"Szenteltessék meg a te neved" — Melyik név?

Sziasztok!

Erre a gondolatra szeretnék reagálni: "tény az is, hogy a Jahve sem "valószínűbb"...

Aki tanult héber nyelvet az tudja, hogy a JHVH szó alakilag ige: imperfektum, azaz jelen-jövő idejű befejezetlen igealak, ezt a szó eleji "י" "j" egyes szám 3. személy hímnemű imperfektum előragról lehet tudni.

A konkrét jahve forma qal (egyszerű aktív) vagy hifíl (kauzatív, tétető, műveltető aktív) alak: a kettő ugyanis alakilag egybeesik. Fordítása rendkívül körülményes (nem csak magyarra), ezért szokás általában körülírásokkal megoldani, amik azonban azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a szó más jelentéskörbe kerül át, illetve nem létező jelentéseket vesz fel.

qal: יֵהְוֶה jahve – lesz, válik valamivé (az "eredeti" יִהְוֶה = jihve alakból az "i" a "h" miatt változik "a"-ra)

hifíl: יֵהְוֶה jahve – teszi, hogy valami/valaki legyen, váljon valamivé, "történtet"

A valószínűsíthető (alap)jelentés a második.

Üdv. Péter

A 21. válaszolónak:A teremtö nem visz kisértésbe, mert akkor a ellent mondana a Jakab 1:13. versének, ahol azt irja, hogy: "Senki ne mondja mikor próba alatt áll, isten tesz probára, ugyanis rossz dolgokkal nem lehet isten próbára tenni, és Ő maga sem tesz ilyenekkel próbára senkit.

Ez az ige arrol szol, hogy amikor ilyen probák kisértések érnek, akkor azt kérjük, hogy Jehova segitsen, hogy ne adjuk fel a harcot amikor egy proba vagy kisértés ér, hanem segitsen kitartani.szabadits meg a gonosztol, pedig azt kérjük hogy ne engedje hogy legyözzön minket a gonosz.

Ugyan is a teremtö csak megengedi hogy érjenek ilyen nehézségek de nem okozza. Mint egy szülö,aki hogy ha engedi a gyermekét egy döntésében hogy szabadon döntsön,(pl:elköltözik otthonrol,) és rosszul dönt akkor nem a szülö tette , okozta a kisértést, hanem a gyermek döntött rosszul, a szülö, csak megengedte, hogy szabadon döntsön. igy amit elvetettünk azt aratjuk, és csak kérhetjük, hogy kitudjunk tartani, és kijönni a nehézségből. köszönöm

Az eldönthetetlen kiejtés állandó kritikája nem visz előrébb bennünket az igazság megértésben. Ha korrektül és hitelesen el lehetne dönteni melyik a helyes kiejtés, azt használnák Jehova Tanúi. De mivel nem lehet, a nemzetközileg legközismertebb formánál maradunk.

A zsidók felhagytak az igaz Isten nevének kiejtésével, mielőtt a maszoréták kidolgozták volna a magánhangzók jelölésének rendszerét. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, mely magánhangzók kapcsolódtak a JHVH (יהוה) mássalhangzókhoz. Mégis, a bibliai személyek nevei, melyeknek a helyes kiejtése soha nem merült feledésbe, kézzelfogható módon nyomra vezetnek bennünket azt illetően, hogyan ejthették ki az ókorban Isten nevét. Hangsúlyozom: ez sem perdöntő, de azoknak, akik Isten nevének a "Jehova" alakját - gyakran inkorrekt eszközökkel kritizálják már több mint száz éve (mióta ez a vita elkezdődött), jó lenne a következő tényeken is elgondolkozniuk.

A Bibliában említett sok személy- és helységnév tartalmazza az isteni név rövidített formáját. A washingtoni (USA) Wesley Teológiai Szeminárium volt egyetemi tanára, George Buchanan professzor szerint ez adhat támpontot arra, hogyan ejthették valaha az isteni nevet. A prof. szerint "a Tetragrammát használták az emberi nevekben, és mindig a középső magánhangzóval."

A Jonathán a héber Bibliában úgy fordul elő, hogy Jó·na·than′ vagy Jéó·na·than′, amelynek jelentése 'Jaho vagy Jahova adta'. Illés próféta neve a héberben 'E·li·jah' vagy 'E·li·ja′hu. Buchanan professzor szerint ez a név azt jelenti: 'Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem'. Ugyanígy a Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa·phat′, ennek jelentése pedig 'Jaho ítél'.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a "Jahve" nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen például a Jehonathán és a Jonathán. Ezért Buchanan professzor ezt mondja az isteni névről: "Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra... Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho« volt" (Biblical Archaeology Review).

Lehet, hogy ezért mondta Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt: "Azok, akik úgy gondolják, hogy Je-ho-vah volt Isten nevének helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a rövidített szótagok a 'Je-ho' és a 'Jo', amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek."

Érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy "szenteltessék meg"?

Mert szerintem biztos nem azt, hogy használom úton útfélen, ráadásul tévesen.

Szóba került a "használat" joga. Van-e az embernek joga használni Isten nevét, és ha igen melyik név az?

A válasz az Újszövetségben található az Apostolok Cselekedeteiben a 4:12-ben. Az előző versek mind JÉZUSRÓL szólnak, amikor is így folytatja:

"És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk".

Azaz nem kell firtatni, hogy konkrétan mely név, és hogy hangzik, amely szent, hisz épp azért szent (elválasztott). Úgy szenteljük meg, ha azt mondjuk: "szenteltessék meg a neved" és pont. Nem kell mondani semmi mást.

Az a név, amelyet Jézus az apostoloknak megjelentett nem a JHVH volt (azt már rég ismerték), hanem az, hogy Isten neve ATYA.

Használatra pedig ott van Jézus neve. Más név nem adatott nekünk.

21-esnek!

Az általad fent említett ige, nem más mint pontatlan fordítás. Isten nem kísért semmivel, és Ő nem kisérthető. De viszont próbára tesz. A kísértésnek a hátterében az elbukás szándéka áll. A próbák hátterében pedig hogy megerősödj, tanulj belőle, változzál. Isten soha nem helyez rád akkora próbát, melyet ne tudnál elviselni.

Egy modern fordításban így szól ez a rész a Mi Atyánkból:

"Ne engedd, hogy kísértésbe essünk,

hanem szabadíts meg minket a gonosztól!"

Kedves 27-s válaszoló! Csak azt hagyod ki, hogy "emberek között" és az "ég alatt". Vagyis a lényeget!

Nincs más megmentő az emberek között, csak Jézusé, azé a Jézusé, aki valóban megszentelte Atyja nevét, mely értelemszerűen nem az "Atya".

Még azt is kihagyod a versből, hogy "adatott". Vajon kitől? Attól az Istentől, aki a Tízparancsolatban NEM TILTOTTA MEG a nevének használatát, hanem annak tiszteletteljes használatára figyelmeztetett. Attól az Istentől, aki a nevének elfelejtését helytelennek tekinti, ezzel összhangban sehol a bibliában nem találunk arra utalást, hogy hagyjuk figyelmen kívül ezt a nevet.

Mellesleg Isten neve "ismerete" akkor már igen hiányos volt a babonás zsidóság körében, hiszen évszázadokkal korábban "neve elfelejtéséről" beszél a Biblia.

Kedves 29-es!

Igen az ég alatt, azaz amíg itt élünk a földön. A többi hely szerintem a kérdés szempontjából nem lényeges, mert üdvözülni az embereknek kell, akik a földön testben élnek.

A lényeg az, hogy NEM ADATOTT MÁS NÉV. Ha nem adatott más név, ISTENTŐL az EMBEREKNEK a segítségül hívásra, akkor egyszerűen nem adatott. Persze tudható, hogy Isten egyik neve a sok közül JHVH. A legfelségesebb neve azonban Jézus (Zsolt 138:2).