Miért imádkoznak Máriához?

Kotnyeleskednék megint, bocsi...

Nincs miért megbocsájtani, hiszen ellenem nem követtetek el semmit. A tanításotokat gyűlöli lelkem, de nem titeket.

Istenszülő? Kit hívott a szüleinek?

Az Atyját. A mi Atyánkat.

És az anyját?

Nagyon is tisztelte, éppúgy, ahogy ő maga parancsolta, hogy tiszteljétek anyátokat, apátokat.

Ki az anyja?

"És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.

Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?

És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!

Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám."

Sziasztok

Sziasztok!

Nem szeretném a vitát tovább szítani, és nem az emberek, azaz nem az őszintén Istent kereső, Őt szerető és követő katolikusok ellen írok, hanem bizonyos tanítások ellen.

Néhány itteni beszélgetésből világosan levontuk már azt a tanulságot, hogy a protestáns és a katolikus tanítások között a fő eltérést az okozza, hogy míg előbbiek kizárólag a Bibliát fogadják el alapnak, addig utóbbiak az ún. szenthagyományt is. Tehát most innen kellene indulni... Azaz onnan, hogy a szenthagyomány egyes részei honnan származnak, erednek.

Van egy régebbi jegyzetem Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallásai régen és ma c. könyvéből, ebből a jegyzetből már másoltam be egy-egy részt; most többet is fogok (4-et az összesen 21-ből), mivel ezek magyarázatot adhatnak a felmerült témák egy részéhez.

Magát a könyvet kerestem a neten, hátha letölthető valahonnan, de nem találtam. Viszont egy másik fórumon hasonló témában az egyik felhasználó ajánlott még két könyvet ezen kívül:

1.Tony Coffey: Katolikus voltam

2. Paul L. Williams: A leleplezett Vatikán

Én ezeket nem olvastam még, tehát nem tudok véleményt formálni róluk.

Ismétlem: Az emberekkel nincs gond, ha náluk előrébb van Isten, mint az egyházuk tanításai; üdvözletem minden katolikus gyk-snak! :)

1. Babilon, a hamis vallás forrása

A Jelenések 17:1-6 –ban szereplő asszony neve „Titok; a Nagy Babilon”; ez a bukott egyházat jelképezi. Az Ige az igazi egyházra is alkalmaz női képet: a menyasszony, a tiszta szűz jelenti Jézus Krisztus igazi egyházát (Efezus 5:27; Jelenések 19:7-8).

Amikor János a látomást kapta, és leírta, a fizikai Babilon városa már nem létezett, elpusztult az Ézsaiás 13:19-22 és a Jeremiás 51:52 próféciák beteljesüléseként.

Az özönvíz után az emberek keletről nyugat felé vándoroltak, Sineár földjének síkságán telepedtek le (1. Mózes 11:2), s felépítették Babilon városát (Babilónia, a későbbi Mezopotámia). Itt gazdag termőföld volt, de az emberekre veszélyes vadállatok is éltek a környéken (2. Mózes 23:29-30).

Egy ember, Nimród kőfalakkal körülvett városokba telepítette a népet, a városokat királyságba szervezte (1.Mózes 10:10).

A Nimród név a „marad” szóból származik, jelentése: lázadni. A „hatalmas vadász az Úr előtt” kifejezést használja rá az Ige, de az „előtt” szó néha „ellen” értelemben is használatos volt.

A Zsidó Enciklopédia szerint Nimród az összes embert fellázította Isten ellen; Josephus Flavius pedig tirannoszként említi Nimródot, ill. a toronyépítés irányítójaként.

Nimród felesége Szemirámisz volt, aki szerint a férje, halála után napistenné vált, majd újra megszületett az ő gyermekeként Tammúz néven. Az 1. Mózes 3:15 próféciáját ekkor már ismerhették: a Messiás egy asszonytól fog megszületni. Ebből alakult ki a fiút és az anyát is imádó misztériumvallás. Az imádat főleg titkos szimbólumokon keresztül folyt: gyertya, rituális tűz, napjelképek (hal, fa, oszlop, állatok).

Mivel az emberek innen vándoroltak szét a földön (1. Mózes 11:9), a vallási rendszer szétterjedt a nemzetekhez. Hérodotosz szerint minden bálványimádó gyakorlat kezdeti forrása Babilon; Bunsen szerint Egyiptom vallása a babiloni Birodalomból származik.

Amikor Róma világbirodalommá vált, a leigázott nemzetek vallását magába olvasztotta. Ebben az időben született meg Jézus. Feltámadása után a korai egyház erőteljes volt, ám nemsoká az emberek a Szent Szellem helyett magukat tették urakká Isten népe felett: szellemi eszközök és igazság helyett új elképzeléseket és módszereket alkalmaztak, keveredtek a pogánysággal.

A törvényszegés titkos bűne ekkor már működött, a hitető és gonosz szellemekkel együtt, akiknek tanítására figyelve némelyek el fognak szakadni a hittől (2. Tesszalonika 2:3-7; 1.Timóteus 4:2). A Júdás levél 1:3-4 figyelmeztet arra, hogy a szenteknek adatott hitért tusakodni kell, mert némelyek megpróbálják azt elferdíteni.

A kereszténység államvallássá tétele után (i.sz.4.sz.) az üldözések megszűntek, az egyház elismerést és hatalmat kapott a világtól. Ennek ára volt: kompromisszumok a pogánysággal. A kereszténység elkülönülés helyett a világi rendszer részévé vált. A keveredésből jött létre a római katolikus egyház, tehát aposztázia történt.

Sok komoly, elkötelezett, kiváló katolikus hívő van, nekik meg kell válni Babilon tanaitól, visszatérni az eredeti hithez.

2. Anya és gyermek imádása

Sok nemzetben ismert forma, csak a nevek különfélék (a nyelvek Bábelnél váltak szét!): pl. Görögök- Aphrodité = Ceres; Róma – Vénusz = Fortuna, és fia, Jupiter; Ázsia – Baál felesége, az ég szűz királynője, neve Astarót; India, Kína, Egyiptom, Sumer, etruszkok, druidák, germánok, skandinávok.

Az ószövetségi Izraelben sokszor jelen volt a bálványimádás, pl. Bírák 2:13 – „és elhagyták az Urat és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.”; Jeremiás 44:17-19, 7:18-20 → az ég királynője, béléseket készítettek neki. + Bírák 10:6, 1. Sámuel 7:3-4, 12:10, 1. Királyok 11:5, 2. Királyok 23:13.

A Római Birodalomban az aposztata egyházba meg nem tért pogányokat is befogadtak, megengedték nekik pogány rítusaik és szokásaik folytatását egy kis változtatással (hogy jobban hasonlítson a kereszténységhez).

Az anyaisten imádása → Mária–imádás: Mária nyilvánvalóan kiváló, elkötelezett, istenfélő asszony volt, az Úr választottja, ám sem Jézus, sem az apostolok nem hívtak fel az ő imádására senkit; ez nem is volt szokás ~ 400-ig (a tényt a Katolikus Enciklopédia is elismeri).

Az efezusi zsinat tette hivatalos tantétellé Mária imádását i.sz.431-ben. Efezus a Diana – kultusz központja volt: Diana a szüzesség és az anyaság istennője, akit sok mellel (100) ábrázoltak, továbbá a fején egy torony formájú koronával, ami a babiloni tornyot szimbolizálta.

Nimród = Baál, felesége egyik neve Baálti = Mea Domina = Madonna.

Egyik címe: Mediatrix = közbenjáró. ↔ Az 1. Timóteus 2:5 szerint Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró.

Másik címe: Isten anyja – ezt is átruházták Máriára. Íziszt egy félholdon állva, feje körül 12 csillaggal volt szokás ábrázolni.

Az elhajlás idején hasonló szobrokat készítettek Máriáról, illetve egyszerűen átkeresztelték az Ízisz – szobrokat.

3. Mária imádása

A katolikus templomokban sok szobor található, Máriáról a legtöbb.

A rózsafüzér imádkozásakor az arány: Üdvözlégy – Miatyánk 9:1.

Egy szentté avatott katolikus szerző szerint hatásosabb Máriához imádkozni. Ő közvetítőként részvétteljesebb, megértőbb, irgalmasabb lenne Jézusnál?

A szeplőtelen fogantatás tana 1854-ben vált hivatalossá. Ez azt állítja, hogy Mária fogantatásától kezdve mentes volt az eredendő bűntől (a pogány „istennők” esetében is a magasabbrendűség feltétele volt a természetfeletti fogantatás, belépés a világba). A tan kialakulása egy folyamat eredménye volt. A Kat. Enc. elismeri, hogy a dogmára nincs bizonyíték az Írásokban.

A római katolikus egyház tanításai = az Írások + az egyházatyák által hátrahagyott tradíciók és eszmék + a pogányságtól kölcsönvett, keresztényivé formált hittételek → összevegyítés, fejlesztés, a zsinatokon dogmává tétel. Ez erősen ellentétes a protestáns Sola Scriptura tételével.

„Mindnyájan vétkeztek…” – Mária is ember volt, Ádám leszármazottja, így szüksége volt a megváltásra.

Máté 12:46-50 alapján az, aki Isten akaratát cselekszi, azonos szinten van Máriával, tehát Mária nem nagyobb.

A Lukács 1:28-ban szereplő kifejezés, az „áldott…az asszonyok között” nem egyedi. – Bírák 5:24-ben „áldott legyen az asszonyok felett Jáhel”.

Pünkösdkor Mária a tanítványokkal együtt imádkozott, várta a Szent Szellem kitöltését. – Katekizmusbeli ábrázolásokon Mária áll középen, feje felett galamb van, a tanítványok körülötte. → A Szent Szellem galamb formában csak Jézusra szállt le, viszont több pogány istennőt ábrázoltak a fejük fölött galambbal.

Az örök szüzesség tana ~330-ban jelent meg, 451-ben ismerték el hivatalosan. ↔ Máté 1:23 – Jézus természetfeletti módon fogantatott, földi apa nélkül, de később Mária több gyereket is szült. Máté 1:25 – Jézust nem egyetlen fiának mondja, hanem elsőszülöttjének; ebből következik, hogy volt másod-, harmad-, stb.-szülött is. Máté 13:55-56 szól Jézus 4 öccséről, ill. min. 3 lánytestvéréről („mind az Ő lánytestvérei” – többes szám, és nem „mindkettő”, tehát 3 vagy több).

Mária mennybemenetele testben történt – 1951 óta hivatalos tanítás. Nincs igei alapja.

A rózsafüzér bizonyíthatóan nem keresztény eredetű, pl. mohamedán gyöngysor, ninivei szobor, japán buddhisták, föníciai érmék i.e. 800 körülről.

Az Apostolok Cselekedetei 19:34-ben olvasható, hogy emberek két órán át kiabálták: „Nagy az efezoszi Diana” – ez vallásos frázis. ↔ Máté 6:7-13 figyelmeztet, hogy ne legyünk sokbeszédűek, mint a pogányok, akik azt hiszik, az imameghallgatás feltétele egy rövid ima ismételgetése. A 14. versszaktól kezdődik a helyes ima mintája, a Miatyánk.

4. Szentek, szentek ünnepei, szimbólumok

Az apostoli levelek címzése, a „szentek” – élők, még ha hiányzik is az érettségük vagy a tudásuk. Elhunytakhoz imádkozni tilos, az a spiritizmus egyik fajtája (pl. Ézsaiás 8:18-29).

A halottakhoz és a halottakért való imádkozás tana és gyakorlata az Írásokból nem alátámasztható, mivel hitet és bizalmat egyedül Istenbe szabad vetni.

Babilonban ~5000 istenség volt, akik egykor a földön élő hősök voltak. Minden napnak, foglalkozásnak megvolt a patrónusa. Rómában szintén mindennek megvolt a maga istene, pl. Merkúriusz a szónokoké. – Az ApCsel.14:11-12 írja, hogy Lisztra lakói Pált Merkúriusznak hitték; a 28:11-ben szereplő Kasztor és Pollux Róma és a tengeren utazók védőőrei voltak.

A rendszer beépült a R. K. Egyházba: az isteneket más néven, szentekként tisztelték. (- Ez a névnapok eredete. saját megj.). A tanítás szerint azért jó a szentekhez imádkozni, mert nekik Isten megadja azt, amit az embertől amúgy megtagadna. A Kat. Enc. elismeri, hogy a legendák a kereszténység előtti vallásos mondákhoz hasonlítanak, közös eredetük a mítoszokkal sokszor nyilvánvaló.

Néha a szentnek a korábbi „isten” nevéhez hasonló nevet adtak. Pl. a Kildare Veszta-templomból kolostor lett, a szüzek helyébe lépő apácák megőrizték a rituális tüzet, csak átnevezték St. Bridget tüzének Brighit istennőről, aki a napisten leánya volt.

A Pantheont eredetileg Jove és az összes isten számára ajánlották fel, 609-ben újra felszentelték „Szűz Mária és az összes szent” tiszteletére.

Sok katolikus templom helyén régebben pogány templom, ill. oltár állt.

A Jézus szülőhelyeként ismert barlang Jeromos szerint egy sziklába vájt szentély volt, amelyben régen Tammúzt imádták. – Az Ige nem említ barlangot Jézus születési helyeként.

A különféle ősi istenszobrokat is felhasználták – ez bálványimádás. A Kat. Enc. szerint a szobrok és képek csak képviselik Krisztust és a szenteket. ↔ „Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót…Ne imádd, és ne tiszteld azokat!” (2. Mózes20:4-5).

Amikor Izrael elfoglalt egy pogány várost vagy országot, nem volt szabad átvennie a bálványokat, sőt tűzzel el kellett égetnie azokat

(5. Mózes 7:25, 4. Mózes 33:52). A 8. században sok vita folyt erről, még katolikus püspökök is voltak azon a véleményen, hogy ez bálványimádás, vagy azzá válhat. A szembenálló felek részéről mindkét oldalon történtek gyilkosságok, amik pedig kétségtelenül szemben állnak Krisztus tanításával.

Nincs igei leírás az emberek külső megjelenéséről, tehát a létező ábrázolások csak művészi képzetek, s nagyon különbözőek.

A fénykör = nimbusz a „szentek” feje körül szintén babiloni hagyomány: az ottani isteneket ábrázolták így. Lásd még pl. Rómában Circe.

Jézus már felment a Mennybe, így nem ismerjük Őt többé test szerint; Ő megdicsőült, dicsőséges testben van – képtelenség megfelelően ábrázolni Őt. – 2. Korintus 5:16,János ev. 7:39, Filippi levél 3:21.

Olvassatok egy kicsit a Mária-jelenésekről. 2 fontos tanulságot szeretnék levonni, hogy lássátok: Mária nemhogy Jézus elé helyezi magát, hanem az ő szellemében az ő követésére buzdít.

1. Az evangélium ugye az egyszerűséget, alázatosságot részesíti előnyben. Lásd: karácsonykor Isten a legegyszerűbb embereket, a pásztorokat szólította meg először, illetve Jézus sem egy palotába, hanem egy szegény istállóban született, majd 30 évig csendben, rejtve élt Názáretben, akárcsak a többi egyszerű ember.

Így a Mária-jelenések is általában hol történnek? Az egyszerű szegény emberek körében, szegény helyeken. Ott van Fatima: nem a püspöknek jelent meg Mária egy székesegyházban, hanem 3 egyszerű parasztgyermeknek a természetben. Ott van Máriapócs: nem egy székesegyház csodálatosan, művészien festett képe könnyezett és tett csodákat, hanem egy jelentéktelen falu (Pócs) egyszerű fatemplomának egyik, művészileg sem túl értékes képe. Ott van Fallóskút: Nem a közeli Eger érsekének jelent meg a Szűzanya, hogy megmutassa a forrást, hanem egy Hasznoson élő tudatlan parasztasszonynak. Nem érdekes dolgok ezek?

2. Ezek a Mária-jelenések mindig ugyanarra a dologra mennek ki: a Szűzanya figyelmeztetni akarja az embereket, hogy ne kövessenek el annyi bűnt, ne bántsák az ő Szent Fiát. Imádkozzák naponta a rózsafüzért és egyéb imákat, hogy így engeszteljék a Mindenható Istent. Elég csak beírni a google-ba, hogy Fatimai jelenések, máris kiadja.

Akkor pontosítok: Isten a legegyszerűbb embereket szólította meg Jézus születésekor. ha így megfelel. :)

A másik: A Mária-jelenések igenis az Úrtól vannak, mert Márián keresztül figyelmezteti az embereket a megtérésre. Az előző válaszomban leírtam, hogy a Mária-jelenések üzenete mindig az, hogy az emberek térjenek meg, tartsanak bűnbánatot, engesztelődjenek ki Istennel. Nem olvastad el? Erre mi lenne a reakciód?