"A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. " 1Kor 7,3 De mi van, ha nem teljesíti?

Pont úgy, ahogy nálatok is van... hiába mutatta ki, én nem vettem komolyan, mert meg voltam győződve róla, hogy csak meg akar felelni valamilyen elvárásnak... ezen kívül mi -legalábbis én akkor úgy gondoltam- szexeltünk rendszeresen, csak éppen mint, ahogy te is leírtad mindketten kényszernek éreztük.

Én az egészből nem is vettem észre semmit, mármint abból hogy neki ez így nem jó. Hiába mondta, hogy mit akar én nem vettem tudomást róla és konkrétan közöltem vele, hogy, nekem teljesen jó így, ahogy van -pedig nem volt jó, nem tudom, hogy miért mondtam, talán büszkeségből-, ha ez neki nem jó, akkor benne van a hiba.

Mint a Bibliát valló keresztyén, én sem mondhatok mást, mint hogy a végsőkig tegyél meg mindent a házasságod megmentéséért. De, hogy hol a végső határ, fogalmam sincs. Elmondom az én "sztorimat":

Az első feleségemmel hitetlenül jöttem össze, ő 15 én 19. A szex remekül ment az első pillanattól kezdve. Három és fél év után összeházasodtunk. Kiderült, csak a szex működik együtt, és bulizni tudunk, de semmi más nem működik. 6 hónap házasság után saját lakást vettünk, vállaltunk 6 év alatt két gyermeket (szoc.pol. miatt). Másfél év alatt teljesítettük, anyagi biztonság, teljes egészség, remek szex, és mégsem működik a házasságunk. A feleségem probléma megoldó képlete mindenre: akkor váljunk el! 3 év után jött Isten, és mi megtértünk, és bemerítkeztünk, és az elején egy kicsit jó is volt minden. (néhány hónap) Aztán kezdődött minden elölről. Született egy harmadik gyermekünk, de egyre gyakrabban, egyre többet, egyre hangosabban veszekedtünk, és aztán jött a tettlegesség. Közben minden vasárnap jártunk a gyülekezetbe. És szerettük egymást, ez nem kérdés. Csak együtt élni nem tudtunk! 9 évvel a házasság kötésünk és 6 évvel a megtérésünk után a feleségem elköltözött, és beadta a válókeresetet. Kértem, ne váljunk el, keressük meg a megoldást, Isten segít! Hajthatatlan volt. Természetesen időnként ágyba bújtunk. Szerettük egymást, még házasok voltunk, csak külön éltünk, és be volt adva a válókereset. Engem közben kizártak a gyülekezetből a feleségem bizonyságtétele alapján. Az nap este, mikor kizártak, a feleségem albérletében aludtam (ő hívott telefonon és kérte), és onnan mentem másnap dolgozni. De a válókereset visszavonására nem volt hajlandó. A második válóperes tárgyalásra még úgy mentem el, hogy nem akarok válni. De úgy jöttem el, hogy ezzel a nővel végeztem. Két héttel később össze jöttem a mostani feleségemmel, (5 hónappal a válásom kimondása előtt) Egy évvel a válásom után össze házasodtunk, ma két gyermekünk van. A kezdetektől mindenki ellenezte a kapcsolatunkat, kaptunk a törvény bunkójával rendesen. Mindenki azt várta, mikor megy tönkre, mikor kezdem el őt is verni, mikor válunk mi is el. (idén leszünk 10 éves házasok) Abban biztos vagyok, azt, hogy elváljak és újra házasodjak, nem akarta az Isten. De elfogadta, és megáldotta a második házasságomat is, és nem hagyott el sem engem, sem minket. Mindenki szépnek, különlegesnek látja a saját gyermekeit. De a mi két gyermekünket mások is elismerik, hogy rendkívül szépek, és mi is értetlenül nézünk a feleségemmel, hogy Isten két ilyen gyermeket hogy mert ránk bízni?

Mi van az első házasságomból született három gyermekkel? A válás megviselte őket. A következményeit ma is hordozzák. De ők is azt mondják (20 fiú, 19fiú, 16lány), jobb hogy elváltunk. Mert az nem volt család, és nem volt házasság, amit az édesanyjával műveltünk. A két kisebb egyébként már meg tért és bemerítkezett.

Szóval mentsd meg a házasságod, ha van rá mód. De én magam biztos vagyok benne, hogy amiben most vagy, az nem házasság. És tőlem mártírkodhatsz, ha van kedved hozzá, de ha nincs esélye a házasságod helyre állásának, nem hiszem, hogy Isten sok örömét fogja lelni, a kapcsolatotokban. Az én véleményemre hivatkozva el ne válj! Keresd Isten személyes vezetését ebben a helyzetben! De! Amikor kizártak a gyülekezetből, és gyakorlatilag minden hívő testvérem magamra hagyott, és természetesen mindenért egyedül én voltam a hibás, a felelős, meg minden, háromszor kaptam meg Istentől rövid időn belül ugyan azt az Igét: "nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" És mivel én egyébként ritkán kapok konkrét személyes igét Istentől, nem volt kérdés, hogy ezt nyugodtan vegyem komolyan! És Isten hű maradt az ígéretéhez. És nem azért, mert ezt én megérdemeltem, vagy most már megérdemelném. Csak kegyelem. Szóval, nem irigyellek a helyzetedért, még kevésbé a döntésedért, amit meg kell hoznod. Akinek elsőre sikerült jó házasságot kötnie (Isten kegyelméből) az könnyen tudja mondani: a végsőkig ki kell tartani a házastársunk mellett. És igaza van! A házastársam mellett én is kitartok! A kérdés, meddig házastárs a másik, és mi számít végsőkig-nek? Mert nem értek egyet azzal, hogy a hívőnek mindent el kell tűrnie!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Küld el nyugodtan privátba.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Napirai11 válasza:

Kedves Kérdező!

Én vagyok az egyik reggeli válaszoló.

Kérdezted, hogy miért ijedtem meg: rendkívül egyszerű a válasz. Attól ijedtem meg, hogy belegondoltam, hogy mi lesz, ha én is ilyen pasit fogok ki.

Üdv: Napirai

Napirai11 válasza:

Kedves Kérdező!

Én nem vagyok keresztény: baháí vagyok. Úgy érzem, nagyon erős az Istenbe vetett hitem, és hiszem, hogy segít majd megtalálni a mellémrendelt házastársat.

Üdv: napirai

nagyon fura hívők vagytok ti, már bocs...

megpróbáljátok a bibliát az aktuális saját érdekeiteknek megfelelően értelmezni, úgy, hogy alátámassza az esetlegesen rossz döntéseiteket és megerősítsen titeket abban, hogy jól döntöttetek.

a biblia szerinte a házasság egy ÖRÖKRE szóló szövetség a házastársak és isten közt. ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy csak addig tart a házasságom, míg én annak érzem, onnantól kezdve már nem is házasság, tehát fel lehet rúgni...

a másik, ami nekem nagyon fura volt a fentebb lévő hosszú és kitárulkozó hozzászólásban, hogy "kizárták a gyülekezetből" az illetőt. miféle gyülekezet az, ahonnan kizárják az embereket???? ebbe a gyülekezetbe csak a bűntelen, feddhetetlen emberek tartozhatnak?? kicsit képmutatásnak érezném, ha kizárnának egy gyülekezetből, amiért bűnösnek titulálnak....