Buszbaleset érte Jehova tanúit. Véletlen?

Látjátok, olyan keveset tudtok biztosan és jól! Ezért egyetlen jó érzésű Tanú sem fog "megróni" senkit, de abból, ami itt elhangzott eddig a másik oldalról, nagyon kevés volt igaz.

A baj csak az, ha ennek ellenére terjeszti valaki a tájékozatlanságát! Lehet, de gyorsan kiderül, ezért nem érdemes.

Jehova Tanúi nem hiszik, hogy csak az igazságosak támadnak fel, hiszen "lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak".

"Vannak keresztények, akik igen is hisznek benne, hogy a különböző katasztrófák Isten büntetései. Mindenféle kárörvendés nélkül."

És ez azt jelenti, hogy Jehova Tanúi ilyenek?! Nem, Ők ezt egyáltalán nem hiszik!

Viszont rengeteg olyan emberrel beszélgettem már, aki valamely történelmi egyház híve volt, és Istennek tulajdonította a katasztrófákat. Hát kinek másnak? Sok egyház már nem tartja valóságos személynek Sátánt.

Persze, ha kicsit racionálisan nézzük, sok szörnyűségért éppen, hogy az ember a felelős. Igen ám, csakhogy az emberek világnézeteit irányító erők nagyon különbözőek (forrás szerint is!), és bizony van, hogy nagyon szélsőségesek is. A (jó, vagy rossz)tettek végül is honnan származnak? Nem a gondolatok, az eszmék szintjén születnek? Tehát a saját világnézetünk van-e nagy hatással arra, mit teszünk?

Ki tagadná ezt? Akkor nem volna fontos, hogy nagyon körültekintőek legyünk a világnézetünk kialakításában?

Nem írtam, hogy a Tanúk ilyenek,

már csak azért sem, mert ők definitíve nem tekinthetők kereszténynek.

A kérdező álláspontját kiívántam ezzel védeni.

"....egyetlen jó érzésű Tanú sem...."

Sikerült valami hasznosat leszűrnöm mindebből:Pelikán József jehova volt.

Itt ebből a provokatív kérdésből, amiről utóbb kiderült hála Istennek, hogy még a kérdés sem volt igaz, sok minden leszürhető.

Rengeteg a vakbuzgó, hazug tájékoztatás Jehova Tanúiról.

Persze ez nem új dolog.

"Nem írtam, hogy a Tanúk ilyenek,

már csak azért sem, mert ők definitíve nem tekinthetők kereszténynek.

A kérdező álláspontját kiívántam ezzel védeni."

Most az, hogy "szerinted" ki keresztény, ki nem, milyen módon eldönthető?

Azt gondolod, hogy ezzel segítesz a kérdezőnek?

Ha már ilyen közlékeny vagy, akkor visszakérdezek, hogy milyen más indokkal lehet "nem kereszténynek" nevezni Jehova Tanúit, a háromság mítoszának elutasításán túl, mivel hogy az említett mítosz nem arra hivatott, hogy valakinek a "keresztény" mivoltát bizonyítsa.

Tudod miért? Mert ezt nem lehet egy olyan tanítással eldönteni, mely nem Bibliai eredetű! Amely nincs is benne.

Ezeken az oldalakon senki sem bizonyította még hitelesen a háromságot (az ellenkezőjét viszont igen), de hogyan is lehetne? Feltűnő, hogy rengeteg álérvet szokás felhozni a védelmében, melyeket egy kis Bibliai kutatással, könnyen le lehet leplezni. Ez lenne a hiteles bizonyíték arzenál?

Egy példa:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

"Ha nem volt jehovatanú nem támad fel?Megsemmisül?Elmerül a nemlétbe?"

Amit mondasz, nem egyenlő azzal, amit idéztél! Most is, mint oly sokszor, elferdítetted az igazságot.

Azt mondta, hogy "ha hitt Jehovában, feltámad". Ez nem azt jelenti, hogy aki jelenleg nem hisz Jehovában és meghal, az biztosan nem fog feltámadni. Ezt csakis Isten ítélheti meg, senki más!

"- A kereszténység tanítása szerint véletlenek nincsenek.

Vagy van Gondviselő Isten, vagy minden a véletlen műve."

Ez a véleményed? Persze ügyes a megfogalmazás, hiszen most sem azt írtad, hogy a "Biblia szerint", így viszont jól írod. A magukat "kereszténynek" tartó egyházak általában sok mindenben mást írnak, mint a Szentírás, sőt egymásnak is sokban ellentmondanak.

Na mindegy, nézzük:

A „végzet” szó a latin fatum szó fordítása, ami azt jelenti: „ami megmondatott”. A fatalisták hiszik, hogy az események előre meg vannak határozva, és az embereknek nem áll hatalmukban változtatni a dolgokon. Ezt a végzetet különféle vallások terjesztették és sok millió hívő kilátását formálták.

Igaz, a kereszténységben némelyek azt állítják, hogy a Végzetet Istennel váltották fel, a fatalizmust pedig az eleve elrendeléssel. De az Encyclopædia of Religion and Ethics elismeri: „Nem lehet azt mondani, hogy a keresztényiség . . . teljesen mentes a Végzetben való hittől.” Némely vallásfelekezet még mindig a XVI. századi reformátor, Luther Márton hitnézetét visszhangozza, aki kijelentette, hogy az ember „éppen úgy nem szabad, mint egy fadarab, egy sziklatömb, egy halom agyag vagy egy sóoszlop.”

Bár az ilyen merev nézetek a kereszténység hitbeli főáramlatának holtágaiban rekedtek meg, egy teológus mégis elismeri, hogy az egyházak tagjai közül még sokan elfogadják az ilyen hitnézeteket „szekularizált formában”. Ebben a formában a végzetnek talán egy röpke mosoly van az arcán és talán szerencsének nevezik.

KIK HITTEK A FATALIZMUSBAN?

Maskarīputra Gośāla,

Indiai aszkéta,i. e.

VI—V. század

Citiumi Zénó

görög filozófus

i. e. IV—III. század

Publius Vergilius Maro,

római költő

i. e. I. század

Jézus Krisztus

A keresztény hit megalapítója

i.sz. 1. század

Jahm Safwan fia

muzulmán tanító

i.sz. 7-ik sz.

Kálvin János

francia teológus és reformátor

i.sz. 16 sz.

Tudtad-e, hogy az itt felsorolt összes történelmi szemlyiség közül csupán egyetlen egy nem hitt a fatalizmusban?

A felsorolásban Jézus Krisztus az egyedüli személyiség, aki nem hitt a fatalizmusban. Mi volt hát az ő nézete?

Például, Jézus azt mondta, hogy Isten „jó dolgokat ad azoknak, akik kérik tőle” és „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben”. Hasonlóképpen, amikor Jeruzsálem lakói nem vették tudomásul a figyelmeztetést, amellyel megmenthették volna az életüket, Jézus nem fedte őket a végzetes reagálásukért. Inkább ezt mondta nekik: „Ti nem akartátok” (Máté 7:7–11; 23:37, 38; 24:13).

Már említeve volt, de nem árt az ismétlés:

„Arról a tizennyolcról, akikre Siloámnál a torony ráesett és megölte őket, azt képzelitek, hogy őket több adósság terhelte, mint Jeruzsálem többi lakosát? Bizony nem, azt mondom nektek” (Lukács 13:4, 5). Figyeld meg, hogy Jézus annak a 18 embernek a halálát nem a végzetnek tulajdonítja, se nem mondja, hogy azért haltak meg, mert másoknál gonoszabbak voltak. Inkább, a farizeusoktól eltérően, akik megpróbálták összeegyeztetni a fatalizmust az ember szabad akaratában való hittel, Jézus azt tanította, hogy az ember befolyással lehet a saját jövőjére.

Az i. e. harmadik században a filozófus Citiumi Zénó azt tanította Athénban a tanítványainak, hogy „fogadják el a Sors rendelését mint ami valamilyen rejtett módon a lehető legjobb számukra”. Egy napon azonban, miután Zénó megtudta, hogy egyik szolgája lopásban bűnös, Zénó szemtől szembe került saját filozófiájának állításaival. Hogyan? Nos, amikor megverte a tolvajt, az így válaszolt: „De hát a sors akarta, hogy lopjak!”

Zénó rabszolgájának igaza volt. Ha hiszed, hogy mindenkinek az életmintája élőre meghatározott, akkor azért korholni egy embert, mert tolvajjá lett annyi, mintha azért korholnánk egy narancsmagot, hogy narancsfa lett belőle. Elvégre is mind az ember, mind a mag csupán egy meghatározott program szerint fejlődött. Mi hát a végső feltételezése az effajta okoskodásnak?