A "Mit tanít valójában a Biblia"című Jehova Tanúi kiadványt nem volna helyesebb úgy elnevezni, hogy "Mit tanít valójában a Szentírás Új Világ fordítása"?

Vidiripi

"Egyébként a legnagyobb képmutatás (akár valamilyen hívő, akár világi az illető) azt állítani, amit te is megfogalmaztál itt, hiszen minden elvhű ember megválogatja a maga társaságát és mintegy "kiközösíti" azokat az életéből, akikkel nagyon nem ért egyet. Ezt még te is így teszed. Az már csak részletkérdés, hogy a Biblia határozott szellemi elkülönülést vár el."

Te miért nem válogatod meg a társaságodat illetve közösíted ki az életedből? S szellemileg miért nem különülsz el? Mivel nem kötelező hogy itt írj. Szóval mi motivál?

""Hol írja, hogy nem kell semmilyen szervezethez tartozni?"

Jn3,16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Kedves kérdező, ugye tudod, hogy ez nagyon nem bizonyíték? Megbeszéltük, hogy akinek igazi, bibliai hite van, annak a hite elkerülhetetlenül a tetteiben is meg fog nyilvánulni - méghozzá "Isten akaratának a cselekvésében". Erre azt szokták mondani, hogy 'a tettek nem beszélnek félre'.

Világossá tettem azt is (nem egyszer), hogy ezen cselekedetekkel SEM lehet rászolgálni a megmentésre, mert az a Biblia szerint Isten ki nem érdemelt kedvessége - mi semmiféle módon nem tudnánk megszolgálni, kiérdemelni. Ezzel kapcsolatban idézném Vidiripi-t: "Öööö.....izé. "Ki nem érdemelt kedvesség" Ha nem lehet kiérdemelni akkor hiába teszel bármit is.

Tehát nem a cselekedeteiért kapja az ember hanem kegyelemből ,szeretetből."

Teljesen nyilvánvaló, hogy ha ÉLŐ HITED van, méghozzá a pontos ismeret (nem Istent gyalázó, hamis filozófiák) szerint, akkor az a JÓ cselekedeteiden is meg fogy nyilvánulni. Ez elengedhetetlen következménye az igaz hitnek. Többek között abban van hit és hit között nagy különbség, hogy sok NEM BIBLIAI, Isten előtt értéktelen hit hatására, ezen jó tettek sokszor elmaradnak, vagy pedig csak maguk előtt tűnik az a bizonyos cselekedet "jónak", a Szentírás isteni meghatározása szerint már nem.

Ezért írtam, hogy "NAGYON NEM MINDEGY, hogy miben hiszel és ennek hatására mit cselekszel!" - hiszen az nyilvánvaló, hogy a tetteid a gondolataidból, a hitedből fakadnak. Ezért, mivel annyiféle (gyakran egymásnak ellentmondó) hit és eszme létezik, annyiféle cselekedet is létezik hozzá, melyek éppúgy szembeállnak egymással. Vagy ezt tagadja valaki???

A "Ha nem lehet kiérdemelni akkor hiába teszel bármit is." mondatot azért nem lehet úgy értelmezni, hogy "mivel a cselekedeteimmel úgysem tudom kiérdemelni az isteni kegyelmet, akkor ha nem teszek semmit, az is megmentést jelent", mert akkor magunkat csapjuk be. A hitünk tettek nélkül halott lesz és akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad.

Tehát nem azon van a hangsúly, hogy a megmentéshez "hinni kell Jézusban és ehhez SEMMIT sem kell tenni", hanem azon, hogy ha tényleg a Biblia tanítása szerint hiszel Jézusban és az igazságban, akkor ennek elkerülhetetlenül és KÖTELEZŐEN jó cselekedetei lesznek, annak ellenére, hogy Isten nem ezen érdemeinkért adja a megmentést. Ezek a tettek csak bizonyítékul szolgálnak az igaz hitedre nézve.

"mindazt,aki Jézusban HISZ,

--Isten IGAZNAK nyilvánítja,tehát már nem bűnös(Róm 3:22-26,4:25,5:1)"

Ez így (és a felsorolás többi pontja önmagában édes kevés az "igaznak nyilvánításhoz"!

(Jak 2:14! "Mi haszna annak, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit?"

Figyeld meg, hogy Jakab nem áll ellentétben azzal, amit Pál mond, hogy "az ember a törvény cselekedeteitől függetlenül, hit által lesz igazzá" (Róma 3:28). Jakab teljes mértékben egyetért ezzel, de érvel a tanítás elferdített vagy helytelen alkalmazása ellen. Az elferdített nézet szerint igazzá lehet valaki Isten előtt, és megmentésben részesülhet csupán a hite által anélkül, hogy ezt a hitet jó cselekedetekkel bizonyítaná.

Jakab kiemelte, hogy a valóságban nem igazi hit az, amely nem serkent jó cselekedetekre. Egy ilyen ember csak "azt mondja, hogy van hite". Aki azt állítja, hogy keresztény és hisz Krisztus engesztelő áldozatában, de a hitét nem bizonyítják cselekedetek, az a valóságban nem keresztény. Mi haszna van a "hitének", ha az semmilyen változást nem idéz elő a személyiségében és a magatartásában? Hogyan tudja elvégezni azt, amit Jézus a tanítványainak megparancsolt: "Ragyogjon a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat" (Máté 5:16).

(Jak 2:25) "Ugyanúgy, vajon nem a cselekedetei nyilvánították igaznak a parázna Ráhábot is, miután vendégszeretően befogadta a követeket, és más úton küldte el őket?"

"Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit"?

Figyeld csak meg, hogy Jakab itt nem magáról a hitről beszél, hanem arról a sajátságos 'cselekedetek nélküli hitről', ami tulajdonképpen csak színlelt hit. Jakab valójában figyelmeztet, hogy az Isten szaván alapuló igazi hit az életünket képes megmenteni (Jakab 1:21). Jakab tehát ebben teljesen egyetért Pál apostollal. Mindketten egy nézetet vallanak az igazi hitről és a keresztényi cselekedetekről. Ámde Jakab e helyen más cselekedetekről beszél, nem olyanokról, amelyekről Pál a Római levél 3. és 4. fejezetében írt.

Amikor Pál azt mondja, hogy az ember nem lehet igaz cselekedetek által, akkor törvény által előírt cselekedetekről beszél, olyan cselekedetekről, amelyekről valaki azt gondolhatja, hogy igazságosságot szerez Isten előtt, vagy mert azt hiszi, hogy egy keresztény csupán jó cselekedetek által is elnyerheti az igazságosságot (Róma 4:2–5). Jakab azonban olyan keresztényi cselekedetekről beszél, amelyekre nem törvénygyűjtemény, hanem hit és szeretet indít valakit. Ezek a hit eredményei, vagy gyümölcsei, és nem választhatók el az igazi hittől.

Egyébként, amikor Pál azt mondja, hogy az ember hit által lesz igazzá, ismételten a hit CSELEKEDETEINEK A SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL beszél, olyan cselekedetekről, amelyek a keresztény hitét bizonyítják. Ő a keresztényekről azt mondta, "jó munkára igyekvő nép" (Titusz 2:14 - vö. 1Thessalonika 1:2–7; 1Timótheus 2:10; Titusz 2:7; 3:8, 14). És ki végzett több munkát, mint Pál? Jakab felteszi a kérdést: "Vajon megmentheti-e őt az ilyen hit" (vagyis olyan hit, amelyet tettek nem bizonyítanak)? A válasz egyértelműen: Nem. Nem mentheti meg őt.

Te írtad ezt a verset is, akkor figyelj arra, amit valóban ír:

"Az Isten úgy állította őt oda, mint felajánlást a kiengeszteléshez, amely a vérébe vetett hit által van. Ez azért volt, hogy bizonyítsa saját igazságosságát, mivel megbocsátotta azokat a bűnöket, amelyek a múltban történtek, amikor kimutatta béketűrését az Isten; hogy így bizonyítsa saját igazságosságát e jelenlegi időszakban, hogy igazságos legyen akkor is, amikor igazságossá nyilvánítja azt, akinek van hite Jézusban." (Róma 3:25-26)

Jézus Krisztus vajon milyen példát adott? Csak hite volt? Csak a hite tette "igazságossá", Isten előtt elfogadhatóvá Őt? Pedig az Ő hite nagyon erős, sőt TÖKÉLETES volt.

Az Atyja Jézus CSELEKEDETEIN keresztül "bizonyította" igazságosságát?

Érdekes!

-------

"Az"Egyház"az a több száz millió valóban újjászületett keresztény,aki ma sok kisebb-nagyobb egyházban élve követi Krisztust."

Akkor a kérdésem: Pál apostol és még sok-sok ezer első sz.-i ember, akik hatalmas változtatásokat tettek a hitükben, az életükben, amikor megtalálták az igaz vallást, vajon hova mentek az izraelitáktól, valamint az akkor létező pogány vallásoktól? Mindenki keresett magának egy szimpatikus gyülekezetet, emberi vezetőt, vagy ha nem volt neki tetsző - alapított??? Vajon hol olvasol ehhez hasonlót a bibliában? Ennek nem éppen az ellenkezője van benne? Kérdezem!

A Szentírás óva int a szektásodástól és emberek követésétől - vagyis elegendő és biztos alapot teremt ahhoz Jehova a bibliában, hogy KÉSŐBB - még a mi korunkban is el lehessen dönteni, hogy mi számít egyháznak Isten szerint.

De mondok bibliai példákat:

Vajon az Özönvíz túlélői egyszerűen szerencsések voltak, és a puszta véletlennek köszönhették, hogy elkerülték a halált? A bibliai beszámoló nem így mutatja be a történteket. Érdekes, hogy Isten nem közölte minden egyes emberrel, hogy Özönvíz lesz. Ehelyett elmondta Noénak, ő pedig figyelmeztette kortársait a közelgő Vízözönre (1Mózes 6:13–16; 2Péter 2:5).

Csak azok maradtak életben, akik részét alkották egy szorosan együttműködő csoportnak, és készek voltak elfogadni azt az irányítást, melyet Isten Noé által közölt.

Évszázadokkal később Noé fiának, Sémnek a leszármazottai rabszolgák lettek Egyiptomban. Ám Istennek szándékában állt kiszabadítani és visszavinni őket arra a földre, melyet az ősatyjuknak, Ábrahámnak ígért. Ismét nem közölte ezt a szándékát személy szerint mindenkivel, hanem először az általa kiválasztott vezetőknek tárta fel: Mózesnek és testvérének, Áronnak (2Mózes 3:7–10; 4:27–31).

Majd az első században Jézus megkezdte prédikálószolgálatát, és összegyűjtött embereket, hogy a tanítványai legyenek. Csoportként foglalkozott velük, noha szerető törődést mutatott az egyének iránt is, figyelembe véve a szükségleteiket. Tizenegy hűséges apostolához szólva Jézus ezt mondta: "ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban, és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra" (Lukács 22:28, 29). Később Isten szent szelleme kiáradt a tanítványokra, amikor azok egy csoportként együtt voltak (Cselekedetek 2:1–4).

Ezek a példák világosan megmutatják, hogy a múltban Isten mindig szervezett csoportként foglalkozott a népével. Azt a kevés egyént, akivel személyesen foglalkozott - Noét, Mózest, Jézust és másokat -, arra használta fel, hogy fenntartsa a kapcsolatot egy szorosan együttműködő csoporttal. Nincs okunk azt hinni, hogy Isten ma másként foglalkozik a szolgáival.

"A legtöbb Tanú számára,akivel eddig találkoztam,szinte hihetetlennek tűnt,hogy mi,keresztények,a felekezeti véleménykülönbségek ellenére is lelki egységben vagyunk."

Most komolyan kedves kérdező. Én elhiszem, hogy te teljes meggyőződéssel fogalmazod meg ezeket a sületlenségeket velünk kapcsolatban, de emlékezz arra a bibliai intelemre, ami így szól:

(Ésaiás 5:20) "Jaj azoknak, akik a jót rossznak és a rosszat jónak mondják, akik a sötétséget világosságnak tartják és a világosságot sötétségnek, akik a keserűt édesnek tartják és az édeset keserűnek!"

Mit bizonyít a történelem és a közelmúlt? Az ún. keresztény egyházak többsége (melyekből te a "több száz millió valóban újjászületett keresztényt" eredezteted) és ezek tagjainak a túlnyomó többsége olyan szolgai fanatizmussal szolgált a saját egyházuk beleegyezésével - még a fajüldöző, népirtó rendszerek alatt is, amelyre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy "keresztényi" volt! És még egyszer: ez nem csak a régmúlt történelem, ez a közelmúlt is.

A másik kérdésem:

Arról a kevés kivételről (szó sincs milliós nagyságrendről), akik ezekben nem vettek részt, mert ahogy mondod, esetleg valamiféle "lelki egységben" voltak egymással, vajon mi volt a véleménye a saját egyházának hivatalosan? Azoknak az egyházaknak, akik hivatalosan és tevékenyen támogattak és támogatnak szinte mindenféle politikai eszmét és az abban való aktív személyes részvételt?!

Valamint, hogyan tartozhat egy ilyen ember olyan közösségbe, ahol nyilvánvalóan a többség Írásellenes dolgokat művel egyházilag engedélyezve?! Erre idéztem már bibliai alapelvet, az is világos.

Valójában néhány ember MEGALKUVÓ "lelki közösségéről" van csupán szó. Mert ugyanis az nem igazi tolerancia, mikor hagyjuk a másik embert a helytelen utakon kóborolni az állítólagos "békesség" vagy "szeretet" kedvéért, ha közben tudom, hogy az előbb-utóbb hova vezet. Ez közöny és megalkuvás. Ha csak két, különböző szellemi irány lenne az ún. kereszténységben, akkor is max. az egyik lehetne csak igaz, a másik nem.

És az megint félrevezető indok, hogy "nincs tökéletes egyház". Miért nem kérdezed az apostolokat erről? Ők is EGY, tökéletlen emberek által alkotott egyházban voltak, mint mi, de sohasem állítottak volna ilyen szabadelvű lazasággal olyant, miszerint "mindegy, hogy melyik vallásban vagy, csak a főbb dolgokban kell megegyeznünk". Ki határozza meg, mik a "fő dolgok"? Van-e ilyen kategorizálása a bibliának az igazságról?

Valójában a Biblia IGAZ VAGY HAMIS alapon kategorizál, nem pedig "lényeges, nem lényegessel". Ez nem is volt kérdés, ameddig ez a számtalan, zűrzavaros és ellentmondó szellemi irányzat ki nem alakult.

Hogy alakult ki? Mivel a Biblia határozottak figyelmeztet a szakadásokra, sőt még a szellemi elhajlásokra is, bizonyítható, hogy (még "részben" sem) Isten beleegyezésével vált ilyenné a ("keresztény") világ.

"Lényeges dolgokban egység,egyebekben szabadság,de mindenben szeretet."

Igen, ez egy fontos alapelv, de egy szervezett egyházon belül, nem a Sátán irányításával létrejövő, különböző irányzatok között. Erre a "szeretetre" nem csak a (közel)múlt, hanem a (közel)jövő is rá fog cáfolni azon egyházak tagjai szempontjából, melyek nem a bibliai igazságot tanítják.

"Ne maradj meg egy olyan egyházban,amely azt hiszi,hogy a megmentésért oda kell tartozni,vagy amely önmagát a többihez képest valamiért különlegesnek tartja."

Ezt - még egyszer - miért nem kérdezed meg az apostoloktól? Itt nem a "különlegességről" vagy a "felsőbbrendűségről" van szó. Ezek álszent hamis vádak! Valójában kik is támogatták a "felsőbbrendűeket" szinte EGY EMBERKÉNT 60-80 évvel ezelőtt? Az a "kereszténység", melyből szerinted "több száz millió újjászületett" kerül ki. Jehova Tanúi NEM TÁMOGATTÁK őket, milyen minősíthetetlen vád az, hogy ők "felsőbbrendűeknek" képzelik magukat!

Tehát akkor az apostolok a Biblia tanúsága szerint nem hitték, hogy "oda kell tartozni"? Akkor mégis MIÉRT szakítottak a régi vallásukkal, egyházaikkal, és HOVA csatlakoztak? Nyugodtan maradhattak volna ott, ahonnan jöttek, mert szerinted "nem az a lényeg, hogy melyik egyházba tartozunk". Végig gondoltad te ezt?