"Szenteltessék meg a te neved" — Melyik név?

"Igen az ég alatt, azaz amíg itt élünk a földön. A többi hely szerintem a kérdés szempontjából nem lényeges, mert üdvözülni az embereknek kell, akik a földön testben élnek."

Nem! A bibliaíró arról beszél, hogy nincs más név az "EMBEREK KÖZÖTT" és az "ÉG ALATT" (tehát itt a földön) ami teljességgel igaz. Ugyanis tagadhatatlan, hogy Jehova rendelte nekünk megmentőül, váltságul Jézust, így az Ő "neve által" (a benne való hit által) van a megmentésünk. De ez NEM AZT JELENTI, hogy nem Jézus Atyja volt Jézusnak is, és nekünk is az imádat tárgya.

A háromság emberi dogmája bizony alaposan összekuszálta ezt az egyszerű igazságot.

"A lényeg az, hogy NEM ADATOTT MÁS NÉV"

Igen, ez a lényeg - csak ÉRTELMEZD LOGIKUSAN a három szót egymás után. Jézuson kívül - a Mindenható Jehova által - nem ADATOTT más név A FÖLDÖN, aki által megmenekülhetnénk.

"Ha nem adatott más név, ISTENTŐL az EMBEREKNEK a segítségül hívásra, akkor egyszerűen nem adatott."

Mi ez az értelmetlen keverés? Nyilvánvaló, hogy csak EGY Jézus van!

"Persze tudható, hogy Isten egyik neve a sok közül JHVH. A legfelségesebb neve azonban Jézus (Zsolt 138:2)."

Nem "Isten egyik neve", hanem az EGYETLEN, általa kinyilatkoztatott és "örök időkre" adott NEVE. Ennek okán a Biblia több, mint 7000-szer szerepelteti, többször, mint az összes többi megszólítás EGYÜTTVÉVE!

Az 'Atya', 'Isten', 'Úr', 'Mindenható', stb. ebben a tekintetben nem tulajdonnevek, hanem rangok, címek. Jézus pedig nem a Mindenható.

A lényeg azért van a "nem adatott"-on és a NÉVEN, mert ez JÉZUS nevére, és nem egy középkorban bevezetett műszóra vonatkozik.

Ez tehát nem azt jelenti, hogy csak egy Jézus van (azaz csak egy üdvözítő). Ez persze igaz.

Ez a szakasz egy speciális vallásos gyakorlatra a "segítségül hívásra" vonatkozik. Ha erre a kifejezésre rákeresel a Bibliában, akkor azt fogod találni, hogy vagy az igaz Isten nevét, vagy bálvány istenek nevét hívták csak segítségül, mert ha valaki tudja hívni az Istenét a nevén, akkor abban óriási hatalom van.

Tehát az Ap. csel vonatkozó verse egyértelműsíti, hogy az Új Szövetség idején a keresztényeknek CSAK ÉS KIZÁRÓLAG JÉZUS KRISZTUS NEVÉT SZABAD SEGÍTSÉGÜL HÍVNIUK.

Azaz, ha NEM ADATOTT MÁS NÉV (név, nem személy, hanem NÉV), akkor nem adatott más név (jehova, vagy akárhogy ragozzuk is már "más név", mert nem erre szólt a felhatalmazás, hanem JÉZUS nevére, ráadásul nem ismerjük a pontos kiejtési alakját).

Ezért olvashatod, hogy az első keresztények JÉZUS nevét hívták segítségül, azaz nemcsak a nevében imádkoztak, hanem HOZZÁ imádkoztak.

Lásd:

Apostolok Cselekedetei 2:21:

21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

Apostolok Cselekedetei 9:14:

14 És itt [is] hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.

Apostolok Cselekedetei 9:21:

21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz?

Apostolok Cselekedetei 22:16:

16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.

Róma 10:12:

12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.

Róma 10:13:

13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

Róma 10:14:

14 Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

1. Korintus 1:2:

Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:

2. Timóteus 2:22:

Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.

Éppen ezért van ÓRIÁSI jelentősége annak, hogy a RÓMA 10-ben ne legyen meghamisítva a szöveg jehovára, mert a szövegrész Jézusról szól! Az üdvösség és a bűnbocsánat múlik rajta!!!

Épp ezért fontos, hogy ne legyen belehamisítva a szövegbe az Ap. Csel 7:59-60-ban a jehova szó, amikor István nyilván Jézushoz imádkozik!! ("Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.")

/A laikus olvasók kedvéért írom, hogy a Jehova Tanúi által készített Bibliaferdítésben ezen versek másképp szerepelnek/

Összefoglalva, az ATYA neve legyen szent, de ezt a nevet az ÚJSzövetség nem közli. Azt viszont közli, hogy mely nevet használhatják a keresztények, és azt is közli a Biblia, hogy azon kívül nincs MÁS NÉV, NEM ADATOTT MÁS NÉV. Ez a név Jézus neve.

Kéremszépen, erről kellene jehova tanúinak prédikálniuk. Ez az a név, amely kiemelt fontosságú az Újszövetségben.

Egy kis Bibliaolvasás segíthet ezen.

Szerezz egy Károli Gáspár(!) féle eredeti fordítású(!) Bibliát!

Szinte minden könyvesboltban antikváriumban van.

A Jehova nevet fogod benne megtalálni több ezerszer.

Daaaaavid!

Károlinak NEM volt más a kezében, mint a JHWH tetragramma. Az, hogy ő felruházta magánhangzókkal, nem nagyon tud érdekelni. Mielőtt csukott szemmel bólogatnánk, azért gondolkodni is kellene...

Daaaavid-nak

A Károli féle bibliában 7x szerepel a Jehova szó....

Valamit elnéztél...

"A lényeg azért van a "nem adatott"-on és a NÉVEN, mert ez JÉZUS nevére, és nem egy középkorban bevezetett műszóra vonatkozik."

Ennek a mondatnak azért nekiugorhatnál még egyszer, mert több sebből vérzik. Egy kis pontosítás, melynek hatalmas jelentősége van: az ókori héberhez viszonyítva, a mai nyelvekre átültetett nevek és kifejezések jelentős része LEGALÁBB ANNYIRA "műszó", mint amit ti itt demagóg módon kritizáltok!

Tény: Jehova küldte Jézust nekünk váltságul. Az is tény, hogy te nem ismered ezek szerint, mit jelent a "Jézus nevére", "nevének a segítségül hívása" kifejezés a Bibliában valójában. Mondjuk ki: ez nem csoda azzal a háromságos filozófiával a fejedben...

"Ez tehát nem azt jelenti, hogy csak egy Jézus van (azaz csak egy üdvözítő). Ez persze igaz."

A háromság szellemében még egy zavaros mondat. Most akkor miben állapodjunk meg? Tán érdemes lenne, ha a Bibliában, igaz?

"Ez a szakasz egy speciális vallásos gyakorlatra a "segítségül hívásra" vonatkozik. Ha erre a kifejezésre rákeresel a Bibliában, akkor azt fogod találni, hogy vagy az igaz Isten nevét, vagy bálvány istenek nevét hívták csak segítségül, mert ha valaki tudja hívni az Istenét a nevén, akkor abban óriási hatalom van."

És még minket vádoltok azzal, hogy "mágikus hatást" tulajdonítunk Isten nevének..., nem semmi.

Eléggé általános az a nézet, hogy Jehova Tanúi nem hisznek Jézusban, vagy hogy nem adják meg neki a kellő tiszteletet. De vajon mik a tények? Jehova Tanúi felismerik, ahhoz hogy örök életet nyerjenek, hinniük kell "az Isten Fiának nevében", a Jézus névben (1János 5:13). De mit jelent az a kifejezés: 'Jézus nevében'?

Még mielőtt azzal a kritikával illetnél minket, hogy mi csak felületesen átsiklunk és figyelmen kívül hagyjuk a Keresztény Görög Iratok beszámolóit arról, hogy mit ír a "Jézus nevének a segítségül hívásáról", sietve közlöm, hogy tisztában vagyunk minden egyes igével ez ügyben. "Jézus nevében" és ehhez hasonló kijelentéseket az egész Keresztény Görög Iratokban találunk. Valójában több mint 80-szor van benne a "név" szó, amikor Jézus szerepére utal; egyedül a Cselekedetek könyvében mintegy 30-szor. Az első századi keresztények Jézus nevében kereszteltek, gyógyítottak, tanítottak, hívták a nevét, szenvedtek a nevéért és magasztalták a nevét (Cselekedetek 2:38; 3:16; 5:28; 9:14, 16; 19:17).

De mit jelent ez? Szerinted azt, hogy Jézus a háromság második személye, aki így "egyenlő" a Mindenhatóval és ezért sokan hozzá imádkoznak és Őt imádják istenükként. Ez pedig súlyos hiba és tiszteletlenség Jehovával szemben, mellesleg bálványimádatot jelent.

Pál apostol a következőképpen írja le azt az óriási hatást, amelyet Jézus tisztsége fejt ki az imára vonatkozóan: "Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére (Jézus nevében, Kámory fordítás) minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Filippi 2:9–11).

Vajon azok a szavak, hogy 'a Jézus nevében minden térd meghajoljon' azt jelentik, hogy hozzá kellene imádkoznunk? Nem. A szóban forgó görög kifejezés "azt a nevet jelenti, amelyre azok, akik térdet hajtanak, egyesülnek, azt a nevet, amelyre egyesülten mindenki (πaν γόνυ) imádatot mutat be. A név, amelyet Jézus kapott, mindenkit egységes imádatra indít" (G. B. Winer: A Grammar of the Idiom of the New Testament). Ahhoz, hogy egy ima elfogadható legyen, valóban "Jézus nevében" kell elhangzania, viszont ennek ellenére Jehova Istenhez kell intézni, és ez az ő dicsőítésére szolgál. Pál ezért mondja: "Imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt" (Filippi 4:6).

Ahogyan egy ösvény egy célponthoz vezet, éppen úgy jelenti Jézus azt az "utat", amely a Mindenható Istenhez vezet. "Jézus ezt mondta neki: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.'" (János 14:6). Ezért Istenhez kell imádkoznunk Jézus által, nem pedig közvetlenül magához Jézushoz.

Idézted az 1Korinthus 1:2-t, mit is jelent akkor "segítségül hívni Jézus nevét"? Itt megint a KÉTÉRTELMŰSÉGBE kapaszkodtok. Figyelembe kell azonban venni, hogy az eredeti nyelven a "segítségül hívni" kifejezés az imán kívül más dolgokat is jelenthet. És ez az, amiről te egyoldalúan megfeledkeztél - nyilvánvalóan azért, mert nem mondták el neked.

Hogyan "hívták segítségül" bármely helyen Krisztus nevét? Ennek egyik módja az volt, hogy a názáreti Jézus követői nyíltan a Messiásnak és a "világ üdvözítőjének" ismerték el őt, sok csodatettet hajtva végre Jézus nevében (1János 4:14; Cselekedetek 3:6; 19:5). A The Interpreter’s Bible ezért azt a megállapítást teszi, hogy "az Urunk nevét segítségül hívni (kifejezés)... inkább azt jelenti, hogy Jézust Úrként megvallani, mintsem azt, hogy hozzá imádkozni".

Elfogadni Krisztust és hitet gyakorolni kiontott vérében, amely lehetővé teszi a bűnök bocsánatát, szintén "a mi Urunk Jézus Krisztus nevének segítségül hívását" jelenti. (Vesd össze a Cselekedetek 10:43-at a 22:16-tal.) Ezenkívül valahányszor Istenhez imádkozunk Jézus által, betű szerint is kimondjuk Jézus nevét. Így hát noha a Biblia rámutat, hogy segítségül hívhatjuk Jézus nevét, arra nem utal, hogy hozzá kellene imádkoznunk (Efézus 5:20; Kolossé 3:17).

Fontos lenne, hogy ezeket a verseket alaposan áttanulmányozd, mert akkor kitisztul a kép. A két utolsó vers pedig EGYÉRTELMŰSÍTI - az általad közölt TÖBB ÉRTELMŰ helyett -, hogy Kihez is kell imádkozni:

"mindig, mindenért hálát adva a mi Istenünknek és Atyánknak Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében." (Efézus 5:20)

"És bármi legyen is, amit szóban vagy cselekedetben tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva az Istennek, az Atyának őáltala." (Kolossé 3:17)

És figyelj meg egy szokásos félreértést, mely szintén egyoldalú és kiragadott értelmezésen alapul. Jézus egyértelmű ígéretet tett tanítványainak: "Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt." Vajon ez azt követeli meg, hogy hozzá imádkozzunk? Nem. A kérés Jehova Istenhez szól - de Jézus nevében (János 14:13, 14; 15:16). Azért könyörgünk Istenhez, hogy Fia, Jézus használja fel érdekünkben nagy hatalmát és tekintélyét.

Elolvastad a verseket?

A János 15:16 pontosít: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket — és arra jelöltelek ki benneteket, hogy menjetek, és mindig teremjetek gyümölcsöt, és hogy maradjon meg a gyümölcsötök —, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek."

Vagy István esete mit mond valójában? Azt, hogy ezen események alkalmával nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust, és közvetlenül beszéltek hozzá (Cselekedetek 7:56, 59; Jelenések 1:17–19; 22:20). Emlékezz arra, hogy ha egyszerűen csak beszél valaki valakihez - akár Istenhez - az önmagában még nem jelent imát. Ádám és Éva is beszélt Istenhez, kifogásokat hozva fel hatalmas bűnükre, amikor az Édenben elkövetett bűnük után Isten ítéletet hozott felettük. Beszédük ebben a formában nem ima volt (1Mózes 3:8–19). Ezért helytelen lenne István vagy János Jézusnak mondott beszédét arra szolgáló bizonyítékként idézni, hogy igazából Jézushoz kellene imádkoznunk.

Tehát az Írások világosak abban a tekintetben is, hogy ki Jézus és kihez kell imádkozni.

Folyt. köv. a te felvetéseddel.

"Tehát az Ap. csel vonatkozó verse egyértelműsíti, hogy az Új Szövetség idején a keresztényeknek CSAK ÉS KIZÁRÓLAG JÉZUS KRISZTUS NEVÉT SZABAD SEGÍTSÉGÜL HÍVNIUK."

Mivel megállapítottuk a bibliából, hogy a "segítségül hívni Jézus nevét" kifejezés nem csak két feltételre épülhet (a Mindenható Isten és hamis Istenek imádatára), hanem jelenthet mást is az imán és imádaton kívül, így erről a hamis megállapításról ennyit. Nem beszélve arról, hogy itt megint egyoldalúan kiragadtál részeket a versből és fontos kifejezéseket figyelmen kívül hagytál.

"Azaz, ha NEM ADATOTT MÁS NÉV (név, nem személy, hanem NÉV), akkor nem adatott más név (jehova, vagy akárhogy ragozzuk is már "más név", mert nem erre szólt a felhatalmazás, hanem JÉZUS nevére"

Amit SZÁNDÉKOSAN figyelmen kívül hagytál az az, hogy a "nem adatott más név" formula, CSAK A FÖLDRE, vagyis az "ÉG ALATT"-ra vonatkozik. Értelemszerűen, Aki ezen felül van, vagyis Jehovára NEM!

"ráadásul nem ismerjük a pontos kiejtési alakját"

És még sok másnak sem! Tökéletesen biztosak Jézus nevének a kiejtésében sem lehetünk, DE NEM IS EZ A LÉNYEG. Ha az lenne a fontos, hogy az eredeti kiejtésben szabadna csak használnotok a ti hitetek szerinti istenetek, Jézus nevét, akkor miért helyes a világban, sokszor a felismerhetetlenségig eltorzítani az eredetihez hasonló kiejtést? Ha ti, a felmagasztalt Jézus névvel mertek így bánni, akkor miért akadékoskodtok a Jehova névalakon??? A effajta ostoba kritikát jó lenne beszüntetni. Bár a félrevezetettek ezután is köpik majd e hamis érvet.

És még mi ragadunk le értelmetlen apróságokon a vádjaitok szerint. "A szúnyogot megszűritek..."

"Ezért olvashatod, hogy az első keresztények JÉZUS nevét hívták segítségül, azaz nemcsak a nevében imádkoztak, hanem HOZZÁ imádkoztak."

Ilyent SEHOL sem olvasol a bibliában! De neked vajon leesett-e, hogy valójában a Biblia mit tanít arról, hogy kihez kell imádkozni? Így szerinted nagyobb értelmet nyer-e az, amit rendszeresen mondanak Jehova Tanúi, vagyis hogy Jézus is MINDIG az Istenéhez, Jehovához imádkozott - no, vajon miért?

(Cselekedetek 2:21) "És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni."

Ez a vers közvetlenül a Jóel 2:32-ből idéz, ahol szerepel Isten JHVH neve. Mondj csak egyetlen épkézláb bibliai érvet arra, hogy ezt a szent nevet (melyet Jehova egyedüliként nyilatkoztatott ki - méghozzá "örök időkre" - és ezért majdnem 7000-szer szerepel a héber szövegekben, és mely név tiszteletteljes használatát Isten a Tízparancsolatban is fontosnak tartotta megemlíteni) nem kell megjeleníteni az idézett helyen a görög szövegekben!!! Ne felejtsd el azt sem, hogy a Tízparancsolatot ma is sok egyház betű szerint érvényesnek tartja, mint a mózesi Törvény megmaradt igazságát.

És az ezek után képmutató és gyermeteg érv, hogy "de a legkorábbi másolatok így meg úgy..." Nem az a döntő, hogy a későbbi másolatokban és fordításokban mi, hogyan szerepel vagy nem szerepel, hanem az, hogy az ami szerepel, az összefüggő egységet alkot e a teljes Írással? És ha valami diszharmónia mutatkozik, akkor ezt a konfliktust fel kell oldani azzal hogy megvizsgáljuk a TELJES ÍRÁST és kiderül, hogy hol és mi az eltérés oka.

"Éppen ezért van ÓRIÁSI jelentősége annak, hogy a RÓMA 10-ben ne legyen meghamisítva a szöveg jehovára, mert a szövegrész Jézusról szól! Az üdvösség és a bűnbocsánat múlik rajta!!!"

Itt az író megint csak a héber szövegből idéz (Jóel 2:32 és Sofóniás 3:9) és a kérdésem megint csak az, ami fent. + az, hogy mi jelent "hamisítást"? Az, ha egy adott bibliai idézetet máshol pontatlanul, hiányosan - jelen esetben az Isteni név nélkül - közlünk, vagy az, ha azzal együtt??

"Összefoglalva, az ATYA neve legyen szent, de ezt a nevet az ÚJSzövetség nem közli."

MIÉRT? Pontos bibliai érv kellene, mely a teljes Írással összhangban van!

Szép hosszú választ írtál, apróságok azért még most elkerülik a figyelmed:

"Megkövezék azért Istvánt, ki IMÁDKOZIK és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!"

Ezzel szemben szerinted: "ezen események alkalmával nem hangoztak el imák, mivel István és János mindketten látomásban látták Jézust"....

A segítségül hívást is elég gyorsan lesöpörted az asztalról az Interpreter's Bible egyik kommentárjára hivatkozva, amely egyrészt emberi vélemény, másrészt nincs olyan jelentése a "segítségül hívásnak" amit beleerőltetnél. Olvasd el, keress rá a Bibliában. Ez mindig ima volt. A "minden helyen" való segítségül hívás kifejezés jelentését maga az apostol magyarázza: "a magukén, és a miénken" azaz saját magukért kérték Jézus segítségét, és az apostolokért.

Ne keverd a Jézus nevében cselekvést Jézus nevének segítségül hívásával. A kettő dolog különböző. Így, hát amit oly nagyvonalúan lesöpörtél az asztalról nem elfogadható érv.

Az a tény is elkerülhette a figyelmed a János 14:14, mely így szól: "ha valamit kértek TŐLEM az ÉN nevemben, megteszem." Azaz Jézus azt is mondta a tanítványainak, hogy amit TŐLE KÉRNEK Jézus nevében az Ő (JÉZUS) megteszi. Azaz arra is buzdította Őket, hogy HOZZÁ imádkozzanak. Ez hogy fér bele a teológiádba??

Írod: >>Mondj csak egyetlen épkézláb bibliai érvet arra, hogy ezt a szent nevet (melyet Jehova egyedüliként nyilatkoztatott ki - méghozzá "örök időkre" - és ezért majdnem 7000-szer szerepel a héber szövegekben, és mely név tiszteletteljes használatát Isten a Tízparancsolatban is fontosnak tartotta megemlíteni) nem kell megjeleníteni az idézett helyen a görög szövegekben!!! <<<

Mondok: 1. A rendelkezésünkre álló görög szövegekben NINCS benne. Azt nem teheti meg a fordító, hogy az eredeti szöveget FELÜLÍRVA MEGMÁSÍTSA AZT. Az ÚVF nemcsak az ÓSZ-ből vett idézeteknél toldotta be a jehova műszót, hanem több más helyre is. Úgy, ahogy úgy vélte, hogy azzal feloldja az ellentétet a szövegben. Ellentét azonban nincs benne. Csupán a fejekben van, akik olvassák.

Ha mutatsz nekem egy újszövetségi kéziratot, ahol a görög szövegében a küriosz helyett JHVH áll, akkor elfogadom az érved. Addig azonban szöveghamisítók, és Bibliahamisítók vagytok, mert a számotokra érthetetlen részeket önkényesen átírjátok. Ott, ahol lényeges lett volna azonban meghagytátok a Kürioszt. Pl. miért nem írtátok át ezeket: "nem minden, aki ezt mondja nékem Jehova, jehova megyen be a mennyek országába" VAGY: Senki sem vallhatja JEHOVÁNAK jézust, csak a SZent Szellem által".

Az a kijelentés lényege a Róma 10-ben, hogy az Ószövetségben JHVH-nak nevezett Isten Jézus Krisztus. Az Ő nevét kell tehát segítségül hívni.

Állításoddal ellentétben ezen név kiejtése PONTOSAN ismert, a JHVH-val ellentétben. Ráadásul magába foglalja a JHVH nevet is.

A kolossé 2:9 szerint Jézusban van az istenség TELJESSÉGE: "Mert Õ benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg".

Nem helyes az a hozzáállás, amit erőltettek, akár Filep apostol is tette:

"8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! 9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?"

Ti egyfolytában az Atyára hivatkozva félre akarjátok tolni Jézust, azt állítva, hogy a keresztények bálványozzák Őt, és ez Isten előtt bálványimádás.

Azt azonban elfelejted, hogy ez is írva van, János 5:23:

"Hogy mindenki ÚGY tisztelje a Fiút, MIKÉNT tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt."

Hogy mondhatod tehát Jézus imádatára, hogy bálványimádás, mikor Ő Isten. (Méghozzá nem kisbetűvel írt Isten, hanem nagybetűs Isten.)

Az Atyát senki sem tudja kicsoda, csak a FIÚ. A FIÚT csak a SZELLEM (SZentlélek) által lehet megismerni. EZ AZ ISTEN TELJESSÉGE.

HA Jézust ledegradáljátok "kisbetűs istenné", majd Mihály angyallá, végül a pokol angyalává Abaddonná, akkor nem ismerhetitet meg Istent. Ha nem JÉZUS NEVÉT HÍVJÁTOK SEGÍTSÉGÜL, akkor nincs bűnbocsánatotok, és üdvösségetek.

2. János 1:9:

"A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé."

Vesd Össze: NINCS ISTENE ellentéte Mind az ATYA, MIND A FIÚ.

Az Atya elsőbbsége nem csökkenti Krisztus Istenségét. A hívő élet célja KRISZTUS. Ő a kezdet és a Vég, alfa és omega, a mindenható.

Az a helyzet, hogy nem a saját felfogásunk szerint kell Istent imádni, hanem úgy ahogy azt Ő meghagyta, még akkor is, ha azt nem mindig érted. Sose lesz közöd Istenhez, ha nem hiszed, hogy Jézus Isten.

"Sose lesz közöd Istenhez, ha nem hiszed, hogy Jézus Isten."

Nana, azért ilyet nem olvasni a Bibliában, igaz?

Viszont azt igen, hogy Krisztus azt mondta, hogy úgy kell felemeltetnie, mint ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában. Emlékszünk? Mérges kígyók lepték el Mózes népét, Isten azt mondta, hogy emeljen Mózes egy rézkígyót, és aki ránéz, megmenekül. Nem kellett leborulni, hanem rá nézve kellett hitet gyakorolni.

Egyáltalán mit, kit nevezünk Istennek? Olyan valakit, aki nagy, igen nagy hatalommal bír? Hogyan definiálnád az Isten fogalmát? Nem az idegen szavak szótárából, hanem a saját szavaiddal. Ha ezt rendbe tettük, akkor beszélhetünk arról, hogy Krisztus Isten-e, vagy sem.

Ezt írja az Ige. Aki nem marad meg Krisztus tudomány mellett annak egynek sincs Istene.

Akiben Nincs Krisztus Szelleme az nem Istené.

Senkiben nincs meg Isten Szelleme aki nem vallja ÚRNAK (JHVH-nak) Jézust.

Isten egy van. Egy intelligenciával bíró hatalmas lény, aki az univerzumot teremtette.