Az abortusz csupán nőgyógyászati kérdés? Valóban emberi jog, sőt női jog az abortusz?

Utolsó vagyok, még vmi.

Azért legalizáltál az abortuszt, hogy szabályozható legyen. Azért, hogy ha már a gyereket megölik, legalább az anyának jó eséllyel nem legyen baja.

Mert bizony amíg nem volt legális abortusz, addig is rengeteg terhességmegszakítás volt, valószínűleg több is, mint most.

Csak akkor házi praktikákkal, kötőtűvel, hasbarúgással csinálták, ami persze az anya életét is veszélyeztette.

Emellett persze gyerekgyilkosságból is vszínűleg több volt.

Na megint egy ilyen kérdés.

Igenis benne van a jog, vallás stb. Nemcsak orvosi. A magzat/embrió a terhesség első felében kb nem érez, mert hiába dobog a szíve, nincsenek receptorai, amikkel érezné a fájdalmat stb, illetve az agya sem kifejlett, hogy felfogja. Csak szervkezdemény.

Ha engem meggyilkolnak mielőtt születek, akkor nekem nem cseszettül mindegy??

Képzeld, volt egy abortuszom, 17 éves voltam. Egy ismerős házibulijában voltam. 2 srác hozott nekem egy pohár bort. Gondoltam bort mért ne, az nem árt. Belekevertek valamit, amitől rongybabaként követtem őket. Ha akarak szerintem a Dunába is bedobtak volna, és nem küzddök... Nem nevezném igazi erőszaknak, mert nem védekeztem ellenük, de nem is akartam. Szóval ketten megd*gtak. Terhes lettem. Az én jogaim hol voltak?? Meg kellett volna szülnöm pénz iskola, partner, minden nélkül egy bűncselekmény gyümölcsét??

És képzeld, így is hónapokig bőgtem a dolog miatt, a kórházban is végig, nyugtatókat szedtem, mert fájt, de nem is a saját életemet, a gyerekét féltettem volna. Sörnyű lett volna neki. egy tini nevelje, ne ismerje az apját. És biztos nem tudtam volna úgy nézni rá, hogy drága gyermekem. Mert fájt volna, és biztos sokszor eszembe jutott volna hogy készült. De igen. Akkor én egy szemét gyilkos vagyok/voltam?!

Jó. Lehet az én esetem ritka. És alapesetben én is abortuszellenes vagyok. De más kategória, akinek 1 becsúszik 40 termékeny éve alatt; mindegy hogy mert felelőtlen volt és nem vigyázott vagy védekezés mellett... Milyen jogon ítélkezik bárki?

Mellesleg azt, aki évente 3- szor megy, én is elítélem, mert azért ennyi biztos nem jön össze védekezés mellett, és ha egy becsúszik, akkor utána az ember akár duplán védekezik (anyum a legkisebb tesómmal spirállal lett terhes, később spirált és gumit is használtak). Na de nem mindegy a körülmény, és senkinek nincs joga szidni az aki egyszer elmegy. Meg bűntudatot kelteni is felesleges. Nekem is van még mindig, ha visszagondolok, pedig 2 szép egészséges gyerekem van házasságból.

Átlsgos nőnek akinek 1, max 2 volt fájdalmat okozni felesleges, amikor nem biztos, hogy maga miatt tette (az ember tudja magáról, hogy mit tudna pl megadni neki, lásd iskolás lány iskolás pasival, 0 Ft-tal a zsebükben és ők még hányszor hiába szed pl gyógyszert a lány, elfelejti bevenni, vagy még ügyetlenek és gumit sem tudnak rendesen használni, esetleg elhiszik, hogy a megszakítás védekezés- ahogy azt itt is erőszeretettel hangoztatja egy anya, aki érdekes módon így lett terhes; gondolom érződik az irónia)... Annak pedig aki úgy jár abortuszra, mint más mondjuk fogászatra (évente elvileg 2-szer kéne), abban az ilyenekkel nem fogsz bűntudatot kelteni, nem fogváltozni....

utolsó: Elég szomorú, ha valaki kizárólag fekete-fehéren tud gondolkodni.

Te megszülnéd mondjuk azt a gyereket, aki egész életében magatehetetlen lenne? Szellemileg és testileg is sérült?

Vagy aki a születés után 2 éven belül meghalna a betegsége miatt?

Hálás vagyok a sorsnak, elsősorban Édesanyámnak, mert én is nem várt gyerek voltam, de Anyu mindenképpen felnevelt volna.

Hálás vagyok a saját szívemnek, amiért rá hallgattam és nem az eszemre két évvel ezelőtt.

Év végén eldöntöttük, hogy jövőre összehozzuk a kistesót, rá is álltunk a dologra. Tavasszal a páromat elbocsátották a munkahelyéről, igencsak vacak helyzetbe kerültünk, megbeszéltük, hogy akkor kicsit várunk, amíg helyreállnak a dolgok. Két héttel később kiderült, hogy terhes vagyok, már azelőtt megfogant, hogy párom munkanélküli lett. Ő az abortusz mellett volt és Anyu is. Én totál kikészültem, mert igen, elmentem a családsegítőbe, megkaptam a nyomtatványt és a csekket is, pedig mindvégig tudtam, hogy én ezt nem leszek képes megtenni. Ekkor a pici lény, aki bennem növekedett, már 10 hetes volt, dobogott a kis szíve, láttam kezét-lábát, buci fejét. Ismerem magam, nem lettem volna képes feldolgozni. Viszont hogy a párom nem állt mellettem, nagyon mellbevágott. Majd jött a hír, párom mehet dolgozni, de csak a jövő hónaptól. Akkor megváltozott a véleménye, mondván ha 9 hónap alatt nem kapjuk össze magunkat, akkor szépek vagyunk. Annyira megkönnyebbültem! Vigyorogva téptem szét a papírokat, amit a beavatkozáshoz adtak.

17 hónapos a kislányom, imádjuk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jut eszembe: Ő volt az, akinek az életéről döntenünk kellett. És mardos a lelkiismeretfurdalás, amiért egyáltalán gondoltam a halálára.

Nem ítélek el másokat, amiért megteszik... de én nem vagyok gyilkos.

A véleménynyilvánítás és a ítélkezés nem azonos dolgok.

Pl azt mondod, te nem tennéd ezért ezért és ezért. Jó, vélemény.

De azt mondai egy nőre, akinek volt, hogy gyilkos, már ítélkezés, amihez nincs jogod.

No mindegy.

Egyébként szerintem is millió tényező van, amit nem lehet kifelejteni az egészből. Akinek évente 3 van, azt a 4. után kötelezném az elköttetésre, mert na b@sszon felelőtlenül és menjen abortuszra kéthavonta. Az egy osotba felelőtlen pics@ (és amikor a középső gyerekem szültem, volt is bent egy ilyen csaj, 17 éves volt, több f@szt fogott életében, mint kilincset- ott mesélte vidáman hogy azt sem tudta kitől volt terhes, szóval nem én találtam ki-, mondta, hogy ez volt neki a 4.! na őt nyakonb@sznám de a szüleit is, hogy nem tudták rendesen megnevelni)

Az a baj, hogy sokan úgy gondolják minden fekete vagy fehér.

Nekem 3 gyerekem van, mind vártam, de volt korábban egy abortuszom. Senki nem mondta, hhogy a fog. gátló+ antibiotikum nem nyerő kombináció. Akkor kezdtem sak dolgozni, a férjemmel is friss volt a kapcsolatunk, a férjem még válófélben volt az előző feleségétől. Így kellett volna szülnöm? Nem lett volna munkavizsonyom, a férjem mivel házasságban volt még nem vehette volna nevére a gyerekemet... Mindegy. Lehet az én hibám volt, hogy nem tudtam, hogy az antibiotikumot nem lehet így szedni, legalábbis akkor kell még egy védekezési módszer... ÉS fájt. Lelkileg főleg.

Nemcsak növekszik, hanem fejlődnek az idegpályák összeköttetései is (ezek pl születsé után sincsenek meg teljesen még egy ideig)

Mindegy. Pár megrögzött abortuszellenes fanatikus csak mondja és mondja, hogy igenis fáj neki, igenis érez... Hát, engem nem győztek meg a videóks tb annak ellenére, hogy a jövőben én sem kívánnék ab-ra menni, de ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor elmennék. És jogos, vagy él az ember, vagy holt. De egyrészt a holtnak "tökmindegy" másrészt az életminőség nem mindegy.... És pl egy beteg baba nemcsak a szüleinek rossz, neki is az....