"Szenteltessék meg a te neved" — Melyik név?

A "melyik név kérdésre visszatérve":

„A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét.” Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít. Ez a hét megváltói név a következő:

Jahve Samma:

’az Úr ott van, illetve jelen van’, ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig. Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.

Jahve Salom:

’az Úr a békességünk’, azt a megváltásból fakadó előjogot jelenti ki számunkra, hogy részesülhetünk Isten békességéből. Ennek megfelelően Jézus így szól: Az én békességemet adom néktek! Ez az áldás is benne van a megváltásban, hiszen a békességünknek büntetése rajta van’, hiszen Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által.

Jahve Rói:

’az Úr a pásztorom’. Jézus lett a pásztorunk, amikor életét adta a juhokért: ezért ez az előjogunk is benne foglaltatik a megváltásban.

Jahve Jíre:

’az Úr gondoskodik’ áldozatról és Krisztus volt az az áldozat, aki megszerezte teljes megváltatásunkat.

Jahve Nisszi:

’az Úr a lobogónk’ vagy győztesünk vagy kapitányunk. Amikor Krisztus a kereszt által diadalmaskodott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött, akkor szerezte meg számunkra helyettesítőnkként azt a megváltási előjogot, hogy elmondhatjuk: Hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Jahve Cidkénú:

’az Úr az igazságosságunk.’ Jézus lett a mi igazságosságunk, amikor elhordozta a bűneinket a kereszten; ezért abban a kiváltságban van részünk, hogy megkaphattuk az igazságosság ajándékának megváltásból fakadó áldását

Jahve Rófe:

’Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód’; vagy: ’Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.’ Ezt a nevet azért kaptuk, hogy kijelentse számunkra azt a megváltásból fakadó előjogunkat, hogy átvehetjük azt a gyógyulást, amelyet Krisztus, a Helyettesítőnk szerzett meg számunkra. Ézsaiás a könyvének megváltásról szóló fejezetében kijelenti: Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.

Összefoglalva: EZ MIND JÉZUSBAN teljesedett be. (Mind az ATYA, mind a FIÚ, mind a Szent SZellem KÖZÖS neve JHVH.

Annyi jehova tanuja irt ide, es a valaszokbol azt gondolom, talan lenne egy kis idötök erre a kerdesre is, nem irnatok neki? Elöre is köszi!

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Kedves 51-es!

Én pedig úgy foglalnám össze, hogy amit leírtál, az mind az előzetesen a fejedben lévő háromság dogma hatására született! Pontosabban, ha másoltad, akkor nem a tiédben, mindenesetre a háromság mítosz hiánya esetén a Bibliát legalább úgy értelmeznétek ti is, mint minden értelmes és racionálisan gondolkozó ember, akit nem befolyásol egy sok évszázados nem bibliai filozófia.

"Összefoglalva: EZ MIND JÉZUSBAN teljesedett be. (Mind az ATYA, mind a FIÚ, mind a Szent SZellem KÖZÖS neve JHVH."

(Jelenések 14:1) "És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve."

Itt pedig KÉT KÜLÖN NÉV van.

(Jelenések 3:12) "Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és semmiképpen nem megy ki abból többé, és felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, mely az égből, az én Istenemtől száll alá, és az én új nevemet"

Melyik "névről" beszél itt Jézus? Csak nem arról, melyet Jehova "örök időkre" nyilatkoztatott ki és melyet a Tízparancsolatban is megemlít, mivel elvárja a tiszteletteljes használatát?

Mellesleg többszörösen "Istenem"-nek szólítja a megdicsőült Jézus Jehovát. Nem semmi!

Emlékszel?

"Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez"

Ezt is a feltámadása után mondta Jézus, aki ezek szerint ugyanolyan alárendelt és alacsonyabb rangú kapcsolatban maradt utána is Istennel, mint előtte. A feltámasztott Jézusnak tehát az Atya éppúgy Isten volt, mint Mária Magdalénának.

Az alárendelt szerep nem jelent alacsonyabb rangúságot.

Amikor azt olvasod, hogy a feleség feje a férj, ettől még a feleség nem lesz alacsonyabb rangú ember, vagy állat!

Ugyanígy ez a szerep (a megváltásunk érdekében)Jézusnál nem kisebbíti azt, hogy Ő az Istennel egyenlő.

Nem két és 3 név lesz rajtunk, hanem csak 1.

Az pedig, hogy szenteltessék meg valaki neve nem a névre irányul elsősorban, hanem az illető személyére. A héberben ugyanis nincs pontosan olyan szó, mint a mi "személy" szavunk.

Tehát amikor az Ószövben azt olvassuk Zsoltárok 75:2:

"Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.". Akkor ez alatt azt értették Isten személyesen van velük, személye közel van hozzájuk.

Jézus megkapta az Atya nevét: Ján 17:11

"Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"

Isten minden nevén felül felmagasztalta a beszédét (Zsolt 138:2). Ez a név pedig Jézus neve!

Az a név, amelyet megjelentetett Jézus Istenről az az Atya. Ez a név amely legyen szent (és minden más név is amely Istené, mégha nem is mondjuk ki, vagy nem ismerjük).

Az a név, amelyet használhatunk, és segítségül hívhatunk az pedig JÉZUS neve.

A jehova az nem Isten neve. Egy téves olvasat. Aki ezt erőlteti az nem értette meg az Újszövetséget. (sem az Ó-t)

>> (Jelenések 14:1) "És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve."

Itt pedig KÉT KÜLÖN NÉV van. <<

Nincs ott két külön név, csak EGY:

Ján 17:11

"Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket A TE NEVED ÁLTAL, AMELYET NEKEM ADTÁL, hogy egyek legyenek, mint mi!"

"Amikor azt olvasod, hogy a feleség feje a férj, ettől még a feleség nem lesz alacsonyabb rangú ember, vagy állat!"

De nem is jelent 'egykorúságot', vagy 'hatalomban' és 'tudásban' való "egységet"!

"Az pedig, hogy szenteltessék meg valaki neve nem a névre irányul elsősorban, hanem az illető személyére."

És ebben az esetben MIÉRT? Csak nem azért, hogy passzoljon a háromság dogmához?

"Jézus megkapta az Atya nevét: Ján 17:11

"Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!""

No, itt viszont biztos nem Isten szó szerinti nevéről beszél Jézus, mivel azt a Biblia ezek után is határozottan különválasztja Jézusétól! Milyen érdekes, amikor ezt a bibliaidegen tant kell támogatni, akkor bármit megragadsz, csakhogy úgy tűnjön.

Még mindig itt van a válaszra sem méltatott Jelenések 14:1: "És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve."

(Zsoltárok 138:2) "Meghajlok szent templomod felé, És magasztalom nevedet Szerető-kedvességedért és hűségedért. Mert minden neveden felül felmagasztaltad beszédedet."

Te ezek alapján - ha jól értem - azt állítod, hogy Jehova "önmagán felül" emelte Jézust? Ez igen, csak bizony ez így istenkáromlás, mert ellent mond az Írásoknak!

Hasonló gondolatok:

(Zsolt 56:10) "Istennel egységben dicsérem az ő szavát, Jehovával egységben dicsérem az ő szavát."

(Ézsaiás 40:8) "Elszáradt a fű, elhervadt a virág, de Istenünk szava időtlen időkig fennmarad."

(Ézsaiás 42:21) "Jehova az ő igazságosságáért gyönyörűségét lelte abban, hogy felmagasztalja a törvényt, és fenségessé tegye azt."

(1Péter 1:25) "de Jehova beszéde megmarad örökre. Nos, ez az a 'beszéd', ez az, amelyet jó hírként hirdettek nektek."

Való igaz, hogy Jehova Isten Fia, Jézus Krisztus által intézkedett az érdekünkben és a Fia volt a Szó, de ez nem háromságtan, csak a Biblia egyszerű és igaz szava, vagyis Jehova szent Szava.

"Az a név, amelyet megjelentetett Jézus Istenről az az Atya."

Ez NEM IGAZ! Az "Atya" még a jézusi szóhasználatban sem volt tulajdonnév. Ez a következtetés a hazug háromság dogma tragédiája. Még mindig ott vannak a bibliai versek, többek között az idézett Jelenések versei, melyek szerint Jézus és Jehova között olyan különbség van, mely alapján a háromságtan "sajna" nem fér bele a Szentírásba.

Az 1Korinthus 2:16-ban Pál azt mondta: "'Ki ismerte meg Jehova értelmét,...' De mi Krisztus értelmével rendelkezünk."

Hogyan lehetséges "Krisztus értelmével" rendelkezni és mégsem ismerni "Jehova értelmét" - ha az Atya és a Fiú egyenrangúak és azonos tudásúak?

Még mindig nem kaptam bibliai választ arra senkitől, hogy a Márk 13:32-t hogyan lehet értelmezni a háromság szerint? A nagy nyomorúságra vonatkozó napot és órát "senki sem tudja,... csak az Atya". Hogyan lehet az Atya és a Fiú egyenrangú, s mégis a Fiúnak nincs tudomása dolgokról, melyeket az Atya tud? Továbbá, amint a trinitáriusok állítják, ha a Fiút korlátozta az ő emberi természete az ismeretben, hogyan magyarázzuk meg, hogy a szent szellem miért nem tudta azt? Hogyan választhatja szét valaki az oszthatatlan ’Istenséget’?

Vagy itt a következő: a Lukács 10:22-ben Jézus azt mondta: "Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és senki sem tudja, hogy ki az Atya, csak a Fiú". Megint csak mi a helyzet a szent szellemmel? Az miért nem tudja?

"Az a név, amelyet használhatunk, és segítségül hívhatunk az pedig JÉZUS neve."

Használni? Persze! Segítségül hívni? Persze! Csak nem úgy, ahogy a háromsághívők állítják. Többek között elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, "a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását" jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

(Efézus 5:20) "mindig, mindenért hálát adva a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében."

(Kolossé 3:17) "És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala."

Tehát a Biblia az ima meghallgatóját tekintve is egyértelmű és tiszta képet ad. Ebbe a tisztaságba nagyon belecsúfít a háromságtan!!

"A jehova az nem Isten neve. Egy téves olvasat. Aki ezt erőlteti az nem értette meg az Újszövetséget. (sem az Ó-t)"

Így aztán ez utolsó megállapításod az előzőek alapján egyrészt pontatlan, másrészt alaptalan. Pontatlan, mert NEM TUDJUK pontosan mi a helyes olvasat vagy kiejtés - mint sok más, az idők során jelentősen megváltozott név esetében -, de azokat ennek ellenére is használjuk, sőt szeretjük. Alaptalan, mert az előzőek alapján a Biblia ellent mond neki.