Az abortusz csupán nőgyógyászati kérdés? Valóban emberi jog, sőt női jog az abortusz?

Orvosi uh-n is ezt írják, mondják: élő embrió látható, élő magzat látható. Így nevezik, ez a neve. A megszületett persze gyerek. De egész más továbbra is a 10 hetes, és a mondjuk legyen csak 30 hetes. Akárhonnan nézzük.

Mellesleg, s ez nemcsak a magyar gyakorlatban van így, és most a magától befejeződő terhességeket mondom; a 24. hét előtt vetélésnek nevezik, mivel ilyenkor még orvosi segítséggel sincs esélye az életben maradásra. A 24. hét után koraszülés. Szerintem ez érezhető. És ez a különbség az abortuszt választó nő, és a születendő gyermek között. 10-12 hetesen még spontán is gyakran befejeződik a várandósság, és észrevétlenül a wc-n is lehúzhatjuk.. Durván hangzik, de amikor elmegy az ember pisilni, és vérzik és egyéb szilárdabb darabok jönnek ki belőle, azt nem fogja kiszedni, hogy eltemesse... Abortusznál sem kaparják darabokba az embriót, ahogy azt sokan terjesztik. Bár tény, hogy a várt és elveszített pici megint más lapra tartozik.

És nekem nem volt, de attól még nem gondolom, hogy elítélendő dolog.

Tökéletesen egyetértek a kérdezővel, de vannak kérdések, szempontok, gondolatok, amiket meg kell fontolni.

Nem, a megtermékenyített petesejt már külön élőlény, ezért nincs joga senkinek sem elpusztítani.

A zigóta nem az anya tulajdona, nincs joga dönteni arról, hogy éljen-e, vagy nem.

Ugyanakkor:

van-e joga az anyának szenvedésre kárhoztatni egy emberi lényt mondjuk súlyos deformitásokkal?

Ez vajon a szülő és a gyermek sorsa, amit Isten rótt rá? Vagy bocsánatos bűn-e megmenteni valakit ilyen mértékű szenvedéstől?

El tudja-e viselni a gyermek ezt a sorsot, vagy végül az öngyilkosságba menekül (ami szintén bűn és véleményem szerint a szülő hibája)

Még sok vallási, etikai szempont merül fel.

Ezen túl:

Vajon mennyire pontos a diagnózis magzati korban? 100%-ban biztos, vagy van esélye a tévedésnek?

Mi az a határ, ami JELENTŐSEN és rossz irányban befolyásolná a gyermek életét, boldogságát? (Szándékosan nem veszem figyelembe a szülő boldogságát. Valamint itt szoktak közbeszúrni néhány csodálatos emberi példát, aki súlyos deformitásokkal állnak boldogan az emberek elé, és mesélik el sikertörténetüket - melyben legtöbbször a szerencse mentette meg őket az öngyilkosságtól. Közben hihetetlen szenvedéseken mentek át testileg-lelkileg, de persze mosolyognak, és hangoztatják, hogy boldogok... frászt...)

Más szempontokból:

Az ember - bármennyire is akarná ezt leplezni - a Föld nevű bolygó lakója. Ehhez a biológiai rendszerhez tartozik, ehhez kell alkalmazkodnia ennek elérése érdekében, hogy az emberi faj fennmaradjon. Ez a biológiai kényszer sokszor szemben áll a vallási tételekkel. (Szerény vélemény: Istennek biztosan nem az a célja az emberiséggel, hogy hangzatos eszmékre hivatkozva végül kiírtsa magát. Sem azzal, hogy háborúzik, sem azzal, hogy túlnépesedik, sem azzal, hogy a saját selejtjét termelje újra, és végül emiatt haljon ki az emberi faj)

Egy "deformitás" lehet jó is, ez az evolúció lényege.(Természetesen nem a Down-kórra és hasonlókra gondolok, mert ezeknek pl szerintem kizárt, hogy jó hatása lenne az evolúcióra)

Viszont pl az állatvilágban meglehetősen ritka, hogy egy sérült, vagy deformitásokkal rendelkező újszülöttet gondozna a szülő - vagyis hagyják elpusztulni. Azért, mert azt az egyedet nem szabad hagyni, hogy később szaporodjon, és ismét "hibás" egyedeket nemzzen. Ez a faj célja, nem a kegyetlenkedés. Az állatvilágban nincs UH, genetikai vizsgálat, így ők kénytelenek a születés után dönteni az újszülött sorsáról.

Asimov igen sokat foglalkozott ezzel a témával (nem az abortusszal, hanem ennek az elméleti hátterével), és egyetértek vele: végső konklúzióként azt vonta le, hogy az emberi faj fennmaradása előbbre való az egyén fennmaradásánál. Joga nincs senkinek ahhoz, hogy elvetessen egy magzatot, de vannak esetek, amikor mégis ezt kell tenni. Természetesen az abortusz terén kell, hogy legyen egy lelki akadály. Ez nagyon fontos, különben boldog-boldogtalan hetente járna abortuszra, és vetetnék el az amúgy tökéletesen egészséges magzatokat (Ezt a legtöbb esetben elítélem) Erre valók a vallási, filozófiai tanok, hogy ezt a gátat megszabják, de azért szerintem nem fontos mindig dogmatikusnak lenni.

Egy másik kérdésnél olvastam ezt a választ, engem nagyon elgondolkodtatott...:

A világ leggusztustalanabb és legnagyobb képmutatói azok, akik azt mondják, egy 5-10 hetes embrió abortálása gyilkosság, ám egy 20-24 hetes 50-70%-os valószínűséggel beteg magzat halva megszülesztése nem az. Az előbbi lehetőséggel élő nőket bántjátok, a második lehetőséggel élőket támogatjátok, sajnáljátok. Tehát egy talán beteg ember élete nem élet? Mert most vagy mindkét eset gyilkosság, sőt a második borzasztóbb, mert egy fejlettebb életről beszélünk, vagy mindkét eset döntés egy kényszerű, rossz helyzetben.

Sajnos a nemkivant es elabortalt terhessegek igen nagy resze a felelotlen viselkedesbol es az emberi tudatlansagbol fakad ill a lax magatartasbol az oda nem figyelesbol.

Viszont ezt senki nem vallja be szivessen ezert megy a mese ,,hat vedekezes mellett jott ossze,,

Tudom mirol beszelek naponta nokkel dolgozom.

Tudjatok letezik esemeny utani tabletta???

Aki ,,vedekezes melett,, lett terhes az gondolhat ra hamarabb es utolag beveheti ezt.Mert bizony megszakitoot kozosules termekeny napok ugyse leszek terhhes kifejezesek nem vedekezesi modszerek.