Hármasikrek? Hogyan tovább?

A kérdésem kiírása óta majdnem eltelt egy hónap, voltunk újabb ellenőrzésen, minden rendben, mindhárman jól vannak. :) Nemeket még nemtudtak mondani.

Én viszont rohamosan "terebélyesedek", növögetünk erőteljesen. :)

Elvileg még egy hónapig dolgozom, már most úgy nézek ki kb, mint egy utolsó hónapjaiban járó kismama, úgyhogy nem is tudom hogy fogom ezt bírni, hogy fognak elférni a picik. A doki is megjegyezte, hogy nagyon szépen és gyorsan fejlődnek, úgyhogy számítsak rá, hogy előbb meg fognak születni 8-9 hónapnál (erre eddig is igyekeztem felkészülni lélekben), de azért a 7.-ig jó lenne kihúzni legalább.

A kollégáim folyamatosan rám csodálkoznak, aki volt már terhes egy babával azért, aki még nem, az meg azért. A férfiak inkább csak a hogylétem felől kérdezősködnek és a párom hogyléte felől. :D Elbír-e még viselni. :)

Nagyon boldogok vagyunk, bár még mindig félek. Anyukám már beígérte és a munkahelyén is megbeszélte, hogy amint megszületnek nálunk tölt néhány hetet, utána anyósom jön váltásnak, illetve az önkormányzatnál is jártunk a védőnő tanácsára, egy szociális segítőt fognak kirendelni mellénk, aki itt lesz, amikor szükség van rá. Azt mondták lehet ez akár egész nap, de ha nem tartunk igényt, csak néhány órára, úgy is megoldható.

A családtól és barátoktól rengeteg felajánlást kaptunk, a szüleim a kiságyakat szeretnék megvenni, anyósomék egy nagyobb pelenkázót, illetve egy-két kis pakolós szekrényt/komódot. Gyakorlatilag, amilyen sebességgel terjedt a hír, úgy jönnek a visszajelzések is nagyszülőktől, tesóktól, nagynéniktől, hogy ki miben tudna és szeretne segíteni. Eszméletlenül jó érzés, hogy ennyien velünk vannak és gondolnak ránk! Nektek is köszönöm a biztatást!

Jól vagyunk, köszönjük. :) Sajnos előbb ott kell hagynom a munkahelyemet, mert nem bírom már úgy végezni a feladatomat ahogy kellene. Ülő munka ugyan, de már ülni sem kényelmes, ha ülök és fel kell kelni, az sem megy könnyen. A következő hét lesz az utolsó munkahetem.

Közben felkészítettek arra is, hogy hiába első terhesség, az én vércsoportom rh -, a páromé +, ebből adódhatnak gondok az ikreknél. Fontos előre megtervezni mikor és melyik kórházban fogok szülni, valószínűleg abszolút mesterséges lesz a szülés (császárral). Ennek nem annyira örülök, de belátom, hogy 3 baba, az három baba.

Egyelőre úgy tűnik két kisfiú lesz és egy kislány. Egyforma kezdőbetűs neveken gondolkozunk, nálunk a családban ez egyfajta hagyomány, bár soha nem kellett egyszerre ennyi egyforma kezdőbetűs nevet kitalálnia senkinek. :)

A-Á betűkön gondolkodunk, mert a vezetéknevükhöz ezek csengnek szépen. Fiúkból egyelőre tetszik az Áron, Ármin, Ábel. Lány névből az Abigél és az Anna.

Egyelőre vívódunk, mert nagyon szeretnénk tartani az egyforma kezdőbetűket, viszont nekem régi nagy álmom, hogy a kislányomat Izabellának fogják hívni, fiú nevek I betűvel viszont nem igen vannak, amik tetszenének.

Egyelőre ennyi. Nem viselem túl jól a terhességemet. Láb fájás, vizesedés megvan már most elég komolyan, a derekam is borzasztóan fáj, nehezen megy az alvás is (lásd most), kényelmetlen feküdni, mindenhogy "útban van" a pocakom. Mostmár érzem, hogy kezdenek nyomni odabent mindent, a gyomromat tapossa az egyik, a vesémet a másik. :)

Egyébként rengeteget nevetünk. Pl.: nemrég jött el az idő, hogy a lábamat feltéve sem tudom már bekötni a cipőfűzőmet.

Mindenféle praktikákat kell kitalálnunk a felmerülő hasonló problémákra. A kellemetlenségek mellett igyekszek boldogan megélni a kismamaságot! :)

Önmagában a Bella nem tetszik annyira, illetve van is közeli családtag, akit így hívnak, szintén kisgyerek, így nem szívesen adnám a sajátunknak is ezt. Főleg Liziként tetszene (vagy Ziziként :)). Meglátjuk, remélem azért lesz még időnk végig gondolni.

A B betűs család is megvan a közeli családban, Botond, Bence, Bendegúz és Bíborka személyében. :)

A családi nevünkhöz nekem jobban hangzanak a magánhangzókkal kezdődő nevek. Meglátjuk, nem olyan régen kezdtünk el neveken gondolkodni, úgyhogy eléggé képzavar van még.

Egyébként brutális, hogy mennyire éjszakai bagoly lettem. Eddig is az a típus voltam, aki hajnalban fekszik és a lehető legkésőbb kel, de most, hogy 1-2 óránál tovább nem tudok feküdni, már lassan az ülve alvás módszertanát is elsajátítom. :)

Valahol sajnálom, hogy ez a hét az utolsó a munkahelyemen, mert nagyon érzem, hogy ezzel egy fejezet lezárult. Teljesen elérzékenyülök a dologtól. Nagyon régóta küzdünk egy babáért, most még is azt mondom annyira hirtelen jöttek, hogy még feldolgozni sem volt időm, csak telnek a hetek, rohamosan nő a pocakom, egyik vizsgálat után a másik és fel sem fogom, hogy tényleg jönnek és tényleg nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt! :)