Katolikus esküvőn miért csókolnak feszületet?

Mert bálványimádok lévén, persze ezt kimagyarázzák nagyon is profin.

Hiába, Sátán mégiscsak a hazugság atyja , ezért működik ez ilyen jól!

3# "Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.« És abban az órában meggyógyult az asszony."

Nekem fura ha valaki ezt úgy értelmezi hogy attól gyógyult meg a nő hogy megérintett egy ruha darabot. Amikor Jézus kimondja világosan. " A hited gyógyított meg" nem a ruha szegélyének tapogatása.

13-as, ugyan nem vagyok pap, de szerintem sem kötelező. Több katolikus esküvőn voltam, mivel én is az vagyok. De egyszer nem láttam, hogy az eskütételre hozott feszületet megcsókolták volna. Sőt, azt biztosan tudom, hogy a feszületre tett eskü egy magyar szokás, ezért vannak országok, ahol ez a rész nincs is. Emiatt akár ki is hagyható: ha a pár egyik tagja nem katolikus, akkor ő nem is szokott a feszületre esküdni, illetve kihagyhatja, ha nem szeretne.

Ettől függetlenül tiszteletünket, szeretetünket ki szoktuk fejezni csókkal: pl. a kereszthódolatnál (de ott sem kötelező, de van, akik így csinálják, pl. a pápa is), vagy mikor a pap a mise kezdetekor és végén megcsókolja az oltárasztalt. Ez egy emberi gesztus, mint mikor szerettünk fényképét megpusziljuk vagy velem is volt, hogy a párom elutazik hosszabb időre és itthon megcsókolom a tőle kapott nyakláncot. Nem a nyakláncnak mint tárgynak szól ez, hanem a szeretetünknek, a kapcsolatunknak.

Nem kell fáradoznia vallásokkal mert csak Izrael tartatik meg a végén.

Persze ha tudja valaki hogy mi a fogalmma annak hogy Izráel!

Az esküvői szertartás részei gyakorlatilag a házasulandó pártól függenek nem a paptól, mivel a házasság szentségét NEM a pap szolgáltatja ki, hanem a házasulandók EGYMÁSNAK! Ha a pár úgy látta jónak, hogy Isten áldását ezzel a gesztussal köszönik meg, attól sem kellene keserű szájízzel lenned.

Nem itt akarok hitvitátá elindítani, és senkit sem akarok megsérteni, de a protestáns vallások sokkal inkább a látszatra alapoznak, és látszat alapján ítélnek. Azt mondják, hogy minden alpjuk a Biblia, és nagyon nagyon tisztelik, különösen az Evangéliumokat. Gyakorlatilag mégis onnan ragadnak ki szavakat, mondatokat az egész könyvből, ahonnan éppen úri kedvük tartja, és alátámasztja a mondanivalójukat. Ezzel szemben a katolikus liturgiában, világszerte, egy adott napon ugyan azokat a Bibliai részleteket olvassák fel a szentmisékben, az Evangélium (Jézus tanítása) pedig mindig kiemelten szerepel. A katolikus egyház a templomaiban felvállalja a régmúltat is, amikor írástudatlan embereknek kellett elmagyarázni az igét, és ehhez a képi- és plasztikus ábrázolást hívta segítségül. Ugyancsak a katolikusoknál létezik a mélyebb látáts és megismerés. A kereszthódolatban látszólag egy ember alakú szobrocskát csókolnak meg, valójában Jézus lábát, csak úgy, mint ahogy az ostyában nem pár gramm lisztet látnak, hanem magát Jézust. Mindez természetesen, felszínesen nézve és csak a felszínen, egysíkúan gondolkozva természetesen bálványimádás.

A bálványimádó vallásokban mindegyikben csókolgatnak szobrokat, de azt vallják mindannyian, hogy ők nem bálványimádók, hanem akit ábrázol a szobor, azt csókolják igazából.

[link]

[link]