Vannak itt keresztény lelkületű lányok?

Tehát szerinted könnyebb pl. házasság előtti szex nélkül élni? Akkor miért választják olyan sokan önként a nehezebb életet, vagyis azt, amiben van házasság előtti szex? Könnyebb mindig őszintének lenni, sose hazudni? Könnyebb becsületesen élni, mint itt-ott egy kicsit (kinek mi a kicsi ugye...) csalni, lopni egy egész életen át?

A házasság előtti szexet ne vegyük ide, mivel hivők közt is sokan vállalják. Én ateistaként utálok hazudni, ha megpróbálok is, utána mindig elmondom az igazat, mert nem hagyja a lelkiismeretem. Becsületesen élek, segítek mindenkinek akinek tudok, nem ártottam senkinek, pedig volt hogy simán megtehettem volna. Nem olyan nehéz. Ha alapjában véve jó az ember, ezek nem okoznak gondot. És őszintén, szerintem nem azért kéne jónak lenni, mert az ember vallásos. Mi van azokkal, akik például isten nevében gyilkolnak? Nem jelenti a vallás feltétlen azt, hogy az ember jó. Nade amire gondoltam az az, hogy.. ha az ember hisz, akkor legalább nyugtatja magát, hogy ha meghal akkor a mennybe kerül. Ugyanez a családtagokkal. Ha valami rossz dolog történik, elhitetjük, hogy az isten műve valami magasztosabb cél érdekében. . ilyenekre gondolok.

Jó, vegyük úgy, hogy mese.

Neked van bizonyítékod rá, hogy Isten nem létezik? Mert ha nincs, te is csak egy mesében hiszel. Akkor mi a különbség vallásos meg ateista között?

Nagyon sok vallásos ezzel jön, és ez hülyeség. Már elnézést. Valaminek a létezését be kell bizonyitani. Nem a nemlétezését kell. Pont ez az ateisták nézőpontja, hogy nem értik, hogy miért vannak akik elhiszik a Bibliában írtakat, vagy hogy egy mindennél magasabb lény csücsül a felhők felett. Ennyiből el lehetne hinni a lélekvándorlást, a sintó isteneket, bármit. Annyi a különbség a ti vallásotok és más vallások között, hogy anno a kereszténységet nagyon jól használták hatalmi eszközként és az emberek irányitására és ennek a hatása a mai napig fentmaradt. Szerintem a vallás komoly társadalmi probléma, egy olyan amit nem veszünk észre. Ahelyett, hogy a kezünkbe vennénk az életünket, istenben bízunk. Benne hiszünk és nem önmagunkban (tudom klisés, de tényleg az lenne a lényeg)

Sok igaz hívő? Tudtommal egy valakiről van szó, mégpedig olyan valakiről, aki felnőtt ember létére még nem bérmálkozott, és nem is úgy tűnik, hogy szándékában áll, pedig szerintem egy "igaz hívő" esetében legalábbis folyamatban kellene, hogy legyen a dolog. Aki valóban igaz hívő legalábbis több mint egy évtizede, miért zárkózna el előle?

Én amúgy bérmálkoztam. Mikor elgondolkodtam komolyabban a világról, ateista lettem és ez már nem fog változni. Ért bármit is az elsőáldozásom és a bérmálkozásom?

De egyébként érdekelne, hogy erről mi a véleményed. Ugyebár a vallásotok alapja a biblia. Elhiszitek azokat a dolgokat amik benne vannak? A történeteket?

A másik kérdésem is ezzel kapcsolatos. Úgy vagytok vele, hogy Isten teremtette a világot. Hogy miért? Mert ez van a Bibliában. De! Anno mikor az emberek ezt megírták még nem volt elég fejlett a tudomány ahhoz, hogy ellássanak többezer fényév távolságra a földtől. Tehát nem tudtak a galaxisok létezéséről. De arról tudtak, hogy Isten teremtette a földet. A galaxisok és a világegyetem keletkezéséről akkor miért nem?

Ez áll a bibliában: Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.

De mikor teremtette a földnél idősebb bolygókat és csillagokat? Arról miért nem szólt Isten?

51-esnek: Az állításod nem igaz! Nekünk jegyesoktatásnál maga a pap mondta (Ő már csak tudja...) hogy nagyon sokan nem vállalják be a jegyesoktatást. Tehát azok számára akiknek elvileg fontos lenne a vallási ceremónia, sem fontos a jegyesoktatás!

Akkor egy ateista párnak hogy lenne??

És még valami! Amikor közöltük a jegyesoktatást tartó pappal, hogy a menyasszonyom bérmálkozott, de én " csak " elsőáldozó voltam, egyenesen örült. Azt mondta hogy Ó! Bőven megfelel! Bőven jó! Ebből az jön le, hogy már az elsőáldozóság is olyan ritka, hogy a papok örülnek ha ilyen párral találkoznak. És ez 10 éve volt... Akkor most milyen lehet a helyzet e téren...?

58-as:

"Nem estem neki, csak leírtam a gondolataimat, amin ő felhúzta magát."

Tévedsz! Nem húztam fel magam rajta, csak érveket ütköztetünk Te meg én.

"Sok igaz hívő? Tudtommal egy valakiről van szó, mégpedig olyan valakiről, aki felnőtt ember létére még nem bérmálkozott, és nem is úgy tűnik, hogy szándékában áll, pedig szerintem egy "igaz hívő" esetében legalábbis folyamatban kellene, hogy legyen a dolog. Aki valóban igaz hívő legalábbis több mint egy évtizede, miért zárkózna el előle?"

Tehát Te egy szertartás meglétéből, vagy nem meglétéből vonod le azt hogy valaki vallásos, vagy nem?? Ez elég felszínes nem gondolod??

50-es: Bocs, akkor magamra vettem a célzást. Ezek szerint hiba volt.

Kár hogy nincs semmiféle vizsga, mert így nem tudom hogy átmentem e rajta vagy sem. Egyébként nagyon jó középkori inkvizítor válna belőled. :)

"Én ateistaként ... nem hagyja a lelkiismeretem."

Egy ateista szerint mi az a lelkiismeret? Honnan van?