Miért állítják be az angolt a világ legkönnyebb nyelvének, amikor a tanulás előrehaladával egyre nehezebb?
Az első igeidőkkel még elboldogultam, de most már egyre zavarosabb az egész. Pl. Meg voltam arról győződve, hogy present perfect-et tanulom, de amint látom tévedtem: amit én tanultam, az a present perfect continuous volt. Ránézésre az égvilágon semmi különség nincs köztük, szóval nagyon zavaros.
De ez még semmi. Lapozok párat a könyvben, és szembetalálom magam a past continuous-al, ahol újrcsomagolva akarják nekem eladni a was/were-t, mint egy különálló igeidőt.
Ez most komoly?
A was/were-t a simple past és a to be tanulása közben már réges régen megrágtam, és kivetettem, mint unalmas, agyontanult nyelvtani jelenséget, erre most megint visszajön?
Huh... tartani kell egy kis pihenőt. Látom, nagy fába vágtam a fejszém, amikor úgy döntöttem, hogy megtanulom ezt a nyelvet.
Itt nincs egy rendszer, hanem zavaros az egész.
A #36 írta jól, amit írt.
De a #38 is nagyon jól megfogalmazta a "harákol" jellemzést.
Még lehetne alkalmazni rád azt, hogy idehánysz valamit.
Attól, hogy TE valamit nem értesz még nem jelenti azt hogy nincs logikája. A legtöbb esetben valaki valamit nem ért, segítséget kér olyan embertől, aki tudja/érti az adott dolgot. Vagy mi a kérdés lényege? Együtt szidni az angolt, hogy mennyire értelmetlen?
Szerintem te a logikát úgy keresed, hogy a magyar nyelvhez próbálod hasonlítani.
Igazad van abban, hogy azok a könyvek, amelyeket nem önálló tanulásra készitettek, hanem hozzá vannak erőltetve valamilyen tanfolyamhoz, azok csalódást is okozhatnak, és bizonyos élethelyzetben ezeket becsapásként élheti meg az ember.
Ha itt Pesten laksz, a Károly körúton az antikvárium soron érdemes végigmenni, és megnézni sorra a nagy (és kicsi) antikváriumokat, hogy milyen jó régi fajta angol nyelvkönyveket tartanak. Ezek között van olyan, amit önálló tanulásra készítettek, tehát magyar nyelven magyaráz, van szószedet az egyes leckék végén is, szépen meg van adva a szavak kiejtése (általában a nemzetközi jelöléssel), a nyelvtan pedig példákkal együtt el van magyarázva.
Itt általában úgy vezetik fel az igeidőket, hogy nem tűnnek csak úgy a semmiből megjelenőeknek, önélúaknak, hanem általában addigra már elő van készitve néhány jellegzetes szerkezet, és arra építve van elmagyarázva az új igeidő. Vagyis nem a semmiből, hanem úgy, hogy akkor már érti az ember, hogy ebben ez és ez a határozó vagy ez és ez a mellékmondat hatása lesz épp olyan, amely éppen azt az igeidőt mintegy természetessé teszi.
Például a nagy sárga vagy a nagy vörös elég jó volt ebből a szempontból a 70-es 80-as években, de akár a régi 80-as évekbeli gimis nyelvkönyv is végigment szépen a dolgokon,bár talán az talán az önálló tanulásra inkább csak érintőlegesen volt felkészítve, bár a későbbi jellegzetesen egyedül nem tanulható könyvekhez képest igy is sokkal jobb volt . A nagy sárgát és a nagy vöröset meg végkép úgy emlékszem eleve dolgozó embereknek készitették egy eleve szociálisan is békésebb korban, úgy, hogy az akkori viszonyok között is mindenki számára elérhető legyen.
Nem csak a tankönyvekkel vannak problémák, hanem azzal is, hogy azt a töménytelen mennyiségű nyelvtani szabályt mind megjegyezni, aztán alkalmazzam az életbe, akkor, amikor beszélek.
Ennek az egésznek ösztönből kellene jönnie nem magolás, meg nyelvtanozás után.
Magyarul sem úgy tanultam meg, hogy nyelvtanoztam.
Még nem találtam meg, hogy önmagam számára mi a hatékony nyelvtanulás titka.
"azt a töménytelen mennyiségű nyelvtani szabályt"
Ilyen az angolban nincs. Mennyi lehet összesen, kétezer? Az kinek nehéz? Nem egy nap alatt kell megjegyezni.
Vagy te tanulásban akadályozott vagy egy normális emberhez képest? Hát, az gáz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!