Miért hiszitek azt, hogy Isten nem létezik?

-Az élet megjelenése

Miller-kísérlet. Gánti chemoton.

-Ellentmondó törzsfák

Az micsoda?

-Hiányos kövületanyag

Miért? A valaha élt összes élőlény kronológiai sorrendben elhelyezve, konzerválódjon a föld alatt? Nem hallottál még az anyag körforgásáról? Tudod, az egyik élőlényt megeszi a másik. Inkább az a csoda, hogy ennyi fönnmaradt.

-Rendhagyó leletek

Mint pl?

-Embrionális anomáliák

Minden anomália és hiba inkább az evolúciót, mint az ID-t támasztja alá.

-Nincs megfigyelés nagyléptékű változásokról

Nincs megfigyelés nagymértékű hegységképződésről. Talán azért, mert geológiai és evolúciós értelemben csak egy elhanyagolható pillanat az az idő, mióta az ember létezik. De ld. muslica és baktériumkísérletek. Igenis létrejöttek tulajdonságok. Olvass utána.

-Egyszerűsíthetetlen összetettség

Ez egy nem egzakt, szubjektumra épülő definíció, ráadásul bizonyítatlan.

-A biológiai információ rejtélye

Ld. Gánti chemoton.

23:54-es!

"Te robot vagy?

Mert ha nem, azokat a példákat, amiket leírtam, Te sem tudod kikerülni."

Nem vagyok robot, de mégis kikerülöm.

Miért fáj az neked, hogy másnak más véleménye és élete van, mint a tied?

De csaxólok:

- Nem csalódtam még politikusban. (Mivel nem hiszek nekik.)

- Nem csalódtam embertársamban. (Mert nem hiszek nekik és nem bízom bennük.)

- Nem hiszek abban, amibe belefogok, mert tisztában vagyok a képességeimmel, és tudom, hogy mit tehetek meg, és mit nem. Tudom, mire vagyok képes. Ha belekezdek valamibe, akkor nem kell hinnem, hogy befejezem. Tudom, hogy be fogom fejezni, illetve ha nem, akkor tudom, hogy nagyjából mennyi esélyem van befejezni. Ennek köze sincs a hithez.

Nevezheted egyfajta valószínűség-számításnak is, ha úgy jobban esik neked. Felfoghatod úgy is, hogy énnálam ahhoz, hogy felépítsem a házam, van X százalék esélyem. És ennek függvényében kezdek vagy nem kezdek neki.

Talán így már érthető a kis hívő agyaddal is. :))

Az, hogy te még nem értél el erre a szintre, az a te dolgod.

Hogy szerinted ezzel nem vagyok normális, az is a te dolgod. Azt gondolsz rólam, amit akarsz.

Én meg röhögök tovább az erőlködéseden meg a hülye hiteden. :DD

"A hit tart életben bennünket."

Téged lehet. Engem biztos, hogy nem! Nekem inkább levegőre, kajára és néha némi alvásra van szükségem. :DD

"Írd már le nekem, hogy ennélkül hogyan élnél?"

Tök egyszerűen. Használom a logikát. Talán kicsit hiányt szenvedsz belőle, nem? :))

Ha félretennéd a hited, talán megismernéd te is. :))))

"Az evolúcionizmus problémái:"

És ezekben mi a probléma???

De nekem aztán nehogy az ertem.hu című áltudományos maszlaggal gyere, mert még jobban körberöhöglek. :DD

"Egyetlen DÖNTŐ ténnyel sem tudtok szolgálni, amit ne lehetne még pontosabban magyarázni a tervezéssel!"

:DDDDD Hát persze! Ez a te hited. Hiszen azt hiszel, amit akarsz.

Én meg röhögök tovább. :DDD LOL

Nem akarod bebizonyítani a tervező létét? Léccilécciiii! Bizonyítsd már beeee! Naaa! :DD

Kedves 19:01-es!

Nem tudom elég-e ha annyit mondok, hogy pszichiátrián dolgozom, immár 12 éve, mint ápoló?! Nem akarlak elkeseríteni, de ezzel a gondolkodással még nagy problémáid lesznek! Hidd el, sok ilyen és ehhez hasonló száraz szöveget hallottam már. Amit elmondtál, pont olyan, mintha érzelem nélküli gép lennél, ebben nincs semmi emberi. Mintha a terminátort hallottam volna, de benne legalább volt némi jóindulat.

Nagyképű vagy!

Ezek nem erények és előnyök, hanem nagy hátrányok. De majd meglátod.

Nem nekem fog fájni!

És még én vagyok nagyképű... :DDDDD MEGALOL

Dolgozol ám te a nénikédben, nem a pszichiátrián! :DD

Max csak kezelt beteg lehetsz ott ekkora értelemmel. :D

És tudod mit? Nem hiszem el! Mert nem hiszek. :))

"Charles Darwin az élővilág teremtettségére vonatkozó sok ezer éves tanításokat kérdőjelezte meg mintegy másfél évszázaddal ezelőtt, mikor felvetette a fajok egymásból történő kialakulásának lehetőségét. Darwin a háziasítás, a geológia, a morfológia, az embriológia és fajok földrajzi elhelyezkedésének tényeit felhasználva érvelt elmélete mellett.

Az igazság azonban az, hogy a felsorolt tények mindegyikét lehet értelmezni a hagyományos vallásos világképek "tervezés és teremtés" szemlélete alapján is. Maga Darwin is elismerte A fajok eredete c. művében: "...e könyvnek alig van olyan pontja, amellyel kapcsolatban ne lehetne látszólag az enyémekkel homlokegyenest ellenkező következtetésekhez vezető tényekre hivatkozni." Elméletének kihirdetése óta sokan mutattak rá gyenge pontjaira, bár a vezető tudományos intézmények (jórészt világnézeti, nem tudományos szempontok miatt) a mai napig az evolucionizmus alapvető feltételezéseit fogadják el.

Azonban nem árt ha tudjuk, hogy az evolúció mind a mai napig csak igazolatlan hipotézis, nem pedig tudományosan bizonyított folyamat. Sok megfigyelés pedig ellentmondani látszik Darwin feltételezéseinek.

Az evolúcióelmélet közkeletű felfogása az élővilág kialakulását egy szórakoztató gyurmafilmre emlékeztetően képzeli el, ahol a különböző formák látványosan alakulnak át egymásba. Az élő szervezetek azonban messze állnak ettől a képlékenységtől, és kétséges, hogy alapvető testi vonásaik egyáltalán megváltoztathatók lennének.

A háziállatok évszázadokon, sőt évezredeken át történő tenyésztése azt mutatta meg, hogy a fajok tulajdonságai - a tenyésztés esetén tudatos válogatással - bizonyos határok között változtathatók ugyan, azonban alapvető jellegzetességeik nem változnak meg. A fajok tehát határok között változékonyak, de nem korlátlanul módosíthatók. Új szervek, szerkezeti felépítések pedig egyáltalán nem jelennek meg ilyen módon.

Újabb kihívást jelent az evolucionizmus számára a mikrobiológia fejlődése. A sejtekben található, egymásra épülő molekuláris rendszerek olyan komplikáltak, és egyik olyan mértékben feltételezi a másiknak a jelenlétét, hogy még néhány vezető tudós szerint is lehetetlen elképzelni e "mikroszkopikus gépezetek" fokozatos kialakulását.

Éppilyen összehangolt működésű szerveket találunk az állati szervezetekben, "nagyban". Megmagyarázatlan az "új szervek" megjelenése, amelyeknek valamiféle "kezdeti, fejlődési stádiumában" nem lett volna hasznuk

A geológia területén pedig régóta problémát jelent az evolúcióelmélet számára, hogy a föld ősi rétegeiben nem lehet megtalálni a nyomát annak a fajok közötti, fokozatos átmeneti sornak, amit az elmélet feltételez. Sőt, ismerünk olyan fajokat, amelyek legősibb megtalált előfordulásukban, több tízmillió évvel ezelőtt éppen úgy néztek ki, mint ma. A felbukkanó kövületeket gyakran csak az evolúciós előítéletek alapján állítják "fejlődési sorrendbe", a rendhagyó leleteket pedig figyelmen kívül hagyják, ahogy erről ma már leleplező könyvek jelennek meg."

Jonathan Wells biológus, „Az evolúció ikonjai” c. tudományos bestseller szerzőjének írása

A darwini törzsfa

Darwin ezt írta a Fajok eredetében: „én az élőlényeket nem külön teremtetteknek látom, hanem olyan lények egyenes leszármazottainak”, amelyek a távoli múltban éltek. Úgy gondolta, hogy a mai fajok közötti különbség elsősorban a természetes szelekciónak köszönhető, vagyis „a legalkalmasabbak fennmaradásának”, és az egész folyamatot „módosulással történő leszármazásként” mutatta be.

Természetesen az valóban igaz, hogy a fajokon belül létezik bizonyos mértékű módosulás a leszármazás során. Darwin elmélete azonban új fajok eredetét akarta elmagyarázni, sőt valójában minden egyes fajét, azzal kezdve, hogy az első sejtek megjelentek az ősiszapban.

Ez az elmélet rendelkezik azzal az erénnyel, hogy segítségével tehetünk egy jóslatot: ha minden élőlény egy vagy több kiinduló létforma fokozatosan módosult leszármazottja, akkor az élet történetének egy fa ágrajzára kellene hasonlítani. Sajnos azonban a hivatalos nyilatkozatok ellenére ez a jóslat több szempontból is tévesnek bizonyult.

A fosszilis maradványok azt mutatják, hogy az állatok legtöbb rendszertani egysége már teljesen kifejlett formában, nagyjából egy időben jelent meg „a kambriumi robbanás” során, és nem egy közös őstől származott. Darwin tudott erről, és komoly ellenérvnek tartotta saját elméletével szemben. De mindezt a fosszilis maradványok hiányosságának tekintette, és azt gondolta, hogy a későbbi kutatások során majd előkerülnek a hiányzó ősök.

A másfél évszázada tartó fosszilis anyaggyűjtés viszont tovább súlyosbította ezt a problémát. Kiderült, hogy ahelyett, hogy az idők során előbb a kisebb anatómiai eltérések jelentek volna meg, és csak azután bukkantak volna fel a nagyobbak, a legnagyobb eltérések már a kezdetek kezdetén megtalálhatók. A kövületek néhány kutatója ezt „felülről lefelé zajló” evolúciónak nevezi, és megállapítja, hogy teljesen ellentmond az „alulról felfelé” irányuló sémának, ami Darwin elmélete jósolt. A manapság használt biológia-tankönyvek többsége azonban nem is említi a kambriumi robbanást, és még kevésbé mutatnak rá, hogy milyen kihívást jelent ez a darwini evolúcióra nézve.

Aztán a molekuláris biológia is újabb bizonyítékkal szolgált. Az 1970-es években a biológusok tesztelni kezdték Darwin családfa-modelljét, és összehasonlították a különféle fajok molekuláit. Azt feltételezték, hogy minél inkább hasonlítanak két különböző faj molekulái, annál közelebbi rokonságban állnak egymással. Kezdetben a kutatás a darwini életfát látszott igazolni. Ám ahogy a tudósok egyre több és több molekulát hasonlítottak össze, azt találták, hogy a különféle molekulák egymásnak ellentmondó eredményeket mutatnak. Az egy adott molekula hasonlóságait vizsgáló törzsfa-modell gyakran ellentmond egy másik molekulát alapul vevő modellnek.

A kanadai molekuláris biológus, W. Ford Doolittle úgy véli, hogy ez a probléma nem is fog megszűnni. Talán a tudósok „nem azért nem találták még meg a ’igazi életfát’ – írta 1999-ben – mert nem megfelelő módszerrel dolgoztak, vagy rossz géneket vizsgáltak, hanem azért, mert az élet történetét nem lehet tökéletesen bemutatni egy fa-modell segítségével.” Mindezek ellenére a biológia-tankönyvek továbbra is arra tanítják a diákokat, hogy az élet darwini fája tudományos tény, melyet meggyőző bizonyítékok sora támaszt alá. A kövületek és a molekuláris bizonyítékok alapján azonban ez még mindig csak egy ténynek álcázott, megalapozatlan hipotézis.

"Olyan helyzet alakult ki, hogy ma már számos evolucionista nyíltan elismeri az evolúcióelméletnek ellentmondó egyik alapvető problémát – azt, amit az élő szervezetekre jellemző bonyolult strukturális és funkcionális rendszerek vetnek fel. E rendszerek minden egyes alkotóeleme általában nélkülözhetetlen a teljes egész megfelelő működéséhez. Akkor pedig hogyan jöhetett létre az egész rendszer a közbeeső funkcionális formák finom fokozatainak egymásutánján keresztül? A múltban sok evolucionista megelégedett azzal, hogy elhitte, a közbeeső állapotoknak ez az egymásutánja mindig lehetséges. De ma már számos jeles evolucionista nyíltan elismeri, hogy jó néhány esetben a szükséges közbülső állapotok egyszerűen nem létezhettek.

Az evolúcióelmélet eme problémájának illusztrálására vizsgáljunk meg egy egyszerű példát, a microstomum nevű laposféreg esetét. Ez a laposféreg egy bizonyos fajta védekezősejttel, ún. nematocisztával van felszerelve, ami mérgező tüskés fonalat képes kilőni magából. Amikor a laposférget ragadozó támadja meg, a nematociszták, amelyek közvetlenül a féreg hátának felszíne alatt helyezkednek el, kisülnek, megszúrva és elűzve ezzel a támadót. Ennek a megoldásnak a legérdekesebb vonása az, hogy a nematociszták nem magának a laposféregnek a szöveteiből keletkeznek, hanem a hidrától lopja őket, egy olyan vízi élőlénytől, amelyet megesz. A csápjain található különféle nematocisztákat a hidra arra használja, hogy a táplálékául szolgáló parányi állatokat elejtse és elfogja. E sejtek közül egyesek mérgező tüskéket lőnek ki, mások pedig összetekert és ragadós fonalakat bocsátanak ki, amik lehetővé teszik, hogy a hidra fogva tartsa a zsákmányát. E laposférgek általában elkerülik a hidrákat. De a biológusok megfigyelték, hogy amikor valamelyiknek újabb nematocisztákra van szüksége, hidrákat ejt el és eszik meg, és a szóban forgó sejtek kivételével minden sejtjüket megemészti. A nematociszták sértetlenek maradnak, a laposféreg nem üríti ki, hanem az erre szolgáló sejtjeibe zárja őket, melyek a hátához szállítják a nematocisztákat. Azokat, amelyek összetekert vagy ragadós fonalakat lőnek ki, megemészti, a mérgező tüskéket kilövő nematociszták pedig közvetlenül a féreg hátát borító külső burok alá kerülnek. A nematociszták úgy helyezkednek el, hogy tüskéik felfelé álljanak. A féreg külső burkát alkotó hámszövetek erősen elvékonyodnak az újonnan elhelyezett nematociszták fölött, kilövőnyílásokat biztosítva a tüskék számára.

Végül, a nematocisztákat magukba záró sejtek jelentős változáson mennek keresztül, ami képessé teszi őket arra, hogy kilövő mechanizmusként működjenek. (A hidra eredeti kilövőszerkezete egy bizonyos fajta sejtben, az ún. cnidoblastumban található, amit a laposféreg megemészt.) Vegyük fontolóra, vajon kifejlődhetett-e lépésről lépére a microstomum e védelmi készüléke? Egy evolúciós forgatókönyvnek olyan laposféreg-előddel kellene kezdődnie, amely ugyan evett hidrákat, de nematocisztáikat nem használta fel. Egy ilyen féregben mi lenne az első evolúciós lépés, amely végül a nematociszták védelmi fegyverként való felhasználásához vezetne? Hacsak nem használja fel fegyverként a nematocisztákat, a féreg számára haszontalan lenne a szervezetén belül manipulálnia velük. Tulajdonképpen veszélyes is lenne, mivel könnyen megölhetnék a hidra elsülő tüskéi. Viszont a nematociszták szervezeten belüli feldolgozásának minden egyes lépése elengedhetetlen ahhoz, hogy végül fegyverként lehessen használni őket. Ha nem kerülnének a laposféreg háta alá, nem lehetne megfelelő módon, kilövésre kész állapotba helyezni őket. Amennyiben a háta alá kerülnének, de rossz irányba mutatnának, haszontalanok, sőt, veszélyesek lennének. Hogyha felfelé irányulnának, de a fölöttük lévő hámsejtek normális vastagságúak lennének, a kilőtt tű, a hámszöveten áthatolva, elveszítené lendületét, és a féreg önmagát szúrná meg.

Ezenkívül van még egy probléma. A nematociszták kilövődését nyilvánvalóan nem egyszerűen a féreg hátára gyakorolt nyomás okozza. Ezt sokkal inkább egy, a féregben működő bonyolult irányító mechanizmus vezérli. Enélkül a kilövő mechanizmus nélkül az egész berendezés használhatatlanná válna, még akkor is, ha a nematociszták helyesen lennének beállítva a hámszövet kilövőnyílásai alatt. Ha gondosan megvizsgáljuk, a nematociszták szervezeten belüli manipulációjának minden egyes lépése kisebb mozzanatokra bontható. Például ahhoz, hogy egy nematociszta a laposféreg hátához kerüljön, a féreg egyik sejtjének fel kell azt ismernie, majd elindítania egy kifejezetten arra szolgáló mozgásfolyamatot, ami a nematocisztát a féreg háti részéhez juttatja el. Mindkét folyamat nagyon összetett. Ahhoz azonban, hogy a laposféreg használni tudja a hidra nematocisztáit, sok ilyen fajta összetett elrendezés egyidejű meglétére van szükség.

21:35-ös! (és 21:57, valamint 22:26 - mindhárom te vagy szerintem):

Képes voltál ezt a három agyament b@romságot egy az egyben átmásolni ezekről a helyekről???

[link]

[link]

[link]

Az első oldal nem nyílik meg rendesen, de ha valaki a 21:35-ös írás egy mondatát bemásolja a gugli keresőbe, és entert nyom, egyből bejön első helyen az oldal.

A második és a harmadik hozzászólások (21:57 és 22:26) pedig - most kapaszkodjon mindenki - a "Védikus tudományok Kutatóközpontja" című oldalról van.

Nesze neked hiteles forrás! :DDDDDD

Bakker! Ekkora égést! Ezért megérte fennmaradni! LOL

:DDDDD

Látod, csak az ostoba előítéletid! Egy szó sincs a védikus tudományokról, nem ez a téma. Én sem vagyok hindu.

De azért a tartalma gondolkoztasson el.

Egyébként nagyon gyerekes volt ez a válaszod is. Nem csak rád jellemző, ez igaz. Arra az oldalra tipikusan igaz, hogy szeretnék sárba tiporni a másik oldalt, de attól még nem lesz igaz, ami eredendően téves!

Mellesleg a harmadik idézetem tárgyát a szkeptikus társaság oldaláról vettem, és a másodikat sem a védikus oldalról. De amit Te másoltál, szintén érdekes, mégha a védikus tudományok honlapját találtad meg, akkor is. Csak őszintén el kellene olvasni, mert általában nem mi nem ismerjük a másik oldalt, hanem sokaknak ott nincs fogalma, miről is beszél velünk kapcsolatban.

Sokunk már megjött az evolúció mítoszából, de Ti csak felületesen vádaskodtok, és közben fogalmatok sincs, mit miért állítunk. Aki ismer is valamit a vallásokról, az is elsősorban a domináns, vakbuzgó, "hívőkkel" dobálózik. Ez kevés.