Mit tennétek, ha valaki elrabolna titeket és egy pincében tartana fogva?

Egyszer és mindenkorra lezárom kifogásaim özönét(egyébként ezt csak a skyrim reference-nek köszönheted, kezdes kérdező, nagyon jó pont volt :D), azzal, hogy vannak helyek (lásd Alcatraz) ahonnan nem lehet megszökni. Na most az Alcatraz betonól épült, míg a te börtönöd elméd változékony, hangulatoddal hullámzó, mégis sziklaszilárd, fizikai szempontból meghatározhatatlan anyagból, ami mindig keményebb, mint a gyémánt, és feketébb, mint a reménytelenség, így az innen való szabadulás esélye egy nagy nulla.

A kérdés eredeti mivoltára vonatkozólag pedig fenntartom, hogy fekvőtámaszoznék, mert azt szeretem. És megkérném, hogy legyen olyan kedves fogvatartó, és lásson el napi adag D-vitaminnal, mivel nem akarom, hogy a csontjaim tönkremenjenek, illetve, hogy ne sózza ez az adagokat, mert nem szeretem. Ennyi.

Valószínűleg akármilyen szívósnak vagy keménynek képzelném is magam, ugyanúgy összetörnék, mint a hasonló helyzetben levők.

Amik elsőre eszembe jutottak, a Lepkegyűjtő című regény (ott volt persze aktív interakció elrabolt és rabló között), vagy az izolációs, ingermegvonásos kísérletek (rövidtávon is hamar belezakkan az ember, hallucinálni kezd) vagy a "pit of despair" kísérlet majmokkal (keress rá, elég durva, embereknél is hasonló lehet az eredmény).

Szóval, valószínűleg először kézzel-lábbal hadakoznék, az agresszív válaszreakció jönne, amíg bírnám, ha ezt feladtam (és még közben is) következne az elkeseredett szabadulási kísérlet, akár öncsonkítási kísérlet által is. Nyilván nem jönne össze (gondolom odafigyelne, hogy ne tudjak úgy össze mcguyverkedni valamit, hogy artériát vághassak vagy megfojthassam magam a lánccal) de megtagadnám az étel és víz elfogadását (ellökném a láncom hatókörén túlra), bár ha életben akar tartani, előbb-utóbb megoldaná, hogy egyek/igyak.

A totális kétségbeesés, izoláció, félelem, bántalmazás következményeképp valószínűleg egy idő után, amikor feladtam a reményt, összeroppannék lelkileg teljesen, nagyon mély, kb. kiúttalan depresszió teljes inaktivitással és nihilizmussal, vagy katatóniás sokk, kb. egy zöldség szintű zombivá válnék, előbb-utóbb érzéketlenné válva a környezetre, a bántalmazásra. Ebben a stádiumban, ha ki is szabadulnék, valószínűleg hosszú évek terápiája kéne hogy legalább minimálisan képes legyen újra "élni". Előre persze nehéz megjósolni.

Azt kötve hinném, hogy stockholm-szindrómám lenne, persze elég nehéz előre "kitalálni", hogy ilyen úgyse lesz.

Nekem is lenne egy kérdésem, ami felettébb kíváncsivá tesz:

Meddig kellene a fogva tartónak egy olyan fogoly, aki folyamatosan fingik,büfög,folyik a nyála, dadog, remeg a feje,állandóan vakarózik mondván tetves és rühe van, unalmában orrot túr és "tetkót" rajzol magára kakiból.

De ez csak a kezdet, ha így sem kergeti el a fogva tartó bottal, akkor jönnek majd a durvább meglepetések, mert ez egy legalább annyira alattomos fogoly, amilyen aljas a fogva tartó.

Nos, érdekes kérdés...

Oké, kínozzon, meg altatózzon be. Nem tudom, mik lennének a beteg játékai, ha "csak" szexuálisan zaklatna... Hát, majdcsak túllépek rajta. Ha csonkítás is menne, az már érdekesebb kérdés, hiszen ujjak nélkül nehéz lenne megszöknöm.

Szóval, az én tervem a következő: egy darabig nyugton maradok, hadd ringassa magát hamis illúzióba. Fegyverrel mászkál, viszont neki is lehet egy óvatlan pillanata - főleg, ha már megvan a hamis illúzió. A kezeim elméletileg szabadok, tehát ha elég szemfüles vagyok, egyszer talán le tudom teríteni. Ezt lehetőleg úgy kell véghezvinni, hogy kartávolságon belül maradjon tőlem, viszont elájuljon, esetleg meg is haljon. Innentől kezdve enyém a fegyver, ami ha mondjuk egy pisztoly, akkor szét tudom vele lőni a láncot, és még az ajtóról is le tudom lőni a zárat. Táráráá, szabad vagyok.

Ha mondjuk a fegyver egy kés, azzal már picit nehezebb dolgom van. Viszont, amit külön kiemelek, hogy a késsel nem magát a láncot vágnám, hiszen az sokáig eltarthat. Inkább a falat kezdeném bontani, az már nem baj, ha rajtam marad a lánc, majd levágom később. Vagy a TEK leszedi. :)

A lényeg a türelem és a kitartás. Van, akiben ez nincs meg, és inkább meghalna, de én szerintem kitartanék. Vagy nem... Ezt nem tudom előre.

Még annyit írnék, hogy viszi neked a kaját TÁNYÉRBAN és a vizet POHÁRBAN. Senkinek nem tűnik fel, hogy ezek széttörve potenciális fegyvernek minősülnek? :)

Ja, most jut eszembe... Ezt a falbontást el lehet kezdeni fegyver nélkül is. A lényeg, hogy feltűnésmentesen kell csinálni, tehát amit kiszedsz, azt rakd is vissza, mintha ott lenne. Egy idő után puszta kézzel is tudod bontani a falat, a kezdéshez meg ott van segítségnek a lánc. Ez is türelemjáték, de pár hét alatt véghez lehet vinni. Mikor már szabad vagyok, odalopóznék az ajtó mögé, és várnám, hogy jöjjön. Mikor megérkezik, a meglepetés erejét kihasználva dulakodásba kezdünk, és megpróbálom megszerezni tőle a fegyvert.

Végülis ennek két kimenetele lehet: megszerzem a fegyvert - ekkor életben hagyom, fegyverrel kísérem ki a saját lakásából, egészen a rendőrségig. A másik véglet, hogy nem szerzem meg a fegyvert - ekkor remélhetőleg megöl, és nem kell tovább szenvednem.

Ja, igen, a kameráról...

A szobában elméletileg vaksötét van, tehát neki infrás kamera kell. Márpedig az infrás kamerák piros fényt bocsátanak ki magukból, hiszen ennek segítségével láthatod a dolgokat. Na, egy vaksötét szobában igazán nem nehéz megtalálni a pirosló fényeket. Az meg törvényszerű, hogy ami téged lát, azt neked is látnod kell.

Megvan a kamera pozíciója, háttal kell neki ülni, és úgy bontani a falat. Ha lehetséges. :)