"A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. " 1Kor 7,3 De mi van, ha nem teljesíti?

Kedves # 19!

Azért ezzel vitatkoznék, mert Pál apostol álláspontja szerint senki nem köteles rossz házasságban élni, el lehet válni.

(Az más kérdés, hogy a férfiaknak engedi az újbóli házasságot, a nőknek nem.)

Mindenesetre vallásom szerint protestáns vagyok, tehát elvben elválhatnék, fel is merült már, de látom a férjemen, hogy mennyire megviseli még a gondolata is. Tehát nem vallási okokból nem akarok elválni, hanem a lélek parancsa szerint, vagy ha úgy tetszik, a szeretet parancsa szerint.

És hidd el imádkoztam sokat. És Isten arra indított, hogy engedjem el érzelmileg őt. De arra nem, hogy váljak el.

Kedves # 21!

Hidd el, én őszintén elmondtam neki az igényeimet, tabuk nélkül. Hogy mire vágyom pontosan (nem csak szexuálisan, hanem mire lenne szükségem ahhoz, hogy újra párkapcsolatnak tekintsem a kapcsolatunkat). Mit kiderült, neki ezekre egyáltalán nincs igénye. El is mondta, a kedvemért belement, de nem volt benne köszönet - pontosan amiatt, mert ő nem jó szívvel tette.

Ő is elmondta az igényeit (ami a szexualitás szintjén az volt, hogy neki tökéletesen megfelel a szexmentes élet, jobb lenne, ha nem erőltetném), más területen viszont próbáltam megfelelni az ő kéréseinek. Szintén sikertelenül.

Szóval mi ezeket megbeszéljük, nem söpörjük a szőnyeg alá! Én nagyon nyitott vagyok, még akkor is, ha esetleg nem kellemes, amit hallok... mert hát pont az ilyen beszélgetések során derült ki az, amit nagyon nem szerettem volna hallani: hogy benne elmúlt a szerelem (sőt, igazából meg sem volt soha), hogy a mai napig a régi kedvesére gondol, aki nagyon csúnyán bánt vele, és hogy egyáltalán nem vágyik a szexualitásra...

Csak hát tudjátok, az van, hogy Isten nem akarhatja azt, hogy így éljem le az életem, egy életre hozzákötve valakihez, akitől érzelmileg, szexuálisan semmit nem kapok... Mert minden más területen érzem a kegyelmét, és hogy mennyire bölcsen rendezi az életemet. De ebben a dologban egyelőre csak lemondást vár tőlem...

Azt írtam, hogy egyelőre lemondást vár. Nem gondolom, hogy rosszat akarna...

Egyébként örülnék, ha leírnád, amit töröltél, nem keserítesz el vele, hidd el!

Kedves # 28!

Igen, értem, amit írsz, csak te a következőket próbáld megérteni:

"nem téged fog kívánni" - engem már évek óta nem kíván, és bármit tettem (beleértve az imádkozást is), akkor sem

"nem fog téged boldoggá tenni" - amikor azt vártam, hogy boldoggá tegyen, nagyon rossz volt a kapcsolatunk. Állandó veszekedés (mert folyton frusztrált voltam amiatt, hogy nem tesz boldoggá, sőt, meg sem kísérli, vagy ha mégis, akkor erőltetett). Amióta már nem vágyom rá, hogy boldoggá tegyen, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb a kapcsolatunk. Tehát nem az a célom, hogy engem tegyen boldoggá. Mert ha ez lenne a célom, akkor már feltételesen szeretném, nem pedig feltétel nélkül.

"Ha nincs meg az alap, a hűség" - a hűség eddig sem volt meg, hiszen volt házasságon kívüli kapcsolata. Még ha szexmentes is, de azért ez egy nőnek sokkal fájóbb, mintha félrekefélt volna. Ezt a férfiak nem nagyon értik, de így van sajnos.

Lehet, hogy hozzájárulok a házasságtöréshez, de ha nem tenném, akkor is megtenné most már, ebben biztos vagyok. Ha kézzel-lábbal tiltakoznék ellene, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nagy veszekedések és tányércsapkodások közepette mennénk szét. Így meg... lehet, hogy Isten akarata pont az, hogy ő hagyjon el?! Nem tudom, ez csak most jutott eszembe. Majd Ő tudni fogja, hogy mi a legjobb...