Mit tehetnék? Öntsetek egy kis lelket belém, mert most már nincs visszaút.! :-<
Béranya vagyok. A legjobb barátnőmnek és a párjának nem lehet gyermeke, évekig próbálkoztak, végülis hitelt vettek fel, és belementem, mivel tudtam egy "rendes" béranyát nem tudnának megfizetni, de így is milliós nagyságrendről beszélünk..:S Nekem van már egy kisfiam. A lényeg, hogy most 21 hetes a baba, már mozog, és mikor átjönnek, simogatják, becézgetik, meg hogy majd milyen jó lesz, amikor végre egy család lesznek. Na és innentől bennem meghalt valami... :-(
Én tudom, tisztában vagyok vele, hogy az összes pénzük "bennem" van, és hogy az ő kisbabájuk, de ha belegondolok, hogy 9 hónapig a szívem alatt hordom, megszülöm, és elveszik tőlem, én abba belepusztulok!! Olyan szemétnek érzem magam miatta, é tudom már hogy felelőtlen döntés volt ezt így, és meg is bántam de mostmár nem tudok mit tenni.. Mihez kezdjek? Minden nap csak sírok, bele fogok ebbe betegedni!! :'(
válasza:Sziasztok, nem még nincs, már a 35. hétben vagyok. Minden rendben, jól vagyunk így együtt, remélem nem jön idő előtt, hiába kényelmetlen már minden, a lényeg h még velem van..:(
Minden este sírok, nem tudom feldolgozni, de sokkal jobb már mint eleinte volt. köszönöm az érdeklődést..Puszi Nektek!
válasza:Akkor nemsokára véget ér a nagy FELADAT-od!!
Fel a fejjel, és szerintem valami pszichológust keress majd fel- nehogy rámenj erre a jócselekedre. Mert egyébként tényleg nagyon nagy lelked lehet- ha mindezt megteszed egy barátért. Nagyszerű ember vagy!!!
válasza:Sziasztok
december 12.én reggel 6ó 22perckor megszületett a kis tündérkém/tündérkénk. ezt 2 hét elfekvés követte a pszichiátrián, nem volt egyszerű dolog, 4 napja engedtek ki, és tegnap óta már Magyarországon vagyunk.
Megindultak a fájások, majd késő este bevitt a párom, hosszú vajúdás után meglett a kis csöppség. A karomba vettem..megsimogattam, és 1 napot együtt töltöttünk a kórházban, aztán elvitték. és őrjöngtem.. lenyugtatóztak, és rengeteget pihentem. közben orvosokkal társalogtam napi 1 órát, majd a barátnőmmel napi 1 órát. az utolsó napokban behozta a babát. tudta ő is, hogy nem lesz egyszerű, de bízott benne, hogy megoldjuk.
aláírtuk a papírokat, az én aláírásomra 20 percet várniuk kellett, ott zokogtam a papír felett, velem együtt a barátnőm is, aki megígérte soha nem fog elhagyni, és mindig az életük része leszek. aláírtam. mintha a halálos kivégzésem írtam volna alá. addig az enyém volt, és én lemondtam róla..
minden nap nyugtatóval alszom el, és a párom és a kisfiam mellettem van, értük erősödnöm kell, különben végem.
köszönöm, hogy erőt adtatok, bármikor írjatok nyugodtan, mindig kell a bíztatás..
válasza:Először is gratulálok, biztos, hogy egy nem mindnnapi gyermekről van szó, ha 12.12.12-én született.
:) :( Egyben borzasztóan sajnállak is, elhiszem hogy nagyon nagyon nehéz volt ez a számodra, és biztos, hogy a barátnőd számára is. MIndenki számára, de le a kalappal előtted. Hu... én sem bírtam volna ki.
Ha lehet, gyorsan legyen nektek is mégegy babátok, és hátha az pótolja egy kicsit az űrt, amit ez a kisfiu a lelkedben hagyott. :)
És fel a fejjel, csakis előre nézz.
Próbálj minél több időt a saját családoddal tölteni.
Én nagyon tisztellek ismeretlenül is!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!