Szerintetek ez tényleg olyan felháborító? A 15 éves kiscsávó megmutatja a farkát a kiscsajnak?

Aki pszichológus az nem így reagálja le a történteket.

Bár igazad van, vannak manapság piszcológusok közt is nagyon idióták- te vagy rá az élő bizonyíték.

Nem hiszem el, hogy pszichológus vagy. Miért?

1. Mert úgy fogalmazol minden kommentedben, akár egy tizenéves kamasz. Nem véletlen, hogy olyan sokan megkérdezték, hány éves vagy - ugyanis még egy átlagember is különbséget tud tenni a felnőtt értelmi szintű stílus, és a gyermeki kiforratlanság között. Főleg, ha egyetemet végzett az illető, méghozzá pszichológus szakon, ahol egyenesen elvárják azt, hogy valaki tudjon éretten gondolkodni.

Te épp ennek ellenkezője vagy. Makacs, önelégült, beképzelt, gúnyos és lenéző - ugye nem hiszed el, hogy bárkinek is be tudod magyarázni, hogy elmúltál 16 éves? Mert ha valóban elmúltál volna, el kellene ásnod magad szégyenedben, amiért a hozzászólásaid alapján senki nem néz felnőttnek. Pszichológusként tudnod kellene, hogy minden mondat árulkodó, és további okoskodás helyett rég magadba néztél volna.

2. Ahogy írták, egy pszichológus, főképp, aki gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozik, nem így reagálta volna le a történteket. Ugyanis elég nagy tudással és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy tudja milyen folyamatok játszódnak le egy 15 éves lány lelkében, és tisztában van azzal, hogy a fiatalok sem egyformák és az egészséges viselkedésen túllép az, ha valaki a nemi szervét mutogatja, ezzel megalázó és elkerülhetetlenül kínos szituációba hozva a másikat. Aki, akármennyire szeretnek manapság az érettségükkel felvágni a kamaszok, nem más, mint egy gyerek. Nem rendelkezik sem kialakult öntudattal, sem biztos énképpel ahhoz, hogy egy nevetéssel elintézze a dolgot.

De aki pszichológus, az tanulja ezt az egyetemen, át sem engedik olyan véleménnyel, mint a tiéd.Tehát már itt megbukott a dolog: nem vagy tisztában a lélektani attitűdökkel sem, különben nem mondanád, hogy "a fiú csak egy heccnek szánta".

Ugyanis azt is tanulnod kellett volna, hogy az ilyen viselkedés nem jókedv következménye, hanem az énazonosság zavarára utal.

3. Azt már meg sem említem, hogy egy pszichológus szakmájából eredendően nemigen süllyed le arra a lelki szintre, hogy ne alkalmazza a magyar nyelv szabályait. Nem fér össze a műveltségével és szakmai tudásával, ahol arra is kitérnek, mekkora jelentősége van az írásképnek.

Egyébként tudod mi a vicces? Az, hogy elolvashattál kb. 6 oldalnyi a tiéddel teljesen ellentétes, értelmesen megfogalmazott véleményt, de még mindig abba az illúzióba ringatod magad, hogy rajtad kívül mindenki korlátolt - holott, amikor valamiben mindenki ilyen szinten egyetért, általában az egyetlen téved. Vagyis te, akinek felnőtt öntudattal már eszébe ötlött volna az, hogy: mi van, ha valóban én tévedek? Persze nálad ennek nyoma sincs, csupán a kamasz okoskodás és lázadás látható a soraidban.

Pszichológusként ezt a jelenséget is ismerned kellene...

"holott komoly tudományos szinteken sem sikerül megfogalmazni"

Milyen alapon kérsz tőlem definíciót arra, amit - mint mondtad -, még nem sikerült egységesen megfogalmazni? Ez épp olyan, mintha azt várnád, hogy fejezzem ki Isten valódi mibenlétét.

Tudnod kellene, hogy ez a kérdés nem megválaszolható, de azzal is tisztában kellene lenned, hogy az egészséges viselkedési formulák tapasztalati elméleteivel szemben helyezkedik el a kamaszkori önmutogatás - rémlik valami? Már a társadalmi és kulturális szocializáció is olyan viselkedés-modelleket alakítanak ki, amelyekbe a mai neveléstípusok mellett nem fér bele az, hogy egy fiú "poénból" mutogassa a péniszét.

Kimaradtál netán órákról?

Elég szomorú, hogy pszichológus létedre nem tudod megkülönböztetni, milyen az, amikor valaki "ki van akadva" vagy "enyhe gúnnyal érzékelteti a véleményét".

Ha tudnád, hogy végig mosolyogtam, amíg leírtam a válaszom, nem pedig idegesen rángó szemhéjjal meredtem a képernyőre!

Érdekes, ahogy próbálsz kimagyarázkodni abból a nyilvánvaló helyzetből, hogy tényekkel a falhoz állítva téged, a válaszaidból is kiderül, hogy közöd sincs a pszichiátriához, de még a gyermekekhez, fiatalokhoz sem.

Tudod-e, hogy mire utal az, amikor másnak adjuk ki magunkat, mint akik vagyunk? :)

1. Miért, milyen tényeket is várhatnál ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Itt nem rendőrségi jegyzőkönyvet írtunk, a kérdésed a véleményekre szorítkozott, és úgy látszik, elfelejted, hogy az erkölcs milyen szorosan kapcsolódik az pszichológiához.

2."ha még a pszichológiát és a pszichiátriát sem tudod megkülönböztetni "

Ez hol mutatkozik meg? Csupán mert megjegyeztem, hogy nem értesz a pszichiátriához, ami minden kérdésedből sugárzik? Nos, akkor érdemes csupán szavamba kötnöd, ha nem tudod, hogy a pszichiátria és pszichológia egymásba fonódik - ugyan, ne légy gyerekes, 10 emberből 9 tudja a különbséget, gyenge dolog egy ilyenen fönnakadni. Persze a fuldokló egér még a macska farkába is belekapaszkodik.

Azért érdekes lenne, ha mondjuk elismerném, hogy van némi közöm a szakmához - hmmm... ebben az esetben mit felelhetnél? A te kommentjeidből semmilyen pszichológiához kötődés nem szűrhető le.

"Muszáj magyarázkodnom ?"

Egy pszichológus tudja, hogy nincs muszáj. Nem kell magyarázkodnod, semmit nem ér. De a helyedben elkezdenék gondolkodni a pályaváltoztatáson, mert a gyerekem nem adnám ilyen kezek közé, mint a tiéd.

A sémán felüli véleményekről: akárhogy gondolkodik az 5%, nem véletlen, hogy a 95% viselkedése tekinthető egészségesnek. Vagy ennek szerinted fordítva kellene lennie? Mi lenne akkor az ok-okozati összefüggéssel?

Mellesleg, mint pszichológust, megkérdezlek: milyen sorskönyvi apparátust vélnél felfedezni az önmutogató fiúban?