A Biblia miért támogatja a rabszolgaságot?

Ábrahám megkérdezte Istent, mikor lesz a népéé Kánaán földje? Azt mondta neki Isten, akkor, ha az ott élő népek gonoszsága betelik. Erre csak a negyedik nemzedék idejében kerül sor, 400 év múlva. Vagyis a zsidó nép csak akkor foglalhatta el Palesztina földjét, amikor az ott élő népek gonoszsága elérte azt a fokot, hogy Isten földi eszközzel vetett véget az erkölcsi elfajulásuknak. Ez az eszköz Izráel népe volt, de nem azért, hogy kegyetlenkedjenek, hiszen istenítéletet kellett végrehajtaniuk, és nem a maguk kénye-kedve szerinti vérontást rendezniük.

A rabszolgaságot akkor még nem lehetett megszüntetni, mivel annak funkciója volt a társadalomban. Viszont a Biblia úgy szabályozta, hogy ne lehessen visszaélni a kiszolgáltatott emberekkel, és ez egyedülálló volt abban a korban.

Jól mutatja a Tóra erkölcsét, hogy mit ír elő, ha egy rabszolga megszökik:

„Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának. Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod.”

Vagy nézzük ezt a szakaszt:

„Ha jövevény tartózkodik köztetek az országban, ne nyomorgassátok! Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való született izráeli! Szeressétek, mint magatokat, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.”

Azt javasoltam, olvasgasd a bibliai Jónás könyvét. Jónás prófétát Isten Ninivébe küldi, a pogányok közé, hogy prédikáljon nekik és mentse meg őket a pusztulástól. És a város megmenekül, mert hallgatnak Jónásra. A könyv végén pedig Isten elmondja Jónásnak, hogy neki minden nép nagyon fontos, és senkit nem akar elveszejteni, ezért, ha csak lehet, irgalmat gyakorol mindenki felé. Vagyis minden nép megkapja a lehetőséget a változásra, és megkap minden segítséget, hogy sikerüljön neki.