Nem értem anyut. Miért nem engedi?

#29-es

Tehát ha a gyerek úgy érzi, hogy szüksége van drogokra, alkoholra, hogy önmaga lehessen, akkor a szülő támogassa?

A szülő nem azért szab határokat, hogy maga képére formálja a gyerekét, hanem hogy megvédje azoktól a hibáktól, amiket ő követett el vagy amiktől meg akarja a gyerekét óvni.

Nézd, kedves #34, ez a "drog, alkohol" ezt én ilyen hajánál fogva előrángatott dolognak érzem egy kicsit, mert nyilván vannak törvényes korlátok, a téma nem ez, hanem ami ezen belül van.

Másfelől a " hanem hogy megvédje azoktól a hibáktól, amiket ő követett el vagy amiktől meg akarja a gyerekét óvni" típusú érvelés azért bizonul sokszor tökéletesen hamisnak, mert a szülő ilyenkor nem kalkulál vele, hogy a gyereke az nem ő, hanem egy másik ember, másféle személyiséggel, másféle vágyakkal, másféle álmokkal és másféle célokkal. És hát persze ilyenkor sztenderd az az érv, hogy "majd, ha felnősz, majd akkor hálás leszel...", aztán meg persze ha mégsem ez történik, akkor az az utólagos magyarázkodás, hogy "de én csak jót akartam" - csak hát azt azért tudjuk, hogy melyik út van jóakarattal kövezve, és lássuk be, a szülő ilyenkor soha nem tudja már visszaadni mindazt, amit annó elvett a gyerekétől "csak jót akarva"...

Na ezért van az, hogy tök mindegy, hogy ki min háborodik fel, vagy ki mit tart szégyenletesnek, vagy ki mit pontoz le, vagy akármi, a való világban mindig az fog történni, hogy az ilyen szülőnek vagy szerencséje lesz, és a gyereke hasonló személyiség, és akkor lehet, hogy valóban hálás lesz, vagy peche van és egy más személyiség, és akkor meg egyedül fog maradni.

Illetve hát ismerek azért másféle szülőt is, olyant, aki még időben képes volt belátni a tévedését, bocsánatot kérni a gyerektől és korrigálni, na az ilyen szülőnek van a legnagyobb esélye a nagy szeretetben megélt idős évekre.

Ez van, ezek a tények.

Bocsi az offért, de igazat adok az előző hozzászólónak.

Az én anyám 14 évesen szült, előtte ott k.rválkodott ahol tudott- már bocsánat.

Gondolta ő is, hogy majd szépen megvéd engem attól hogy olyan legyek mint ő.

Nem járhattam sehova, elkergette a barátaimat, haverjaimat, az iskolában az osztályfőnökkel figyeltetett mindenféle kamu hülyeségekkel (komolyan mondom, beadta neki hogy én milyen szemét kölyök vagyok, és óvni kell a többit tőlem)...

Nem lehettek hobbijaim.

Tudjátok miből állt az életem??

Felkeltem, iskola, óra után azonnal haza, majd egész nap tanulás és tévézés.

Mindezt kiegészítve a naplopó anyámmal, aki gondolta majd én fogom "öregkorára" eltartani.

Körülményeket tekintve rengetegszer megfordult a fejemben hogy drogozni, cigizni, zülleni kezdek, lehettem volna én is r.banc, fel is akaszthattam volna magam, érdekes mód mégis normális maradtam.

Egészen addig amíg ki nem kerültem onnan, összeköltöztem a titkos, főként internetes párommal.

Hiába szeretjük egymást már 4 éve, rendes pasas, egyszerűen rámszakadt az ÉLET. Így, nagybetűkkel.

Az egésznek az lett a vége, hogy még anyám tagadott ki amiért ellent mertem mondani neki :D

34-es, bizony, jobb ha a kedves szülő a saját korlátain belül igyekszik korlátozni...

Megértem Anyukádat. 60 km elég nagy távolság.

Mi van akkor, ha vár egy putri, tele kisebbséggel?

Hogy menekülsz? Mások ám az erkölcseik mint nekünk.

Mi van, ha van egy lánykereskedő testvére? Tele az újság eltünt lányokkal. Lehet, túlfélt. De inkább, minthogy sehogy. Egy hónapi barátság meg elég kevés megismerni valakit. Messziről jött ember meg azt mond amit akar.

Kedves előző, és akkor mi van, ha a lány 1 év múlva teljes joggal fogja magát, és kimegy mondjuk Hollandiába egy ott lévő barátjához? Az általad vázolt "meg kell érteni, annyi mindent olvasni" típusú anyuka ilyenkor mit tesz?

Tudod normálisabb szülő azt teszi, hogy hozzászoktatja a gyerekét a nagybötűs ÉLET-hez, a körülöttünk levő világhoz, és nem azt teszi, hogy rázúdítja a gyerekre a saját pszichiátriai problémáját, paranoiáját, neveli burokban, teszi tönkre az életét azért, hogy később majd tényleg veszélyek leselkedjenek rá...

A 17. év az kb az a kor normáliséknál, ahol még van némi kontrollálási, beleszólási lehetőség, de már fel kell készülni az elengedésre... a kérdező kérdését akkor mondanám reális szülői viselkedésnek, ha a Kérdező 14 év alatti lenne kb...

Én úgy értelmeztem h a egyszer már megengedte h elmenjen oda...

De miért nem te hivod el most a barátnődet?

Kedves #31 ".Az ilyen embereknek nem család kéne, hanem lelencház! Ennyi. Gondolkodhatsz magadon." - megtettem párszor, és azt kell mondjam, tökéletesen igazad van... vannak olyan szülői házak, amihez képest a "lelencház" kifejezetten jó alternativának tűnik... gondolj bele, ott csak az állam törvényeit kell elfogadnod, nem a kedves "rendpárti", az állam általi korlátokat ultraliberálisnak tartó (az 1952(!)-es Rákosi idők béli Csjt-t, hiába ezeknek az embereknek nem erőssége a gondolkodás) szülők paranoiáit és agybajait. Sajnos egyre többször látjuk azt, hogy az állam feladatává válik, hogy megvédje a gyerekeket a "aki a kyneret adja az szablya meg a feltételeket, te meg jobban teszed ha befogod a szádat" felfogású szülők agybajaitól, mondjuk közbelépjen egy fiatalkorú terhessége kapcsán, amikor a szülő a saját álláspontját, értékrendjét akarja a lányára kényszeríteni.

De ismerek olyan embereket is (párt), akiket erősen tiltottak egymástól a nyóckerületi lépcsőház sötétségével és korlátoltságával bíró "rendpárti, szilárd erkölcsű" szülők, ők meg úgy gondolták, hogy más véget szeretnének, mint a Rómeó és Júliában, ezért azután bementek a gyámhatóságra, és pár nap múlva ugyanazon "lelencház" kertjében sétálgattak kéz a kézben, fityiszt mutatva vaskalaposéknak...

Na, erről ennyit. Szerintem azoknak a szülőknek van min elgondolkodniuk, akik tényleg azt hiszik, hogy a gyerek érdekében van, ha agyon korlátozzák őket a saját lelki nyugalmuk, önzőségük érdekében.