Hármasikrek? Hogyan tovább?

Jól eltűntem, főállású anyuka lettem hivatalosan is. Egyszerűen nincs időm semmire.

Talán ami pozitívum volt a babák megszületése után abban, hogy nem hozhattuk őket hetekig haza, az az volt, hogy volt időm teljesen felépülni, megerősödni, kipihenni magam egy kicsit, mielőtt jött a roham. Persze miután kiengedtek a kórházból is nap mint nap mentünk látogatóba, én a fél napomat ott töltöttem, de így azért nagy előnnyel indultam azokkal szemben, akik azonnal a kezükbe kapják a babájukat kimerülten és indulhatnak haza. :)

Mindannyian egészségesek vagyunk és nőnek a gyerekek, mint a gomba. Nem könnyű, de nem panaszkodom, mert sok a segítség hál'istennek, nem jött be, amitől féltem, hogy magunkra maradunk.

A nap 99%-a etetés, altatás, pelus csere, mostmár pici játék, vagy rácsodálkozás az élet nagy dolgaira is van. Fel sem tudom dolgozni az újdonságokat, el sem jut az agyamig, hogy felemelte a fejét, hogy megfordult, hogy újdonságot csinált valamelyik babánk, mert annyi a teendő, hogy egyszerűen természetesnek tűnik már, hogy fejlődnek. Egy babával sokkal könnyebb lehet részletesen megfigyelni mindent. :)

A legjobb, hogyha egy baba sír, akkor két perc és a másik kettő is rákezd. Kimerítő, de anyukám "megnyugtatott", hogy még úgy 10 évig ne számítsak komolyabb pihire. :)

Köszönjük jól vagyunk. Júliusban lesznek 2 évesek az ikrek. Nem unatkozunk, az biztos, de egyben hihetetlen is még mindig. Iszonyatosan gyorsan telik az idő, szeretek ide visszajárni, szeretem elolvasni a történetünket és mindig megnyugtat, hogy mennyire jól alakultak a dolgaink ahhoz képest, amiket belefantáziáltam anno a leendő életünkbe. :)

A szülők az elején nagyon sokat segítettek és még mindig repülnek az unokákhoz, ha szükség van rájuk. Az is előfordult, hogy anyukámék elvállalták mindhármójukat egy éjszakára. Azt mondta anyu, ilyet legközelebb 5 év múlva vállal, nagyon elfáradt a második nap végére. :)

Összességében minden remekül alakul velünk, igyekszünk bölcsizni, amint lehet, hogy anya is levegőhöz is jusson néha egy picit. Remekül hangzik leírva, de bizony sokszor vagyok rossz bőrben a kimerültség miatt. Szerencsére ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy mindig jobb egy picit, ha másért nem is, akkor az átaludt éjszakák miatt biztosan. :)