„Ha Isten mindenkinek felkínálja megbocsátó kegyelmét, akkor miért van szükség arra, hogy az egyház is bűnbocsánatot osztogasson? ”

Amit Jézus Péternek mondott, azt később elismételte tanítványainak. Ezt mondta: „Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva” (Máté 18:18, K. f.). Mire hatalmazta itt fel Krisztus a tanítványait? A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy Jézus itt arról az ügyintézésről beszélt, melyet a hívők és a gyülekezet között kellett alkalmazni, a bűnbánatot nem tartó gonosztevőktől való tisztántartás érdekében (Máté 18:15–17).

Az Isten törvényét súlyosan megsértő ügyekben a gyülekezet felelős embereinek ítélkezniük kellett, hogy a gonosztevőt „megkötik” (bűnösnek találják), vagy „feloldják” (felmentik). Azt jelentette ez, hogy az ég az emberek döntését fogja követni? Nem.

Valójában ésszerűtlen azt gondolni, hogy bármely tökéletlen ember olyan döntést hozhatna, mely az égi bíróságon levőkre nézve megkötött érvényű lenne. Sokkal ésszerűbb azt mondani, hogy Krisztus kijelölt képviselői az ő irányítását követik azért, hogy a gyülekezetet tisztán tartsák. Ezt annak az alapján teszik meg, hogy az égben már lefektetett alapelvek szerint hoztak döntéseket. Maga Jézus vezeti őket ennek megtételében (Máté 18:20).

Képes bármely ember is „Krisztust, mint atyai bírót” olyan mértékben képviselni, hogy egy hittestvére örökké tartó jövőjét meghatározza?

A papok, akik meghallgatják a gyónásokat, többnyire mindig feloldozást adnak még akkor is, amikor „úgy tűnik, hogy kimondatlanul bár, de meg vannak győződve arról (a katolikus teológusok), hogy kevés olyan ember van, aki valóban sajnálja, hogy vétkezett” (The New Encyclopedia Britannica).

A valóságban mikor hallottál utoljára olyan papról, aki visszautasította volna egy gonosztevő feloldozását vagy felmentését? Valószínű azért van ez így, mert a pap nem gondolja, hogy joga van megítélni azt, hogy egy bűnös bűnbánatot tart-e vagy sem. De ha ez az eset áll fenn, akkor miért formál jogot arra, hogy feloldozást adjon?

Képzelj el egy bíróságot, melyben egy könyörületes bíró sablonosan felmenti a bűnözőket, még a visszaeső törvényszegőket is, mivel azok átestek bűnük elismerésének szertartásán, és azt mondták, hogy sajnálják. Míg ez az eljárás a gonosztevőket kielégítheti, a könyörületességről alkotott ezen téves nézet azonban komolyan alááshatja az igazságosság iránti tiszteletet. Lehetséges az, hogy a katolikus egyház gyakorlata szerinti gyónás valójában megkeményíti az embereket a bűn elkövetésében? (Prédikátor 8:11).

A gyónás azt az elképzelést fejleszti ki benned, hogy Isten mindent megbocsátó, és tökéletlen tested bármi elkövetésére is vezet téged, ő majd megbocsát. Nem fejleszti ki benned a helyes cselekvésére irányuló hajlamot.”

Ezzel ellentétben lásd Márk 3:29; Zsidók 6:4–6; 10:26. Ezekben az írásokban a bibliaírók kimutatják, hogy Isten határozottan nem bocsát meg minden bűnt.