Honnan eredhetnek az istennek tulajdonított jellemzők?

Az attól függ, hogy melyik hit Istenéről kérdezel.

A politeista vallásokban a természetből, és az emberről mintázták az Isteneket.

A Kereszténységben összemosódott a zsidó monoteizmus a régi mitológiákkal, és így jött létre a szentháromság.

Az Iszlámban az abszolút, tökéletes, oszthatatlan, és egyetlen Istenről beszélnek, aminek tulajdonságai teljesen eltér a teremtett dolgokétól.

Az Isten az Úr, a Teremtő. Ő Egyetlen, Egyedülálló, Egyedi, és Oszthatatlan. Ő nincs fönt, lent, előtted, mögötted, jobbra, sem balra. Ő nem térbeli, nem időbeli. Nem változik, Örök, és Tökéletes. Nincs se közel hozzánk, se távol. Közelsége nem távolságban, hanem átvitt értelemben értendő. Közelebb van hozzá a hívő a hegy lábánál, mint a hitetlen a hegy csúcsán. Senki nem hasonlít rá, sem teljességében, sem részeiben. Tulajdonságai, és a teremtett tulajdonságok között, nincs átfedés, hasonlóság, vagy azonosság, a kifejezésre használt szavakon kívül. Nem magából teremt, hanem a semmiből. Nem azonosul, a teremtett dolgokkal, azért mert ez képtelenség, és nem azért mert nem tud.

Ha nem a semmiből teremtene, akkor nem lenne mindenható.

Ha azonosulhatna azzal amit teremtett, akkor nem lenne: Egyetlen, Egyedülálló, Egyedi, és Oszthatatlan, Örök, és Tökéletes. Saját magát teremtené.

Ez maga a monoteizmus.

Jó, hát nézzük, elemezzük.

"Az Isten az Úr, a Teremtő."

Van egy entitás, ami a világot teremtette és ez után Istennek fogjuk hívni.

"Ő Egyetlen, Egyedülálló, Egyedi, és Oszthatatlan."

Egyetlen: nincs belőle több. Ha valamiből csak egy van, akkor az automatikusan egyedülálló és egyedi is. De mitől egyedi? Mik azok az attribútumok, amik definiálják ezt az entitást (Isten)-t? Egyelőre csak egy van: hogy ez az entitás teremtette a világot. Oszthatatlan, tehát nem más entitásokból és az azok közötti kapcsolatokból áll (nincsenek komponensei). Több egyébként nem is lehetne belőle, mert ha lenne, akkor az egyedeket meg kellene különböztetni egymástól. Ha nem saját attribútumok különböztetik meg, akkor a más entitásokhoz (pl. térhez és időhöz) való kapcsolatok azok, amik ezt teszik. De a térről és időről ld. később.

"Ő nincs fönt, lent, előtted, mögötted, jobbra, sem balra. Ő nem térbeli, nem időbeli."

Mivel nem térbeli, ezért a térbeli elkülönüléssel sem lehetne megkülönböztetni az egyedeket, egy ilyen entitás csak is egy példányban létezhet. Na, de menjünk tovább.

"Nem változik, Örök"

Persze, hiszen nem az időben létezik. Azonban ha nem változik, akkor nem is csinál semmit (max. "van"), hiszen ha bármit is csinálna, akkor az belül valami változással járna.

"Nem magából teremt, hanem a semmiből."

Tehát kezdetben volt ő és a semmi?

"Nem azonosul, a teremtett dolgokkal, azért mert ez képtelenség, és nem azért mert nem tud."

Tehát az azonosulás képtelensége valami olyasmi szabály, ami rajta kívül van.

Tehát hagyjuk az iménti egy-két ellentmondásos dolgot és foglaljuk össze a többit:

Van valami entitás, amelyből csak egy van, ami atomikus (tehát oszthatatlan), statikus (örök és változatlan), nincsenek attribútumai, kivéve egyetlen egyet, hogy a világ teremtését ő/ez végezte.

Nézzük, a semmiről mit tudnánk mondani:

A semmi attól semmi, hogy nincs attribútuma, oszthatatlan, hiszen nincsenek komponensei (ha osztható lenne is, minden része semmi, de legalább is a részei mint attribútumok értelmezhetők lennének), statikus, hisz nincs ami változzon benne, ha van idő és tér, ha nincs, akkor azok mentén is ugyanolyan, ha az idő és tér is koncepcionálisan a része, akkor értelemszerűen "időn és téren kívüli", mert hát az idő és tér nehezen értelmezhető anyag nélkül.

Tehát elmondhatjuk, hogy a semmi és az Isten egy és ugyanaz.

Ez egy gyermeteg levezetés volt, kisebb-nagyobb logikai bukfencekkel tarkítva.

Miért nem kérdezel, ha nem értesz hozzá?

"Jó, hát nézzük, elemezzük."

Jó, hát majd én, a Jani a hegyről, aki szart sem tanult erről, majd jól megmondom, mert én okos vagyok.

"Egyetlen: nincs belőle több. Ha valamiből csak egy van, akkor az automatikusan egyedülálló és egyedi is."

Ez helytelen. Belőled is egy van, mégsem vagy egyedi. Ugyanis itt az egyedi szó alatt a teljesen eltérőt értjük, ha teológiáról van szó. De neked, mivel nincs háttérinformációd, autómatikusan a szó általános jelentésére apelláltál.

"De mitől egyedi? Mik azok az attribútumok, amik definiálják ezt az entitást (Isten)-t? Egyelőre csak egy van: hogy ez az entitás teremtette a világot."

És ezt miből következtetted le? Abból, hogy én nem írtam többett, vag hogy nem fogod fel a következményeit annak amit leírtam? Mondjuk inkább úgy, hogy a gyenge szövegértésed, és silány következtetésednek köszönhetően, csak ezt fogtad fel. Pedig van még sok.

"Persze, hiszen nem az időben létezik. Azonban ha nem változik, akkor nem is csinál semmit (max. "van"), hiszen ha bármit is csinálna, akkor az belül valami változással járna."

Hát igen. Egy újabb logikai bukfenc.

Ez az úgynevezett "meghatározok egy dolgot, nem annak a dolognak a törvényei szerint" hiba. Ez egy tipikus emberi hiba. Várj megmagyarázom. Számodra a "csinál"( :D gondolom cselekedetre gondoltál)az térben történik, mert egész életedben ezt tapasztaltad. Ezért arra a (helytelen)következtetésre jutsz, hogy ami nem téridőbeli, az nem is cselekszik. :D

Csakhogy a létezés is lehet nem csak téridőbeli, így a cselekedet is lehet, nem csak téridőbeli. Csupán az a cselekedet 100% eltér a mi általunk ismert cselekedettől.

"Nem magából teremt, hanem a semmiből."

"Tehát kezdetben volt ő és a semmi?"

:D Ezen jót nevettem. Nem! Kezdetben csak ő volt. A semmi az a nem létezést fejezi ki.

"Nem azonosul, a teremtett dolgokkal, azért mert ez képtelenség, és nem azért mert nem tud."

"Tehát az azonosulás képtelensége valami olyasmi szabály, ami rajta kívül van."

:D nem! Vele együtt. Ez egy állapot. Ettől tökéletes. Ez ugyan az, hogy képtelen, teremteni egy gömb alakú kockát. Miért, mert nem tud? NEM. Azért mert gömb alakú kocka képtelenség, hogy létezzen.

"Nézzük, a semmiről mit tudnánk mondani:

A semmi attól semmi, hogy nincs attribútuma, oszthatatlan, hiszen nincsenek komponensei (ha osztható lenne is, minden része semmi, de legalább is a részei mint attribútumok értelmezhetők lennének), statikus, hisz nincs ami változzon benne, ha van idő és tér, ha nincs, akkor azok mentén is ugyanolyan, ha az idő és tér is koncepcionálisan a része, akkor értelemszerűen "időn és téren kívüli", mert hát az idő és tér nehezen értelmezhető anyag nélkül."

Igen ez eddig jó :D, csak egy dolgot kifelejtettél. Hogy nem létezik.

Amiről meg előtte beszéltünk, az létezik.

Inkább úgy is mondhatnám, hogy baromságokat beszélsz. A semmi az azt fejezi ki, hogy nem létezés. De ha valami létezik, de nem téridőben, akkor az számodra nemlétezik, az már a te szellemi bukfenced. Vagy megint a tipikus hibába estél "meghatározok egy dolgot, nem annak a dolognak a törvényei szerint"??? ÉS úgy véled, hogy ami nem téridőben létezik, az nem létezik??? :D

Hello. :)

Ezeket veheted nyugodtan szó szerint, csupán annyit kellene pontosítani, hogy mit értünk természetfelettinek és mit értünk semminek...a feltámasztást most kicsit rakjuk félre.

természetfeletti jelentése, hogy a természettel komplettül képes bánni, azt manipulálni, formázni, megjeleníteni, eltüntetni annak fizikai megjelenését. ebből továbbmehetünk a semmi fogalmára. tulajdonképpen a semmit két oldalról közelíthetjük meg. az egyik, amit semminek nevezhetünk az, aminek nincsen anyagi megjelenése, tehát érzékeinknek semmi. ha ezt vesszük alapul, akkor érthető, hogy a semmiből teremt Isten. Másik megvilágítás, amikor a semmit valós filozófiai értelmében vizsgáljuk. A semmi az a nem létezőt jelöli. A nemlétező is létezik, mint fogalom, tehát a minden részét képezi, csupán azzal nem foglalkozunk. Isten pedig maga a minden, ha elfogadjuk a tanításokat. Tehát a semmi is az Ő része, így önmagából teremti meg azt, ami van.

Visszatérve a feltámasztáshoz...ha Isten egyenlő a minden, és ha Isten képes ugye akkor manipulálni a mindent, akkor könnyedén fel lehet fogni, hogy is zajlik egy feltámasztás. De itt most miféle feltámasztásra gondolsz kedves kérdező egyébként? :)

A kiírt kérdésedre válaszolva...Ezek a jellemzők Istentől erednek, honnan máshonnan? Hiába áll neki valaki képzelegni valamin is, valahonnan ki kell merítenie az elméjének a fantasztikumokat...és ha valamiről tudunk elmélkedni, akkor annak kell legyen racionális alapjának, különben képtelenek lennénk fogalmakat gyártani ahhoz. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"A semmi az a nem létezőt jelöli. A nemlétező is létezik, mint fogalom"

:D

Attól nem létezik, mert nincs. Maximum te gondolsz valamire, ami nem létezik, és abba a hibába esel, hogy azt hiszed, hogy amire gondoltál az maga az a dolog. Pedig nem. Az a gondolat a fejedben csupán, és semmi kép nem azonos azzal amiről alkottad, létezzen, vagy ne létezzen.

11:52. :P

köszönöm a figyelmeztetésedet, de nyilvánvalóan figyelembe vettem azt, amit te leírsz most, az előző válaszom kapcsán.

tudom mi az, hogy semmi...és igazad van, valóban ha valamire gondolok, hogy az az, akkor az biztos hogy nem az, mert ugye rágondoltam, és akkor már létezik is. Viszont számolni tudok vele...számításba tudom venni a semmit, mivel ha az egészet veszem figyelembe, akkor abba a semmi is beletartozik, mert elemzek éppen. Ha leírsz egy matek példát ott is végig "ott" van a "semmi"...ez egy kicsit mélyebb filozófia, de el lehet töprengeni rajta. És hangsúlyozom, hogy igazad van, ezért is írtam az előző válaszomban, hogy a semmivel nem foglalkozunk, hiszen nem létezik, tehát nincs, de számolni tudunk vele.

S vajon ezek után Isten a semmiből teremt e? Mert az gondolom tiszta, hogy olyan dolgot nem teremt, ami előtte nem létezett...hiszen Isten mindent tud, tehát benne már létezek anyagi megjelenés előtt is az, amit "utána" létrehoz. Vagy úgy lenne, hogy a nemlétezőt alakítja át létezővé? Egy múltkori beszélgetésünknél azt mondtad, hogy Isten nem alakít, hanem teremt...de hát a semmiből lesz létező, ez átalakulás...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

"S vajon ezek után Isten a semmiből teremt e? Mert az gondolom tiszta, hogy olyan dolgot nem teremt, ami előtte nem létezett"

De igen. Ezt hívják teremtésnek.

"...hiszen Isten mindent tud, tehát benne már létezek anyagi megjelenés előtt is az, amit "utána" létrehoz."

Téves.

Az amit tud, az nem ugyan az amit megteremt.

"Vagy úgy lenne, hogy a nemlétezőt alakítja át létezővé?"

Ami nem létezik azt nem lehet alakítani.

"Egy múltkori beszélgetésünknél azt mondtad, hogy Isten nem alakít, hanem teremt...de hát a semmiből lesz létező, ez átalakulás"

Nem. A semmi az nem létezés. Ami pedig nem létezik, az nem alakul.

A tudás, vagy egy gondolat, az nem azonos azzal, mint amiről gondolsz, vagy tudsz!!! Az Isten mindenről tud. De nem mindent teremt meg, mégsem. Vagyis a kettő nem azonos.

De ne legyél már értetlen! Amikor rágondolsz a tolladra, akkor az a gondolat a fejedben, maga a tollad, vagy két külön dolog???

És ha rágondolsz egy nem létező dologra a szobádban, akkor a gondolat az maga az a dolog, ami nem létezik a szobádban???

Na ugye!

"Mert az gondolom tiszta, hogy olyan dolgot nem teremt, ami előtte nem létezett"

fuckyeahgyakorikerdesek!!!

Hát miért, mit teremtsen? Ami már létezik? :D