Hogy dontenetek? Megtartanatok, vagy elvetetnetek?

Megtartanám ő is egy kis élet lehet pár hete létezik csak,de attól még él. Nem tudnék a lelkiismeretemmel elszámolni. De én ilyen vagyok. Ahogy írsz úgy tűnik te is érzelembazisú vagy,mert nem úgy tetted fel a kérdést,ahogy itt szokás... Ha azért akarnád elvetetni,mert elhagytak,akkor gondolj bele,ha megszülöd őt vagy mástól egy másik babát és azt ígéri nem hagy el aztán,ha a gyerek mondjuk 3 éves és elhagy akkor meg örökbeadod? Nyílván nem

Ha megvan a háttér anyukádék melletted állnak még a sulit is el tudod végezni akkor mindenképp tartsd meg. Egy gyerek hatalmas felelőség,de a legdrágább kincs a világban. Persze ez egy vélemény a sok közül a döntést neked kell meghozni.

Én biztos, hogy megtartanám, de az én vagyok.

Ha a család támogat, annál nincs is jobb ami történhet veled.

Arra sincs sajnos garancia, hogy 5-10 év múlva, ha ismét terhes maradsz nem hagy ott az éppen aktuális apajelölt.

Vagy, hogy nem hagy ott majd 3 gyerekkel.

Az örökbe adásnál egyébként nem hagynak időt, hogy kötődj a gyerekhez, csak annyit amennyit a hasadba van.

Talán megmutatják mikor megszületett, de már adják is az örökbefogadó anya kezébe. A legtöbben újszülöttet akarnak, ezért abszolút senki nem fog vele hazaküldeni pár hétre, hogy csak addig tarts már meg légyszi amíg találunk neki szülőket.

Egy abortusz nem zárja ki az újbóli terhességet, de azt, hogy a jövő mit hoz pl az egészségi állapotodba, azt nem tudja előre senki.

Bár én pont egy kivételes eset vagyok, hogy apukám nevelt fel válás után, de az apára akkor sem alapoznék soha!

Ő egy legyintéssel kiléphet belőle és magasról tehet az apaságra, te viszont csak egy életed végéig elkísérő súlyos döntéssel és műtéttel.

Ha az anyagiak engedik, nem akadályoz a suliban sem, és a család is támogat, akkor semmi okát nem látom annak, hogy elvetesd szegény babát.

Én egy évvel idősebb vagyok, ami igazából nem különbség, de ha pl. egy éve ilyen helyzetben lettem volna, akkor számomra nem lett volna kérdés, hogy mit csinálok. 100%, hogy elvetettem volna. Én sem szeretem az abortuszt, mert értelemszerűen, aki nem akar gyereket az védekezzen és az abortusz az nem számít védekezésnek, ugyanakkor nyilván egyik módszer sem nyújt 100%-os védelmet és szerintem ilyen helyzetben az abortusz a legjobb megoldás. Én 18 évesen még tanultam és nagy terveim voltak, egyetemre akartam menni, tanulni és tanulni és tanulni akartam :), mellett pedig fel akartam fedezni önmagam és minél többet megtapasztalni a világból, önkénteskedni, utazni, dolgozni. Valamint nem volt semmim, hiszen egy percet nem dolgoztam még és középiskolás voltam, éppen érettségiztem. Ha szültem volna egy gyereket, akkor kvázi tönkretettem volna az életemet, minden álmom és célom szertefoszlott volna...mert azt a gyereket nem csak kihordani és megszülni kell, ami alatt még lehet tanulni stb., hanem utána fel is kell nevelni és gondoskodni kell róla. Na most nekem ez nem ment volna. A szüleim dolgoztak, így ők nem tudtak volna babázni helyettem, de egyébként is úgy gondolom, hogy az ember magának szüljön és ne másnak. Valamint teljes mértékben a szüleimre kellett volna támaszkodnom a gyerekkel együtt, mert nekem nem volt még semmim, egy percet nem dolgoztam. Arról nem is beszélve, hogy az a gyerek nem tervezett gyerek lett volna, nem szerettem volna gyereket vállalni, nem vágytam rá. Úgyhogy az egész életem bizonytalanság lett volna és egyetlen egy pozitív dolgot nem tudnék mondani....főleg, ha még a párom sem állt volna mellettem...

Ez az én véleményem és én nem akarlak téged meggyőzni semmiről sem. Ez valóban a te döntésed kell, hogy legyen, neked kell mérlegelned a dolgokat. Reálisan gondold végig, hogy milyenek a te és a gyereked kilátásai, mit érzel stb., majd ezt követően dönts!