Mitévő legyek? A szüleim soha nem engednek el szinte sehova itthonról? Járt már valaki így?

Én tökre megértem a problémádat, én is nagyon sokszor ellenkeztem anyukámmal, de csak magammal csesztem ki, mert ő nem engedett akkor sem. És ez így volt jó.

Figyelj... most úgy őszintén, azért én már voltam párszor igazán jó bulikban, meg az éjszakában. Tudod, miből maradsz ki? A piákból, drogokból, meg a k*rválkodásból... Mert ez megy minden szórakozóhelyen, én tudom, ott voltam nem egy helyen. Kivétel nélkül (és ne hidd el, ha nem akarod) mindenhol ez van, bárki mondhat bármit. Sokszor elszörnyedek, mikor pl jövök haza valahonnan és beállt tiniket látok :S Férfiakat megszégyenítő módon néznek ki. Odamennék és leb*sznék neki egy ótvaros nagy fülest és megkérdezném tőle, hogy mi értelme ennek, hogy ezt csinálja... És lám a szülők túlzott engedékenysége ide vezetett. Akiknek nincs szavuk a gyerekeik felett, nincs szigor, csak az, hogy a gyerek fogja, és elindul. Az anyuka meg csak sopánkodik, mert rájött, hogy túl későn akart elkezdeni gyereket nevelni... :/ És ezeknek a gyerekeknek szintén debil nevelésű gyerekeik lesznek...

Persze vannak szülők, akik túlzásokba esnek, és még 18 éves koruk után is agyon féltik a gyereket, nem hagyják élni, menj férjhez, gyerekezz, tanulj, mint a güzü (ahogy az előző kedves hozzászóló is írta). Ez egy másik véglet, ezt nem szabad, mert az ember azért fiatal, hogy tapasztaljon, kitombolja magát. De amilyen nevelést Te kapsz, az az arany középút és ezt nyugodt szívvel hidd el nekem. Te még pont jó helyzetben vagy :) Abszolút betudod pótolni a dolgokat 2 év múlva is, én egyáltalán nem érzem azt, hogy valamiről lemaradtam volna, nem haragszom emiatt anyukámra, ugyanúgy most is elmehetek bárhova 22-23 évesen és már azt sem kérdezi, mikor jövök haza, csak tudja, hogy jövök és kész, mert számíthat rám. Nekem van 3 húgom, köztük a legidősebb 13 éves :) Nappal mindenhova elvan engedve, barátnőzik, stb, elmegy délután vagy dél körül és este 7-8-ra itthon van. De éjszaka?... á-á, szó sem lehet róla és még egy jó ideig álmodni sem álmodhat róla. Előtte pedig én készítem fel, hogy mikre számíthat, és mikkel vigyázzon, mire figyeljen. Megkapja az útravalót, aztán hogy hogyan alkalmazza majd, ha eljön az idő? Az már a saját dolga, magáért felel. Ha okosan neveltük anyukámmal, akkor úgysem fogunk benne csalódni később sem. Lásd, bennem sem csalódott anyukám. Ésszel bulizok.

Igaz, ha 16 évesen nem tudsz vigyázni magadra, akkor 18 évesen sem fogsz tudni, de azért akkor is más tészta 18 évesen kimozdulni, mint 2 évvel fiatalabban.

Nincs barátnőd, akivel elmehetnél strandra? Vagy valami aquaparkba? Én például annyira nem érzem szükségét a bulizásnak mostanában, hogy Balaton Soundra sem mentem el, mert nem volt kedvem... Minek? Hogy azt nézzem, meg hallgassam, hogy ki mit szív fel, vagy el, vagy mit szúr, vagy ki kivel mikor szexelt? Kinőttem már ebből a csitris dologból. Amint belecsöppensz a bulis életbe, rádöbbensz, hogy nem is olyan nagy cucc. Persze, időnként szüksége van rá az embernek, de teljesen más fejjel érsz meg egy bulit felnőtt fejjel, meg máshogy tiniként :) Szerintem erre is meg kell érni valamilyen szinten, mint mindenhez az életben. Én is csak jól jártam, hidd el, Te is csak a pozitívat látod majd ebben, ha visszatekintesz. Látod, én sem depiztem be, sőt :)

Én Gonzo nézetét osztom. Nekem úgy vannak pozitív élményeim tinikoromból, hogy nem kellett elmennem az éjszakába a jó emlékekért. Az a baj, hogy a mai tinik buli meg éjszakázás nélkül már fel sem találják magukat. Mert kb ezt veszem ki a hozzászólásokból. Nem vagytok még oda valóak, az a helyzet :/ Ha tetszik a véleményem, ha nem, akkor is ez van. Nem a régi időket éljük már, mikor anyukám is oda császkált kicsiként, ahova akart.

Azért érzi magát kilógva a sorból a kedves kérdező, mert manapság az az elterjedt, ha a tiniket szélnek eresztik, csak hogy Gonzo szavaival éljek. 10-ből 9 gyerek elmegy az éjszakába, az az 1 meg kellemetlenül érzi magát, ez valahol érthető, mert úgy érzi, hogy majd a 16 éves éveket két évvel később nem tudja bepótolni. Pedig ez egy nagy baromság.

Nem tudom, mindenki úgy neveli a gyerekeit, ahogy gondolja, de szerintem akkor sem árt a mértékletesség. Az én gyerekkorom és tinikorom nagyon jó volt, a gyerekkori barátnőmmel együtt nőttünk fel, és annak ellenére, hogy őt lazábban fogták, mégis a mai napig legjobb barátnők vagyunk. Talán szerencsés vagyok, nem tudom, de sokmindenben benne voltunk és a mai napig jó visszaemlékezni arra, hogy miket alkottunk. És ehhez nem kellett semmi más, csak az, hogy összeakadjunk :D Nekem nem kellett sátorozás, sem haverokkal tópartozás, meg ilyenek. Velem valahogy mindig történt valami, elfoglaltam, feltaláltam magam/magunkat. Most találkoztunk nemrég újra, mert volt egy kis szünet a barátságunkban, mert mindkettőnket másfele sodort az élet, de aztán megint találkoztunk, nosztalgiáztunk, és bepótoltuk azt a pár évet is, amit nem töltöttünk együtt. Bulizunk, ha úgy van, vagy csak szimplán átmegyek hozzá, ott alszok, vagy ő itt, néha iszogatunk, baromkodunk, sok élményünk még mostanról is. Szóval szerintem az, hogy kinek mennyi emléke van fiatalkorából, az abszolút nem attól függ, hogy hányszor megy bulizni, meg az éjszakába. Ha van egy jó barát, aki veled tart bárhova és tényleg szerettek együtt lenni, meg egymásnak vagytok kitalálva, akkor már nyert ügyed van, és minden helyzetből kihozzátok a maximumot, amire majd jó lesz visszaemlékezni. Ez az én véleményem.

Üdv.: Egy szigorral fogott, boldog huszonéves fiatal...