Hogy dontenetek? Megtartanatok, vagy elvetetnetek?

Nézd, őszinte leszek. Mindenképp megtartanám, hiszen nem áll meg az életed a szülés után.

Én gyógyszer mellett lettem terhes a fiammal 5 és fél éve, a párom elhagyott amikor 8 hetes terhes voltam. Egyedül laktam albérletben, a szüleim távol. Volt egy rendes munkám, bár a fizetés nem volt az igazi. A barátaim mellettem álltak, de sok mindenki ellenem. Egyedül vittem végig a terhességet, nem volt könnyű. De miután megszületett a fiam, elképzelni sem tudtam volna az életet nélküle. Fordult velem a világ 180 fokot. Mindig mindenünk meg volt amire szükségünk volt. 3 éves korában kezdett udvarolni a férjem. A fiammal is harmónikus a kapcsolatuk,azóta a kistesót várjuk. Persze ez az én véleményem, de bízom benne hogy bátorítani tudtalak és az életet választod. Minden jót kívánok!

18 hkm.

Ha a szülők támogatnak, igen, tartsd meg!

Nem igaz az sem, hogy nem kellesz senkinek így, hidd el, van olyan, akinek igen.

Nekem volt egy osztálytársam szakközépben, magántanuló volt a kezdetektől. Évek után tudtam meg, hogy miért... Nem volt még 15, mikor szült. (Véletlen sem roma lányról van szó). Magántanulóként elvégezte velünk együtt a sulit, leérettségizett, dolgozott, ugyanúgy, mint bárki más. Nyilván nagyon sokat köszönhet a szüleinek, de normális életük lett. A fia most lesz 15 éves, anyuka meg ősszel 30, és nemrég láttam közösségi oldalon, hogy ennyi év után újra babát vár.

De olyat is tudok, aki 20+ évesen szült 2 gyereket, akiket az anyja nevel, mert neki éppen minden más fontosabb volt (na meg most is így van, a gyerekek 8 és 5 évesek, nagymama neveli őket a születésüktől, anyuka néha rájuk néz...)

Ha vacillálsz rajta, és elveteted, akkor valóban azok közé fogsz tartozni, aki majd mindig azon kattog, most ennyi meg annyi éves lenne, most lenne az x. születésnapja, vajon hogy nézne ki, milyen lenne, ha másképp döntesz akkor, egy szóval mivel nem vagy biztos, megbánnád.

Nekem elég komoly lánynak tűnsz az átlaghoz képest.

Ha a szüleid támogatnak, lelkileg is, tudnak segíteni a baba körül, az hatalmas plusz.

Én most, 38 éves fejjel, 4. babámat várva azt javasolnám hogy tartsd meg, de azt nem tudom, hogy a te korodban és helyzetedben meg mertem volna-e tartani.

Fősulira is tudsz majd menni, max 1-2 évet halasztasz, szóval megoldható minden, ha van támogató háttér.

De tényleg neked kell döntened. Szüleidtől kérj tanácsot, hogy ők is érveljenek pro és kontra.

Számomra az örökbeadás elképzelhetetlen, ha már kihordanám és megszülném, tuti megtartanám, annyi idő alatt kialakul a kapcsolat.

Kérdező! Megmondom Neked, mi lesz a jövő heti ultrahangon: 9 hetes terhesség esetén (ha egészséges magzatról van szó) már egy igazi kis emberkét fogsz látni, mozgatni fogja a kezeit, lábait, hallani fogod a szívhangját. A kisfiamat vártuk, amikor 7 hetesen elkezdtem vérezni, fenyegető vetéléssel két hétre ágyba parancsolt a doki. A vérzés megszűnt, eltelt a két hét, és elkövetkezett a 9 hetes kontroll napja. Az uh-n elsírtam magam: a 7 hetes uh-képhez képest egy igazi emberke ficánkolt a hasamban, szinte táncolt, minden végtagját megmutatta, kiderült, hogy makkegészséges, hematóma okozta a vérzést, ami felszívódott. A 9 hetes uh-kép azóta a lakásunk egyik központi helyén díszeleg, imádjuk a férjemmel azt a képet. A fiunk pedig 5 éves csoda!

Szval tudom, hogy elkalandoztam, vállalom érte a lepontozást. Hátha a kitérőm segít előre felkészülni arra hogy mi is vár rád a jövő heti (9 hetes) uh-n.

Amiért mégis releváns lehet a válaszom az az, hogy volt abortuszom. 21 éves voltam. Ebből a szempontból semmivel nem voltam jobb helyzetben 21 évesen, mint 18 évesen (mint most te). Én is tanultam, még egy napot sem dolgoztam addig, anyum egyedül nevelt, egyedül tartott el engem, a bátyjámat és saját magát. Egy pici lakásban laktunk, anyum éjjel-nappal dolgozott. Én pedig rengeteget tanultam, hogy legalább ezzel segíteni tudjam. A támogatás a részéről is meglett volna, nagyon jó volt közöttünk a kapcsolat, de képtelen lett volna segíteni, akkor felkopott volna az állunk, Ő volt akkor még az egyetlen pénzkereső a családban. Apukám vidéken már az új családjával.

Én elvetettem, nem is volt kérdés, és egyáltalán nem viselt meg, számomra ez volt az egyetlen megoldás. Alig vártam, hogy megszabaduljak a tehertől, a terhességtől. Azóta sem bánom, azzal a döntéssel együtt vagyok az az ember, aki most vagyok, azzal a családdal, férjjel, gyermekekkel, akik nekem vannak.

Nézd, én akkor egyáltalán nem hezitáltam, nem voltak kétségeim. Te hezitálsz, már most lelkiismereti kérdést csináltál magadnak, bizonytalan vagy, úgy tűnik, mélyen szeretnéd te azt a babát.

Én (abortuszos előélettel is) úgy gondolom, a magzatot akkor szabad elvetetned, ha 150 százalékig biztos vagy a döntésedben...különben tönkre fogsz menni lelkileg. (A fizikai részétől én nem tartok, egy abortusz manapság már egy apró rutin beavatkozás, simán lehet utána is gyereked)

És akkor most jön az én saját véleményem: még nem állsz készen a babára. A szüleid nyakára szülnél, ez hiba lenne. Egy 18 éves még hatalmas változásokon megy keresztül, mire huszonpár éves korára megérik a családalapításra. Egy ilyen korai gyerekvállalás a természet megerőszakolása, tudom, a legjobb korban vagy testi értelemben egy szülésre, lelkileg, értelmileg viszont még nem.

Én a helyedben azt gondolnám végig, mennyire kötődsz már most a magzatodhoz. Ha akár egy kicsi anyai érzés megmozdult benned, akkor óriési hiba lenne elvetetni. Tönkremennél, akkor inkább egy nem kívánt terhesség, egy gyönyörű újszülött, aki a világ csodája, és egy stabilan megőrzött lelki béke és nyugalom. Nagyon nehéz lenne, de tükörbe tudnál nézni, és ez mindennél többet jelent.

42,

Ne beszelj baromsagot , nagyszülő nem mehet gyedre