Miért ilyen unintelligensek a 15-20 évesek? Miért nem adják át a helyet a buszon?

Na igen, itt egy tipikus mintapéldány azon kismamákból, akik a teherbeesés pillanatában a maradék agyukat is elveszítik, és megvannak róla győződve, hogy körülöttük forog a világ. Értsétek meg, drága megbabócásodott pocikások, hogy senkinek nem kötelező felpattannia, mint egy nikkelbolha, ha ti betolattok a hasatokkal. Ahogy a pénztárnál sem kötelező titeket előreengedni. Ha valaki megteszi, az egy szép, udvarias gesztus, de nem elvárható és főleg nem kötelező.

Én ugyan nem tömegközlekedem, de nekem is volt szerencsém egy ilyen díszpéldányhoz egy orvosi rendelőben. Kb 150 kilós kismama az arcomba tolta a hasát, és félhangosan elkezdett dünnyögni, hogy mekkora tahók egyesek, hogy nem adják át a helyüket. Én visszadünnyögtem, hogy ha egyesek talán nem csak saját magukkal lennének elfoglalva, akkor észrevennék a lábamon a gipszet... Ráadásul én is terhes voltam akkor, de ezt már nem is mertem mondani.

38-as, talán nem kéne összehasonlítani egy begipszelt lábat azzal, amikor a baba rugdos. Gondolom még nem volt eltörve semmid, és a terhességnél nagyobb "bajod" sem volt, örülj neki, és talán ne akard jobban tudni, hogy másoknak mi mennyire kellemetlen, vagy fájdalmas. Még egyszer mondom, próbáld meg elfogadni, hogy nem te vagy a legfontosabb egyén a világon, nem a te állapotod a legnehezebb, és úgy egyáltalán, vannak rajtad kívül más emberek, bizony!

Nem olvastam végig az utolsó 3 oldalt,ezért sajnálom,ha olyat írok,amit már írt valaki.

Szeptemberben született a lányom,így elég élénkek még az emlékek. Veszélyeztetett terhes voltam,hatalmas pocakkal,órákat álltam a buszon,de nem zavart. Azért mert kismama vagyok még nem azt jelenti,hogy enyém a busz. Nyilván nem szeretném megütni a hasam,ezért oda is figyeltem,hogy rendesen kapaszkodjak,és a táskámat mindig a pocakom elé tartottam,ha tömeg volt. Soha nem is ütötte meg senki a hasamat. Egyszer két órát álltam a buszmegállóban 42 fokban mert késett a busz,utána felpréseltem magam a hatalmas tömegbe mégsem volt semmi problémám,hogy nem adták át a helyet. Egyszer rosszul lettem,akkor megkértem egy középkorú hölgyet,hogy ne haragudjon,szégyellem magam,de legyen szíves átadni a helyét. Át is adta minden további nélkül. Viszont amikor meg ritkán átadták a helyet én nagyon kellemetlenül éreztem magam,hogy ott terpeszkedek más ülőhelyén,csak azért mert nagy a hasam. Nem tudom,én nem éreztem kiváltságnak a terhességet. Volt egy baba a hasamban. És? Ettől még több jogom lenne ülni,mint más embernek? Nem hinném. Ha nem akarod megütni a hasad,akkor figyelj oda rá. A Te hasad,a Te gyereked, a Te felelősséged. Ha meg átadják a helyet,az nagyon ritka,de annál becsülendőbb. És kész. De,hgy fel legyél rajta háborodva..felesleges,csak magaddal szúrsz ki,hogy negatív gondolatok járnak egész nap a fejedben. Ha le akarsz ülni,kérj meg valakit. Ennyi.

1. a hely átadása ILLEMSZABÁLY, nem a BKV által előírt szabály. Ha ilyen tipikus hisztis, már felszáll, és a szemével követeli a helyet típusú idős vagy kismama felszáll, akkor dafke nem fogom a helyet átadni, mert a segítségért hálásnak kell lenni, nem kikövetelni azt. A normálisaknak egyébként mindig át szoktam adni.

2. Honnan tudod, hogy az adott embernek nincs szüksége a helyre? Honnan tudod, hogy nem órákat mászkált-e a városban, nincs-e rosszul, nincs-e probléma a lábával? Mert ugye a tiniknek soha nem lehet problémájuk, ugye?

3. Lehet, hogy tényleg nem vett észre. Gondolom, veled még nem fordult elő, hogy annyira belefeledkeztél valamibe, hogy nem vettél észre vmit? Főleg, ha mobilozik, zenét hallgat.

Tudod, egyébként akkor is lehet kedvesen megkocogtatni a vállát, hogy elnézést, nem adná át a helyét? Ahelyett, hogy puffogsz meg unintelligensezel, meg ha nem úgy tesznek, ahogy te szeretnéd, ilyen patáliát vágj le...

4. Azért egy átlag busz/villamosjáraton nem fogod tudni annyira megütni a hasadat, hogy baja legyen a babának (max. ha kifogsz egy idióta sofőrt, de az sem a gyakoribb verzió), ha esetleg állnod kéne pár megállót...

5. Amilyen tapló módon írsz másokról, elvárod, hogy mindent eldobva segítsenek neked, mert te azt megérdemled? ...