Buszbaleset érte Jehova tanúit. Véletlen?

Nos, ha a bűnösők csupán a végzetüket követik, tetteikért az a felelős, aki előre meghatározta sorsukat. És ki lenne az? A fatalisták szerint maga Isten. Ha ezt az érvelést most egy nagy lépéssel tovább visszük, ezek szerint minden gonoszságnak, erőszaknak és elnyomásnak, amit az ember valaha elkövetett, Isten a Legfőbb Oka. Te elfogadod ezt?

A Nederlands Theologisch Tijdschrift (Holland Teológiai Újság) egyik cikke megjegyzi, hogy az effajta fatalista nézet „egy olyan istenképet feltételez, amely legalábbis a keresztények számára elfogadhatatlan.” Miért? Azért, mert ellentmond annak az istenképnek, amelyet az ihletett bibliaírók tárnak elénk. Figyeljük meg például ezeket az idézeteket a Zsoltárok ihletett könyvéből: „Nem olyan Isten vagy, akinek tetszik a gonoszság.” „Azt, aki szereti az erőszakosságot, bizonnyal gyűlöli az ő lelke.” „Az elnyomástól és az erőszakosságtól megváltja lelküket [Isten kijelölt messiási Királya]” (Zsoltárok 5:4, [5:5, Károli]; 11:5; 72:14). Világos, a fatalizmus állításai és Isten tulajdonságai homlokegyenest ellentétesek!

De mi a helyzet a természeti csapásokkal? Nem végzetszerűek-e, tehát lehetetlen elhárítani azokat?

Pl. hatalmas bangladesi áradások vannak. A tudósok ma azt mondják, hogy „a nepáli, észak-indiai és bangladesi hatalmas erdős területek kiirtása egyik fő tényezője azoknak az árvizeknek, amelyek az utóbbi években Bangladest sújtották.” (Voice magazin) Egy másik lapjelentés azt mondja, hogy az erdőirtás a bangladesi árvizek arányát az ötvenévenkénti egyről, a négyévenkénti egyre növelte. Hasonló katasztrofális eredményeket okozott az emberi beavatkozás a világ más részein is — aszályokat, erdőtüzeket és földcsuszamlásokat. Igen, az emberi tettek — nem pedig az titokzatos végzet — gyakran okoznak vagy súlyosbítanak természeti csapásokat.

A fatalizmus végzetes következményei

De a fatalizmus véget vethet az életednek is. Hogyan? Nos, „egy még szörnyűbb fajta fatalizmus példáit” taglalva, a The Encyclopedia of Religion kijelenti: „A második világháboru óta tudunk öngyilkos japán torpedótámadásokról, valamint a hitleri uralom idején az SS (Schutzstaffel)-ben elkövetett öngyilkosságokról; ezzel reagáltak némelyek a végzetről (Schicksal) alkotott olyan fogalomra, amely feltehetően messze meghaladja az egyéni emberi életek értékét.” Ugyanez a forrásmű megjegyzi, hogy újabban „vallásos sugalmazású öngyilkos támadások olyan célpontok ellen, amelyeket az iszlámra veszélyesnek tartanak . . . szinte rendszeres témáivá lettek a újságok közel-keleti tudósításainak”. A tudósítás szerint fiatal katonák ezrei indultak csatába abban a meggyőződésben: „ha nincsen megírva valakinek, hogy meghaljon, semmi baj nem érheti.”

Nos, még köztiszteletben álló muzulmán tanítók is ellenzik ezt a meggondolatlan magatartást. Az egyik kalifa például kijelentette: „Aki a tűzben van, annak bele kell nyugodni Isten akaratába; de aki még nincs a tűzben, miért szükséges, hogy belevesse magát.” Sajnos, katonák millói nem cselekedtek a kalifa tanácsa szerint.

Mivel a fatalista hiszi, hogy éppen olyan elkerülhetetlen és eleve elrendelt a jövő, mint a múlt, könnyen kialakíthat magában egy veszélyes jellemvonást. Vajon melyiket? Az Encyclopedia of Theology így válaszol a kérdésre: „Az egyén . . . reménytelen, jelentéktelen, feláldozható tényezőnek érzi magát abban a társadalmi folyamatban, amely elkerülhetetlennek tűnik előtte. Ez olyan passzivitást idéz elő, amely hálásan kapaszkodik bele abba a babonás magyarázatba, miszerint minden egy rejtélyes, de felsőbbrendű végzettől függ.”

A jövőnk nincs megírva, tehát jelenleg formáljuk. Még ha az élet Istentől kapott ajándék is, a Biblia egyértelműen arra utal, hogy fontos szerepünk van a jelenünk és a jövőnk alakításában. Az, hogy választhatunk a között, hogy boldoggá tesszük-e Istent, vagy éppenséggel elszomorítjuk, azt mutatja, hogy Isten bizonyos fokig ránk bízta az életünk irányítását (1Mózes 6:6; Zsoltárok 78:40; Példabeszédek 27:11).

Ezenkívül a Szentírás ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőnk a kitartásunkkal és az életutunkkal van kapcsolatban. Ennek kevés értelme volna, ha a sorsunk eleve el lenne rendelve (Máté 24:13; Lukács 10:25–28).

Balesetek — a végzet vagy a körülmények következményei?

CRISTINA, a vonzó fiatal manöken, amikor átment a forgalmas Nove de Julho sugárúton São Paulóban, Brazíliában, nem vette észre a közeledő buszt. A busz vezetője kétségbeesetten próbálta megállítani a járművét, de már túl késő volt. Elgázolta Cristinát, aki meghalt.

Ez a tragikus baleset az O Estado de S. Paulo című brazil újság címlapjára került. (1990. július 29.) Ez csupán egy abból az 50 000 halálos kimenetelű közlekedési balesetből, amely minden évben Brazíliában történik. És míg további ezrek válnak nyomorékokká az ilyen balesetek által, mások sértetlenül túlélik. Ez a fiatal lány vajon miért nem élte túl? Úgy volt elrendelve, hogy aznap meghaljon?

A végzetben való hit azonban rossz irányban befolyásolja a hívőt. Vajon nem bátorítja-e fel vakmerő tettekre, úgymint a sebességkorlátozások és a közlekedési jelzések semmibevételére, vagy arra, hogy alkohol és kábítószer hatása alatt vezessen? De még ennél is veszélyesebb az, hogy a végzetben való hit arra késztet némelyeket, hogy Istent hibáztassák, amikor egy balesetben érintetté válnak. Mivel mérgesek és tehetetlenek, meg vannak győződve arról, hogy Isten közönyös, még a hitüket is elveszíthetik. Találóan jegyezte meg a költő, Emerson: „A legkeserűbb tragikus tényező az életben a brutális Végzetben vagy Sorsban való hit.”

Azért írtam, hogy a Jehova Tanúi nem keresztények, mert nem azok.

Kereszténynek azok a felekezetek tekinthetők, akik az egyetemes zsinatok tanításait elfogadták, hiszik és vallják.

A legfontosabbak: Szentháromság, Jézus emberi és isteni természete, eredeti bűn, az emberi lélek halhatatlansága,

Attól még, hogy a Tanúk azt állítják magukról, hogy keresztények, még nem lesznek azok. Ez nem leminősítő megállapítás, degradálás, hanem egyszerű tény.

az viszont igaz, hogy tegnap 18:32-es bejegyzésem téves.

A JT-i valóban mindenki feltámadását hiszik. A gonoszok szerintük csak azért támadnak fel újra, hogy Isten rögtön utána megsemmisítse őket...

Most akkor mégis feltámadnak a hamisak is???

JTanúi nem azt hiszik, hogy csak az igazak támadnak fel?

___________

Csel 24:15: „reménykedem az Istenben . . . , hogy lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak.” (Azok is feltámadnak, akik Isten igazságos útjaival összhangban éltek, és azok is, akik tudatlanságukban igazságtalanul viselkedtek. A Biblia nem ad választ minden kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy bizonyos elhunyt személyek feltámadnak-e. De biztosak lehetünk abban, hogy Isten, aki ismer minden tényt, pártatlanul fog eljárni. Igazságossága irgalmasságot is magában foglal, amely nem hagyja figyelmen kívül igazságos irányadó mértékeit. Vesd össze: 1Mózes 18:25.)(Jehova Tanúi "Érveljünk az Írásokból" című könyv 104. oldal FELTÁMADÁS címszó alatt)

"az viszont igaz, hogy tegnap 18:32-es bejegyzésem téves.

A JT-i valóban mindenki feltámadását hiszik. A gonoszok szerintük csak azért támadnak fel újra, hogy Isten rögtön utána megsemmisítse őket..."

Látod, most megint alaposan mellé lőttél, és még te (vagy azon, magukat keresztényeknek valló szervezetek, melyekre hivatkoztál), akarod megmondani, hogy ki keresztény, ki nem?

Neked nem probléma és nem is gyanús, hogy csak írkálod a véleményed sorozatban, de semmivel sem bizonyítod? Legfőképpen a Bibliával kellene egy magát kereszténynek valló embernek, de te semmivel sem.

Én a kérdezőnek próbáltam érvelni, talán megérti, talán nem, de a BIBLIÁBÓL bizonyítottam, hogy igenis vannak véletlenek, és nincs minden "elrendelve"!

A háromság álérveinek a sokaságát pedig azok az oldalak tartalmazzák, melynek a címét belinkeltem úgy két lappal visszább, és mindre van logikus Bibliai magyarázat.

Az szintén nem gyanús, hogy nincs Bibliai alapod arra sem, hogy egyeseket "álkeresztényeknek" nevezz?! És azon szervezeteknek sincs, melyekre hivatkozni szeretsz?

Valójában te ismételgeted folyton "önbeteljesítő jóslathoz" hasonlóan az álérveidet.

A lélek halhatalanság is sok kérdésben elképesztő alaposággal ki lett tárgyalva, és ebben sem lehetséges a Biblia tanítását előrángatni, mert NEM TANÍTJA!

Tény az, hogy semmit sem tudtok bebizonyítani a Bibliából a fenti tanításokkal kapcsolatban, hiszen a rengeteg álérven kívül, valós bizonyíték nincs, de az ellenkezőjét viszont bebizonyították. Erre példa az általam belinkelt oldal is a sok közül.

Te azt feltételezed, hogy itt mindenki hülye, és nem lát az orránál tovább?

Aki mást hülyének gondol, az te lehetsz.

Te (ti) ismételgetitek folyton- most is-, hogy bizonyítottátok a Bibliából a lélekhalandóságot és más tévtanításotokat.

Ez nem igaz!

Hoztatok sok verset, nyelvészkedtetek mindenfélét, de bizonyítani nem sikerült semmit azokból, amit állítotok.

2 másik kérdésben most is cáfolatra "várnak" a bibliai érvek Krisztus istenségéről, de nem cáfoljátok.

Nem ismerem a "tankönyveteket", de érdekes, hogy még az sincs összhangban teljesen azzal, amit itt körömszakadtáig védeni próbáltok. Akkor tehát Jehova Tanúinak még letisztult hittanításuk sincsen? (ez most valóban kérdés, nem gúnyolódás, nem ismerem annyira a tanaitokat)

Természetesen nem én döntöm el, ki-mi a kersztény. Ez éppolyan elfogadott dolog, mint hogy mindenki ugyanazt érti az alma szó alatt.

Aki-ami kersztény az kersztény, aki-ami meg nem, az ne akarjon annak látszani.

az viszont igaz, hogy tegnap 18:32-es bejegyzésem téves.

A JT-i valóban mindenki feltámadását hiszik. A gonoszok szerintük csak azért támadnak fel újra, hogy Isten rögtön utána megsemmisítse őket..."

Látod, most megint alaposan mellé lőttél,

Miben is lőttem mellé?

Abban, hogy beismertem egy figyelmetlenségből eredő tévedésemet?

Lehet, hogy a tévedések beismerése nem szokása a Tanúknak, ezt bizonyítja a viták hosszú sora, de a keresztények beismerik, ha hibáztak.