Hogy dontenetek? Megtartanatok, vagy elvetetnetek?

Nem tartanám meg. Senkinek sem kell egy 19 éves leányanya, sem pasiknak, sem munkaerőnek. Durván elcsesznéd az életedet visszavonhatatlanul. Melyik tizen-huszonéves fog szóbaállni veled szerinted, miután benyögöd, hogy van ám egy kisbabád? Melyik munkahely alkalmazna ugyenezen közlés után egy pályakezdőt, szál érettségivel? Mehetsz takarítani éjszakánként minimálbérért?

Nem beszélve a megcsúnyult hasadról, melledről, esetleges aranyeredről, kitàgult hüvelyedről, kipotyogott fogaidról, striáidról, kopaszodásodról... mert igen, a terhességnek ilyen gyönyörű mellékhatásai is lehetnek, csak erről a nők nagyon szemérmesen hallgatnak, ezeket nem töltik fel Instára.

A te hátteredet nem ismereme.

Én magam 18 évesen nem vállaltam volna egy gyereket.

Inagyon nehéz indokolni.

Így, hogy tudom milyen változások értek utána még...stb.. ( más párkapcsolat.. Suli..munka.....de nem utolsó sorbana. Szemelyiségem....)

Nem

Nagyon kevés 18 évesnek "való" gyerek

Persze megoldja az ember, mert így alakult, de az nem ugyanaz...

Viszont, ami nagyon fontos, hogy mi nem dönthetün helyetted,msőt senki.

Ezt neked és a gyerk apjának kell...

Ne higgy a riogatásnak, hogy nem lehet gyereked utána.

Igen, van ilyen is, ahogy van olyan is, aki egy vakbélműtétbe belehal.

Akiknek sajnos meghal a babájuk, azoknal is ezt a műtétet vegzik..dura lenne ha minden alkalommal meddővé válna valaki.

Viszont ezt a döntést nem lehet elbagatelizálni, hiszen valóban életről-nem életről döntesz.

Amit mérlegelned kell, hogy ha megtartod tényleg oylan életet tudsz-e biztosítani neki, amit szeretnél.

Félre tudod-e tenni a vágyaidat terveidet, vagy azokat megváltoztatni.

Kitartás, és szorítok a neked megfelelő döntésed meghozatalához!!

30 hetes kismamak

Nem tartanám meg.

Én nem vagyok abortusz párti, de nem is vetem el. Középút. Vagyis amikor én voltam ennyi idős, számomra nem volt kérdés, hogy nem szülök gyereket gyerekként. Tudtam, hogy még BÁRHOGY alakulhat az életem. Talán másik városba mennék egyetemre (így is lett) de ha otthoni nappalin maradok akkor is anyám nevelné a gyereket.

Nem szerettem bulizni soha, de 19 évesen egyetemistaként ez megváltozott és utólag azt mondom, hogy NAGYON kellett az a dilis 2-3 év. Fiatal felnőttként az új és normális barátaimmal hatalmasakat kirándultunk, fesztiváloztunk, kalandoztunk. És nem, nem kell ehhez mata részegen fegrengeni vagy idegenekkel szexelni. Végig egy ember volt a barátom ez alatt az idő alatt. Gyerekkel ez nincs, kihúzhatom az életemből.

Aztán jön a fiatal felnőtt kor. Mikor nem tudod merre vagy arccal (mert hidd el, hogy 23-24 éves korodig nem tudod), de külön kell költözni és valahogy meg kell tanulni boldogulni. Nagyon fontos időszak, nehéz de fontos és szép is. Egy gyerekkel aki ekkor már ovis? Semmi időd magadra, a karrieredre, a felnőtt kapcsolatok kialakítására és szerintem jó eséllyel elköltözni se tudsz, hacsak nem valami pasihoz ami meg elég kiszolgáltatott helyzetet teremt.

Aztán jön valaki. Ekkorra már tudod ki vagy, mit akarsz, merre tartasz. Dolgoztál legalább két évet és semmi nem hiányzott az életedből. Jön egy férfi aki ugyanúgy rendben van mint te, és ismerkedtek majd összeköltöztök. Szeretnétek utazni kicsit, együtt világot látni, majd ha már be tudtok telni egymással, akkor együtt egy szép kis családot alapítani. Olyat, ahol felkészült felnőttek segítenek egy kicsi életnek kibontakozni. Ennek ITT van ideje. Ellenben ha ekkorra van egy kisikolás gyereked, akkor ebbol sincs semmi.

Szóval.

Nem vagy felkészült. Nincs egzisztenciád. Egyelőre meg magaddal se vagy tisztában és lemaradsz az életed legfontosabb időszakáról, ami alapjaiban határozza meg az életed kimenetelét. Szerintem józan gondolkodású fiatalnak eszébe se jut megtartani egy 17 évesen besikerült gyereket.

Attól ne félj, hogy később nem lehet gyereked. Ma már kifinomultabb ezerszer az orvostechnika - ha anyagi gondotok nincs menjetek magánklinikára. Te pedig fiatal vagy és a szervezeted nagyon könnyen regeneralodik.

Én magam először 26 évesen mondtam azt az akkori barátomnak (már férj), hogy nem tudnám elvetetni.

28/N, 16 hetes kismama

Nehez ugy. Tamogatnak a szuleid, ami szuper, tehat ehenhalni nem fogtok, lesz teto a feje felett, es lesz segitseged. Nalam ez a feltetele annak, hogy megtartsam, hogy tudjak rola gondoskodni. A 9. heten mar jo esellyel, ha epp nem alszik, latni fogod a kezet-labat mozogni. En 10 hetesen voltam ultrahangon, elbogtem magam a meghatottsagtol. Ahogy olvasgattam masoktol, akinek megfordult a fejeben, hogy megtartana az nagyon megbanta, hogy elvetette. Nemcsak fizikai, lelki kockazat is van ilyen esetben. Baratnom testvere 17 evesen vetette el, nagyon szeretnenek a mostani parjaval babat mar vagy 10 eve legalabb, szervi akadalya nincs, de egyszeruen nem jon, es mar ki is fut lassan az idobol.

Azt nem tudom megmondani, te mit tegyel, mert nagyon nehez lesz. Azt tudom viszont, hogy szamomra a vilag legnagyobb boldogsaga a ferjem mellett a gyerekem, pedig szeretem a munkam, de semmi mashoz nem foghato boldogsag es munka is egyben ez. Nagyon faraszto, es dolgozni, tanulni mellette is az, de nem lehetetlen. Egyik baratnom a doktorijat csinalta meg baba mellett passzivaltatas nelkul, en pedig a gyerekem 5 honapos kora ota dolgozom, igaz otthonrol, es csak ket napban, de ez is sokszor nagyon nehez, viszont ha a szuleid tenyleg segitenek, akkor megoldhato.

Megtartanám! Ő már egy kis élet, akkor is, ha nem látod, érzed még őt annyira!! Ne öld meg!

És egy életen át fogod kérdezni magadtól: mi lett volna, ha..! Meg harcolni a lelkiismereteddel.

És igen, kutatások mutatják, milyen sokan lettek meddők abortusz után.

Ne minket kérdezz, hanem egyrészt olyanokat, akik átéltek abortuszt: hogyan tudták feldolgozni, hogy élnek ma?

Másrészt hozzáértő lelkigondozókat. Létezik terhes krízistanácsadás. Keress rá az interneten.

Örökbeadó alapítványok is tartanak ilyet. Nem ítélnek el, és támogatnak, akárhogy döntesz. Az örökbeadás utólag lett profiljuk mimt a lelkigonozás egyik következménye.

Gólyahír vagy Baptista Szeretetszolgálat stb. alapítványok csinálnak ilyet.

Az viszont, aki azt mondja, nincs kötődés terhesség és szülés során, talán még nem volt terhes? Vagy elfelejtette? Mindenesetre nem élt át vetélést, az biztos..

Szerintem se itt kerdezz. Ez annal hihetetlenul nagyobb kerdes. Raadasul honnan tudod hogy a valaszadok kik, milyen emberek, lehet, hogy ferfiak, lehet, hogy nem is anyák, lehet, normalatlanok :) mittudni.

Krizis tanacsadas!!!

Nekik ez a szakteruletuk, ebben segitenek.