Mit tehetnék? Öntsetek egy kis lelket belém, mert most már nincs visszaút.! :-<
Béranya vagyok. A legjobb barátnőmnek és a párjának nem lehet gyermeke, évekig próbálkoztak, végülis hitelt vettek fel, és belementem, mivel tudtam egy "rendes" béranyát nem tudnának megfizetni, de így is milliós nagyságrendről beszélünk..:S Nekem van már egy kisfiam. A lényeg, hogy most 21 hetes a baba, már mozog, és mikor átjönnek, simogatják, becézgetik, meg hogy majd milyen jó lesz, amikor végre egy család lesznek. Na és innentől bennem meghalt valami... :-(
Én tudom, tisztában vagyok vele, hogy az összes pénzük "bennem" van, és hogy az ő kisbabájuk, de ha belegondolok, hogy 9 hónapig a szívem alatt hordom, megszülöm, és elveszik tőlem, én abba belepusztulok!! Olyan szemétnek érzem magam miatta, é tudom már hogy felelőtlen döntés volt ezt így, és meg is bántam de mostmár nem tudok mit tenni.. Mihez kezdjek? Minden nap csak sírok, bele fogok ebbe betegedni!! :'(
Én ebben a történetben 2 dolgot nem értek. Egyrészt szerintem 24 évesen az ember már kell, hogy ismerje saját magát (lelkivilágát, tűréshatárát, hogy egyáltalán mit bír el) annyira, hogy el tudja dönteni, hogy képes-e egy ilyen hihetetlen nehéz dolgot végigcsinálni. Ráadásul neked már van egy gyereked, úgyhogy tisztában kellett lenned azzal, hogy mivel jár egy terhesség, milyen érzelmekkel jár. Én is 24 éves vagyok és bár még nincs gyerekem, de tisztában vagyok vele, hogy én képtelen lennék erre, bármilyen körülmények között.
Másrészt azt írod, hogy a barátnőd olyan mintha a testvéred lenne és mégis képes voltál milliókat elvenni tőle ezért? Számomra ez felfoghatatlan. Nekem is van egy húgom és ha valamiért mégis bevállalnám érte, hogy kihordom a babáját, akkor maximum azt mondanám, hogy állják a költségeket, de egy fillért sem fogadnék el tőle. Ugyanis csak olyan ember tennék ilyet, akiért bármit megtennék, de pénzért soha nem csinálnám végig. Na mindegy, nem is ez a lényeg, csak ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem ahogy olvastam a kérdést és a hozzászólásokat.
Persze szép dolog, amit bevállaltál, de gondolom senki sem tartott pisztolyt a fejedhez, amikor úgy döntöttél, hogy megteszed, innentől pedig szörnyen önző dolog lenne, ha nem adnád oda a saját gyereküket. Tegyél meg mindent, hogy fel tudd dolgozni és tisztába tedd magadban az érzéseidet, ha másképp nem megy, akkor pszichológus segítségével! Remélem egészséges babája születik a barátnődéknek és boldog család lehetnek!:)
Nem a kérdésre válaszolva, érdekelne, hogy hogy gondoltátok a pici születése után, hogy fog a barátnődék nevére kerülni. Magyarországon törvényellenes a béranyaság és az sem számít, hogy a megtermékenyítés külföldön történt, mivel rátok külföldön is a magyar büntető törvények vonatkoznak. Legalábbis én így tudom.
Sajnálom a helyzetet.
Ez vagy kamu, vagy nem is jártatok utánna kellőképpen, hiszen, mint a többiek is írták, itthon tilos a béranyaság, bárhol is zajlottak az előkészületek, ezt büntetik.
A másik, hogy nem annak adhatod örökbe a megszült gyermeket,hiába nyíltan történik akinek akarod, hanem szülés után le kell mondanod róla, elviszik csecsemőotthonba és jó esetben is 10-12 hónap, mire egyáltalán nevelőszülőkhöz kikerülhet, nem hogy örökbefogadásra.
Így ha szülés után nem mondasz le róla,a barátnődékkel csesztél ki, ha meg lemondasz róla hónapokra állami gondozásba kerül, és hatalmas szerencse kell ahhoz, hogy a barátnődék kapják meg.
Németországban, mivel gondolom nem vagy állampolgár , nem is adnak neki papírokat, itthon kell anyakönyveztetni, stb.. a magyar protokoll szerint, így hiába minden pénz, amit beleöltetek...
Ha igaz, sajnálom...
Ha kamu szégyeld magad...
A milliókat nem nekem fizette, félreértés ne essék, csak a terhességgel járó dolgokat fizetik pl. down szűrés stb. A milliós nagyságrend maga a megtermékenyítés volt, mert amúgy másodszorra sikerült csak. Nekem ezért ők nem fizettek, nem is fogadtam volna el! A kisfiamnak szoktak néha 1-2 dolgot venni, de azt sem én kértem tőlük, de mivel egyben a keresztszülei is, így érthető. Meg persze elsősorban nagyon hálásak nekem ezért a dologért.
24 éves vagyok és igen, nem gondoltam végig, hogy ez hogy fog rám hatni lelkileg, mert úgy indultam neki, hogy úgysem az én gyerekem, de én hordom őt, én simizem sokat, én beszélek hozzá, bennem cseperedik, és akárhogy is nem az enyém, szeretem őt. Nem fogom elvenni a barátnőmtől. Csak nehéz. Baromi nehéz..
Bocsánat, egy nagyon fontos dolgot nem említettem, a férjem német-magyar kettős állampolgár.
De kedves utolsó, amint írtam, bár kamu lenne, nem döglenék bele..:(
(Amúgy a kismama kiválaszthatja a leendő gyermeke szüleit, ha örökbe akarja adni)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!