig csak Istent szabad imádni (2Mózes 34,14). Krisztus maga is mondta, hogy csak Istent illeti az imádat (Máté 4,10) mégis elfogadta az imádatot. Ha Jézus Mihály arkangyal lett volna élete előtt, hogyan imádták volna, ha egyszer az angyalokat nem szabad imádni (Jelenések 19,10; 22,8-9)? Ha Krisztus nem lett volna Isten, imádata bálványimádás lett volna.

Az Ézsaiás 9,5 "erős Istennek" nevezi Krisztust.

A Jehova tanúinak kész válaszuk van erre. Szerintük Krisztus csak "erős Isten" de nem "a mindenható". Szerintük Krisztus az erős Isten és nem a mindenható, Jehova pedig a mindenható Isten, sohasem az erős Isten. Ennek ellenére a Jeremiás 32,18 szerint Jehova az erős. Ezért mivel Krisztus az erős (Ézsaiás 9,5) Jehova pedig a hatalmas Isten, mindkettőjük Isten. Teljes mértékben azok.

A Kolossé 1,15-17 szerint Krisztus Isten és minden teremtője.

A Jehova tanúi ezt az idézetet használják annak alátámasztására, hogy Krisztust Jehova teremtette. Ezt legfőképpen a 15. versben található "elsőszülött minden teremtmény közül" kifejezésre alapozzák. Ha azonban ez a vers azt tanítaná, hogy Krisztus Isten első teremtménye, akkor az "első teremtmény" kifejezést használták volna az "elsőszülött" helyett. Ez a két kifejezés két különböző szó a görögben. Az "első teremtmény" görög megfelelője protoktistos, az "elsőszülötté" pedig prototokos. A Kolossé 1,15 nem az előbbi, hanem az utóbbi szót használja, ami annyit jelent: örökös, elsőszülött, rangban az első. A Biblia ezzel azt akarja mondani, hogy Krisztus az első minden teremtmény fölött, ő minden örököse és ő minden teremtmény felett áll.

A Jehova tanúinak Új Világ bibliafordítása négy alkalommal hozzáteszi a "minden egyéb" kifejezést a Kolossé 1,15-17 versekhez, így az igeszakasz jelentése úgy módosul, hogy Krisztus teremtett minden egyéb dolgot, kivéve Önmagát. Ennek a hozzáadásnak azonban semmi alapja. Egészen biztos, hogy nem fordul elő a görög kéziratokban. Ezt az Új Világ fordítás készítői is elismerik azzal, hogy az "egyéb" szót zárójelbe teszik. Ez a "fordítás" megpróbál ahhoz a feltevéshez igazodni, hogy az elsőszülött elsőként teremtettet jelent. Azonban, ahogy láthattuk, az elsőszülött jelentése nem ez és ezért helytelen az "egyéb" szó hozzáadása. Az egész bibliában nem találunk olyan verset, amely azt állítaná, hogy Krisztust Jehova teremtette.

Jézus Istennel egyenlőnek vallotta magát a János 10,30-ban.

A jehovisták szerint az "Én és az Atya egy vagyunk" szöveg azt jelenti, hogy Krisztus céljában volt egy az Atya Istennel, de nem természetéből fakadóan. De ha Jézus csak ezt mondta volna, vajon miért akarták a zsidók megkövezni? Azzal a Zsidók is egyetértettek, hogy Jézus és Isten céljai azonosak. Nem ezért, hanem istenkáromlásért akarták megkövezni, mivel Istennek vallotta magát (János 10,33).

Krisztus istensége a Biblia központi mondanivalója. Világos, hogy azt tanítja: Krisztus Isten. A Jehova tanúi Jézus Krisztussal kapcsolatos tanítása pedig nyilvánvalóan ellentmond a Bibliának. A Filippi 2,5-11 és a hozzá hasonló igeversek elmondják, hogy Jézus Krisztus, aki Istenként létezett, testet öltött, mint alázatos szolga, hogy helyettünk meghaljon a kereszten. "Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd megahajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére."

Egy kis izelitö,hogy Jehova Tanúi miként változtattak idöpontokat,és milyen hamis joslataik voltak:

Életbe lépett-e már az új szövetség?

1880 - nem, az még a jövőre vár

1887 - igen, már életbe lépett

1909 - nem, az még a jövőre vár

1935 - igen, már életbe lépett, de csak a felkentek számára

Kire vonatkozik a Róm 10:12-16-ben az „Úr” kifejezés?

1903 - Jézusra

1940 - Jehovára

1978 - Jézusra

1980 - Jehovára

Mikor történik meg a Mt 25:31-46-ban említett „kecskék” és „juhok” szétválasztása?

1919 - a nagy nyomorúság és az Ezeréves Királyság után

1923 - már most, a nagy nyomorúság idején és a Királyság előtt folyik

1995 - majd a nagy nyomorúság után, de a Királyság előtt

Kicsoda „igaz” Isten előtt, és mennyire?

1899 - minden hívő igaz Isten előtt

1935 - a Jonadábok vagy más juhok nagy sokasága nem igaz

1966 - a más juhok nagy sokasága nem igaz, és soha nem is lesz az

1986 - a más juhok bizonyos fokig, viszonylag igazak (Jehova barátai)

Kik és hányan jutnak a mennybe, illetve kik Tanúk egyáltalán?

Russell - a 144000 a nagy nyomorúság előtt elragadtatik, a nem odaszánt felkentek nagy sokasága csak a nyomorúság után;

1935 - csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe; a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, ők nem is Tanúk;

1942 - csak Jehova 144000 Tanúja jut a mennybe, a földi elhívású nem felkent Jonadábok nagy sokasága nem, de már ők is Tanúk.

Vajon feltámadnak-e majd Sodoma és Gomora lakói?

1879 - fel fognak támadni

1952 - nem fognak feltámadni

1965 - fel fognak támadni

1982 - legalábbis néhányan fel fognak támadni

1988 - nem fognak feltámadni ~ fel fognak támadni

Kire vonatkozik a Róm 13:1-ben a „felsőbb hatalmak”?

1916 - a földi kormányok

1929 - Jehova Isten és Jézus Krisztus

1963 - a földi kormányok

Szabad egy Tanúnak elfogadni oltást?

1923 - előtt igen

1923 - nem

1952 - óta igen

Szabad egy Tanúnak elfogadni szervátültetést?

1967 - előtt igen

1967 - nem

1980 - óta igen

Vérátömlesztés:

1940 - hőstett

1945 - nem helyes, de nincs tiltva

1958 - elítélendő, de kiközösítés nem jár érte

1961 - tiltva van, és kiközösítés jár érte

1961 - a vér bármely elemének átvétele tiltott

1975 - vérszegények nem kaphatnak vérplazmafaktorokat

1978 - vérszegények kaphatnak bizonyos vérplazmafaktorokat

1982 - elfogadható vérelemek: immunglobulin, albumin, faktor VIII, IX

1984 - elfogadható a csontvelőátültetés

Vajon Isten által tervezett próféta a Nagy Piramis, és igazolja a bibliai kronológiát?

1891 - igen, Isten kőtanúja

1928 - nem, csak üres filozófia, sőt sátáni eredetű

-----------------------------------------------------------------------

Az 1Timóteus 4:1 ezt mondja:

"A lélek pedig nyilván mondja, hogy ez utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől,

hitető lelkekre és gonosz lelkek tanítására figyelmezvén."

A következőkben felsoroljuk azokat a kultuszokat és nem keresztény vallásokat,

amelyek ebbe a kategóriába tartoznak:

Jehova Tanúi (Őrtorony Szervezet, Dawn Bible Students), mormonok (Jézus Krisztus

Mai Szentjeinek Egyháza), Herbert W. Armstrong (Worldwide Church of God), Isten

Gyermekei (Children of God), Az Egység Egyháza (Moon tiszteletes hívei, One World

Crusade), Unitárius Egyház, Christadelphia Egyház, szabadkőművesség, spiritizmus,

scientológia, Keresztény Tudomány (Christian Science), antrozófia, teozófia,

rózsakeresztesek, Belső Békesség Mozgalom (Inner Peace Movement), Szellemi Határok

Közössége (Spiritual Frontiers Fellowship),

Keleti vallások: Hare Krisna, Transzcendentális Meditáció, guruk, Mennyei Fény

(Divine Light) Misszió, buddhizmus, hinduizmus, iszlám, sintoizmus, konfuciánizmus, japán

virágelrendezés (napimádás), Bahai (modern vallás, amely eredetileg Iránban jött létre a

„babizmus”-ból, általános testvériséget, szociális egyenlőséget és hasonló dolgokat

hirdetnek).