Jehova tanúi mit gondoltok róluk lehet bennük bízni?

"Annál torzabb képet már nem is lehetne állítani Istenről, mint azt, hogy elküldött valakit, és emberáldozatként bemutatta. Éppen Ő, aki az egész Ószövetségben szigorúan tiltotta az emberáldozatot."

Te itt összekeversz és összemosol mindent, mindennel! Semmi köze az ószövetségi hamis isteneknek bemutatott emberáldozatoknak Jézus áldozatához. Ha te ebben nem látsz óriási minőségi különbséget, akkor nagyon elvakult lehetsz.

Valójában "Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért." Jézus, Isten Fia, ezt tette.

"Könnyű valaki mást feláldozni."

Nagyon tévedsz! Egy szívtelen és könyörtelen hadsereg-tábornoknak esetleg talán könnyű, sőt sok vezető volt már a történelemben, akinek könnyű volt, mert csak pótolható veszteségnek tekintette a katonáit, de aki olyan közeli és bensőséges kapcsolatban van a fiával, mint ahogyan Jehova Jézussal volt és van, annak biztosan nem könnyű! Annak iszonyatosan nehéz lehet elviselni.

De a halhatatlan Isten nem halhat meg, ezt egy elemi iskolás is megértené elég gyorsan. Nem teheti meg azt sem, hogy egy része halandóvá válik, mert AKKOR NEM HALHATATLAN! Valami nem érthető ebben?

Másrészt már írtam:

"Édenben egy tökéletes ember, Ádám, és nem egy Isten vétkezett. Így a váltságdíjnak, hogy az isteni igazságszolgáltatást tökéletesen kielégítse, ezzel szigorúan egyenértékűnek kellett lennie — vagyis Jézusnak egy másik tökéletes embernek, „az utolsó Ádámnak” kellett lennie. Amikor tehát Isten elküldte Jézust a földre váltságul, hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyen, Jézust nem istenemberré, vagy Isten megtestesülésévé tette, hanem tökéletes emberré alkotta, aki „alacsonyabb lett az angyaloknál” (Zsidók 2:9; vö. Zsoltárok 8:5, 6, [8:6, 7 Károli]). De hogyan lehetett volna alacsonyabb az angyaloknál a mindenható Istenség — az Atya, a Fiú, vagy a szent szellem — akármelyike?"

"Amúgy pedig értelmetlen ezen vitáznunk, hiszen Te nem veszed figyelembe azokat az Igéket, amik arról szólnak, hogy az "Ige testté lett", és hogy "Isten megjelent testben", vagy hogy "Jézusban lakozik az Istenség egész teljessége"".

Itt is keversz össze mindent. A Szó testben született meg, Jézus Krisztus nevet kapta. Ki vitatja ezt? De Ő nem a Mindenható Isten, aki belehelyezte Mária méhébe Jézust!

Ellenben az "Isten megjelent testben" szöveg csak tudományosan elismert, PONTATLAN fordításokban van benne. Ha te ezekhez ragaszkodsz, ezzel is csak azt bizonyítod, hogy nem érdekel a bibliai igazság, helyette a hamis mesék kellenek.

A többit meg már tárgyaltuk, mind-mind olyan nyelvtani csűrés-csavarás, amelyet azon helyeken keresel, amelyek ÖNMAGUKBAN kétértelműek és önkényesen lehet variálni.

Ilyen a Róma 9:5 is, melyet talán még fel sem hoztál, de egy remek példája a szövegkörnyezet kihagyásával önkényesen félrefordított szövegnek!

"és az igék, amikkel a két személyt akarod igazolni, csupán Jézus kettős, isteni és emberi természetét bizonyítják."

Ez nem igaz! Akkor pontosan így fogalmaztak volna, viszont erről szó sincs. De ehelyett MINDIG két entitás jelenik meg szereplőként, akiket a világ legtermészetesebb módján két különálló személyként látunk, az egyikhez imádkoztak, a másik fogadta az imákat. A többi ördögi mese, félrevezetés!

"Akkor most hogy is van ez a Te felfogásod szerint? Két Megváltó van?"

Jehova a szellemi forrása a megváltásnak, de Fián keresztül valósította meg. Sok más címet, rangot viselnek közösen, nem csak a "Megváltó" címet, de ettől még két külön személy. Mint ahogyan már írtam és példákat is hoztam, hogy azonos címek viselése a Szentírásban sem tesz egy személlyé senkit!

„A vallások valójában rossz színben tüntetik fel Jézust, amikor azt tanítják, hogy ő Isten megtestesülése volt.”

Ezt nem a „vallások” állítják, hanem a Biblia. A Te "Bibliád" csak azért nem, mert ti átírtátok.

„Nos, mit mondott Jézus, amikor két apostola kiemelkedő pozícióra vágyott? „A jobb, illetve bal kezemhez való leülést nem az én dolgom megadni, hanem azokat illeti az, akiknek elkészítette az én Atyám” (Máté 20:23). Ha Jézus valóban Isten is lenne, akkor ez az állítás hazugság, nem igaz?”

Már leírtam többször. Jézus egy személyben volt Isten és ember. Mint ember, ugyanolyan volt, mint bármelyikünk, kivéve, hogy nem volt benne bűn. Ezért számos esetben úgy beszélt és úgy viselkedett, mint ember. Ebben az igében úgy beszélt, mint ember.

"Isten nem kötött Jézussal szövetséget, az általad idézett igékben szó sincs ilyenről, ezt csak Te magyarázod bele. A fenti Igék Isten emberi mivoltáról, emberi megtestesüléséről szólnak."

Valóban?

Lk 22:28–30 "De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban. 29 És szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem, 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael 12 törzsét."

Valóban. Isten nem kötött Jézussal szövetséget, csak Te megint meghamisítottad az ige szövegét. Ott nem az áll, amit Te idéztél, hanem ez:

„Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rám hagyta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

Ebben az igében nincs szó szövetségről, az itt használt görög szó, a διατίθεμαι, (diathitémi) aminek a jelentése átadni, kijelölni v.kit v.mire, örökül hagyni, de semmi köze a szövetségkötéshez. Szóval megint hamisítottál.

„Te egy az egyben tagadod a nyilvánvaló bibliai igazságokat, így nem lehet érvelni!”

Inkább úgy nem lehet érvelni, hogy Te folyton hamisan idézed a Bibliát az érveid alátámasztására.

„Rossz a kérdés, mivel a Biblia nem tanítja, hogy Jézus maga lenne az Isten. A jó kérdés ez:

Hogy lenne örök élet Isten Fiában, ha Isten Fia nem KAPTA VOLNA MEG erre a hatalmat Istentől? Ez utóbbit tanítja a Szentírás, de a te verziódat NEM.”

Jézus nem mint Isten Fia kapott örök életet az Atyától, hanem mint ember Fia. „Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.” Ján 5,26-27.

Mind a Fiú, mind pedig az ember Fia megnevezés Jézus emberi mivoltára utal, azaz, Isten Megváltó munkájára az ember Jézusban. De amikor Jézus, mint Isten beszélt, akkor azt mondta: „Én vagyok az élet!”

"Örökölni nem lehet az örökhagyó halála nélkül."

Ezt írtam:

„Keresztény örökség: Jézus Krisztus Dávid fiaként örökli Dávid trónját (Ézs 9:7; Lk 1:32). Isten Fiaként égi királyságot örököl az által a szövetség által, melyet Jehova kötött vele (Zs 110:4; Lk 22:28–30). Ennélfogva Krisztus nemzeteket örököl, hogy darabokra törje az összes ellenszegülőt, és örökké uralkodjon (Zs 2:6–9).”

Tehát, mivel Jézus ha tetszik, ha nem, örökösként szerepel, s mivel feláldozta tökéletes életét értünk, így mi is lehetünk örökösök!”

Először is, Jézus nem kötött szövetséget Istennel, csak a te hamis Bibliádban.

Másrészt Te magad mondod, hogy Jézus is örökös, a mi örököstársunk. Hogyan lett Jézus örökös önmaga után? Nem önmaga után lett örökös, hanem Isten után, aki Benne lett emberré. Emberként meghalt, és így örökül hagyta ránk mindazt, amit Jézusban megadott nekünk, többek között az Ő örök életét is, amit szintén Jézusban hagyott Ránk. De mivel Jézus ember, és mint ember, feltámadt a halálból, ezért, mint ember, ugyanolyan örökös, mint ahogy mi is azok vagyunk, mivelhogy mindenben hozzánk hasonló, hiszen Ő, mint ember, ami testvérünk, az elsőszülött. Megmutatta, hogy mi is ugyanígy fel fogunk támadni, és örök életünk lesz, ha belépünk az Ő szövetségébe (amit az utolsó vacsorán kötött a tanítványaival) és azonosulunk vele. Ebben a szövetségben átadjuk neki a mi életünket, Ő pedig átadja az Övét, amit a Golgotán tett le nekünk, hogy felvehesse, és felvihesse a keresztre a mi bűnös életünket. Így cseréltünk életet vele, mert erről szólt a szövetség, ahogy erről szólt Isten Ábrahámmal kötött szövetsége is, amely szintén Jézus halálára mutatott, akiben Isten lett emberré, hogy odaadhassa az életét. Így tett eleget a szövetségnek, és így lett érvényes a testamentuma.

"Nem azért lett Izrael Isten öröksége, mert megváltotta, hanem mert szövetséget kötött Ábrahámmal."

5Mózes 4:20 - "20 De ti vagytok azok, akiket Jehova fogott, és kihozott a vasolvasztó kemencéből, Egyiptomból, hogy a népe legyetek, a saját tulajdona, mint ahogy most is azok vagytok."

Ez ugyanaz, mint amit én írtam. Isten az Ábrahámmal kötött szövetsége alapján nevezte Izraelt az Ő népének, és hozta ki Egyiptomból, azért, hogy az Ő népe legyenek, azaz Ő legyen az Istenük, és néki szolgáljanak, hogy előkészíthesse Izraelen keresztül a saját megtestesülését és eljövetelét a mi Megváltásunkért és hogy eleget tegyen a szövetségnek. Ezt jövendölik meg a próféták az ószövetségi könyvekben. Már idéztem fentebb Ézsaiástól.

"Egy szóval sem mondta Isten, hogy majd valaki más fogja megkötni az új szövetséget helyette, amit majd kiterjeszt a pogányokra is."

A szövetséget Jehova kötötte, a Fia által lett végrehajtva.”

Mutass nekem példát arra a Bibliából, hogy valaki egy szövetséget valaki más nevében kötött volna meg, és nem saját Maga kötötte meg. Ilyen nincs a Bibliában, és nem is lehetséges, mert, mint már írtam, a szövetség testamentumot jelent, azaz, a két fél kijelenti, hogy meghal önmagának, és onnantól kezdve az élete, és mindene, amije van, a vele szövetséges félé. Ezért kellett a szövetség megkötésekor Ábrahámnak egy üszőt, egy kecskét és egy kost megölnie és kettévágnia, majd pedig a kettévágott állatok darabjai között átmennie, mivel az állatok halála az ő saját halálát jelképezte. Így fejezte ki, hogy az élete és vele együtt mindene Istené (többek között ezért volt kész feláldozni Izsákot Istennek). És Isten ugyanígy átment a húsdarabok között. „Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal…” (1Móz 15,16.-17)

Ezzel pedig Isten, akárcsak Ábrahám (akkor még Ábrám) ugyancsak azt fejezte ki, hogy odaadja az életét és mindenét Ábrahámért. Hogyan adta oda? 2000 évvel később Krisztusban. Megtestesült, és mint Isten Fia, önmagát adta oda, ezért nem kellett Izsáknak meghalnia " Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam" 1Móz 22,8. Gondoskodott. És a szövetséget megtartva, odaadta a saját, emberi életét ebben a Bárányban Izsákért, Ábrahámért, értünk, mindenkiért.

"Ezt is ő kötötte meg az Úrvacsorán Krisztusban"

Igen, csak nem szó szerint és egy személyként, ahogyan te sok verset értelmezel a dédelgetett háromságos "megtestesülés" kedvéért!”

Én egy szót sem ejtettem a szentháromságról. Te beszélsz egyfolytában két személyről, amikor Istenről és Jézusról van szó, én mindvégig egyetlen személyről beszéltem, egyetlen Istenről, aki megtestesült Jézus Krisztusban, ahogyan azt az Ószövetségben megígérte, és ahogy az az Újszövetségben áll. És szó szerint kötötte meg a szövetséget Isten Jézusban velünk, ugyanúgy, ahogy Ábrahámmal is szó szerint kötötte meg.

"Amúgy pedig Te magad is „egyszülött”-nek nevezed Krisztust, ha pedig Krisztus Isten „szülötte, akkor Ő maga is Isten."

Ez egy következetlen és bibliaellenes érvelés egy hamis tan kedvéért, ugyanis a Biblia egyáltalán nem mondja, hogy aki született, az nem lehet teremtmény, sőt, éppen az ellenkezőjét mondja.”

De bizony Jézus esetében pontosan azt mondja az Ige, hogy Jézust Isten „nemzette”, ez a szó áll pontosan a görögben. Nem kéne tagadni az igét, sem átírni, egyszerűen csak el kell fogadni, ami benne áll.

"Nem lehetsz Isten örököse, sem senki örököse, amíg Isten meg nem hal. Isten viszont halhatatlan. Mégis érvénybe lépett a végrendelete. Azért, mert emberré lett Krisztusban ..."

Nem, hanem azért, mert Jézus Krisztus örökölte mindazt, amit a tanítványok így örökölhettek a váltsághalálán keresztül."

És Jézus kitől örökölt?

Te itt összekeversz és összemosol mindent, mindennel! Semmi köze az ószövetségi hamis isteneknek bemutatott emberáldozatoknak Jézus áldozatához. Ha te ebben nem látsz óriási minőségi különbséget, akkor nagyon elvakult lehetsz.

Valójában "Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért." Jézus, Isten Fia, ezt tette.”

Jézus ezt tette, Te viszont azt állítod, hogy Isten feláldozott egy másik személyt, Jézust, akit még csak nem is tartasz a fiának, hanem csak a teremtményének. Ergo, azt állítod, hogy Isten teremtett egy embert, csak azért, hogy kínhalállal feláldozza. Sajnálom, de nem látok különbséget a Te felfogásod, és aközött, amit a pogány Moáb királya tett, amikor feláldozta az elsőszülött fiát. Ráadásul ő a fiát áldozta fel, és nem a teremtményét, az mennyivel nehezebb lehetett már.

Természetesen nem ez történt, hanem az történt, hogy az Ige, aki Isten volt, megtestesült Betlehemben, amikor Isten kinyilatkoztatta Magát emberi testben, és ezzel szolgai formát vett fel magára, mert emberként egy kis időre még az angyaloknál is alacsonyabb rendű lett, de vállalta értünk, mert csak így, emberként tudta magára venni a bűneinket, és halhatott meg helyettünk. De ugyanakkor mindvégig Isten is maradt, a Mindenható, Mindenütt jelenvaló, és Örökkévaló Isten. Isten nem abban mutatta meg a szeretetét irántunk, hogy teremtett egy embert és azt feláldozta értünk, hanem abban, hogy Isten létére emberré lett, „És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,8.)

Lehet, hogy neked ez botránkozást okoz, a zsidóknak is azt okozott, de attól ez még így van.

„De a halhatatlan Isten nem halhat meg, ezt egy elemi iskolás is megértené elég gyorsan. Nem teheti meg azt sem, hogy egy része halandóvá válik, mert AKKOR NEM HALHATATLAN! Valami nem érthető ebben?”

Szerintem teljesen érthető, amit írok, valóban megérthetné egy elemi iskolás is, hogy nem Isten halt meg, hanem éppen azért lett az Ige testté, és azért nyilatkoztatta ki magát Isten testben, emberként, hogy mint ember, meghalhasson. Istennek ezt az emberi kinyilatkoztatását nevezzük Jézusnak, vagy Fiúnak, vagy Isten Fiának, vagy ember Fiának, mindegyik kifejezés Isten megtestesülésére utal, ami által Isten elvégezte a megváltás munkáját, amit az egész Ószövetség során előkészített és megígért.

"Édenben egy tökéletes ember, Ádám, és nem egy Isten vétkezett. Így a váltságdíjnak, hogy az isteni igazságszolgáltatást tökéletesen kielégítse, ezzel szigorúan egyenértékűnek kellett lennie — vagyis Jézusnak egy másik tökéletes embernek, „az utolsó Ádámnak” kellett lennie. Amikor tehát Isten elküldte Jézust a földre váltságul, hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyen, Jézust nem istenemberré, vagy Isten megtestesülésévé tette, hanem tökéletes emberré alkotta”

Vegyük ezt ketté, mert már itt nagy tévedés van, ugyanis Isten nem alkotta Jézust. Hol áll az a Bibliában, hogy Isten alkotta Jézust? És nem „tette megtestesülésévé” sem, hanem az Ige testesült meg Jézusban. Az Ige pedig Maga Isten volt, és nem egy másik személy. Jézus valóban tökéletes ember volt, de maga Isten jött el benne, ahogy azt János evangéliuma írja, ahogy Ézsaiás írja, ahogy az apostoli levelek írják, ahogy a Jelenések könyve írja, mert nem is lehetett másként. Mert erről szólt a szövetség. És mert nem is köthette meg senki más az új szövetséget velünk, csakis maga Isten, az Atya, akiről Jézus azt mondta, hogy Ő beszél és cselekszik benne. Jézusban ugyanaz az Isten kötötte meg velünk az új szövetséget, aki Ábrahámmal megkötötte az ó szövetséget.

„aki „alacsonyabb lett az angyaloknál” (Zsidók 2:9; vö. Zsoltárok 8:5, 6, [8:6, 7 Károli]). De hogyan lehetett volna alacsonyabb az angyaloknál a mindenható Istenség — az Atya, a Fiú, vagy a szent szellem — akármelyike?"

Nem a Mindenható Istenség lett alacsonyabb az angyaloknál, hanem az Ő emberi megtestesülése. Jézus mint ember lett rövid időre alacsonyabb rangú az angyaloknál, mivel Isten Jézusban szolgai formát vett fel, amikor megtestesült. Jézus, mint ember, olyan volt mint mi, alacsonyabb az angyaloknál, de mint Isten, továbbra is a Mindenható Isten maradt.

Majd pedig miután feltámadt és megdicsőült, már magasabb rangú lett az angyaloknál, és ekkor, történt az, hogy „az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.” Fil 2,9-11.

Isten szabadító neve Jézus és nem Jehova. Mert nincs két név, sem két Úr. Hiszen az Isten azt mondja Ézsaiásnál: „minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!” Ésa 45,23. Most akkor Jézusnak vagy Jehovának hajol meg?

Joelnél pedig az áll: „és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét...És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más!” Jóel 2,27.

Most akkor kit magasztalnak, és ki az Úr?

Hóseás azt írta:

„Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító” Hós, 13.4.

Pál apostol pedig ezt Jézusra vonatkoztatja: „És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat”.

„Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” Mát 1,21.

És Ézsiaás azt: „Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód”

Péter mégis azt mondta: „És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Csel 4,12)

Az Ézsiaás 44,8-ban pedig az áll: „Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!”

„És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?” Zsolt 18,32

Pál apostol mégis Jézust nevezi Kősziklának: „És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.” 1Kor 10,4.

Stb.

És akkor a Jelenések könyvét még nem is érintettük, ami a legvilágosabban jelenti ki, hogy Jézus azonos a Mindenható Istennel.

"Ezt nem a „vallások” állítják, hanem a Biblia. A Te "Bibliád" csak azért nem, mert ti átírtátok."

Ez egy merő hazugság! Én bizonyítottam, hogy az "Isten megjelent testben" szöveg az 'Ő' személynévmást cserélte fel ÖNKÉNYESEN az 'Isten' rangjelző szóra. Ezért ma már sok újabb fordítás nem tartalmazza. Te csak hantázol! Ez éppen olyan, mint amikor Jézus isteni voltát bizonyítandó, betoldottak egy plusz verset és ezért sok, még ma is használatos bibliában szerepel sajnos.

Mellesleg független bibliakritikusok az Úv. fordítást a vizsgáltak közül a legpontosabbnak tartották!

--------

"Már leírtam többször. Jézus egy személyben volt Isten és ember. Mint ember, ugyanolyan volt, mint bármelyikünk, kivéve, hogy nem volt benne bűn. Ezért számos esetben úgy beszélt és úgy viselkedett, mint ember. Ebben az igében úgy beszélt, mint ember."

Ha te ezt a buta mesét elhiszed, akkor nagyon hiszékeny vagy! Jézus nem önmagához beszélt, nem önmagáról beszélt, hanem egy másik entitáshoz, egy tőle teljesen különálló lényhez, a Mindenható Istenhez. És hogy ebben semmilyen kétségünk ne legyen, ez a szerepviszony a Biblia későbbi, Krisztus váltsághalála és az égbemenetele utáni időkből származó biblia könyvekben is így van! Pál és az összes többi író könyveiben ez a viszony éppen olyan, mint amikor Jézus a földön volt. Jézus nem maradt ember, hanem még annál is magasabb pozícióba került, mint földi megszületése előtt volt az égben Jehova mellett. Tehát ha a te meséd igaz lenne, akkor a későbbiekben sem Jézus nem tartotta volna meg a (KITALÁLT) "kettős természetét" és a bibliában az e szerinti fogalmazást, sem a bibliaírók nem fogalmaztak volna éppen úgy, mint azelőtt, teljesen természetesen, két külön személyt azonosítva Jézusban és Jehovában.

Márpedig ez a bibliában pontosan így van, méghozzá végig! Az "Istenként szólás" pedig mese, olyan nem létező belehallás az Írásokba, melyről ott szó sincs. Egyetlen egy helyen sem tudod bizonyítani, hogy Jézus ott "Istenként szólt", csak mert szerinted Isten is volt egy személyben.

Csak és kizárólag kétértelmű, vitákat generáló igehelyekkel, pontatlan fordításokkal vagy képes "bizonyítani" ezt a mesédet, melyet a legtöbbször nagyon könnyű helyretenni már a szűkebb vagy tágabb szövegösszefüggéssel is. Ilyen az "egyek vagyunk" önkényes értelmezése is, melyet maga Jézus tesz érthetővé, s melynek köze sincs ahhoz, amit ti bele akartok hallani! De a laikusok félrevezetéséhez kitűnő.

Jó példa a Biblia későbbi részének a változatlanságára a Jel 1:1 verse:

"Ezt a kinyilatkoztatást Isten adta Jézus Krisztusnak, hogy feltárja a rabszolgáinak azokat, amiknek rövidesen meg kell történniük. Jézus elküldte az angyalát, és általa jelekben bemutatta ezt a rabszolgájának, Jánosnak"

Két személy! Szó sem lehet róla, hogy egyazon személy, hiszen Jehova feltár egy titkot Jézusnak, mellyel Ő nem rendelkezik.

Ámos 3:7 - "Mert a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét (titkát) szolgáinak, a prófétáknak."

Jézus, a Messiás volt az „a Próféta”, akiről Mózes már jóval korábban jövendölt (Jn 1:19–21, 25–27; 6:14; 7:40; 5Mó 18:18, 19; Cs 3:19–26).

5Mózes 18:18-19 - "Prófétát adok nekik a testvéreik közül, olyat, mint te. Megmondom majd a prófétának, hogy mit mondjon, és ő továbbít nekik mindent, amit parancsolok. 19 Én fogom felelősségre vonni azt, aki nem hallgat a szavaimra, melyeket a próféta mond az én nevemben."

Csel 3:19-20 - "Bánjátok hát meg bűneiteket, és térjetek meg, hogy bűneitek megbocsátást nyerjenek, és így Jehova felüdítsen titeket, 20 és elküldje a nektek kinevezett Krisztust, Jézust. 21 Az égnek kell befogadnia őt, amíg helyre nem lesz állítva minden, amiről Isten a régen élt szent prófétái által beszélt. 22 Mózes is megmondta: »Jehova, a ti Istenetek prófétát ad nektek a testvéreitek közül, olyat, mint én vagyok. Őrá hallgassatok, bármit mond is nektek. 23 Igen, mindenki, aki nem hallgat arra a prófétára, ki lesz irtva a nép közül.« 24 Sőt, Sámueltől kezdve az összes próféta is, ahány csak szólt, világosan beszélt ezekről a napokról. 25 Ti vagytok a próféták fiai, és annak a szövetségnek a fiai, amelyet Isten ősapáitokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: »És az utódod által nyer áldást a föld minden családja.« 26 Miután Isten kijelölte a szolgáját, először hozzátok küldte el őt, hogy áldásban részesüljetek azáltal, hogy mindegyikőtöket elfordítja a maga gonosztetteitől.”"

"Valóban. Isten nem kötött Jézussal szövetséget, csak Te megint meghamisítottad az ige szövegét."

Látod-látod, még te beszélsz "hamisításról", vádolod a Tanúkat ezzel, pedig éppen te ragaszkodsz ezekhez elfogultságból. Először is:

"A héber beríthʹ szó (melynek az etimológiája ismeretlen) 280-nál is többször fordul elő a Héber Iratokban. Ezek közül több mint 80-szor Mózes öt könyvében. Ennek a szónak az alapjelentése ’szövetség’, és a jelentéstartalma hasonlít a mai „szerződés” szavunkéhoz."

Akkor nézzük meg, mit is jelent a bibliában "szövetséget" kötni kifejezés és hogyan is használták a di·a·théʹké görög fogalmat.

"A Keresztény Görög Iratokról készült fordítások közül néhány a di·a·théʹké szót különféleképpen adja vissza: „szövetség”, „végrendelet”, „testamentum” (Vg). M’Clintock és Strong Cyclopædiája (1891) azonban ezt mondja a „szövetség” szócikkben: „Csakhogy, úgy tűnik, [a „szövetség” szón kívül] nincs szükség más jelentésű, új szavak bevezetésére. A Sept. [Septuaginta] az Ót.-ban [Ótestamentumban] következetesen [di·a·théʹkének] fordítja [a beríthʹ szót] (ez sosem jelent végrendeletet vagy testamentumot, kizárólag csak szövetséget vagy egyezséget), és magától értetődőnek tűnik, hogy az Út. [Újtestamentum] írói, amikor átvették ezt a szót, ugyanazt a gondolatot akarták visszaadni az olvasóiknak, akik közül a legtöbben ismerték a görög nyelvű Ót.-ot. Ezenkívül a legtöbb esetben az Út. ugyanarra utal (pl. 2Ko 3:14; Héb 7.; 9.; Je 11:19), mint amit az Ót. »szövetség«-nek (berít) nevez, ám az angol [KJ] ugyanazt a görög szót néha »szövetség«-nek, máskor meg »testamentum«-nak fordítja ugyanabban a szövegkörnyezetben (Héb 7:22; 8:8–13; 9:15).” (Lásd még: Rbi8, függ.: 1584–1585. o.)

Kétségtelen, hogy a Héberek könyvének írója többször is (Héb 7:22; 8:6, 8–10; 9:4, 15–17, 20) abban az értelemben használja a di·a·théʹké szót, ahogy az óhéber nyelvben a szövetség jelentésű szót használták, sőt idézi a Jeremiás 31:31–34-et, és utal a ’szövetségládára’ is. A görög Septuaginta a ’szövetség’ jelentésű óhéber beríthʹ szót Jeremiás könyvének ezekben a verseiben di·a·théʹkének fordítja. A Héberek 9:20 is, a 2Mózes 24:6–8-at idézve, egyértelműen szövetségről beszél."

--------

"Szövetség Jézussal, hogy pap lesz Melkisédek módja szerint: Erről a szövetségről a Zsoltárok 110:4-ben olvashatunk, és a Héberek 7:1–3, 15–17 írója a zsoltárok szavait Krisztusra vonatkoztatja. Ezt a szövetséget Jehova csak Jézus Krisztussal kötötte meg. Jézus nyilván erre a szövetségre utalt, amikor szövetséget kötött a követőivel egy királyságra (Lk 22:29). Jehova megesküdött, hogy Jézus Krisztus, az ő égi Fia pap lesz Melkisédek módja szerint. Melkisédek Isten papja volt, és egyben királyként is uralkodott itt a földön. Az ígéret szerint Jézus Krisztus Király is, és Főpap is lesz, de nem a földön, hanem az égben. Véglegesen akkor lett beiktatva a hivatalába, amikor felment az égbe (Héb 6:20; 7:26, 28; 8:1). Ez a szövetség örökkévaló, mivel Jézus Jehova irányítása alatt örökkön örökké Király lesz, és Főpap (Héb 7:3)."

[link]

Tehát megint csak alaposabban utána kellett volna nézned és nem lekezelően kioktatni a másikat, mert lehet azok sem teljesen járatlanok a témában!

"De amikor Jézus, mint Isten beszélt, akkor azt mondta: „Én vagyok az élet!”"

Nem igaz! Csak azért lehetett "az út, az igazság és az élet", mert Jehova ezzel a képességekkel felhatalmazta. Te ebbe is csupán beleköltesz egy sátáni mesét, de a teljes

Biblia ellent mond ennek.

----------

"Először is, Jézus nem kötött szövetséget Istennel, csak a te hamis Bibliádban.

Másrészt Te magad mondod, hogy Jézus is örökös, a mi örököstársunk. Hogyan lett Jézus örökös önmaga után? Nem önmaga után lett örökös, hanem Isten után, aki Benne lett emberré."

Az első mondatod nem igaz a Biblia szerint, ezt már megbeszéltük. A következő pedig ennek a tévedésnek a folyománya. Nem önmaga után lett örökös, hanem Isten adta az örökséget neki, melynek a földi "barátai", vagyis "testvérei" részestársai lehetnek. Ez BENNE VAN SZÓ SZERINT a Szentírásban, de az, hogy "Isten megtestesülése Jézus" NINCS (akárhányszor ismételgeted a kedvenc hamis fordításos versedet)! Tehát te nem mondasz igazat!

---------

"Mutass nekem példát arra a Bibliából, hogy valaki egy szövetséget valaki más nevében kötött volna meg, és nem saját Maga kötötte meg."

Nem is erről beszéltem! Jehova saját nevében kötötte meg a szövetséget.

KÖZVETÍTŐ

Az a személy, aki kibékít két felet; közbenjáró. A Szentírás két személyről mondja azt, hogy közvetítők voltak. Mózest a törvényszövetség, Jézust pedig az új szövetség közvetítőjének nevezi (Ga 3:19; 1Ti 2:5).

"Vérre van szükség a szövetség érvényesítéséhez: A hébereknek írt levél írója ihletés alatt két fontos szövetségről beszél, a törvényszövetségről és az új szövetségről. A levélben Krisztust úgy mutatja be, mint aki az új szövetség közvetítője (Héb 9:15). A Héberek 9:16 szavait sokat vitatják a bibliatudósok. Éppen ezért többféle fordítása létezik ennek a versnek: „Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék” (Kár.). „Mert a hol a testamentom vagyon, szükség hogy a testamentomtevőnek halála is meg legyen” (Kár., 1918). „Mert ahol szövetség van, ott be kell következnie a szövetségkötő halálának” (Ro, Yg, The New Testament in an Improved Version). „Mert ahol szövetség van, ott be kell következnie az emberi szövetségkötő halálának” (ÚV). „Mert ahol szövetség van, szükség van arra, hogy meghaljon az, aki érvénybe léptette” (ED). Ezenkívül két szó szerinti fordítás – a The Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures és az Alfred Marshall által készített The Interlinear Greek-English New Testament – a di·a·théʹké szót „szövetség”-nek adja vissza.

Helyesen adják vissza az író gondolatát, ha a di·a·théʹké szót „szövetség”-nek fordítják. A „testamentum” és a „végrendelet” szavak – sok fordítás így adja vissza ezt a szót – nincsenek összhangban a görög Septuaginta szóhasználatával, illetve azzal, hogy a Keresztény Görög Iratokban számos más helyen milyen értelemben szerepel ez a szó (Lk 1:72; Cs 3:25; 7:8; Ró 9:4; 11:27; Héb 8:6–10; 12:24). Mivel Pál a környező versekben a törvényszövetségről és az új szövetségről beszél, a „végrendelet” és a „testamentum” szavak nem illenek bele a fejtegetésébe. Sem a törvényszövetséget, sem az új szövetséget nem nevezhetjük „végrendelet”-nek."

"Én egy szót sem ejtettem a szentháromságról."

A nem bibliai "megtestesülés" a szintén nem bibliai háromság egyik alaptana, amit te propagálsz itt, az a háromság egyik verziója.

---------

"Ez egy következetlen és bibliaellenes érvelés egy hamis tan kedvéért, ugyanis a Biblia egyáltalán nem mondja, hogy aki született, az nem lehet teremtmény, sőt, éppen az ellenkezőjét mondja.”

De bizony Jézus esetében pontosan azt mondja az Ige, hogy Jézust Isten „nemzette”, ez a szó áll pontosan a görögben. Nem kéne tagadni az igét, sem átírni, egyszerűen csak el kell fogadni, ami benne áll."

Ez csak szójáték és nem cáfoltad meg, amit írtam!

-------

"azt állítod, hogy Isten teremtett egy embert, csak azért, hogy kínhalállal feláldozza."

Isten elsőszülött teremtménye volt Jézus, vagyis "az egész teremtés elsőszülötte", ezt mondja a Biblia. Ezért volt az áldozat mérhetetlenül nagy érzelmileg Istennek.

[link]

A fenti link alatt az "Isten fia(i)" címszóban minden olyan kifejezést alaposan nyelvtanilag tárgyalnak, ami e témához tartozik.

-----------

"„De a halhatatlan Isten nem halhat meg, ezt egy elemi iskolás is megértené elég gyorsan. Nem teheti meg azt sem, hogy egy része halandóvá válik, mert AKKOR NEM HALHATATLAN! Valami nem érthető ebben?”

Szerintem teljesen érthető, amit írok, valóban megérthetné egy elemi iskolás is, hogy nem Isten halt meg, hanem éppen azért lett az Ige testté, és azért nyilatkoztatta ki magát Isten testben, emberként, hogy mint ember, meghalhasson."

Még egyszer mondom: ISTEN HALHATATLAN. Isten nem (halandó) ember, hanem halhatatlan szellemi lény. Ennélfogva teremteni tud nem halhatatlan lényt, de ne várd már el a halhatatlan Istentől, hogy haljon meg! Jézus nyilvánvalóan addig, míg áldozati halált halt, nem volt halhatatlan, tehát nem lehetett a halhatatlan Isten "megtestesülése", mert Jézus akkor még nem volt halhatatlan, ezt utána kapta jutalmul. Ezen kívül sem a kifejezés, sem a tanítás nincs a bibliában.

"hanem éppen azért lett az Ige testté, és azért nyilatkoztatta ki magát Isten testben, emberként"

Teljes képzavar és ellenmondás ez a szöveg. A Szó, vagyis a későbbi Jézus szellemi létből testet kapott és emberré született Márián keresztül. De nem a Mindenható Isten "nyilvánította ki magát testben", ez egy teológiai hazugság.

A János 1:1-2-t viszont már tárgyaltam.

A Jézus Krisztusként ismertté vált személy nem itt a földön kezdte életét. Ő maga is beszélt arról, hogy mielőtt ember lett, az égben élt (Jn 3:13; 6:38, 62; 8:23, 42, 58). A János 1:1, 2-ből megtudjuk, hogy mi volt a neve az égben azelőtt, hogy Jézus lett: „Kezdetben volt a Szó [gör.: Loʹgosz], és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt [„isteni volt”, AT; Mo; v. „isteni lény volt”, Böhmer; Stage ‹mindkettő német›]. Ez volt kezdetben az Istennél.” Jehova örökkévaló, és nem volt kezdete (Zs 90:2; Je 15:3), ezért itt annak a kijelentésnek, hogy a Szó ’kezdettől’ fogva Istennél volt, Jehova teremtési munkáinak a kezdetére kell utalnia. Ezt más bibliaversek is megerősítik, amelyek úgy azonosítják Jézust, mint aki „az egész teremtés elsőszülötte”, „Isten teremtésének kezdete” (Kol 1:15; Je 1:1; 3:14). A Szentírás tehát úgy beszél a Szóról (az emberré válása előtti Jézusról), mint Isten első teremtményéről, elsőszülött Fiáról.

[link]

"Mellesleg független bibliakritikusok az Úv. fordítást a vizsgáltak közül a legpontosabbnak tartották!"

kedves 21% os . a jehovista óvodás tanulatlan homokozóban lévőkre gondolsz?

mert SZAKÉRTŐK ELÉ SOHA DE SOHA SEM KERÜLT !