"Szenteltessék meg a te neved" — Melyik név?

Nem a kiejtés a lényeg, senki sem tudja a helyeset. De ez így van számtalan más régi nevünkkel. A Jehova a legelterjedtebb, ezért használjuk. Nem annyira lehetetlen egyébként ez a kiejtés, mert a magánhangzói (e, o, a) sokkal gyakoribbak az ókori héber nevekben, mint pl. a Jahve formában lévők. És mivel tudjuk, hogy ezen ősi nevekben gyakran szerepelt Isten neve, nem olyan valószerűtlen ez a kiejtés. DE, ez nem mérvadó!!!

A Jehova kifejezést is elemezgetheted, de ha belegondolsz értelmetlen, hiszen ez a mai nemzetközi nyelveken is erősen eltérő formát mutat.

Ez van, a nyelvek zűrzavara, változása már csak ilyen.

11-es!

Bocsáss meg, de ha azt írom, hogy nem valószínű, hogy a kiejtés rendben van, vagy megkérdem, hogy biztos, hogy ez a neve, akkor terelés van, akkor rögtön nem az a fontos. Nem én erőszakoskodom, hogy nem ez a neve, hanem a bizonyos csoport állítja váltig, hogy az a neve. Ezzel térítenek, ez a név szerepel a szervezet nevében, ez szerepel a Bibliájukban, kiadványaikban, ebben biztosak. Ezt a nevet hozzák f el a Károli fordításban, holott Károlinak sem volt más a kezében, csak a tetragramma. Most jön a Jézust sem így hívták, hogy Jézus. Annyi különbséggel, hogy annak PONTOS kiejtését és PONTOS jelentését tudjuk. Egy névben a jelentés dominál, főleg ha valaki ismeri a Bibliát, az pontosan tudja, hogy ez mennyire így van. Mára lett az a szokás, hogy hangzásra megyünk, anno a jelentésében hordozta az illető a rá illő személyiségi jegyet. Hogy ne lenne ez így a "nagy" névvel? Csakhogy ennek a szónak nincs konkrét, csak filozófiai és teológiai levezetésű jelentése.

Hogyan mondhatta Krisztus, hogy így imádkozzunk, hogy szenteltessék meg a neved, ha teljességgel tudta, hogy az a bizonyos név, melyet a nagy ünnepen melyet egy évben csak egyszer mondhatott ki a főpap, feledésbe merül? Az evangélium terjesztése volt Pálnak a feladata, hogy terjessze a pogányok között. Az evangélium nem Isten feledésbe merült, vagy félelemmel kezelt nevének terjesztése volt. Ez abból is látszik, hogy az újszövetség egyszer hozza fel a nevet, négy alkalommal egymás után a Jelenések könyvében a Hallelujah kifejezéssel. Jel 19: 1,3,4,6 (Leszámítva az újvilág fordítást, mely több százszor, holott egyetlen kéziratban sem szerepel a Jehova név.

Az, hogy mi a legelterjedtebb, ne haragudj, de hol érdekel? Az evolúció a legelterjedtebb, tehát igaz? Mióta állapítjuk meg így az igazságot?

kedves hozzá szolo. a Hallelu-Jah egy héber szo, nem egybe irando ezért kirajzolodik a teremtö neve. a magyar jelentése Hallelu= dicsöittesék, dicsöség, dicséret,

Jah=ez pedig Isten személyes neve.

tehát igy hangzik a hallelu-Jah= Dicsöség Jahnak, vagy Jehovának.Vegyük az Erzsébet nevet. ha elmegyek külföldre, nem ugyan ugy ejtik mint itt. Elisabett,Elsbett stb. most akkor ne mondjam ki, mert nem tudom kint külföldön hogyan ejtsem ki? Különben pedig nem ezen van a hangsuly. akik támadják a név megszentelését azok egyszerüen vagy nem hiszik el, vagy nem akarják tudomásul venni azt, hogy mit jelent Jézus azon verse ami igy hangzik:"Megismertettem az emberekkel a te nevedet, és meg is fogom ismertetni. A mennyei Atya, Isten, szavak pedig nem név, hanem a teremtö rangja,cime, mint az embernél a király, miniszterelnök, stb.de nem kötelezö ugy is mindenki meg fog tudni mindent azon a bizonyos napon.különben a Jehova, vagy Jah névnek jelentése van:azzá válok amivé válnom kell, vagy Én idézem elő, hogy legyen.Tehát a teremtö nem véletlen adta ezt a nevet magának. A teremtöi mivoltára utal a neve is, és arra hogy azzá válik amivé kell, hogy a célja megvalósuljon.Ezzel pedig a korlátlan hatalmára utal.köszönöm.

Jehova Tanúi SOHASEM állították, hogy tudják, hogyan ejtették anno Isten nevét. De ezt senki sem állíthatja hitelt érdemlően.

A nemzetközileg legelterjedtebb, legközismertebb formában használjuk.

Senki sem tudja azt sem HITELT ÉRDEMLŐEN megmondani, hogy Jézus nevét hogy ejtetették, ez mese. De nem is ez a lényeg! Ugye tisztában vagy vele, ha ez számítana, akkor nem lehetne ekkora eltérés a nemzetek nyelvében?! Pedig a felismerhetetlenségig eltér a kiejtése.

"Hogyan mondhatta Krisztus, hogy így imádkozzunk, hogy szenteltessék meg a neved, ha teljességgel tudta, hogy az a bizonyos név, melyet a nagy ünnepen melyet egy évben csak egyszer mondhatott ki a főpap, feledésbe merül?"

Ki mondja azt, hogy feledésbe merül? Ti mondjátok, Jézus és a Biblia nem vallotta. Jól is néznénk ki, ha Jézus is a zsidók babonája szerint gondolkozott volna!

Szia!

Isten neve az Ő lényét jelenti. Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van.

Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít. A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet.

A Jahve mellett számtalan más istennév is létezik a Bibliában, ¬csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), É1-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

A "Jehova" név - amelyre manapság egy felekezet előszeretettel hivatkozik - ennek a régi és torz gyakorlatnak a továbbélése. A külsődlegességeibe vesző judaista vallás különösen Jeruzsálem lerombolása (i. sz. 70) után szinte szent borzongással vette körül a JHVH titkosnak tekintett tetragrammatonját, és amikor a szétszóródás IV-V. évszázadaiban maszoréta tudósaik bepunktálták (azaz az addig csak mássalhangzókat jelölő héber írást vonalakkal -pontokkal ellátva magánhangzó jelölésekkel látták el) a bibliai szöveget, nem az a és az e hangokat jelölték be (helyesen tehát: Jahvé), hanem a másik két ismert istennévnek, az Adonájnak és Elohimnak a magánhangzóit kölcsönözték és ültették át, így vetve alapot a Jehova vagy Jehovi szóalakoknak, melyek aztán keresztény körökben is elterjedtek, különösen a könyvnyomtatás feltalálása és a Biblia körül megélénkülő harcok következtében. X. Leó pápa (1513-1521) tanácsadójának, Petrus Galatinusnak a befolyására a Vulgatában is a Jehova átirat vált elterjedtté, noha az ókeresztény egyházatyák egykor az lave (Alexandriai Kelemen) vagy az labe (Theodoretus) alakot adták meg. A nemzeti nyelvű bibliafordítások - melyek azért nagy részben az "elterjedt" Vulgatához is nyúltak - a Jehova szóalakot tovább terjesztették, így a mi Károli-Bibliánkban is lépten-nyomon ezzel találkozhatunk (I. Móz. 32:9, II. Móz. 6:3, 15:3, Zsolt. 83:19, Ésa. 26:4, származékszavaiban is: I. Móz. 22:14, II. Móz. 17:15, Bír. 6:24).

A kérdés azonban korántsem bonyolult és megoldhatatlan, és a biztos megoldást éppen Jézus szolgáltatta és éppen a Miatyánkban. Azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

Üdv. Péter

Kedves hozzászoló!

Mint emlitettem volt, nem gondolunk a Név vissza élésével, és nem is mondtuk soha, hogy nem lehet Atyának,(mivel Ő mint szeretö szülő)mindenható(jelző a hatalmára)vagy Úrként(Ő az egyedüli jogos szuverén Uralkodonak szólítani stb).Mindössze arra szertnénk felhivni a figyelmet, hogy ezzel a kivételes névvel, mint a Jelentése is sugalja(azzá válok amivé válnom kell)külünbözteti meg magát a Többi hamis istenektől akiknek szintén van személyes nevük.És ennek az egyedüli név jelenti azt, hogy rajta kivül nincs még egy teremtö,létrehozó.Ezenkivül az "abba" szocska kicsinyitö képzö szó:abba Atyám = Atyácskám,mintha a szülönek mondanák, apukám, apucikám.és mint utaltál rá a azok szolitják igy akik a fiúság szellemét kapták, vagyis lehetöségük van az első szülött fiuval az apukája mellett égi reménységben ezer évig uralkodni társ uralkodoként, mert megvásároltattak a földröl ezek a személyek, de nem mindenki.

Más részt hogan teljesedne az a prófécia(Ézsaiás 43:10-12)Ti vagytok az Én tanúim - igy szol Jehova és szolgám akit kiválasztottam...)Tehát Ő kiválaszt embereket és nem azok döntik el saját maguk, hogy Jehova tanújaként szolgáljon és hirdesse a Jézus által kijelölt evangéliumot: Isten királyságát, vagy országát, mely az egyedüli megoldás az emberiség problémáira, s ennek a királya: Jézus a krisztus(azaz a krisztus szó = felkent)Jehova Jézust felkente mint királyságának királyát.Valamint a cslekedetek 15:14.-ben leirt prófécia, mely szerint Jehova a nevéröl neveztet a nemzetekböl(minden nemzetből,törzsböl stb) népet. nagyon köszönöm, hogy erröl beszélgettünk. tisztelettel kata

"Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia."

Persze, megnevezések sokasága van Istenről, de vajon a Tízparancsolatban is a sokféle megszólítást szabályozta Jehova vagy konkrétan azt, melyet a többihez képest MESSZE kimagaslóan használtak az ihletett Bibliaírók?! Érdekes, ebben a kérdésben még mindenki egyetértett abban, hogy ott Isten a JHVH nevének a "hiábavaló" használatát tiltja.

Kedves Péter, én ebben az esetben nem azt mondanám, hogy "sok neve" van a Teremtőnek, hanem azt, hogy sokféle megszólítással illetik a Szentírásban. Ez így ugyanis sokkal pontosabb, mivel tagadhatatlan, hogy az "Úr", "Isten", "Mindenható", "Szabadító", stb. szavak alapból nem tulajdonnevek. Tehát a valóság elkenése, ködösítése csupán, mikor így fogalmazol, hiszen a Bibliában szereplő isteni MEGSZÓLÍTÁSOK közül, egyikkel sem bánt Isten olyan megkülönböztetett módon, mint az általa "örök időkre" kinyilatkoztatott JHVH nevével. Ez tény, bárhogy is szeretnéd elkenni!

Itt ragadnám meg az alkalmat (mivel szorosan ide tartozik), hogy megemlítsem a negyedik bekezdésed elején írtakkal kapcsolatos ellenvéleményemet. Ugyanis Jehova Tanúinak semmi közük az isteni Név használatának torz, babonás és mágikus, a judaizmusra jellemző értelmezéséhez. Mi - ha jól értelmezem - ezek szerint olyan indokból használjuk isten nevét, mint ahogy ők nem használták? Hogy ebben mi a logika? A pontos indokok egyszerűek és érthetők, aki mást állít, az nem mond igazat! Már bocs a kemény szóért, de kedves Péter, nehogy már a te forrásod mondja meg, hogy mi milyen célból használjuk Isten nevét. Mi talán ezt jobban tudjuk, nem gondolod?

"Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó."

Az első állításod alátámasztására látszólag logikus gondolat az iménti, de akkor, ha az első állításod is hadilábon áll, kissé vérszegény. Ez megint csak egy utólagos belemagyarázás az Írások helyes értelmezésébe, melyet nem támaszt alá maga a Szentírás.

Egy biztos: Isten személyének a csodálatos voltát nem is hívatott visszaadni egy név, de ettől még LÉTEZIK egy minden másnál SOKKAL gyakrabban előforduló, megkülönböztető neve Istennek.

"Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve"

Ez sem igaz. Az eredeti/legkorábbi kéziratok szerint a JHVH a messze-messze leggyakoribb megszólítása Istennek - nyilván nem is véletlenül, hiszen ezt a nevet nyilatkoztatta ki EGYEDÜL örök időkre. Erről a Tetragrammaton-ról SENKI sem tudja bizonyossággal megmondani, hogy mi volt a helyes kiejtése. Ez is tény! Mint ahogy tény az is, hogy a Jahve sem "valószínűbb", bár te ezt a közölt írásodban gyakorlatilag a helyes formulaként próbálod beállítani - ez súlyos hiba kedves Péter. Bizonyítani kéne - méghozzá hitelesen -, de nem lehet.

"A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le."

A Tanúkon kívül is nagyon sokan nem értenek ezzel sem egyet, de ezt most hagyjuk.

"nem az a és az e hangokat jelölték be (helyesen tehát: Jahvé)"

Demagóg szöveg. Senki sem tudja biztosan, hogy mi a helyes kiejtés, de ez nem is lényeg. Másrészt, számtalan mesterséges változáson ment át a ma rendelkezésre álló szinte valamennyi ősi név és nyelv, mégis használjuk őket, tehát a Jehova névalak keletkezése körüli hangulatkeltő aggályotok nem megalapozott.

"Azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést."

Mi is volt ez a törekvés? Az, hogy a Tízparancsolatnak engedelmeskedve, tiszteletteljesen használták Isten szent nevét, és a héber szövegekben lévő isteni figyelmeztetéssel összhangban nem hagyták feledésbe merülni a Nevet??? Ugye ez nem volt visszaélés Isten nevével? Te magad is elismerted, hogy a Tízparancsolatban nem a nevének a használatát tiltotta meg Isten, hanem a "hiábavaló", azaz tiszteletlen és káromló módon való használatát. Akkor Jézus szerinted a babonás zsidók pártjára állt és hozzájuk hasonlóan nem volt hajlandó kiejteni Isten nevét? Pont ezzel támasztotta volna meg a zsidók által kinyilvánított valódi visszaélést a Névvel kapcsolatban!