A "Mit tanít valójában a Biblia"című Jehova Tanúi kiadványt nem volna helyesebb úgy elnevezni, hogy "Mit tanít valójában a Szentírás Új Világ fordítása"?

Nagyon muris a kérdező buzgalmát figyelni, ahogy pl. gyakran szalmabáb érvelésével "megcáfol" olyan állításokat, melyeket senki sem állított - legalábbis a Tanúk nem. A háromsággal kapcsolatos ilyen álérvek részben bizony ilyenek voltak.

A kiírt kérdésedre a válaszom: NEM! Ugye nem meglepő, de hitelesen meg is tudom védeni az álláspontom, ha kell.

De kitérnék az eddig - talán - legkényesebb és leghevesebb vitát kiváltó részletre, mert nagyon nincs rendben:

"Nos, ezek a hitehagyottak 'az elméjükben' betegek, és szeretnének másokat is megfertőzni a hitehagyott tanításaikkal."

Jellemző ez az indokolatlan vádaskodás és szőrszálhasogatás az ellenkezőkre. Ez már nagyon durva! Ha az idézetem előtti szövegösszefüggést és az "'elméjükben' betegek" kifejezés utáni mondatrészt együtt értelmezzük és nem vakít el minket valamiféle vak düh a Tanúk iránt, akkor jól látszik, hogy a megfogalmazás csakis azt jelenti, hogy az (egyébként is) időzőjelbe rakott 'elméjükben' betegek szóhasználat, a hitehagyottak ROMBOLÓ szellemiségével való megfertőzésének a veszélyére hívja fel a figyelmet. Vagyis ez kizárja, hogy közönséges elmebajról beszéljünk, nemde?!

Nyilvánvaló, hogy szellemiségbeli NEGATÍV "elváltozásról" beszélhetünk csupán, de az erre a megfogalmazásra adott igen heves és negatív reakció is jól bizonyítja, hogy erről viszont tényleg beszélhetünk.

Sokféleképpen meg lehet fogalmazni egy dolgot. De a tökéletlenség miatt igazából mindannyian "sokképen vétkezünk" (igen, még a kérdező és Berta Wooster is), de a jó tanítók is. Az egyik leggyakoribb és feltehetően kárt okozó hiányosság az, ha szóban vétkezünk. Jakab ezt mondja: "Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni."

Szerintem maximálisan ide illik Jézus kérdése: "Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe?"

Ez bizony a világban egy alapvető és gyakori tökéletlenség és nagyon erősen kell azon munkálkodnunk nekünk, hívőknek is, hogy ne essünk ebbe a hibába.

Röviden: Jakab levelében a hit cselekedet nélkül halott, ami érthető, hiszen Jézus is azt mondta, hogy azok öröklik Isten Királyságát, akik CSELEKSZIK az Atyja akaratát. Tehát nem azokról van szó, akik pusztán hisznek benne. De minden józan logika is azt mondja, hogy a hited tettekkel tudod csak és igazán bizonyítani.

Pál sem mond ennek ellent, csak ha kiragadsz belőle és félreértelmezed.

Vidiripi

Vajon mikor juthatott ez eszedbe? :)))))

Látod kedves kérdező, megint olyant feltételezel rólunk, amit nem látsz tisztán. Az "ingyen kegyelmet" éppen ezért fordítja az ÚV "ki nem érdemelt kedvesség"-nek Istentől. Értelmezd a kifejezést.

Cselekedetekkel nem lehet rászolgálni a megmentésre. De mindenki, akinek igazi hite van, cselekedni is fog azzal összhangban: betartja Isten és Krisztus parancsait, ezáltal bizonyítva a hitét és a szeretetét. Ilyen cselekedetek nélkül a hite halott.

Ettől még igaz az, amit írtam és ezt te is megerősítetted. A Tanúk nem vallják, hogy a cselekedeteink által válunk igazzá, de ettől még az elengedhetetlen része a hitünknek!

"A "ki nem érdemelt kedvesség"az Új Világ Fordítás "találmánya"."

Ez demagóg gondolat, hiszen a fordítók számtalan ilyenfajta, az eredeti nyelvhez képest kifejezőbb szófordulatot alkalmaznak, mivel az eredeti szó szerinti átadása nem lenne érthető az adott nyelven.

Ha képesek volnánk tökéletesen eleget tenni Isten minden követelményének, akkor kiérdemelt kedvesség lenne a részéről megadni nekünk a megígért áldásokat. De Jehova Isten és Jézus Krisztus olyan kedvességet tanúsít irántunk, amelyet nem érdemeltünk ki.

A J. H. Thayer-féle A Greek-English Lexicon of the New Testament című könyv megmagyarázza a Pál apostol által használt kifejezés jelentését, amely leírja Istennek ezt a tulajdonságát: "A (kha΄is) szó olyan kedvesség fogalmát foglalja magában, amely olyasmit adományoz valakinek, amire az illető nem szolgált rá." Egyetlen tettünk sem érdemli meg Isten áldását. Ez ki nem érdemelt kedvesség az ő részéről, ahogy Pál mondja. Ha őszintén megteszel minden tőled telhetőt, hogy eleget tegyél az Isten iránti kötelezettségeidnek, légy boldog, hogy megtetted. Jehova nem kíván tőled többet.

Tehát akkor mi a probléma?