Miből gondolják Jehova Tanúi, hogy csak az ő Bibliamagyarázatuk lehet helyes?

""Ugye az nem zavar, hogy itt is, mint majdnem 7000 helyen JHVH van az eredeti IHLETETT Héber Iratokban??? Ki és milyen jogon merte kivenni Isten nevét ezekből? "

Ugye az már nem zavar,hogy erre a világon SEMMI BIZONYÍTÉK NINCS csak a ti képzelgéseitek,tehát ez nem érv."

Nincs bizonyíték arra, hogy számtalan fordításból (kezdve a sort a Septuagintával) kiirtották az isteni JHVH nevet??? Ezzel az ihletett Szent Iratok MEGHAMISÍTÁSÁRÓL beszélünk, nem holmi ponyvaregényről van szó! És ha ezt minden lelkiismeret furdalás nélkül megtették a Septuagintától kezdve (márpedig megtették), ki állíthatja azt, hogy a Görög Iratokkal nem így bántak?

"Az Ige világosan kijelenti,hogy csak egy üdvözítő van,ahogyan egy igaz Isten:D Érdekes most nem működik ez a logika?"

Igen, ezt maga Jézus is így mondta és hitte, de nem önmagáról beszélt, hanem az "EGYEDÜLI igaz Istenről", akihez imádkozott".

Amikor pl. a Héber Iratok próféciájában arról olvasol, hogy Jehova a "megváltó", de pár száz év múlva a Görög Iratokból az derül ki, hogy Jézus Krisztus is az, akkor ebből egy értelmes és a háromságistenséggel nem fertőzött ember szerinted mit agyalhat ki? Ne mond azt, hogy a háromságot, mert akkor illogikus válasz lesz! Nem, a józan paraszti ész azt diktálja, hogy a Mindenható Isten, a héber szövegek Jehovája, Jézust, mint Fiát küldte ennek a szerepnek a betöltésére. És láss csodát, a Biblia PONTOSAN EZT ÍRJA róla!

Tehát Jehova is "megváltó" (így egy személyben fogalmazva) mivel EGYEDÜL Ő gondoskodott az emberiség megváltásáról. De Jézus is "megváltó", hiszen Jehova Őt használta fel arra, hogy ezt a rendkívül nehéz munkát megtegye.

""az üdvözítő Isten a mi Urunk Jézus Krisztus által."-ilyen Igét én nem találtam."

Amit ez előtt írtam erről, tény! De nem voltál elég figyelmes, ha nem találtál egyértelmű szövegeket:

(Róma 6:23) "Mert a bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által."

Jehova intézkedett, hogy egy tökéletes ember (Jézus) önként feláldozza az életét. A Róma 6:23 úgy fogalmaz, hogy "a bér, amellyel a bűn fizet, a halál". Életének feláldozásával a megváltó ’minden emberért megízlelte a halált’, más szavakkal kifizette az Ádám bűnéért járó bért (Héberek 2:9; 2Korintus 5:21; 1Péter 2:24). Ez komoly jogi következményekkel járt. A váltság érvénytelenítette az Ádám engedelmes utódaira kiszabott halálbüntetést, és ezzel a gyökerénél fojtotta el a bűn pusztító erejét (Róma 5:16).

"Mer ő és Jahve egy, és nem a téveszméitek szerint iródott a Biblia."

Megmutatta-e Jézus, hogy miben "egyek" Ők az Atyjával??? Kérdezem, megmutatta-e VILÁGOSAN, hogy az "egységet" miként érti? Megmutatta: "mint ahogy ti egyek vagytok...", mondta a tanítványainak. Igaz, vagy nem igaz? Mondott-e Jézus (vagy a Biblia Jézusról) ennek az "egységnek" (görög-'hen') ellent, miszerint valamiféle háromságos értelemben kellene felfognunk? NEM! Mindig, mindenhol, mikor erről a TERMÉSZETES 'szándék' és 'akaratbéli' egységről volt szó, ugyanazt a szót (hen) és ugyanabban az értelemben használta. Ennyi! Amikor ehhez háromságot költesz, az Írásokat hazudtolod meg.

Ezt írtam:

"Azért, mert Jézus az Atyját képviselte. Ő az Atyja nevében jött, és biztos volt benne, hogy az Atyja mindig vele van, mivel azt tette, ami az Atyjának tetszik (Ján 5:43; 8:29)."

Ez vajon miért nem igaz? Nem a Biblia szerinti gondolat? Tán nem ezt írja a Szentírás? Megtagadod a háromság miatt???

-----

Jézus így imádkozott: "Atyám... Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Ján 17:1–3, ÚRB).

Vajon miért nem azt mondta Jézus, hogy az az örök élet, hogy "ismernek minket, az egyedüli igaz isteneket, akik tulajdonképpen 'egy' Isten"? Ez így hülyén hangzik? Pedig pont ezt hirdeti a pogány háromság filozófia!

Erre még az is rossz válasz, hogy itt "emberként szólt", mert a megdicsőülése után is rengeteg lehetősége lett volna Istennek ezt pontosítani az ihletett szövegekben. Mellesleg a háromság sötét és körmönfont taktikája az is, hogy amikor ilyen EGYÉRTELMŰ verseket idézünk nektek, akkor mindig az a válasz, hogy "mert emberként szólt Jézus", ha meg a háromságot akarjátok bizonyítani egy bizonyos KIRAGADOTT, FÉLREÉRTHETŐ vagy FÉLREFORDÍTOTT versel, akkor ott "Istenként szólt" Jézus, vagy "Istenségéről beszélnek a bibliaírók".

Itt, és még számtalan helyen a fenti, vagy az ehhez hasonló, EGYÉRTELMŰ fogalmazás lett volna a korrekt, félre nem érthető. De ilyen sehol sincs. Miért??? Ha valóban ez a kereszténység egyik legfontosabb alaptana, miért nincs egyértelműsítve, csak "belehallással" manipulálva?

A legtöbb fordítás ’az egyedül igaz Isten’ kifejezést az Atyára vonatkoztatja. A Csia ezt írja: ’az egyetlen igaz Isten.’ Lehet-e ő ’az egyedül igaz Isten’ vagy ’az egyetlen igaz Isten’, ha rajta kívül még két másik, vele egyenlő rangú Isten létezik? A rajta kívül "istennek" nevezettek vagy hamis istenek, vagy legjobb esetben is csak az igaz Isten tükörképei lehetnek.

"..."hogy Jézus nem egyenlő az Atyával,és nem is nagyobb a mindenható Istentől"

Aki a Szentháromságot nem fogadja el az ilyen véleményeket bír!"

Nem, ez egy pontatlan fogalmazás volt - egyéni emberi hiba! Rendkívül inkorrekt általánosítani! Nyilván ez szerinted "krisztusi szellem", igaz?

"Nincs bizonyíték arra, hogy számtalan fordításból (kezdve a sort a Septuagintával) kiirtották az isteni JHVH nevet??? Ezzel az ihletett Szent Iratok MEGHAMISÍTÁSÁRÓL beszélünk, nem holmi ponyvaregényről van szó! És ha ezt minden lelkiismeret furdalás nélkül megtették a Septuagintától kezdve (márpedig megtették), ki állíthatja azt, hogy a Görög Iratokkal nem így bántak? "

Huh ezt jól alátámasztottad:D

Jézus a megmentő ,aki a vérével megváltott minket, akinek a nevét segítségül hívva megmenekül az ember.És egy szabadító van, aki Jézus és Jahve,mert ők egyek.Rajta kívül nincs Isten és nincs szabadító.

Az pedig nem igaz, hogy az Atya és a Fiú egysége CSAK annyiban állna, mint ami a hívek között van. Ezen állítás gondolom a János 17:11 szektás eiszegézisen alapul, pedig a megoldás roppant egyszerű, csak meg kell érteni a Szentírás analógiáját. Jézus azt kéri az Atyától, hogy a tanítányok "egyek legyenek", vagyis egységes meggyőződés és törekvés, az isteni személyek egysége mintájára, összekösse őket. Vagyis ez a minta, de nem azt jelenti, hogy a keresztények egysége kimerülne ennyiben, mint ahogy az isteni személyek sem csak valamiféle "akarategységben" állnak, hanem az Atyának és a Fiúnak egy és ugyanazon isteni valójuk, természetük van. Vegyük alapul ezt a kijelentést: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48). Ha ezen verset ugyanazzal a logikával kívánnád értelmezni, mint a másikat, akko arra jutnánk, hogy a Mennyei Atya tökéletessége elérhető ember számára. Mivel hogy ez nem lehetséges, akkor ugyanígy értelmezendő, mint a másik: mind a Mennyei Atya tökéletessége, mind az Atya és a Fiú közötti egység előttünk lebegő cél és minta, melyet emberként soha el nem érhetünk, csak konvergálhatunk felé. Egyik sem jelenti azt, hogy éppen olyan fokú tökéletesség ill. egység elérhető lenne.

A Jn 10,30 környékén van elegendő támpont: a hallgatóság azonnal megértette, hogy Jézus nem puszta erkölcsi vagy akarati egységet állított közte és az Atya között, hanem többet: egységet az istenségben. Ezt mondták: "[...] te ember létedre Istenné teszed magadat." És az Úr nem kezdte magyarázgatni, hogy csak céljaik egybehangzásáról beszélt, hanem jellegzetes rabbis válaszában még meg is toldotta egy kihívással: "Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" - Vagyis az Írás tekintélyét fordította ellenük, befogta a szájukat, és helybenhagyta istenségének állítását.

A főpapi imában ebből a lényegi egységből néhány vonás átszármazik a keresztények egymással való szeretetkapcsolatára is, de ez nem jelenti azt, hogy az Atya-Fiú viszony minden mozzanata is megjelenik ugyanott. A keresztények egymással való egysége nem foglalhatja magában pl. a természetfölötti élet egymásnak történő átadását, vagy az engesztelőáldozat bemutatását az Atyának. Ehelyett ilyen téren öröklik az Atya és a Fiú egységét: aki a Fiúé, az az Atyáé is (Jn 17,10). Ahogy az Atya szereti a Fiút, úgy szereti a Fiú követőit is (17,23). Ahol a Fiú van, követői is ott lesznek (24).""

Ezen felvetésed a következő fordulat szektás, nyers, betű szerinti és formállogikai értelmezésére támaszkodhat, amikor Jézus úgy fogalmaz imájában, hogy „egyek legyenek, mint mi” (ti. ő, Jézus az Atyával). Azonban a Szentírás szóhasználata alapján az „úgy”, „mint”, „ahogy”, „amint” nem jelent feltétlenül ekvivalenciát, hanem sokkal inkább viszonyítási alapot, modellt: bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni személyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége között.. Elég csak erre példáként felhozni azon szenírásbeli kijelentést, hogy "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" (Mt 5:48). Nyilvánvalóan ezt a kijelentést nem fogod úgy értelmezni, mint ahogy a főpapi ima szövegét kívánnád megerőszakolni, és úgy értelmezni, hogy az Atyaisten abszolút tökéletességének elérésére hív fel Jézus – hiszen természetesen ez fogalmilag lehetetlen egy teremtés számára. Ez is ugyanúgy értelmezendő, mint a főpapi ima esetén: az Atyaisten tökéletessége a tökéletesség mintaképe, „modellje”, amelyet végső soron elérhetetlen célként kell a szemünk előtt lobognia. Még egyszer csak a lényeget: „A főpapi imában ebből a lényegi egységből néhány vonás átszármazik a keresztények egymással való szeretetkapcsolatára is, de ez nem jelenti azt, hogy az Atya-Fiú viszonyminden mozzanata is megjelenik ugyanott. A keresztények egymással való egysége nem foglalhatja magában pl. a természetfölötti élet egymásnak történő átadását, vagy az engesztelőáldozat bemutatását az Atyának.”

Ez a szó, hogy „egy”, a hívők számára úgy fogható föl, hogy a szeretet egységét értsük a kegyelemben, az isteni személyek számára pedig úgy, hogy felfogjuk a természetben való azonosságnak az egységét, mint ahogyan az Igazság ezt más helyen is mondja: „Legyetek … tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes [Mt 5,48], mintha kézzelfoghatóbban mondaná azt, hogy „legyetek tökéletesek” kegyelemi tökéletességben úgy, „amint a ti mennyei Atyátok tökéletes” az Ő természetének tökéletességében, mindkettőn megvan a maga módja: minthogy a Teremtő és a termény között nem lehet akkora hasonlóságot megjelölni, hogy egyúttal tudomásul ne vennénk a közöttük létező nagyobb különbözőségeket.

Számtalan igei bizonyítékot felvázoltam korábban ,te semmivel nem tudtál bizonyítani, csak hajtogatod a Bibliába belehamisított elképzeléseidet.

""Nincs bizonyíték arra, hogy számtalan fordításból (kezdve a sort a Septuagintával) kiirtották az isteni JHVH nevet??? Ezzel az ihletett Szent Iratok MEGHAMISÍTÁSÁRÓL beszélünk, nem holmi ponyvaregényről van szó! És ha ezt minden lelkiismeret furdalás nélkül megtették a Septuagintától kezdve (márpedig megtették), ki állíthatja azt, hogy a Görög Iratokkal nem így bántak? "

Huh ezt jól alátámasztottad:D "

Miért nem a kérdésemre válaszoltál valami értelmeset? Mert ez így csak egy semmitmondó benyögés. Ki állíthatja és mire alapozva, hogy a Görög Iratokkal nem így bántak? A bibliára (nem a későbbi másolatokra!) alapozva indokold meg, hogy MIÉRT KELL NÉLKÜLÖZNÜNK Isten JHVH nevét a görög szövegekben? A háromság rossz válasz, ha csak ez van, akkor ez megbukott gondolat.

Itt találsz bőséges segítséget, bibliai példákon keresztül erre a kérdésre az 52-54 és az 56-os válaszban:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Ha erre azt mondod, hogy "ferdítés", ugyan mutass már rá, hol és miért? Mert ezzel mindig adósok maradtok.

"Jézus azt kéri az Atyától, hogy a tanítányok "egyek legyenek", vagyis egységes meggyőződés és törekvés, az isteni személyek egysége mintájára, összekösse őket."

Az első mondatod már eleve egy inkorrekt érvelés, mely arra épül, hogy beleerőszakolsz az Írásokba egy hamis tant: "az isteni személyek egysége mintájára". Te ebből a hamis feltételezésből indulsz ki, ami hiba. Ezzel szemben az objektív TÉNY, hogy Jézus ugyanazt a görög kifejezést (hen) használta az Atyjával ápolt kapcsolatuk leírására, mint amit a tanítványai közötti 'egység' esetében alkalmazott. Ezzel kimutatva, hogy teljesen természetes, "szándék" és "akarat"-egységről beszél minden esetben! Te eleve egy hamis feltételezésből indulsz ki, ami az esetedben ténylegesen a körkörös érvelést jelenti.

"Vagyis ez a minta, de nem azt jelenti, hogy a keresztények egysége kimerülne ennyiben, mint ahogy az isteni személyek sem csak valamiféle "akarategységben" állnak, hanem az Atyának és a Fiúnak egy és ugyanazon isteni valójuk, természetük van."

Jézus egyértelmű párhuzamot húzott a hasonlatai között. Ugyanaz az egység kell hogy jellemezze a tanítványait egymással és Jézussal is, mint Jézust az Atyjával! UGYANAZ, az ihletett szöveg szerint:

(János 17:21-26) "hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. És én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk. Én velük egységben, te pedig velem egységben, hogy tökéletesen eggyé váljanak, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél el engem, és hogy szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél. Atyám, ami azt illeti, amit nekem adtál, azt kívánom, hogy ők is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert már a világ megalapítása előtt szerettél engem. Igazságos Atyám, a világ bizony nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek megismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, én pedig ővelük egységben."

Ebből jól látszik, hogy minden viszonylatban, azaz ezekben a kapcsolatokban egységesen ugyanazon nagyságrendű (maximális) szeretet és egység kell, hogy jellemezzen mindenkit - még ha az általános emberi tökéletlenség miatt korlátozottak is a lehetőségeink, akkor sincs alacsonyabb mérce. (vesd össze.Mt 5:48) Aki ebbe "belehall" valamiféle háromságot Jehova és Jézus viszonylatában, az nem az Írásokra alapozva teszi, hanem KÜLSŐ HATÁSRA!

Persze, tökéletlen, bűnös emberként, nem vagyunk tökéletesek, de ez nem azt jelenti, hogy Jehova legmagasabb-rendű szeretetének a mércéjét - az agapét - lejjebb adjuk. Azt sem jelenti, hogy a tanítványi "egységet" ne az isteni személyek (NEM HÁROMSÁG!!) mintájára kellene gyakorolni. Ettől még nem kell odaképzelni egy idegen tanítást, ahol nincs.

Az igaz, hogy Jézus "isteni" személy, "Istenhez hasonló", vagy "isteni természet" birtokosa, hiszen ezt a Szentírás is tanítja, de azt tudni kell (és ez is tény), hogy a Biblia az "Isten" rangot gyakran alkalmazza Jehován kívülálló más, magas rangú személyekre is. "Istenhez hasonlók"-nak nevezi a Biblia az angyalokat is. Az "isteni természetben" azonosság pedig semmiképpen nem jelenti azokat az Írásellenes meghatározásokat, amiket a háromság filozófia Jézusról állít.

"Vagyis ez a minta, de nem azt jelenti, hogy a keresztények egysége kimerülne ennyiben"

Miben van még a keresztényi "egység"? Erre nem adtál választ. A háromságos mintában tán? Egyenlő rangja, egyenlő hatalma van, vagy kell legyen a tanítványoknak is?

"Ezt mondták: "[...] te ember létedre Istenné teszed magadat.""

"Jézus így válaszolt nekik: "Nincs-e megírva a Törvényetekben: 'Én mondtam: Istenek vagytok.' Ha 'isteneknek' nevezte azokat, akik ellen az Isten szava szólt - és az Írás nem tehető semmissé -, akkor nekem, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, azt mondjátok: 'Káromlást szólsz', mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?"

Jézus NEM AZZAL VÁLASZOLT VISSZA, amit a zsidók hamisan állítottak, vagyis hogy "Istenné tette magát", hanem azt állította, hogy "az Isten Fia vagyok" - már bocsi! Amennyiben e két ellentétes fogalmazás neked ugyanazt jelenti, akkor a Jézust állandóan HAMISAN vádoló zsidók oldalára állsz. Érdekes, hogy ezt a hamis tant éppen a Jézust folyton gyalázó és hamisan vádoló zsidók állításával akarjátok mindig igazolni - nagyon érdekes.

A másik ilyen beszámoló szerint pedig ez történt:

(János 5:18-20) "Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent, egyenlővé téve magát az Istennel.

Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: 'Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is. Mert az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt, és megmutatja neki mindazt, amit ő maga tesz, és ezeknél nagyobb cselekedeteket is mutat majd neki, hogy álmélkodjatok.'"

Szerinted így fogalmazott volna Jézus, ha a zsidók a nyilvánvaló igazságot állították volna? Ha "egyenlő" lenne Istennel, ahogy a hamisan vádoló zsidókhoz hasonlóan a háromság is értelmezi, vajon azt kezdte volna itt ecsetelni Jézus, hogy milyen alárendelt szerepben van Jehovához képest? Ami mellesleg tökéletes összhangban van a héber szövegek róla szóló leírásával is, vagyis ahol Jehova "szolgámnak" szólítja Jézust?

Azzal vádolták többek között Jézust, hogy törvényszegő, csaló, és lázadást szít Róma ellen. Ezek és sok más vád, nyilvánvaló hazugság volt, MIÉRT ÉPPEN AZ "istenkáromló" (az Istennel 'egyenlő') vádjuk lenne igaz egyedül??? Mert van egy később a bibliára erőszakolt hamis mítosz?

Folyt köv.

(János 17:6-10) "Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megtartották a szavadat. Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; mert a beszédeket, melyeket nekem adtál, nekik adtam, s elfogadták azokat, és valóban megtudták, hogy a te képviselődként jöttem el, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Őmiattuk kérlek; nem a világ miatt kérlek, hanem azok miatt, akiket nekem adtál; mert a tieid, és mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem közöttük."

Akkor miért is mondta ez utolsó félmondatot Jézus? Mert "örök időktől fogva" "egyenrangúan", "ugyanazzal a hatalommal" és minden háromság-szerinti képességgel rendelkezett, amit Jehova neki adott? NEM!

"A keresztények egymással való egysége nem foglalhatja magában pl. a természetfölötti élet egymásnak történő átadását, vagy az engesztelőáldozat bemutatását az Atyának."

És?? Ennek mi köze a háromsághoz? Semmi.

"(Mt 5:48). Nyilvánvalóan ezt a kijelentést nem fogod úgy értelmezni, mint ahogy a főpapi ima szövegét kívánnád megerőszakolni, és úgy értelmezni, hogy az Atyaisten abszolút tökéletességének elérésére hív fel Jézus – hiszen természetesen ez fogalmilag lehetetlen egy teremtés számára."

A Mindenható és egy teremtmény között képességekben nyilvánvaló különbség van, de az ERÉNYEK tekintetében Jehova "önmagához hasonlóvá" teremtett bennünket, mely azt is jelenti, hogy azon erkölcsi irányadó mértékek szerint kell élnünk, melyek szerint az Alkotónk is él. Csak és kizárólag a tökéletlenségünk lehet ennek az útjában - JELENLEG.

Nem lehet, hogy alacsonyabb erkölcsi mérce vonatkozzon az emberekre, vagy az angyalokra, mint Istenre!

Nem tudom észrevetted-e, hogy Jézus mit is mondott valójában a Máté 5:48-ban?

"Ezért hát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes."

Kit nevezett "tökéletesnek" Jézus, kinek a mércéjére irányította a figyelmet? Az "égi Atyjára". Miért, ha a háromság része volt? Az rossz válasz, hogy "mert alázatos emberként szólt", hiszen Ő is tökéletes volt emberként is, az isteni erkölcs mércéjében pedig nincs "alacsonyabb" kategória - vagy van erkölcs, vagy nincs. Vagy házasságtörő vagy, vagy nem. (Az igenetek legyen: igen, a nemetek: nem szellemében.) Mégsem volt Ő (is) mérce?

Kit nevezett Jézus "EGYEDÜL" 'jónak'? Miért? Mert CSAK ÉS KIZÁRÓLAG Jehova a mércéje a jóságnak is. Ebből pedig az következik, hogy Jézus nem "egyenrangú" Istennel, nem "egyenlő" a háromság szerint meghatározásokban.

"Azonban a Szentírás szóhasználata alapján az „úgy”, „mint”, „ahogy”, „amint” nem jelent feltétlenül ekvivalenciát, hanem sokkal inkább viszonyítási alapot, modellt: bizonyos hasonlóságot sejtet az isteni személyek egysége és Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben élt egysége között.."

A "bizonyos hasonlóságon" túl pedig hol a háromság? Nincs, mert ezt nem tanítja a Biblia. A "bizonyos hasonlóságra" pedig ad a Biblia másik egyértelmű példát, hogyan értették a bibliaírók az "egy(ség)" -hen- szót:

Az 1Korinthus 3:6, 8-ban Pál ezt mondja: "Én plántáltam, Apollós öntözött... A plántáló pedig és az öntöző egy." Pál nem arra gondolt, hogy ő és Apollós ketten egy természetfeletti misztikus kapcsolatban lennének, inkább arra gondolt, hogy szándékban egyek. A Pál apostol által használt "egy" (hen) szó semlegesnemű, szó szerint "egy (dolog)", ami az együttműködésben való egységüket jelzi. Jézus ugyanezt a szót használja minden fent idézett szövegében.

Az evidens, hogy Jézus és Jehova között többféle, ősibb és mélyebb kapcsolat van, mint amit az emberek között ma max. jelenthet az "egység", de ebből sem következik a háromság csak akkor, ha szándékosan bele hallasz egy helytelen premisszára alapozott pogány eredetű tant.

Javítás:

Akkor miért is mondta ez utolsó félmondatot Jézus? Mert "örök időktől fogva" "egyenrangúan", "ugyanazzal a hatalommal" és minden háromság-szerinti képességgel rendelkezett egy állítólagos háromszemélyű istenségben?

Vagy gyakorlatilag MINDENT KAPOTT Atyjától?