Velem van baj (lelkileg) vagy nem megfelelő emberrel ismerkedek?
Évek óta keresem a társam. Általában sikerült olyanokba belefutnom, akikről már az első találkozás alkalmával kiderült, hogy biztosan nem egymást keressük. Volt olyan eset is, amikor szimpatikus volt, sőt túlzottan is, minél több időt szerettem volna vele tölteni az első találkozáskor, majd a második alkalomra teljesen elmúlt a lelkesedésem. Úgy tudnám legjobban leírni, hogy milyen érzés lehetett ez kb, hogy a rózsaszín ködhöz hasonlítom. Nyilván nem szerelmes lettem első pillantásra, csak a szituáció ahhoz hasonlít. Mikor jön ez az érzés, akkor teljesen elbizonytalanodok. Nem tudom, hogy külsőre tetszik-e annyira, hogy akár egy életet leéljek vele (tudom a belső fontosabb, de azért az sem mindegy, hogy kire nézünk rá minden egyes reggel:). Elkezdem keresni a hibákat, de úgy mindenben. Mintha kifogást gyártanék magamnak, hogy miért is ne ismerkedjek tovább vele.
Évek óta egyedül élek, utolsó olyan kapcsolatom, akivel rendesen együtt éltem, az 7 éve volt. Gondoltam arra is, hogy ez riaszt meg, hogy valaki bekerül a szférámba. Vagy lehet, hogy annyira tökéletesen akarok választani, hogy minden apróságot kritikusan nézek. Tényleg szeretnék egy normális, működő kapcsolatot. Exek teljesen el vannak felejtve, az nem befolyásol.
Tudok alkalmazkodni, és tudom, hogy egy kapcsolatban kell is.
Vajon nem a megfelelő emberrel ismerkedek és azért viselkedem így, vagy csak annyira rég várok az "igazi"-ra, hogy már a legkisebb akadálynál is meghátrálok?
Szívesen olvasnék arról, ha valaki volt már hasonló helyzetben. Hogyan élte meg, mit tett, hogy túllendüljön ezen a kezdeti időszakon, mi lett belőle végül.
Szeretnék mindent megtenni, hogy normálisan ismerkedjek, de kicsit megrekedve érzem magam.
35L
De jó nektek, hogy ilyen bátrak vagytok. Soha nem mertem még férfit leszolitani vagy kezdeményezni.
De sok szerencsét :D
Nagyon nem szeretem, bár van amit én is rövidítek a telefonon pl sztem.
A helyesírásra nagyon kényes vagyok. Ha ilyen hibákat vét: fel vettem, ösze raktam stb., az már nálam kuka. És az is, aki szavak helyett szmájlikkal kommunikál.
Az olyan rövidítés teljesen belefér nálam, néha én is alkalmazom, meg telefonon a hogy helyett néha csak h-t írok. A fenti példák nálam is offosak.
Tegnap este datingen írt egy srác. Semmi köszönés nem volt, csak ennyi: Igaz 187 vok de nem tudok mosolyogni
Vélasz nélkül töröltem. Tudom bunkóság, de nekem erre már nincs energiám. Meg úgyis elkezdett volna kötekedni, arra meg végképp nem vagyok kíváncsi.
Meg a másik halálom, amikor rákérdez valami összetettebb dologra. Válaszolok kifejtősen, hosszabban, több mondatban, és ennyit ír rá: értem.
Fú, ha ezt szót meglátom, akkor tudom, hogy ebből se lesz már semmi. És mindig bejön. Kedvem is elmegy tőle, mert kb olyan ez az értem szó, hogy jó mondjad csak, fenét nem érdekli. És teljesen lejön a későbbiekben a kommunikációján, hogy nem igazán érdeklődő, nem tud rendesen kommunikálni, csak kérdezz-felelek stílusban tud, rendesen beszélgetve nem stb.
És ha nincs rendes folyékony beszélgetés, nekem az is off. Engem ne feleltessen senki, mert kb olyan érzés ahogy jönnek sorban a kérdések.
Meg tudom bocsátani a rossz helyesírást, de tény hogy hátrányból indul. De nem esélytelen. Nálunk van a családban szaki, aki minden lehetséges helyesírási hibát elkövet... de talpraesett, okos férfi, szakmáját keni-vágja, így mindig megadom az esélyt, mert egy ilyen férfi abszolút bevált már egyszer :)))
Amúgy én is sokat hibázom, pláne telón...
Kérdező, szerintem ezekben nem (csak) a helyesíŕás zavar téged sem igazán, hanem a tiszteletlenség, hogy nem veszi a fáradságot még erre sem(!) hogy leírjon egy szót. Na meg a "naon" elég férfiatlan.
A többinél is gondolom sablonos dolgokat írtak rossz helyesírással. Az a baj h akinek nehéz írni az örül, h leír valami lényegest, nem fogja cifrázni. Pedig lehet jófej, csak fárasztja az írás. De ha pl jönne kazánt szerelni, ott már tudna "valaki" lenni (kompetens, előzékeny, jólelkű, szorgalmas stb).
Nem is próbálkozik feltétlenül, de ugye aki nem ír, azt nem látjuk társkeresőn.
Aki meg ír, az azt várná hogy ne ítéljék meg (ő maga nem érzi tragédiának és ezért is mérges h esélyt se kap).
Én megértem őket, viszont ettől még én is hamarabb levelezek olyannal akinek nem probléma írni.
J.
Nálam az "értem" büntető szó. Akkor írom, ha valaki nagyon kiakasztott :D
Na, én meg olyan vagyok, hogy szeretem ha kérdeznek, mert akkor érzem azt, hogy érdeklem a másikat. Az exemnél például nagyon furi volt nekem, hogy ő sosem kérdezett tőlem semmit az ismerkedési szakaszban, csak úgy sztorizgatott vagy magáról beszélt. Ettől az az érzésem támadt, hogy nem igazán kíváncsi rám.
Te biztos nem erre gondolsz, hanem ha valaki átmegy vallató zisztbe, csak eszembe jutott.
Igen én a vallatásról beszélek.
Hol laksz? Mivel foglalkozol? Milyen kapcsolatot keresel? Mivel töltöd a szabadidődet? stb
És amúgy ezek nagyrészét megtudná, ha megnézné az adatlapomat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!