Az abortusz csupán nőgyógyászati kérdés? Valóban emberi jog, sőt női jog az abortusz?
Azért kérdezem ezt, mert szerintem baromira nem. Viszont kíváncsi vagyok a véleményekre.
Ugyebár az aktus után létrejön a zigóta, ami gyakorlatilag már az embrió, vagyis egy új élet. Tehát ha az aktus után csak pár nappal DNS mintát veszünk az embrióból, akkor az nem az anya DNS-ével, nem az apa DNS-ével fog megegyezni, hanem a megszületendő babáéval. Szóval az már egy különálló élőlény. Ráadásul emberi lény. Attól függetlenül, hogy az édesanyától függ az élete. Szóval miért nem tekintik gyilkosságnak, hiszen az abortusz gyakorlatilag egy emberi lény életét oltja ki. Miért tekintik ezt az anya személyiségi jogának, hogy megöletheti saját gyerekét? Miért nyomják le a torkunkon azt a hazugságot, hogy az embrió és magzat a nő testének a része? És ezért bármit megtehet vele. Holott egyértelműen nem a nő testének része, hanem külön élőlény. Sőt, ami a magzatnak fáj, az az anyának fizikailag nem fáj, mert nem a része. Szóval ez a dolog számomra annyira strucc politikának tűnik. Azt hiszik, hogy azért nem gyilkosság, mert nem akarják, hogy az legyen. Pedig nem attól lesz valami gyilkosság vagy nem gyilkosság, hogy azt akarjuk-e vagy sem. Ez nekem annyira kényelmi kérdésnek tűnik. A társadalom számára egyszerűen kényelmesebb azt mondani, hogy legyen abortusz, mert akkor annyival kevesebb gond van a nem várt gyerekekkel. Pedig gyakorlatilag így emberi élőlények millióit gyilkolják meg évente. És mielőtt valami ellenvéleményt írsz, légyszi egy fél percre légy hálás szüleidnek, hogy téged vártak és nem gyilkoltak meg mielőtt megszülethettél volna.
válasza:Amikor egy kivant magzat 10 /14 sajnalatossan megszuletik es kezemben tartom es tisztelettel bucsuznak a szulok tole akkor neha gondolok arra hogy van aki ekkora babat onszantabol elpusztit.
Egy kesz ember mindene megvan csak kicsiben .
Tudjatok neha elve szuletnek es kis szajuk nyilik levego utan.
Ha ezt valaha lattad sajat szemeddel soha tobbet nem fogsz ugyanugy gondolni az abortuszra.
8. hozzászóló: "Pár nappal ezelőtti kérdés. [link]"
Szerintem ez nem teljesen fedi az én kérdésemet. Az én kérdésem nem az volt, hogy mi a véleményed az abortuszról, nem is arról, hogy mely esetben engedélyezném az abortuszt, és nem is arról, hogy elítélem-e vagy sem, ahogyan a link alatti kérdésfelvetésben látható. Hanem az volt a kérdésem, hogy ez a dolog tekinthető-e emberi-, női jognak. Illetve, hogy ez most nőgyógyászati kérdés-e csak. Na most erre leírtam vitaindításként a véleményemet, néhány ténnyel fűszerezve. Amik egyébként szintén nem találhatóak meg a másik kérdésfelvetésben. Szóval én itt nem általános abortusszal kapcsolatos kérdésre várom a válaszokat, hanem a konkrét felvetett kérdéseimre várok ellenérveket (pl. a DNS-sel kapcsolatosra).
Szóval itt nem az a téma, hogy mely esetekben engedélyeznéd a dolgot. Illetve nem arról van szó, hogy elítéled-e vagy sem. Hanem arról, hogy ezt emberi jognak tartod-e, illetve a tudomány/biológia szempontjából hogyan vélekedsz arról, hogy mennyire emberi lény az embrió és a magzat. Ez két teljesen külön kérdés.
9. hozzászóló: "miylen élete lenne a gyereknek ha megtartanák."
Ez részben a gyerektől is függ. Erre szokták mondani, hogy Beethoven is x-ediknek született egy szegény családban.
"Ha annyi idősen megszületne életképtelen lenne, tehát még nem egy emberi lény."
Egyrészt vannak olyan öregemberek, akiket gépek tartanak életben, vagy legalábbis családtagjaik / ápolók, akik főznek rá, gondozzák. Szóval akkor ezek az öregemberek emberi lények?
Amúgy meg nézd meg az 1. hozzászóló által belinkelt videót. Az a lány 7 és fél hónapos magzat volt, amikor abortuszt hajtottak végre édesanyján. Viszont valamit elrontottak, mert élve született. Azóta is él és virul és nagyjából egészséges. Egy 7 hónapos magzat már életképes.
Mindenesetre nem az életképesség perdöntő annak megítélésében, hogy valami emberi lény-e vagy sem.
válasza:No, akkor én leszek a "rossz" a hozzászólók között, mert a propaganda-anyag ellenére megpróbálok válaszolni a kérdezőnek.
Nem, nem "csupán" nőgyógyászati. Ugyanúgy pszichológiai, társadalom-tudományi, vallási, és emberi jogi kérdés is. Nehéz megtalálni közte az egyensúlyt a "tiiiicsukbeee!" véglettől a "bárki bármikor, magánügy" szélsőliberális álláspontig.
A magam részéről - bár megvan a véleményem a témában - nem szeretnék "téríteni" (sem ellene, sem mellette), viszont néhány tévedésedet kiigazítanám, ha szabad:
- attól, hogy az embrió DNS-e a két szülő DNS-ének a keveréke, még nem következik, hogy "az már egy különálló élőlény". Van egy nagyon éles határvonal, ahonnan ténylegesen "különállóvá" válik, ez pedig a születés.
A fogantatás után hosszú ideig az embrió nem más, mint egy osztódó "sejtkupac", hiányoznak az érzékeléshez szükséges receptorok éppúgy, mint az ingerek feldolgozásához szükséges agy, vagy ideghálózat. Nincs önálló keringés sem, a szív leghamarabb a 3. héten indul fejlődésnek.
Ebben a kezdeti időszakban az embrió nagy hasonlóságot mutat (mind genetikailag, mind fejlődésében) bizonyos daganat-típusokkal. (jegyzem meg: a tumorok jelentős része erőteljes genetikai eltérést mutat a host-szervezethez képest).
Bizony, bármennyire is nem tetszik, ekkor a magzat az anyaszervezet szó szerinti szerves része önálló érzékelés, ingerület-feldolgozás, vérkeringés, stb. nélkül.
A következő "határvonal" a 40. napot követő időszak, ekkorra fejlődik ki a keringési rendszer olyan szinten, hogy az önálló szívműködés egyáltalán megindulhasson. Ez az első olyan autonóm funkció, amely az anyai szervezettől való függetlenedésre utal.
"ami a magzatnak fáj, az az anyának fizikailag nem fáj" Tele van a tested olyan területekkel, ahol nincsenek fájdalom-receptorok. Egy szívkatéteres vizsgálatnál (akár: biopszia) adott körülmények között "észre sem veszed", hogy a szívedben "matatnak" belülről. Ha így nézzük, akkor a szív sem része az anyai szervezetnek?
És akkor lépjünk kicsit túl a biológián, és nézzük meg más szempontok alapján is a kérdést:
- Honnan tekinthető az ember embernek? Szerinted melyik az a pillanat, ahonnan egyértelműen és mindenre vonatkoztatva megállapítható, hogy egy adott, sejtekből álló szerveződés ember? Az első sejttől? Az ostorok és papucsállatkák örülhetnek. Az első sejtpártól? 10-50-100-50000 sejtből álló szerveződésektől? Az érzékelés kialakulásától? Az ingerek bármiféle feldolgozásának képességétől? Bizony, ha "gyilkosságról" (emberölésről) beszélünk, akkor az áldozatnak egyértelmű definíciók alapján embernek kell minősülnie.
- Honnan tekinthetjük élőnek? A fogantatástól? Hiszen csak egy adott helyen, az anyai szervezetben életképes. A szívverés beindulásától? Még mindig képtelen az anyaméhen kívül létezni, de már elindult az autonóm élet felé. A születéstől?
- Ha már sikerült megállapítani, hogy milyen határvonaltól "ember" és melyik pillanattól számítva "élő" (közbevetve: a filozófusoktól a vallási vezetőkön át a tudományos kutatókig vitatkoznak ezen a két kérdésen mind a mai napig), akkor már csak azt kellene megállapítani, hogy kinek a jogait lehet csorbítani a másik hátrányára.
Vegyünk pár extrém példát:
a; egy megfogant magzat orvosilag igazoltan károsítja az anyai szervezetet olyan szinten, hogy az anya életveszélyes állapotba kerül. A magzat 90%-os eséllyel életképesen a világra jöhet, az anya viszont szintén 90% eséllyel belehal a szülésbe (10% eséllyel maradandó egészségkárosodással max. 1 év a túlélési idő). Mi a teendő?
b; egy fiatal nőt megerőszakolnak, a fizikai és lelki traumán túl kiderül, hogy állapotos is az erőszakolótól. Az elkövető elfogása után kiderül, hogy egy hírhedten erőszakos család egyik tagja, a família generációkra visszamenőleg alacsony IQ-val és pszichopátiába hajló viselkedési/érzelmi zavarokkal rendelkezik (valószínűsíthető genetikai háttér). Mi a teendő?
c; egészséges, de fiatal szülők, de a házasságon kívül született gyermekek anyjával messzemenőkig intoleráns társadalmi környezet, teljes elutasítás. Anyagi lehetőségek korlátozottak, tehát elköltözni nem tud, házasság szintén nem lehetséges. Mi a teendő?
d; egészséges szülők kritikus egzisztenciális és anyagi környezetben, nélkülözések közepette. A saját létfenntartásukat is csak hiányosan tudják biztosítani (a valódi mélyszegénység). Mi a teendő?
e; és hogy legyen egy egyszerű is: szingli manager-hölgy rendezett anyagiakkal, ám a "nem tervezett" gyermek a karrier útjában áll. Mi a teendő?
No, és kb. itt is hagyom abba, mert még kb. 80 oldalon tudnám folytatni, de már így is túl hosszú lett...
válasza:Nyilván nem 7-8 hónapos megszakításokról bezsélek, hanem 6-12. hét közöttiről azért az teljesen más.Azért az, hogy amikor megszületik el kell látni, meghogy még teljesen életképtelen két különböző dolog.
Ja és mielőtt valaki megtalálna, hogy nekem biztos nincs még gyerekem és volt már 30 abortuszom, közlöm, hogy van gyerekem, soha nem voltam abortuszon, 4,5 évig küzdöttem, hogy anya lehessek.
válasza:Az osszes felsorolt esetben fogamzasgatlas a megfelelo dolog.
A megoldas a megelozes es nem az abortusz.
Aki szexel az terhes lehet ezt nem szabad elfelejteni ezt kell mindenkinek eszben tartani.
Ezert jol meg kell gondolni kivel osztjuk az agyunkat es tisztazni kell elore mi lessz ha terhesseg jon letre.
Kiveve az eroszak esete es ha az anya beteg pl ujraelesztes eseten az anya elete a magzat ele kell helyezni.
válasza: válasza:Voltal mar terhes kedves Kerdezo? Ismered a vegyes erzelmeket a felelmeket? Tudod kinek mi van az eleteben? Akarcsak te nem tudod masok eleteben mi van ugy en sem. Szomoru az abortusz. Megis szukseges.
Az anya testeben no a kis elet, tehat o dont felole.
Igen, lehetett volna vedekezni, vigyazni vagy akarmi, de mindnyajan emberek vagyunk.
Szerinted jo olyan helyre megszuletni ahova nemvartak? Vagy intezetbe nevelkedni? Vagy oknak lenni a boldogtalansagra?
Tudod en ismerek valakit akit az anyja sosem akart. Pokol volt a gyerekkora. Hetente torte el a vedtelen gyereken a fakanalat. 4, osztalyosan kotelezoen minden reggel neki kellett foznie a kavet a szuleinek ha nem ujabb fakanal!
Szerinted ez jo?
Ez egy nagyon kemeny kerdes. Nem erdemes belemenni mert csak mehkasba nyulsz.
Szeretnem tudni megegyszer vartal-e mar kisbabat?
En elvesztettem kettot es egeszsegesen szultem eddig egyet.
En tudom milyen az elveszteni. Meghogy nem resze az anya testenek....
Beszelgettem tobb novel is aki elvetette. Nagyon nehezen tettek magukat tul rajta. Nem erdemes itelkezni. Soha nem tudhatjuk mit hoz nekunk a jovo.
válasza:Szerintem Magyarországon az emberek felfogásában van baj!!!
Csak azt nézd meg, itt hányan teszik fel egy nap itt a kérdést, terhes vagyok megtartsam-e, mert ez vagy az van most...
Lengyel országban nincs ilyen!!!
Ott csak akkor lehet elvetni egy babát, ha beteg lenne!!!
Nem mehet oda az Anya, hogy most nem jókor jön, most kevés a pénzem, kicsi a lakás...
Ez a törvény, nem lehet elvetetni, mindenki megérti, így él!!!
Na meg a másik dolog, vallásosak az emberek, hitükből adódóan sem vetetnék el a babát!!!
Unokatestvérem 16 évesen terhes lett, na akkor gyorsan lagzi, össze házasodtak, és azóta egy család!!!
Régen 20 ève nálunk is ez volt a bevált szokás, manapság inkább már inkább elvetetik, mert korai még....
Én nagyon lenézem azt aki elveteti a gyermekét....
válasza:Kedves Kérdező!
Hát persze, hogy gyilkosság. Hogy miért nem tekintik sokan annak? Mer fogalmuk sincs, mi történik odabent ilyenkor. Ha látnák a nők a beavatkozás után azt a csöpp kis embert, akit megölettek, ha a saját szemükkel látnák, ki volt ő, szerintem többet nem tennének ilyet. Pontosan úgy van, ahogy mondod: sajnos legális emberirtás. Elképesztő mértékben és minőségben. Az pedig, hogy az anyai szervezet része, természetesen nem igaz: ilyenkor mindig elgondolkodom: biológiából részletes biokémiai ismereteket közöl a középiskolás tananyag, de az emberi élet korai szakaszáról ezek szerint nem sok szó esik, ha ennyien gondolkodnak így az embrióról, magzatról. Ha igaz lenne, hogy az embrió az anya testének a része, akkor tömegével lennénk kétfejű, négyszemű, négykezű, kétszívű stb. emberek. Teljes képtelenség. Hogy miért engedik? Erről érdemes Dr. Bernard Nathanson autobiografikus könyvébe beleolvasni: ő volt az az orvos, aki Amerikában legálissá tette az abortuszt. Személy szerint 5000 ilyen beavatkozást végzett, köztük egy esetben a saját(!) gyereke volt az áldozat és ezzel kiengedte a szellemet a palackból. Klinikáján 75.000 emberkét öltek meg. Ő részletesen leírja, miért és hogyan zajlott a folyamat, ami a legalizáláshoz vezetett és azt is, hogy az évek alatt hol tévesztették meg tudatosan a közvéleményt, milyen módszerekkel manipulálták az embereket. És végül, amikor először látta ultrahangon, mi történik a beavatkozás folyamán az anyaméhben: ereiben meghűlt a vér: szembesült vele, hogy gyilkol. Ő, az abortusz atyja!!! Soha többé nem tette meg. Attól a perctől a magzati élet védelmében tevékenykedett, megtért, felvette a katolikus vallást ( előtte ateista zsidónak tartotta magát) és élete végéig engesztelt. A szellemet azonban sosem tudta visszaszorítani a palackba. Ő rákban meghalt, az abortusz réme pedig itt maradt velünk. Végtelenül szomorú ez.
Az én véleményem szerint kombinált módon kell védekezni. Nem tudom elfogadni, hogy a gyengeségeink következményét, a saját gyermekünket, babánkat a kisebbik, vagy szükséges rossz elvére hivatkozva legálisa, sőt állami támogatással, kínok közepette el lehessen pusztítani. Ilyen kérdések kapcsán sokan jönnek azzal, hogy véletlenül csúszott be, kiszakadt a gumi stb. Meg, hogy mi van az erőszakon átesett nőkkel. Természetesen az előbbit ne vegyük komolyan, statisztikusan sem jön össze ennyi hibás gumi, tabletta..., az utóbbi pedig nem releváns, mert szerencsére nem túl tipikus eset. Sajnos olyat nem olvasni, hogy felelőtlenek voltunk, nem védekeztünk, ill. hogy nemi életet élünk, és tudjuk, hogy nincs 100%-os megoldás, de ennek tudatában cselekszünk. Inkább ölünk. Az abortusz utáni szindróma pedig külön misét érne meg, erről most nem írnék, pedig lenne mit. Csak arra buzdítanék mindenkit, nézzen meg egy 12 hetes kicsi embriót, de akár egy 8-10 heteset is. Tele van a net ilyen ultrahangos képekkel, és döbbenjen meg, milyen csodálatos az élet. Védenünk kell, nem pedig elpusztítanunk.
válasza:Igen, az én véleményem is az, hogy gyilkosság. DE!
Szomorú és sajnálatos dolog, de sajnos úgy gondolom, hogy bizonyos helyzetekben elfogadható. Az eutanázia is gyilkosság, mégsem tekintenék gyilkosnak vkit azért, mert a végstádiumos, fájdalmaktól üvöltő hozzátartozójának kérésére végez vele. Pedig az is gyilkosság!
A probléma az, hogy bizony a gyerek élete nem a születésénél ér véget. Oké, tiltsuk be az abortuszt, mindenki szülje meg a gyereket, akár mi is történik.
Mi lesz ekkor? Hová tesszük azokat a gyerekeket, akiket tényleg nem tud az anyja felnevelni bármilyen ok miatt? (Anyagi, pszichés, egészségügyi okok miatt akár).
Persze, adjuk örökbe...de azért valljuk be, az örökbeadási rendszer nem működik annyira jól, hogy ennyi gyereket felvegyen. Emellett kinek kellenének a cigány gyerekek? Kinek kellenének a beteg, sérült gyerekek? Hát sajnos nem sok embernek.
Tehát akkor ki is nevelné fel a megszületett gyereket?
Első körben szerintem nem az abortusz ellen kellene ennyire harcolni (bár mint mondtam, szerintem is szomorú az abortuszok száma, és mindenképpen redukálni kellene!), hanem a megelőzésre hangsúlyt fektetni.
Felvilágosítás, a fogamzásgátló módszerek elérhetővé tétele mindenki számára. Amíg 700 forintba kerül 3 darab gumi, meg 7000 forintba a tabletta, addig ne csodálkozzunk már, hogy nem mindenki tudja megvenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!