Aki nem fogadja el az ősrobbanást és az evolúciót, akkor ő nem keresztény, mert a Sátánt szolgálja?

#139: "Hogyan lesz az élettelenből élet?"

Nos, nem tudjuk, de nem tűnik lehetetlennek egy cseppet se. Ez furcsa válasznak tűnhet, de ez a magabiztosság azért nem megalapozatlan, mert folyamatosan vannak új eredmények, amik egyszerűen egyre növelik annak a valószínűségét, hogy előbb vagy utóbb ez ki fog derülni. Olyasmi a dolog, mintha tudnád szomjasan barangolva egy útvesztőben, hogy annak egyik járata végül egy tóba torkollik, és egyre párásabb lesz a levegő...

Valójában most kezdünk rádöbbenni, hogy a halott anyag még a legegyszerűbb formáiban is tud sokkal de sokkal életszerűbb lenni, mint ahogy azt eddig hittük, és ez az egyszerű anyag olyannyira ügyes, hogy ha a képességeit robotokkal utánoznánk, hát még ahhoz is nagyon nagy mérnöki tudást kellene produkálni, magyarán a természetben rejlő lehetőségek még egészen alapfokon is röhögve megelőzik a tudásunkat.

Az élő és a nem-élő közötti vonal:

[link]

Egy másik ajánlás, de az egészet elolvashatod az RNS világ spontán keletkezésétől kezdve, de az ügy bonyolultsága okán nem rövid a topic, és nem is egyszerű...

Cerevisiae #146

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Idézve: "Roppant érdekes elképzelésnek tűnik, hogy talán kezdetben nem is volt olyan, hogy keletkező külön RNS és később DNS, hanem a két típus nukleotidjai spontán keletkeztek és ezek hibrid módon is képesek összekapcsolódni"

Ha van kérdésed, szívesen segítek.

@142

A valóság az, hogy a semmit még definiálni se lehet. Próbáld meg elképzelni a SEMMIT! Becsukod a szemed, és elképzelsz egy üres feketeséget?

De az nem a semmi, mert van kiterjedése, van tér, tehát csak legfeljebb ettől-eddig a térben nincs semmi, ahogy a zsebedben sincs mondjuk semmi sem, de azt a semmit a nagyon is létező zsebed "tárolja". Az igazi semmi egyszerre végtelenül nagy, és végtelenül kicsi, és végtelenül tömör, és végtelenül kemény NEM létezési forma, amelynek határain túl is pont ugyanaz a nem létezés van, mint a semmin belül. Ilyen esetben lehetetlen, hogy történjen valami a jövőben. Valójában a semmiben nincs idő sem, mert nincs változás, és nem is lesz... egyszerűen tényleg nem telik a semmiben az idő, de nincs is befagyva.

A semmi valósága egyszerűen képtelenség. Valaminek kell lennie, és mindig is kellett lennie, mert ha csak egyszer is lett volna igazi semmi, akkor onnantól kezdve örökkön örökké soha semmi se lehetett volna semmi módon. Hawking elveivel manapság már az ügyben nem szokás egyetérteni, hogy az idő csak az ősrobbanással vette kezdetét, és gőzerővel keresik az ősrobbanás lehetséges előzményeinek elméleteit, vagy netán nyomait, hiszen többen vagy multiverzumban gondolkodnak, vagy újraéledő univerzumok végtelen hosszú láncában.

Ha mindenhol semmi van, az a totál univerzális nem létezést definiálja (még tér sem lenne, és idő sem), vagyis valójában itt még a semmi értelme is értelmetlenné válik.

Hogy a SEMMI értelmezése előtt mennyire is tehetetlenül állunk, azt ez a cikk demonstrálja:

[link]

Feltételezzük, hogy univerzum nem csak egyszer keletkezett. Mondjuk keletkezett már kétszer, és mind a kettő a semmiből. Mondhatjuk, hogy a két keletkezés között eltelt valamennyi idő? Nem! Egy szikrányi se, hiszen a semmiben nincs idő. Volt a kettő között egy nagy üres semmi? Lehetetlen, mivel a semmiben nincs értelme se az üres fogalmának, se a telinek. Magyarán a két univerzum kizárólag csak egymás után keletkezhetett, és a kettő között csak nulla idő telhetett el, és nem volt közöttük soha elválasztó üres semmi se, vagyis soha sem lesz állítható, hogy az univerzumok a semmiből keletkeztek, és bármennyi univerzum is keletkezett, vagy fog keletkezni a végtelen időben, azok mindig és mindig kizárólag csak egymás után azonnal jöhetnek létre. Figyelembe véve, hogy tapasztalhatóan van most univerzum, így sem előtte, sem utána nem lehet sem semmi, sem telő idő.

@Kérdező: "ha vannak multiverzumok, akkor mi véletlenek vagyunk? :("

Egyszerre igen is, meg nem is.

Ha végtelenül sok variáció van, és végtelenül sok idő, ahol véletlenszerű változások történnek, akkor matematikai törvényszerűség, hogy előbb vagy utóbb az univerzumok valamelyikében megjelenjenek azok a feltételek, amik miatt ki kelljen alakulnunk. Ez ebben az esetben elkerülhetetlen szükségszerűség.

#145: "És mit gondolsz amit Hawking említett az öntervező univerzumról?..."

Hát, én eleve nem gondolom azt, hogy az univerzum a semmiből jött létre így... (bár az ok nélkül létrejövő univerzumok - inkább verzumok? - sorozatának gondolata látszólag valamennyire egybevághat a semmi megfogalmazhatatlan fogalmával, annak ellenére, hogy tényelegesen az egyes univerzumok "között" sosem lehetett igazi semmi, és eltelt idő - én ilyenkor arra gondolok, hogy az ok nélküliség megoldására éppen a semmi lehetetlensége az elégséges ok)

Annyira nem vagyok otthon ebben a vitában... Pirulok, de nem ismerem... Szóval újat mondtál nekem, és köszönöm is ezt. :)

Nem gondolnám, hogy valaha is fog születni egy olyan valóban hézagmentesen működő elv, ami képes lenne megnyugtatóan feleslegessé tenni Isten szerepét. De olyan se lesz, ami valószínűsítené hézagmentesen a szükségességét. Szerintem...

Azért nem nagyon követem az ilyen vitákat, mert kissé értelmetlennek találom (Hawking hadakozását Isten gondolatával szemben is kissé hiábavalónak találtam...). Mindig lehet mindenre kitalálni kibúvót, és mindig lehet találni valamit, ami a kibúvó cáfolhatóságára bedobható, aminek a cáfolhatóságára is lehet... stbstb.

De azért utána nézek majd, mert végül is érdekesnek tűnik...